Orvosi Hetilap, 1859. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)

1859-09-04 / 36. szám

583 Uti töredékek. VIII. (Folytatás.) Paris, júliusban 1858. Számba sem véve azon fényes külső sikert, mely a nem mindig gyengéd érzésű párisi auctoritások támadásai daczára Desmarres fáradozásait koszoruzta, s a hegedű tanításból éledő szegény tanulót irigyelt herczegi jövedelmű emberré növelte; mind­ezt nem is tekintve , ha azt kérdjük magunktól váljon ezen Autodidacta megérdemlé­s szerencséjét — határozottan, igennel kell felelnünk; csak részrehajló pártember tagadhatná el azon befolyást, melyet ő a szemészet sok és fontos részle­teire gyakorolt. Hogy a sokból csak egyet szemeljünk ki: tudtommal a Wardrop-féle szaruhártya csapolás eszméjét előbb senki sem alkalmazá s tágítá ki oly termékenyen a szemteke lobjai gyógyítására mint épen Desmarres. Ő már több mint 12 évvel ezelőtt, akkor midőn a német kórodákon ez eljárást még nevéről is alig ismerték, igénybe vette azt mind­azon esetek­ben , hol a szemközi nyomás rögtöni megszüntetésével minden javalatoknak szinte egy csapásra elégtétezik, holott a legeré­lyesebb s legkövetkezetesb lobellenes eljárás is az említett benső nyomás megszüntetésén eredmény nélkül kifárad s ezen felül a beteg erejét is kimeríti. Desmarres a legfontosabb gyakorlati kísérlet útján jutott ezen nagybecsű műtétei föl­ismeréséhez s ha az eredmény alapföltételei s legközelebbi következményei nem voltak is oly világosak előtte, mint a hogy azokat most ismerjük — nem tagadhatjuk még is, hogy ő vetette meg alapját az üveghályog (Glaucoma) mai nap már közbirtokká vált gyógyszerelésének. De ennél többet is tett. Nem csak a mellső kamara csapolását de ennek jótékony hatása tökélyeskedését s mintegy állandósítását is az iridektomia által egyedül Desmarresnek köszönhetjük, ki a műtétet a szabatosság azelőtt távolról sem ismert fokára emelte. Világos , hogy Graefe, ki e franczia kórodákon tanulmányokkal huzamosb ideig foglalkozott, itt merítheté azon adatok egy részét, me­lyek később az ő kezében , tagadhatlanul szellemdús öszve­­szerkesztésük által a szemészet legalább szerelési része átala­kulásának fő tényezőivé váltak. Az érzékenysége daczára előt­tünk kedves férfiút elkeseredve találtak azon igazságtalanság fölött, melyet véleménye szerint a német szemészek részéről tapasztalt, kik, mint mondja, nagyon is szeretik elfelejteni, hogy az említett műtétekhezi lendület tulajdonképen ő tőle indult ki. S fájdalmas is lehet valóban kelletén túl háttérbe szoríttatni — sőt messze túlszárnyaltatni — annak , ki magát szakában már Messiásnak képzelte; de váljon nem kellene-e a tudomány napról-napra növekedő haladása fölötti tiszta örömünknek erősbnek lenni az ily kisdedes önszeretetnél s nem volna e könnyű minden egyedi dicsvágyat felejteni annak lát­tára , mily fönségesen miveltetik a szak , melynek életün­ket szántuk — habár idegen kéz által is ? — Félek, hogy e kérdésre legalább D, illetőleg nem­mel kell felelnem , s ez azon pont melyre nézve a franczia messze elmarad a német és angol mögött. Ki a Rajnán túli orvos-sebészi világba csak egy tekintetet vetett , ismeri és sajnálja az ottani újítások utáni telhetetlen vágyat, ama czélnélküli látást­ futátt új mo­dorok