Orvosi Hetilap, 1859. június (3. évfolyam, 23-26. szám)

1859-06-05 / 23. szám

-------— 371 Ez következménye az önálló orbánczás, izzagos bőr­vagy kötszövet lábnak vagy visszér- és nyirked­ény gyuladásnak vagy az állandó vizenyőnek, a visszerek eltömödésének, a nyirkedények bedugulásának (obtu­ratio) és összenövésének (Obliteration), a nyirkmiri­­gyek elpusztulásának ; midőn a megkeményedett köt­szövet mélyében nem ritkán genygóczok vannak jelen, a köztakaró gyakran elüszkösödik, hátra hagyván nagy öblös, meredek és kérges szélű és kemény alap­pal ellátott fekélyeket. Hasonló túltengések a csontok elhalása kíséretében jőnek elő.“ A nyirkedények továbbá egyes esetekben nagy fokban kitágulnak, a kilépő megaludt nyirk az üre­gekben összegyűl; a visszerek, üterek gyanánt tátong­nak, falaik megvastagodvak ; azért csonkításoknál erős vérzés jön létre , miért is a visszerek lekötése szükségeltetik. Az üterek ellenben aránylag szűkek és nem számosak. A csonthártyát megvastagodva ta­láltam és zsírréteggel áthatolva. A csontok csontlika­­csosság — osteoporosis — és zsírszerű elfajulás által támadtattak meg, úgy hogy a szilárdabb anyag vé­kony rétegével fedett csontokat késsel vághatni és az ujjak közt lehetett szét­morzsol­ni, mely alkalommal könnyen folyó olaj mutatkozott; né­mely helyeken a csont felszívódott, vagy porczos vagy rostos szövetre változott, mely körfolyamat mennél közelebb volt az ujjakhoz, annál inkább előhaladott; más helyeken ismét a csont megkeményedett (sclero­­sirt), a tömött csonthéj megvastagodott, a velőcsator­­na elenyészett, itt-ott csontnövedékek észleltettek, de ter­méjében a csont épen nem növekedett. Nevezetes volt azonban, hogy a csont sérv és zsírnemű elválása magasabbra terjedt mint a kötszövet-bántalom, úgy mint ezt idegen észlelők bizonyítják, s magam is lát­tam. Wernher szerint sipolyos járatok is jőnek elő a csontcsőben , melyeken a híg zsír kifelé ömlik. El­lenben Duchassaing állítja, hogy csontlágyulás csak ott volt jelen, hol csontszu (Caries) és fekélyek talál­tattak , mi a baj sebes lefolyásából különösen a Karaib szigeteken magyarázható, — a­hol nem halad a baj egész a csontlikacsosságig — Osteoporose — melynek föllépése véleményünk szerint, a csontok és iz­mok hosszévi tétlenségétől függ. Az izme­­rev — Anchylose — sem állandó tünet, valódi izmere­­vet csak az ujjakon észleltem , a nagyobb ízületek­ben ez csak a szalagok megvastagodására és kocso­­nyanemű elfajulására szorítkozott, mint a minő el­változás az úgynevezett „tumor albus“-nál gyakran találtatik. (Folyt. köv.) NAGYFOKÚ KÉZTŐSEBZÉS. Közli Dr. Károlyi Sámuel. A múlt április hónap 2-kán egy 8 éves kis leánykát közel tanyáról hoztak be hozzám, ki az előtt 2 órával egy nagy vaskerekű szecskavágó kerekét játékból forgatván, jobb kezét az egyik kasza csaknem egészen leszelte volt. A sebe­sült kéz nagy vizes ruhába volt bepólyázva , s a sebszélek lehetőleg egymáshoz nyomva. A kötés levétetvén erős üteres vérzés állott be, bár a leányka eddig is nagy mennyiségű vért veszített el. A sebzés minősége következő volt: — a jobb kézszesü­­lete a singcsonti oldalon az egész kéztő 3/4-éig át volt metsz­ve , még pedig oly finomul, hogy sem a singcsont feje (con­dylus) , sem a kéztő csontocskák nem voltak sértve , de a külbőr, az izmok , minden szalagok , erek s idegek egyenlő vonalban mesterileg átmetszettek, mintha itt kiízelési műtét akart volna történni. Csupán az orsócsont izesülése nem volt lemeztelenítve s a szomszéd lágyrészek is ép állapotban ma­radtak. A kéz lefittyenve érzéketlenül lógott