Orvosi Hetilap, 1860. január (4. évfolyam, 1-5. szám)
1860-01-22 / 4. szám
Pest, 1860. Sb Január 22. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Negyedik évfolyssiki.. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom : A szembetegek arczisraetanához. (Folyt.) Dr. Hirschlertől. — Oppolzer tanár kórodájáról. Átfúró gyomorfekélyek. Közli Schnitzler J. — Lapszemle. Hagymáz gyógyításához. — Apróbb szemelvények. Tárcza : A gyógyszerek árszabása körül. (Folyt.) Müller B.-tól. —A gyógyszerek, különösen a kínai befecskendéséről váltóláz és más kórok gyógyítására. Dr. Langer J. —Budapesti orvosegylet. — Vegyesek — Pályázatok. —Szerkesztői levelezés. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. vidéken fekevő fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető fözlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 új krért. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesztőnél Ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-utcza 12-dik szám. A SZEMBETEGEK ARCZ ISME TANÁHOZ (Zur Physiognomik der Augenkranken.) Dr. Hirschlertől. (Folyt.) A szemkórosok arczulatának két más főnyomata nem oly feltűnő ugyan mint a szemhéjgörcs typusa. Szem szintén oly gyakran jön elő mint az, s hosszú egész racho- életre kiterjedő tartama által talán még fontosabb is ma- annál, miért is a gyakorló orvos figyelmére teljes mértékben érdemes. E typusoknak egyike a szemhéjrög (trachoma). Azon változások miket a valódi szemhéjrög fejlődése második időszakában a felső szemhéj pórázában hoz létre, gyakran már igen korán az egész szemhéj vastagulásával jelentkeznek, mely lejebb ér, bágyadtabban mozog s a szemhéjrést állandóan szűkíti. Jól megjegyzendő, hogy itt a második időszak kezdetéről vagyis ezt közvetlen megelőző időről szólunk, tehát a betegség csekélyebb fokáról, mely ilyenkor gyakran még nem is ismertetik föl s rendesen csak az egyik szemre korlátlódik, de épen ezen féloldali föllépése a bajnak föltételezi leginkább azon sajátságos arczkifejezést mit a betegek azon szavakkal jellegeznek, hogy „egyik szeme kisebb a másiknál.“ Midőn a betegség már második vagy harmadik időszakába is lépett, midőn a szemhéjak vályúképen behajtvák, a köthártya (conjunctiva) rövidült s a szemszőrök befelé fordultak, akkor már sokkal kifejezettebb s nyomorúságosb képet ölt a baj, de ez mireánk nézve kisebb érdekkel bír, miután kórisméi tekintetben fölöslegessé vált. Szem- Végre azon sajátságos arczkifejezést is megemletett és ütjük itt futólag, mely idült láb következtében meg- Bieph, vastagodott szemhéjszélek s a szemszőrök teljes kiflibant hullása által egész életre jellegzi az illető egyéneket. Előfordul ez leginkább szőke embereknél, kiknél a baj szórványosan mint örökös észleltetik. A vörös, szőrnélküli szemhéjszélek s a világos arczszín alkotják az olvasóink előtt jól ismert képet. A második csoportozatbeli nyomatok mindannyija bír oly közös sajátságokkal, mik által az első osz- Iálybeliektől természetismeileg különbözik. Az arcz és fejen jelenlevő változások physiognomikus eleme Izot£l itt sokkal bensőbb összeköttetésben áll az illető izmok nyomabántalmával, mint állott a bőr bajaival az első ősz- tolv Muskel Irálybeli typusoknál. A nyomatok ez oknál fogva va typen, jóságos kórisméi értékre tartanak igényt és sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak ; az avatlannak ugyan kevésbbé tűnnek szemébe mint az első osztálybeliek, de a valódi észlelő előtt annál becsesebbek. A legérdekesebben válik itt az arczkifejezés a kórisme fontos segédeszközévé az által, hogy az izomeltérés és az ennek alapul szolgáló kóros szemállapot közt határozott, szoros és gyakran mathematikailag kimutatható viszony áll fenn. Az arczulatban ráismerünk egy vagy több izom, bizonyos állandó vagy múlékony kóros állapotára, mint az arckifejezés okára, s az izmok állapotából ismét következtetést vonunk bizonyos változásokra, melyek a szem átlátszó közegei sugárszegésében (refractio) létre jöttek, vagy a látszerv működései bizonyos módosulására s atalán a látképesség erejére. Sokkal gyakrabban mint az első osztálybeli nyomatoknál találkozunk itt oly arczulatokkal, melyek élethosszai változatlanul megmaradnak , olyanokkal mik öröködnek, s végre némely nagyon is számosokkal, miket betegségnek nem is tekinthetünk, miután a szemek első változásai még a physiologikus állapot határain belől esnek. Ilyen egyrészt még az egészség területén fekvő Színhűállapot a két szivárványhártya különböző színezete, hoggg mely nem épen ritkán jő elő, s nem annyira izomban- i dotálom mint inkább a fejlődés ártatlan játéka, de az„g3- arczkifejezésre mégis befolyással van. Én azt e helyütt nem is említettem volna, ha kevéssel ezelőtt egy és ugyanazon szivárványhártyán jelenlevő részletes színkülönbséggel nem lett volna dolgom , hol orvosi rendeletemre szikiblag (jodnatrium) becseppentések alkalmaztattak a vélt baj megszüntetésére. A két láta (pupilla) középnagysága közt itt-ott Lázaelőforduló különbség már sokkal inkább alapszik izomrendellenességen, ámbár szintén csekély befog 4