Orvosi Hetilap, 1860. július (4. évfolyam, 27-31. szám)

1860-07-01 / 27. szám

g­a­n­a­t­r­ó­l, mely a gör­ög székhelyén akármelyik testrészen támad. E daganat nem a megvékonyodott irha-és külhámban, hanem az irha­ alatti kötszövet rétegében képződik, s néha akkorára terjed, hogy kivált a végtagokon, első tekintetre elefántbőrnek (pach­ydermia) látszik lenni. Ha e daganat az arczot éri, a meglepett egyik vagy mindkét oldalon vize­nyősen megdagadt szemhéjak elzárják a beteg szeme­­világát, az egész dag csalódásig hasonlít az orbáncz­­hoz (erysipelas), miért e bajt azok, kik minden nyirk­­edénylobban orbánczot látnak, idült orbáncznak nevezték, holott az orbáncz-elnevezés mellett „ idült“ melléknév éppoly fonákul hangzik, mint mikor egyik ügytársunk typhus chronicus-t diagnostizál (lucus a non lucendo). Én e kütegalakról alább fogok szólni mint orbánczalaku görvegről (scrofu­­lides erysipelacea). Ha e görveg-dag valahára akár a gyógykezelés akár a betegség fogyása miatt gyó­gyulásnak indul, azon helyen, hol előbb túltengést színlelő dag látszott, a bántalmazott kötszövet kivész, s a vékony bőr sorvadtan roskad be. c) A. fekélyedés. Görvegeknél a küteg elosz­lását (resolutio) nagyritkán és csakis addig lehet ész­lelni, míg görvélyes izzadmány le nem rakódott a megtámadott bőrszövetben; gyakoribb kimenet az imént említett részletes bőrsorvadás, még gyakoribb sőt mondhatnám szabályos a görveg­eknek átmenete a fekélyedésbe. A lábtermék untató — sokára nem annyira genynyé (pus), mint inkább év­vé (sanies) bomol szét; ezen eves geny részint savó­szerű híg folyadékból részint szétmállott sajtféle fosz­­ladékokból áll. Az ily eves genyedés mellett szük­ségképp sajátszerü fekélyek támadnak, melyek vi­­lágosb-sötétebb ibolyaszínűek, lefolyásukban lomhák (torpid), gyógyiparnélküliek, az alkalmazott gyógy­szer hatása foganatban vagy lassú. d) A hegképzés. A görvegek negyedik jelle­gét teszik a bőrhegek (cicatrix), melyek fölötte gyéren hiányzanak, sőt még akkor is jelen szoktak lenni, mikor a bőrön fekély sem képződött. A buja­goknak is vannak hegyeik, ámde e hegképzést min­denkor fekélyedés előzi meg; továbbá a bujagok heg­­yei többnyire csillagosak, sugárszerű emelkedésekkel s alaktalan mélyedésekkel fölváltva. Hogy fekély előremenete nélkül is heg támadjon, ez csupán a görvélynek tulajdona. Fenebb említem, mi­szerint a görveg daganata nem az irhában hanem az irha­ alatti kötszövetben fészkel; e kötszövet az, mely a görvélyes láb következtében részint összetöpörödik részint fölszivatik, miáltal maga az irha is behorpad elsorvad, és heget képez a bántalmazott bőrrésze­ken. A gör­eg­ hegek sajátságaihoz tartozik az, hogy ezek mindenkor bemélyedtek, halász­háló gya­nánt hosszhar­án­tan csikoltak,s mindenütt (kivált hol a hegek félszintesen fekvő csontok fölött támadtak) az irhaoda van nőve a kötszövet­ alat­­ti szövethez. Ha a görvélyes bőrleb tágterű, s az ar­­czon székel, e hegek irtózatos torzzá csúfítják a sze­rencsétlent kit ilyetén görveg látogatott meg. — Az eddigi négy jelleg közvetlenül magára a görvegre mint bőrön ülő bajra vonatkozik; lássuk most annak a bőrön kívüli jellegeit. e) A helybeli és átalános visszahatás hiánya. Ha a szervezet bármely kivált nemesi ré­szében önszenvi lob támad, a szomszéd ép részekben a lobot ellenaknázó visszahatási gyuladás jö létre, mely az előbbinek gátat vet; a visszahatási lob jóté­kony sarjadást idéz elő, mely az elsőd lábnak az ép szöveteken ejtett csorbáját kipótolja; — ha pedig az elsőd láb nagyobbterjű, az fölzaklatja az egész vér- és edényrendszert, azaz lázat gerjeszt. A gör­egek ellenben, akármekkora daganatot, vörösséget ron­csolást és torzulást mutatnak, sem helybelileg lábvisszahatási és sarjadzási tüneteket nem láttatnak, sem lázat nem gerjeszte­nek. Ezen tekintetben a görvegek megegyeznek a bujagokkal. f) A görvély nemcsak mint görveg a bőrön , hanem a szervezet egyéb szövete­iben is fészkel. Erről tanúságot tesz mindenek előtt maga a görvélyes alkat. Az izgékony (tüzes­vérmérsékletű) görvélyesnek szép rózsa-piros arcza hidegben megkékül; a szem tülkhártyája sajátságos gyöngyfényt mutat; értelmileg és kedélyileg korán fejlődnek, mi a szülőket örömre ragadja, de a tovább­látó orvost aggodalommal tölti el. A lomha (nyál­kás­ vérmérsékletű) görvélyesnél föltűnő az arányta­lanság a domborúra duzzadt ábrázat és hengerdedd­el lapuló, szűk mellkas között (kifejlett emlős hölgyek­nél a szűkmellűt is könnyen lehet erős­, domború mel­lűnek nézni és csalódni). Egyébiránt akár izgékony akár lomha legyen a görvélyes egyén, mellkasa so­hasem szabályos azaz sohasem fordított kúp alakú, hanem legjobb esetben hengerded, roszabb esetben ellapult, behorpadt, roskadó. A görvély­esek bőre vé­kony, petyhedt, áttünő, halavány; hasuk nagy ; vég­tagjaik karcsuak stb mint ezt fönebb a görvély­esek iz­gékony és lomha alkata leirásánál említem. Vannak még határozottabb sajátságai is a görvélynek, melyek már nem a görvélyes alkatnak, hanem magának a fej­lődő betegségnek tényezői. Ilyenek : a szokványos csipásodás, idült szemhéj- és két­hártyaláb, csekély vörösödés és enyhe szemtüzesedés mellett, de annál nagyobb fényiszonynyal s genytüsző-képzési hajlammal a szaruhártya szélén; a nyaki nyirk­­mirigyek beszű­rődései; sajátszerű szenvedő­­jellegű szlobok s az ízvégek fölernyedései (tu­mor albus articulorum, Gliedschwamm), szintolyan csonthártyalábok, csontszú stb. határozott hajlam a gümösödésre stb. g) Véget alig érő lefolyás. A görvegek, valamint a görvélynek lefolyása szerfölött lassú. Ha a beteget kérdezzük, mióta szenved, azt fogja mondani, hogy két—három—tíz —húsz év óta. Vannak görvé­­lyesek, kiknek betegségük életükkel egykorú ; vannak görvegek, melyek csecsemő­korban kezdődnek s tar­tanak mind halálig. Ezen hosszú tartam (dura­­tio) és idültség (chronicitas) szintén a görvegeket jellegzi. Lassú ugyan a bujagok lefolyása is, de még­sem annyira lassú s nem oly változatlan mint a görve-21*

Next