alá, csak az or­­só-izesülés által tartatva fenn. A kasza tehát a külbőrön át a singcsontfő, — borsócsont — és holdképűcsont közt csúszott keresztül a csolnakcsont kezdetéig. A kézfő érzéketlen , zsib­badt, halvány­ és hideg volt; a beteg csak bizonyos égésne­mű fájdalomról panaszkodott,­­ sírt, és azért a rögtöni mű­tétnek könnyen aláadta magát, érezve hibáját, mely által e szerencsétlenséget magára vonta. Legelső teendőmnek hittem az elvált részek egyesitését, mely által egyszersmind a vér elállítására is számítok. Mások itten talán az erek lekötéseit s a sebnek csupán ragtapaszcsí­­kokkali egyesitését, a kéznek deszkaközé szoritását stb. tar­tották volna czélszerünek. Én a legkönnyebb , legegyszerűbb — de szerintem leginkább czélhoz vezető módszert vevem elő. — A singatérnek vagy ágainak lekötését fölöslegesnek, sőt veszélyesnek tartom. Fölöslegesnek, mert a sebajkak és falak pontos egyesítésével a vérzést megállítani hittem, részint az elmetszett szövetek végeinek egybeillesztése által a még talán ki nem halt élettehetséget fölébreszthetni remény lettem, bár e remény nagyon is túlzottnak , sőt vakmerőnek látszott is. — Veszélyesnek tartom az ér­lekötést, minthogy az által még na­gyobb izgatásra — talán az elmetszett részek üszkösödésére adhattam volna alkalmat, sőt a rögtöni (per primam intentio­nem) hegedőst ez által épen, vagy legalább nagy részt meggá­toltam volna, pedig itt csak ez adhat a reményt a sikerhez. Végre, az érlekötési műtét mellett a sebfalak több ideig let­tek volna a külség hatásának kitéve, s ez által okot adtam volna a részek teljes elhalására, pedig minden áron csak a kéz megtartása volt fő feladatom. — Hogy lehetőleg ezért értem , tanusitá a következés, melyből az is egyik tanúság, hogy nem a czifra , bonyolódott műtés módok s nagy készülékkel alkal­mazott kötések , hanem a legegyszerűbb eljárás hoz elő fé­nyes sikert. Rovar­tűkkel eszközlött néhány csapos varattal egyesí­­tem a sebajkakat; egyik tű a másikhoz 4 vonalnyira esett. A kötések közt a vastag viaszos selyemfonalat nem húztam szo­rosan össze , nehogy a szorosan egymáshoz nyomuló sebajkak kiforduljanak s az egyesülés már csak ez által is lehetlenné váljék. A tenyér oldalon (Volarilache) hagytam egy 3 vonal­­nyi nyílást, hogy belső felületéről az idegen testképen mű­ködendő kiömlött vér, — bizonyosan beállandó genyedés ki­választéka— kifelé utat találjon. — A vérzés rögtön megállott. — Megjegyzem , hogy a tűk átszúrása a kéztő alsó — vagyis az ujjaknak megfelelő részén semmi fájdalmat nem okozott, mit az ideg e helyem­ átmetszésének s az ennél fogva megsza­kadt idegműködésnek kell tulajdoitanunk. — A sebet hideg borogatással takargattam , s a kezet a nyakba egy nagy kendő által vizirányosan köttetvén fel: a beteget anyai gondos ápo­lás mellett a tanyára kibocsátottam , minthogy itthon nem volt számára hely stb. — Belső gyógyszert nem rendeltem, minthogy a leányka különben egészséges volt, csupán a kop­lalást ajánlom. — Három napra a tűk mellett már genyedés jelei mutatkoztak; ekkor a tűk megolajozva , vigyázva kivo­nattak és csudálkozásomra csak a tenyér alatti egy tű közé nem volt összehegedve , hol különben is 3 vonalnyi varratlan tért hagytam, a többi nagy rész rögtöni hegedős által össze­­forradt. A felkar és kéz e napokon nem volt megdagadva , csu­pán kéztőben , a sebajkak egyesülésénél mutatkozott egy ke­vés jelentéktelen daganat. Az összehegedt sebszélek többé nem váltak el egymástól, s a kéz rendes alkatát megtartó , a kö­zép­­­növendék és kis ujj még nem mozdittathatott. — Az 372

Next