után, melylyel egyik a másikat legázolja, mi közelebb­ről megtekintve sokkal inkább egy majdnem erkölcstelen hír és név utáni sóvárgásból mint a tudomány iránti igaz buzga­lomból ered. D. sem egészen menti e hibától. Csak az ő új modorát a szürke hályog kivételével(extraction) kell ismernünk hogy ez iránt tisztában legyünk. Ő szokott módon megtevén az ív metszést a szaruhártya felső felében, utolsó körülbelől 2'" hosszú darabját keresztül vágatlan hagyja; ezután a tokot (Kapsel) tömlő meteszszel (cystotom) megnyitja s ekkor a sza­ruhártya fenmaradt kis hidacskáját egy keskeny szikével akkér választja szét, hogy a vágás bevégzésekor egy­úttal a szemteke köthártyája is nehány vonalnyira keresztül metszes­sék , s így a tü­lkhártya (sclerotica) felé elnyúló lebenyt ké­pezzen. Ezen eljárást természetesen színleg meg is lehet ala­pítani, de ki nem ismerné fel a modorban az erőltetett szük­ség nélküli soktevés viszketegét! Vagy szemtükre ,­­a­mely­ T A­R­C­Z A. 584 nak, a feltalálni vélt „lemérhetlen mennyiségű m­i­r­e­n­y­t, illetőleg ellenben azt vagyok kénytelen ismételni a­mit fentebb, az az, hogy ezen állítást alaptalannak tartom, és hogy az ő kísérletükből hamarább hozható ki távolléte mint jelenléte a mirenynek. 22. §. Miután azt hiszem, hogy a vizsgáló urak adatai, állításai közül minden módot kimerítettem arra nézve, hogy azokból helyes következtetést húzhassak, becsületemre és lelkiismere­temre nem különben azon vizsgálói eskümre , melyet mint a Nassau herczegség törvényszéki vegyészi vizsgálataival meg­bízott vegyész tettem, fogadom, hogy jelen esetben az én szi­lárd meggyőződésem szerint Heller és Kletzinsky urak adataiból egy részről, és Schlosser és Würth urak ada­taiból más részről , a­mint azok az itt visszaküldendő, általam saját nevemmel jegyzett nyomtatványban foglaltatnak, semmi más következtetések nem vonhatók, mint ezek: 1) Dárdányt tartalmaztak a vizsgálathoz felvett mind­két kiásásbeli hulla részek , és pedig az első kiásásbeli részek összesen körülbelül 18.6 milligrammot , a második kiásásbeli részek összesen körülbelül 48.6 milligrammot, mindössze 67.2 milligrammot. 2) M i r­e n­y se az első se a második kiásásból, se H­e­l­­ler és Kletzinsky, se Schlosser és Würth urak által vizsgált állományokból bizonyossággal sehol se mutattatott ki, igen a készített adatokból hamarább kihozható távollé­­te mint jelenléte a mirenynek. 23. §. Tekintetbe véve azt, hogy a dárdany készítmények a legközönségesebb gyógyszerek közé tartoznak és hogy a fen­tebb talált 67.2 milligramm dárdany mennyiség ezen készítmé­­nyek következő csekély mennyiségeinek felel meg: 94.0 milligramm = 1.28 szemet szürke dárdkénegnek (anti­monium crudum) vagy 111.9 milligramm = 1.53 szemer narancsszínű kéndárdánynak (sulphur, auratum antimonii) vagy 186.7 milligramm = 2.55 szemer hánytató borkőnek (tartarus emeticus) azaz oly mennyiségeknek, melyek ezen készítmények közön­séges adagait semmikép nem haladják felül, akkor elismer­hetni , hogy jelen esetben a vegyészi vizsgálat végrehajtott leleteiből legtávolibb alapja sem kerül ki azon állításnak, hogy Niki The­resia Anna Mária mérgezés következtében halt legyen meg. (Zeitschr. der Gesellsch. der Aerzte zu Wien 1859. 23. szám után.) Kátai Gábor.

Next