Orvosi Hetilap, 1859. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)
1859-09-04 / 36. szám
583 Uti töredékek. VIII. (Folytatás.) Paris, júliusban 1858. Számba sem véve azon fényes külső sikert, mely a nem mindig gyengéd érzésű párisi auctoritások támadásai daczára Desmarres fáradozásait koszoruzta, s a hegedű tanításból éledő szegény tanulót irigyelt herczegi jövedelmű emberré növelte; mindezt nem is tekintve , ha azt kérdjük magunktól váljon ezen Autodidacta megérdemlés szerencséjét — határozottan, igennel kell felelnünk; csak részrehajló pártember tagadhatná el azon befolyást, melyet ő a szemészet sok és fontos részleteire gyakorolt. Hogy a sokból csak egyet szemeljünk ki: tudtommal a Wardrop-féle szaruhártya csapolás eszméjét előbb senki sem alkalmazá s tágítá ki oly termékenyen a szemteke lobjai gyógyítására mint épen Desmarres. Ő már több mint 12 évvel ezelőtt, akkor midőn a német kórodákon ez eljárást még nevéről is alig ismerték, igénybe vette azt mindazon esetekben , hol a szemközi nyomás rögtöni megszüntetésével minden javalatoknak szinte egy csapásra elégtétezik, holott a legerélyesebb s legkövetkezetesb lobellenes eljárás is az említett benső nyomás megszüntetésén eredmény nélkül kifárad s ezen felül a beteg erejét is kimeríti. Desmarres a legfontosabb gyakorlati kísérlet útján jutott ezen nagybecsű műtétei fölismeréséhez s ha az eredmény alapföltételei s legközelebbi következményei nem voltak is oly világosak előtte, mint a hogy azokat most ismerjük — nem tagadhatjuk még is, hogy ő vetette meg alapját az üveghályog (Glaucoma) mai nap már közbirtokká vált gyógyszerelésének. De ennél többet is tett. Nem csak a mellső kamara csapolását de ennek jótékony hatása tökélyeskedését s mintegy állandósítását is az iridektomia által egyedül Desmarresnek köszönhetjük, ki a műtétet a szabatosság azelőtt távolról sem ismert fokára emelte. Világos , hogy Graefe, ki e franczia kórodákon tanulmányokkal huzamosb ideig foglalkozott, itt merítheté azon adatok egy részét, melyek később az ő kezében , tagadhatlanul szellemdús öszveszerkesztésük által a szemészet legalább szerelési része átalakulásának fő tényezőivé váltak. Az érzékenysége daczára előttünk kedves férfiút elkeseredve találtak azon igazságtalanság fölött, melyet véleménye szerint a német szemészek részéről tapasztalt, kik, mint mondja, nagyon is szeretik elfelejteni, hogy az említett műtétekhezi lendület tulajdonképen ő tőle indult ki. S fájdalmas is lehet valóban kelletén túl háttérbe szoríttatni — sőt messze túlszárnyaltatni — annak , ki magát szakában már Messiásnak képzelte; de váljon nem kellene-e a tudomány napról-napra növekedő haladása fölötti tiszta örömünknek erősbnek lenni az ily kisdedes önszeretetnél s nem volna e könnyű minden egyedi dicsvágyat felejteni annak láttára , mily fönségesen miveltetik a szak , melynek életünket szántuk — habár idegen kéz által is ? — Félek, hogy e kérdésre legalább D, illetőleg nemmel kell felelnem , s ez azon pont melyre nézve a franczia messze elmarad a német és angol mögött. Ki a Rajnán túli orvos-sebészi világba csak egy tekintetet vetett , ismeri és sajnálja az ottani újítások utáni telhetetlen vágyat, ama czélnélküli látást futátt új modorok után, melylyel egyik a másikat legázolja, mi közelebbről megtekintve sokkal inkább egy majdnem erkölcstelen hír és név utáni sóvárgásból mint a tudomány iránti igaz buzgalomból ered. D. sem egészen menti e hibától. Csak az ő új modorát a szürke hályog kivételével(extraction) kell ismernünk hogy ez iránt tisztában legyünk. Ő szokott módon megtevén az ív metszést a szaruhártya felső felében, utolsó körülbelől 2'" hosszú darabját keresztül vágatlan hagyja; ezután a tokot (Kapsel) tömlő meteszszel (cystotom) megnyitja s ekkor a szaruhártya fenmaradt kis hidacskáját egy keskeny szikével akkér választja szét, hogy a vágás bevégzésekor egyúttal a szemteke köthártyája is nehány vonalnyira keresztül metszessék , s így a tülkhártya (sclerotica) felé elnyúló lebenyt képezzen. Ezen eljárást természetesen színleg meg is lehet alapítani, de ki nem ismerné fel a modorban az erőltetett szükség nélküli soktevés viszketegét! Vagy szemtükre ,amely T ARCZ A. 584 nak, a feltalálni vélt „lemérhetlen mennyiségű mirenyt, illetőleg ellenben azt vagyok kénytelen ismételni amit fentebb, az az, hogy ezen állítást alaptalannak tartom, és hogy az ő kísérletükből hamarább hozható ki távolléte mint jelenléte a mirenynek. 22. §. Miután azt hiszem, hogy a vizsgáló urak adatai, állításai közül minden módot kimerítettem arra nézve, hogy azokból helyes következtetést húzhassak, becsületemre és lelkiismeretemre nem különben azon vizsgálói eskümre , melyet mint a Nassau herczegség törvényszéki vegyészi vizsgálataival megbízott vegyész tettem, fogadom, hogy jelen esetben az én szilárd meggyőződésem szerint Heller és Kletzinsky urak adataiból egy részről, és Schlosser és Würth urak adataiból más részről , amint azok az itt visszaküldendő, általam saját nevemmel jegyzett nyomtatványban foglaltatnak, semmi más következtetések nem vonhatók, mint ezek: 1) Dárdányt tartalmaztak a vizsgálathoz felvett mindkét kiásásbeli hulla részek , és pedig az első kiásásbeli részek összesen körülbelül 18.6 milligrammot , a második kiásásbeli részek összesen körülbelül 48.6 milligrammot, mindössze 67.2 milligrammot. 2) M i re ny se az első se a második kiásásból, se Heller és Kletzinsky, se Schlosser és Würth urak által vizsgált állományokból bizonyossággal sehol se mutattatott ki, igen a készített adatokból hamarább kihozható távolléte mint jelenléte a mirenynek. 23. §. Tekintetbe véve azt, hogy a dárdany készítmények a legközönségesebb gyógyszerek közé tartoznak és hogy a fentebb talált 67.2 milligramm dárdany mennyiség ezen készítmények következő csekély mennyiségeinek felel meg: 94.0 milligramm = 1.28 szemet szürke dárdkénegnek (antimonium crudum) vagy 111.9 milligramm = 1.53 szemer narancsszínű kéndárdánynak (sulphur, auratum antimonii) vagy 186.7 milligramm = 2.55 szemer hánytató borkőnek (tartarus emeticus) azaz oly mennyiségeknek, melyek ezen készítmények közönséges adagait semmikép nem haladják felül, akkor elismerhetni , hogy jelen esetben a vegyészi vizsgálat végrehajtott leleteiből legtávolibb alapja sem kerül ki azon állításnak, hogy Niki Theresia Anna Mária mérgezés következtében halt legyen meg. (Zeitschr. der Gesellsch. der Aerzte zu Wien 1859. 23. szám után.) Kátai Gábor.