Orvosi Hetilap, 1860. január (4. évfolyam, 1-5. szám)

1860-01-22 / 4. szám

Pest, 1860. Sb Január 22. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. N­egyedik­ é­vfolyssiki.. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom : A szembetegek arczisraetanához. (Folyt.) Dr. H­i­rs­c­hl­e­r­t­ő­l. — Oppolzer tanár k­ó­r­o­d­áj­á­r­ó­l. Átfúró gyomorfeké­lyek. Közli Schnitzler J. — Lapszemle. Hagymáz gyógyításához. — Apróbb szemelvények. Tárcza : A gyógyszerek árszabása körül. (Folyt.) Müller B.-tól. —A gyógyszerek, különösen a kínai befecskendéséről váltóláz és más kórok gyógyítására. Dr. L­a­n­g­e­r J. —Budapesti orvosegylet. — Vegyesek — Pályázatok. —Szerkesztői levelezés. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. vidéken fekevő fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető f­özlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 új krért. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesz­tőnél Ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-utcza 12-dik szám. A SZEMBETEGEK AR­CZ ISME TANÁHOZ­ (Zur Physiognomik der Augenkranke­n.) Dr. Hirschlertől. (Folyt.) A szemkórosok arczulatának két más főnyomata nem oly feltűnő ugyan mint a szemhéjgörcs typusa. Szem­ szintén oly gyakran jön elő mint az, s hosszú egész r­acho- életre kiterjedő tartama által talán még fontosabb is ma- annál, miért is a gyakorló orvos figyelmére teljes mértékben érdemes. E typusoknak egyike a szem­héj­r­ö­g (trachoma). Azon változások miket a valódi szemhéjrög fej­lődése második időszakában a felső szemhéj pórázá­ban hoz létre, gyakran már igen korán az egész szemhéj vastagulásával jelentkeznek, mely lejebb ér, bágyadtabban mozog s a szemhéjrést állandóan szű­kíti. Jól megjegyzendő, hogy itt a második időszak kezdetéről vagyis ezt közvetlen megelőző időről szó­lunk, tehát a betegség csekélyebb fokáról, mely ilyenkor gyakran még nem is ismertetik föl s rende­sen csak az egyik szemre korlátlódik, de épen ezen féloldali föllépése a bajnak föltételezi leginkább azon sajátságos arczkifejezést mit a betegek azon szavakkal jellegeznek, hogy „egyik szeme kisebb a másiknál.“ Midőn a betegség már második vagy harmadik időszakába is lépett, midőn a szemhéjak vályúk­épen behajtvák, a köthártya (conjunctiva) rövidült s a szemszőrök befelé fordultak, akkor már sokkal kife­jezettebb s nyomorúságosb képet ölt a baj, de ez mi­­reánk nézve kisebb érdekkel bír, miután kórisméi tekintetben fölöslegessé vált. Szem- Végre azon sajátságos arczkifejezést is m­egem­­letett és ütjük itt futólag, mely idült láb következtében meg- Bieph, vastagodott szemhéjszélek s a szemszőrök teljes ki­­flib­ant­ hullása által egész életre jellegzi az illető egyéneket. Előfordul ez leginkább szőke embereknél, kiknél a baj szórványosan mint örökös észleltetik. A vörös, szőrnélküli szemhéjszélek s a világos arczszín alkot­ják az olvasóink előtt jól ismert képet. A második csoportozatbeli nyomatok mindannyija bír oly közös sajátságokkal, mik által az első osz- I­­álybeliektől természetismeileg különbözik. Az arcz és fejen jelenlevő változások physiognomikus eleme Izot£l­ itt sokkal bensőbb összeköttetésben áll az illető izmok nyoma­­bántalmával, mint állott a bőr bajaival az első ősz- tol­­­v Muskel I­rálybeli typusoknál. A nyomatok ez oknál fogva va­ typen, jóságos kórisméi értékre tartanak igényt és sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak ; az avatlannak ugyan kevésbbé tűnnek szemébe mint az első osztálybeliek, de a valódi észlelő előtt annál becsesebbek. A legér­dekesebben válik itt az arczkifejezés a kórisme fontos segédeszközévé az által, hogy az izomeltérés és az ennek alapul szolgáló kóros szemállapot közt hatá­rozott, szoros és gyakran mathematikailag kimutat­ható viszony áll fenn. Az arczulatban ráismerünk egy vagy több izom, bizonyos állandó vagy múlékony kóros állapotára, mint az arc­kifejezés okára, s az izmok állapotából ismét következtetést vonunk bizo­nyos változásokra, melyek a szem átlátszó közegei sugárszegésében (refractio) létre jöttek, vagy a lát­­szerv működései bizonyos módosulására s atalán a látképesség erejére. Sokkal gyakrabban mint az első osztálybeli nyomatoknál találkozunk itt oly arczula­­tokkal, melyek élethosszai változatlanul megmarad­nak , olyanokkal mik öröködnek, s végre némely nagyon is számosokkal, miket betegségnek nem is tekinthetünk, miután a szemek első­ változásai még a physiologikus állapot határain belől esnek. Ilyen egyrészt még az egészség területén fekvő Színhű­­állapot a két szivárványhártya különböző színezete, hogg­g mely nem épen ritkán jő elő, s nem annyira izomban- i do­tálom mint inkább a fejlődés ártatlan játéka, de az­­„g3- arczkifejezésre mégis befolyással van. Én azt e he­lyütt nem is említettem volna, ha kevéssel ezelőtt egy és ugyanazon szivárványhártyán jelenlevő részle­tes színkülönbséggel nem lett volna dolgom , hol or­vosi rendeletemre szikiblag (jodnatrium) becseppen­­tések alkalmaztattak a vélt baj megszüntetésére. A két láta (pupilla) közép­nagysága közt itt-ott Láza­­előforduló különbség már sokkal inkább alapszik izomrendellenességen, ámbár szintén csekély befog 4

Next