Orvosi Hetilap, 1860. április (4. évfolyam, 14-18. szám)
1860-04-08 / 15. szám
Pest, 1800. M .u. sz. Aprilis 8. Előfizetési ár: Myben 4 frt.kr., eg 1. év 9 frt. Meiyelenik minden vasárnap. Éideken félév 5 frt. egesz év 10 frt uj pénzben. A lapot Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a sterillelő közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Veztenel újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyánnéi» Hirdetések közöltetnek soronként 14 újkrért. 12-dik szám ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom : Kétes beszámítási képesség gyújtogatási vádnál. Orvostörvényszéki eset. Dr. Rupp N. J. tanártól. — Másodfokú ágyéki oldalgörnye. Közli dr. Batizfalvi S. — Méhvérzések szülőknél. Dr. Popper Józseftől. — Lapszemle. Adatok a másod bujakór ragályosságához. — Csecsemők természetes és mesterséges táplálása. — Apróbb szemelvények. Tárcza: A gyógyszerek árszabása körül. (Folyt.) Müller B. gyógyszerésztől. — A pesti orvosi egyetem jogai érdekében. — Budapesti orvosegylet. G roux H. — F a y e tr. felszólítása a gyakorló orvosokhoz. — Vegyesek. y »"lot. tfii-wfol ysmw - Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja Müller Emil. KÉTES BESZÁMÍTÁSI KÉPESSÉG gyújtogatási vádnál. Orvosi törvényszéki eset. Közli dr. Rupp N. János egyetemi tanár. K. István 34 éves, L. m.-i lakosnál béres, körülbelül két év előtt P. Juliánnát vette nőül. Felesége ezelőtt férje egy ismerősénél E. Jánosnál szolgált, most azonban maga lakik egy házban s férjétől a szükséges élelmiszerrel láttatik el. E. János gyakran meglátogatta K. Juliánnát, miáltal férjében azon gyanú támadt, hogy felesége E. J.-al titkos szerelmi viszonyban áll, annál inkább mivel már észrevette volt, hogy a nejének adott élelmiszerek nagyon hamar elfogynak. E gyanúban megerősítteték azon körülmény által, hogy neje őt múlt évi ősz idején épen akkor, midőn neki keresetét átadá, magától elutasítá azon szavakkal: „se lelkemnek se testemnek nem kellesz, itt a ruhád elmehetsz.“ Ezen felesége hűtlenségéről szerzett meggyőződés K. István kedélyére olyannyira lenyomó hatással volt, hogy búskomorrá lett s életének véget vetni magában eltökélette, minél fogva magát gazdája istállójában kötéllel fel is akasztotta. De minthogy gazdája nem sokára azután az istállóban megjelent, K. István még idejekorán megszabadíttatott a kötéltől s élete megmentetett. Szomorú kedélyállapota azonban ez idő óta még egyre nőtt, gyakran sírva találtatott, keveset evett, teste fogyott s gazdája nyilatkozata szerint oly színben volt, mintha a sírból kelt volna ki. Midőn két héttel ezután K. István egy estre a szőlőből haza tért, azt vette észre, hogy E. János ismét feleségéhez megy. K. azonban útját hazafelé folytatva, ott megvacsorált, s azután a felesége által lakott házhoz elindulva, az ablaknál leskelődött, s E. János szava hangjára ismert. Midőn nem sokára azután az éji őrök arra elmentek, K. felfedezését velők közté, s E. felkeresésére társaságukban a házba ment. Ezt a szobában ugyan többé nem találák, s K. Juliánná tagadta is hogy E. nála lett volna, de midőn a férfiak tovább kutatnák a házat, a padláson csakugyan felfedezték E.-t, ki ott levetkőzve s csizmáit hóna alatt tartva, a kémény mellett ült. Az örök E.-t rögtön a városházához vitték, hol viselete miatt megfeddezvén, szabadon bocsáttatott. De E. nem javult, sőt K. Juliánnának azon ajánlatot tette, hogy hozzá költözködjék. K. István erre méginkább elkeseredett, és saját vallomása szerint soká tűnődött azon, mint állhatna bosszút E.-n, miglen azon gondolatra jutott, hogy annak házát felgyújtsa. Evégett m. év nov. 20 és 21- ik közti éjjel egy darab égő tőzeget szalmába takarván, azt E. házereszébe dugta, azután haza ment és lefeküdt. A ház csakugyan meggyuladt, de a tűz azonnal el is oltatott úgy, hogy az egész kár csak valami egy forintra mehetett. A tűzlármára K. István gazdája is fölébredt s az istállóba sietett, hogy béresét felköltse. Szinte ugyanakkor K. János is ott termett vasvillával felfegyverkezve , s vádolta K. Istvánt hogy házát felgyújtotta De L. azon állítására, hogy az lehetetlen, miután ő szolgáját az istállóban fekve találta, csakhamar lecsilapult és eltávozott. K. István ez alkalommal nem vallotta be a gyújtogatást, de egy héttel később, midőn a gyújtogatás gyanúja miatt befogatott, mitsem tagadott s a fölebb mondottakat a törvényszék előtt önkényt vallotta be, mikor is annak említésénél, hogy neje vele élni nem akar, zokogó sírásra fakadt. Továbbá bevallotta a vizsgálat alatt, hogy 14 éves korában gyújtogatással vádoltatott, de bizonyítékok elégtelensége miatt fölmentetett, hogy gazdájától köböl búzát, egy kötényt, egy inget és két imakönyvet ellopott, s azt feleségének adta, hogy továbbá E. János segítségével egy bárányt is ellopott. A vádlott múltját illetőleg gazdája azt bizonyítja, hogy szolgálata ideje alatt "magát mindenkor becsületesen viselte; a hatóság ellenben azt állítja, hogy K. erkölcsileg rosz és bosszúvágyó ember volt. Midőn a szakértők S. és H. urak K. István lelki állapotára nézve tett tapasztalataik előadására felszólíttattak, egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy „habár vádlotton bezáratása ideje óta elmeháborodást nem tar 15