Orvosi Hetilap, 1860. január (4. évfolyam, 1-5. szám)
1860-01-29 / 5. szám
Pest, 18G0. S. sí. Január 29. Kldfizetési ára: hely be o 4 fr. 50 kr. tgeazir 9 fr. .13?18*61®?1* minden y**4***»« vidéken félév 5 fr. egészét? 10 fr. új pénzben. A lapot Megrendelhetni minden es kor.pona-hivatalnal, a »»avstana-idető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. tőnél Ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dalaklya utcai Hirdetések közöltéinek soronként 14 új krém. 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ITenedik Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja Müller Emil. Tartalom : A szembetegek a rozismetanához. (Vége) Dr. Hirschertől. — A nadragulyas hatása a szivárványhártyára. Czermák János egyet, tanártól. — Agyvérzés. Dr. Tóth Józseftől. — Könyvismertetések. Dr. Poortól. — Lapszemle. A gyomorlágyulás gyógyítása.— Simpson új eljárása a vérzések elállítása körül.— Apróbb szemelvények. Tárcza: A gyógyszerek árszabása körül. (Folyt.) M . 11 ev B.-tól. — Az építendő pesti kóroda tárgyában. — Budapesti orvosegylet.Vegyetek — Szerkesztői levelezés. — Adakozások. A SZEMBETEGEK ARCZISMETANÁHOZ. (Zur Physiognomik der Augenkranken,) Dr. Hirschlertöl (Vége.) ködé. Értekezésünk folytán már említettük, hogy az * izomzati nyomatok nagy részt örökölt hajlamból fejlődnek ki, mi figyelmünkre annyival inkább érdemes, minthogy itt nemcsak kosmesisről van szó, hanem szinte mindenkor a látképesség módosulása s illetőleg gyöngesége is van jelen. Ez örökölt hajlam a már elősorolt nyomatokat illeti legközelebb; ellenben az alább következő típusok , mint látni fogjuk, hosszú, rendesen élethosszig terjedő tartamuk, s nem az által tűnnek ki, hogy nemzedékről nemzedékre szállanak. Az örökösödés törvényei még koránt sincsenek véglegesen földerítve, s csak némely, egyrészt még vita alatt álló tapasztalatok mutatnak oda, hogy az öröklött izomrendelleneségek nagyobb száma örömest szövetkezik a szivárványhártya és halak festenye (pigment) hiányos kifejlődésével. Böhmnek a nystagmusról írt könyvében erre nézve egy igen érdekes fejezete van, melyből az látszik következni, hogy oly gyermekek, kiknek szülei sem barna sem kék hanem halványszürke szivárványhártyával bírnak, leginkább hajlandók a följebb említett szabálytalanságokra s a velük járó látképesség gyöngeségére. Annyi bizonyos, hogy nagyfokú rövidlátás, kancsalság és szemrezgés esetei kórelőzményének (anamnesis) szorgos fölvételénél, a felmenő ágban gyakran akadunk hasonló bajban szenvedő rokonokra. De ilyenkor nem szabad megelégednünk — amint ezt gyakran volt alkalmam tapasztalni — a szülők iránti kérdésekkel, mert az öröklött hajlamot ép oly gyakran fogjuk találni azok testvéreinél, vagy a szülők szüleinél. Az átvitel nem ritkán több alakban történik akként, hogy e csoportozatba tartozó bajok a családnál elszórva, vagy pedig az egymásra következő nemzedékeknél felváltva jönnek elő. Az öregatya fölötte rövidlátó volt, az anya kancsalság és szürke hályogban szenvedett, a harmadik nemzedéknél szemrezgés és az érhártya föstényének fölernyedése (maceratio) amblyopicus lázgyöngeséggel van jelen sat. A rövidlátást illetőleg különösen még épen nem elég köztudomású dolog, hogy az rendesen nem támad a szemek megerőltetéséből , mint állítani szokás, — hanem hogy nagyobb fokaiban legalább, örökölt hajlamból fejlődik ki. Lehetlen hogy a gyakorló szemorvosnak föl ne tűnjék, miszerint mindazon kézművesek, kik közel és apró tárgyakkal foglalkoznak, milyenek a szabók, varró és hímző nők, órások és aranyművesek sat. rövidlátás miatt fölötte ritkán kérik tanácsát, ellenben a látképesség tompasága (hebetudo visus, lassitudo oculi) sokféle alakjában naponta folyamodnak orvosi segedelemért. Ezen rövid eltérés után, mit a nyájas olvasó elnézend, visszatérünk a még elő nem számlált izomtípusok, s legelőbb is a bénulatok vázolásához. A szemizmok bénulása vagy hüdése által létrejött ar-pL-e-* ezulati nyomatok elemeit és úgy találhatni magán a ses* szemen, mint a fej állásán és tartásán. Az utóbbi anynyiban idéztetik elő bénulás által, amint a beteg ösztönszerűleg a fejforgatása által a kettőslátást elkerülni iparkodik. Ha például a beteg a baloldali távolító izom tüdésében szenved, akkor fejét a függélyes tengely körül többé kevésbbé balra fordítva hordja, midőn ellenben a tárgyat, mit látni óhajt, például a könyvet olvasáskor, inkább látterének jobb oldala felé irányozza. Mindkettő az egyszerű látáshoz szükséges s ez esetben hibás szemmozgatást pótolja, melynek módját a beteg ösztönszerüleg szabatosan méri ki. Ha t. i. a baloldali külső egyenes szemizom hűdésénél a kettős látás terep. ily esetben a függélyes közép síkig (verticale Medianebene) terjed, úgy hogy a láttér jobbfele attól mentt marad, akkor a beteg fejének könynyed balra fordítása által testének függélyes középsíkját látterének inkább jobb felére teszi át, és azért most egyszerűen fog látni, mert minden ez irányban fekvő tárgy, látterének jobb felére esik. Ha ellenben fejét nem fordítja, úgy a megtekintendő tárgyat egyszerű látása terében, azaz jobbra kell tartania. Ez ok-5