Orvosi Hetilap, 1860. június (4. évfolyam, 23-26. szám)

1860-06-03 / 23. szám

ll/i« Pesí, 1860. Junius 3. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál , a szer­kesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom : A magyar-alföldi pokolvar, mint önkényt támadt betegség és ennek sajátszere. Dr. Pap Sándortól. — Braun tanár koro­dája. Előfekvő lepény két esete. Közli Abelles B. — Lapszemle. A petefészek-tö­nlők kórisméje, B­o­­­n e t-tól. — Trich­i­­nia spirialis embernél Z­e­n­k­e­r-től. — A sárgaság okai, — Aprób­b szemelvények. Tárcza : A gyógyszerek árszabása körül. (Berekesztés) M­ü­t­t­e­r B. gyógyszerésztől. — Megjegyzés a Kreczer-féle giliszta-csokoládéra. Dr. B­o­r­b­á­s. — Pályadíjak. — Vegyesek.­­- Pályázatok,­­ Atakozások. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közül férnek soronként 14 új árért. A MAGYAR ALFÖLDI POKOL VÁR, mint önkényt és nem ragály által támadt betegség, s ennek sajátszere (Specificum). Közli dr. Pap Sándor, nagykun­madarasi városi főorvos. Nulla auctoritas, sola experientia. Az orvosi világ mai időkig tett tapasztalatai­val s írásban nyilvánított állításával homlokegyenest ellenkező tapasztalatomat s véleményemet akarom bemutatni a pokolvarról. Risum teneatis amici! Ha valaki maga mint nem tekintély (auctoritas) egy szavával akarja a közvéle­ményt legyőzni, ha egy újoncz se előre se hátra nem tekintve neki vág az ellenségnek, hogy ezt megfor­dulni kényszerítse, bsz az nevetséges. De ha egy mű­­vagy szakértő az általa művelt tanszakban valami újat talál, s azt nem a már ténynyé vált eszmék ellenében, hanem mint szerény véleményét megbirálás­a, újabb tapasztalatait követés végett, azok mellé állítja föl, azon nincs mit nevetni. — így én a­mit eddig a pokol­varról olvastam, az egyhangúlag oda ment ki, hogy a pokolvar embereken csak baromkori ragály mint­egy beoltása által támadhat. Legközelebb az OHL. folyó évi 6. számában Popper Jr. köztisztelt ü­gy­­tá­rsunk azt mondja: ,,a pokolvar soha önkényt, ha­nem akként támad, hogy a mirigyvészbe (pestis) esett vagy elhullott marhák ragályanyaga fertőzi meg az emberbőrt.“ Én pedig azt állítom, hogy az alföldön a Tisza mentében a pokolvar mint mocsárgerj (Malariaseuche, Lumpfmiasma) okozta kór­folyam az embereken is ön­kényt, azaz ragály nélkül támad, nagy ro­konsággal bírván a váltólázzal, melyek egymást föl­váltva, minden ragály nélkül jönnek elő. Magyar Orvosi Heti Lapunkat úgy tekintem, mint új földet, melyet mivelni minden szélesebb értelem­ben vett magyar orvosnak hazafiai kötelessége, s egy­szersmind illő, hogy a folytonos élvet adó orvostan iránti háláját kiki az által is igyekezzék leróni, hogy tapasztalatainak magvát ezen mívelt földbe vesse el, hogy az úgy a tudománynak, mint a szenvedő ember­ségnek gyümölcsözhessék. Azt mondja a magyar pél­dabeszéd ,,kinek milyen kalapja van, olyannal köszön.“ Úgy hiszem nem szükség nagyszerű tudományos érte­kezést vagy vitatkozást tartani ott, hol a tények el­­számlálása elég egy újabb eszme felkeltésére. Sok ap­róbb köböl lesz a nagy épület, sok apró s kisebbsze­­rű tapasztalati észlelésből épül föl a gyakorlati orvos­tan temploma. Épen nem szándékom pokolvarrási vé­leményem csalhatatlanságát bebizonyítani vagy el­hitetni gyakorló orvostársaimmal, mert magam is azon felekezet közé tartozom, amelyik nem könnyen hisz el egy újabb dogmát. De sőt inkább fölkérni az alföl­di ügytársakat, hogy tegyenek kísérleteket az általam ajánlott gyógyszerrel, lévén különös figyelemmel a pokolvar okának kipuhatolásában. Mert csak az időtől várom, hogy ezen elvetett mag, ha a hideg részvét­lenség és száraz elfogultság azt csírájában meg nem sorvasztja, megteremje a „cito tuto et jucunde“ kedves gyümölcsét a szenvedő emberiségnek. Először is arról szólok, hogy juthattam én bővebb ismeretségbe a po­kolvarral ? s ennek folytán­ mikép jutottam azon gon­dolatra, hogy kínailal (mindig kénsavas kínait értek) bensőleg gyógyítsam a pokolvarban szenvedőt. Azt mondja Canstatt: „Der ungarische Pokolvar zeigt sich am häufigsten in den sumpfigen Landstrichen längst der Theis zur Zeit tier glühenden Sommerhitze.“ Nagy- Kun-Madaras város fekszik a Tiszához egy órányira, a­mint a krónika mondja, „a Madarastó nuncupatum“ egy a Tiszaszabályozás után kiszáradt tópartján. Itt születtem én, itt vagyok a város főorvosa, apám is itt szerezte nép­szerűségét az orvosi pályán. Hogy itt és ennek kör­nyékén, a Tisza mentében Szabolcs, Bihar, Heves, Szol­nok megyékben, a Nagy-Kunságban a vagyon és ész ariszocratiától kezdve (kik hihetőleg nem nyúztak, nem ettek dögöt) a vályogvető czigányig bányán hal­tak el a pokolvar-kórban , azt az egyházi anyakönyv mutathatná ki; de hogy többen haltak el, azt anélkül is állíthatom. Ha valahol tanyája van a pokolvarnak, úgy Magyarhonban Madaras az, a körülötti körben egy-egy állomásnyira a Tisza partján lévő 6 faluval, és körülbelül 15 ezer lakossal, hova orvosi gyakorla­tom terjed. Amellett, hogy ezen tájékon minden orvosi 23

Next