Orvosi Hetilap, 1859. október (3. évfolyam, 40-44. szám)

1859-10-09 / 41. szám

655 656 játkezű alkalmazásában oktatni, mit ő híven is ügyesen meg is tanult.* * * Tagadhatatlan tehát, hogy ezen öt eset sikeres gyógykezelésében a húgycsemetesz alkalmazása kitűnő szolgálatot ten. Elfogultnak kellene azonban lennem, ha azt hinném, hogy ily üdvös eredmény puszta felmutatása a húgycső véres benső tágítása ellen felhozott vádak visszatorlására elégséges. Mert hiszen a húgycsőbántalmak monographiáiban s a húgycsőmetszés naplóiban is nagy a sikeres eredményű esetek száma Lássuk tehát a híven vázolt gyógyeljárás elemzéséből mit és mennyit meríthetnénk ezen bizonyos feltételek alatt elvitázhatlanul kitűnő műszer támogatására. A húgycső egész falán keresztül s —(a húgycső hártyás részén) — a középső s mély pólya közti laza sejtszövetbe hatható vágás s ezáltal a veszélyes húgyszüremkedés támadása azon bökkenő, melyet a húgycsömetszés ellenei állandó ellenjavalatnak tekintenek. Azon műtéti szabály tehát, mely adandó körülmények közt ezen kedvetlen lehetőséget az esetlegességek sorából kiküszöbölhetné , ezen műtét rendszeres megalapítására szolgálhatna. Az óvatosan kimért vágás veszélyessége ellen kérges szóróknál a szűkülés kórtani minőségében leljük fel a legcsalhatlanabb biztosítékot. A szórók ezen nemében kórboncztani vizsgálatok nyomán ez előrejárt kórfolyam szülte rostos képzékeny (fibro-plasticus) izzadmány által nem csak hogy a nyákhártya s nyákhártya alatti szövet köttetik össze egy tömör állományú egészszé, de a húgycső falán kívüli tőszomszéd részek — tehát a két pólya közti sejtszövet — is ezen lábtermény körébe vonatnak. Míg tehát ezen kórosan átalakult részeken keresztül a mérsékesen alkalmazott xnetesz az ép pólyaközti sejtszövetbe nem hat, úgy másrészt ezen idült, nagy részben szervült lábtermény a húgybeszüremkedés ellen az új sértés után fejlődő lobgátnál is biztosabb védszerül szolgál. A húgycsőnek közvetlen szőr megetti részét sértés ellen az e helyen mindenkor létező tágulás biztosítja. Egyébiránt a műszer mérsékesen kitolt pengével a csak rendes öblű húgycsövet sem tölti ki úgy, hogy ennek nyakhártyája feszülne, melynek más oldalról ép szövete sokkal rugékonyabb, mint hogy azon a penge éle egy kis karczolásnál nagyobb sebet ejthetne még azon esetben is, ha ennek rejtekébe történő visszabocsátását az illő percben elmulasztanék. A vizelő szervek bántalmaival foglalkozó sebészek legelső tekintélye Civiale munkájában komolyan szükségesnek tartja a mély bevágás kerülését, bár saját húgycsőmeteszének gépezete nevezetes ellentétben van ezen nézetével. Ellenben ugyanezen téren egyéb tekintélyek — mint Reybards Maisonneuve a húgycsőszor csekély bevágását nem tartván elégségesnek , bátor s mély bemetszést ajánlanak. A hányszor alapos okom vala húgycsemeteszhez folyamodni, mindannyiszor ép a mély bevágás vala az, mit eleintén tán inkább félelemből, utóbb azonban következetesen elvből gondosan kerültem. S et esetem kortörténete annyit látszik bizonyítani, hogy csekély szerű bevágással is habár nem oly gyorsan, de biztosan ezért érhetni. Csak kétszer vált a véres tágítás másodízbeni ismétlése szükségessé, három esetben azonban a magában csekélyszerű műtét és után a húgycsőnek szálacsokkal, további tágítása oly kedvező léptekkel haladott előre, hogy ezen eredmény talán nyomatékos bizonyságául szolgálhat azon nézet helyességének, hogy a szándékos és műszerüleg előidézett sértés és az ezt követő csekély gengedési folyamat egyszersmind hathatós mozzantója volt a szert előidéző idült lábtermény szétmállásának s részben felszívódásának. A műtét alkalmazása elhatározásában mindenkor következő javalatokból indultam ki : 1-ször meggyőződtem a következetesen s kitartással minden módon megkísérlett szálacsolás sikertelenségéről 2-szor arról, hogy a szűkülés kórismeileg megalapítva a kérges szórók sorába tartozik. Valamint az első pont mintegy elismeréséül szolgál azon ténynek, hogy a szálacsokkali tágítás a húgycsőszoroknak mindenek felett álló legkívánatosabb szerelés módja — úgy a másik pontban rejlik azon feltétel, mely alatt a húgycsőmeteszt hasznosnak s a fent leírt mértékes alkalmazási módon veszélytelennek is hiszem. A műszert illetőleg lényeges előny, ha az mindenkor a szer térürének épen megfelel, midőn így a vágás mélységének kimérése pontosabban történhetik. Tetemesen korlátolja az eddig ismert vastagságú húgycsemeteszek alkalmazása körét azon körülmény, hogy vélök a legnagyobb fokú szorokon nem juthatni keresztül. Ily eset a Lyme féle műtét tárgya leend, mert a húgycső folyamában kalauz nélkül alkalmazott húgycsötör (perforateur) csakugyan ép oly bizonytalan eredményű, mint az erőszakolt húgycsapolás (cathéterisme forcé). Való azonban, hogy a gyöngéden kezelt sikolt érez simaságú műszerrel többnyire könnyűséggel sikerült keresztül haladni ott, hol ugyanazon fokú szálacs nehezen vagy épen nem járhatott. Utóbbi időben a húgycsemetesz pártolói a műszer hiányainak pótlására törekvésüknek többrendbeli jelét adák, az újabb Hammer-Langgaard- és Linhart-féle húgycsemeteszek közül csak az utolsót vola alkalmam látni akkor, midőn Stockinger tanár úr azt az orvosi egyletnek bemutatá. Ezen egyébiránt elmés találmánynak tagadhatlan előnye lenne bár az, hogy vele nagyobb fokú szűküléseken ■is keresztül juthatni, de közelebbről tekintve árnyoldalát látom először abban, hogy nehéz, továbbá abban, hogy a — húgycső üreges részén túltörténő vágásra — nem eléggé hajlott, ezért az a húgycső függesztő szalaga feszítése nélkül a hártyás részbe be nem vezethető. Mind e két sajátsága nehezíti a műszer kezelési könnnyűségét, s ezáltal föltételezett finom tapintatot, mely a húgycsoszorok műszerekkeli üdvös gyógyszereléséséhez oly felette nélkülözhetlen kellék.