Orvosi Hetilap, 1860. július (4. évfolyam, 27-31. szám)
1860-07-01 / 27. szám
ganatról, mely a görög székhelyén akármelyik testrészen támad. E daganat nem a megvékonyodott irha-és külhámban, hanem az irha alatti kötszövet rétegében képződik, s néha akkorára terjed, hogy kivált a végtagokon, első tekintetre elefántbőrnek (pachydermia) látszik lenni. Ha e daganat az arczot éri, a meglepett egyik vagy mindkét oldalon vizenyősen megdagadt szemhéjak elzárják a beteg szemevilágát, az egész dag csalódásig hasonlít az orbánczhoz (erysipelas), miért e bajt azok, kik minden nyirkedénylobban orbánczot látnak, idült orbáncznak nevezték, holott az orbáncz-elnevezés mellett „ idült“ melléknév éppoly fonákul hangzik, mint mikor egyik ügytársunk typhus chronicus-t diagnostizál (lucus a non lucendo). Én e kütegalakról alább fogok szólni mint orbánczalaku görvegről (scrofulides erysipelacea). Ha e görveg-dag valahára akár a gyógykezelés akár a betegség fogyása miatt gyógyulásnak indul, azon helyen, hol előbb túltengést színlelő dag látszott, a bántalmazott kötszövet kivész, s a vékony bőr sorvadtan roskad be. c) A. fekélyedés. Görvegeknél a küteg eloszlását (resolutio) nagyritkán és csakis addig lehet észlelni, míg görvélyes izzadmány le nem rakódott a megtámadott bőrszövetben; gyakoribb kimenet az imént említett részletes bőrsorvadás, még gyakoribb sőt mondhatnám szabályos a görvegeknek átmenete a fekélyedésbe. A lábtermék untató — sokára nem annyira genynyé (pus), mint inkább évvé (sanies) bomol szét; ezen eves geny részint savószerű híg folyadékból részint szétmállott sajtféle foszladékokból áll. Az ily eves genyedés mellett szükségképp sajátszerü fekélyek támadnak, melyek világosb-sötétebb ibolyaszínűek, lefolyásukban lomhák (torpid), gyógyiparnélküliek, az alkalmazott gyógyszer hatása foganatban vagy lassú. d) A hegképzés. A görvegek negyedik jellegét teszik a bőrhegek (cicatrix), melyek fölötte gyéren hiányzanak, sőt még akkor is jelen szoktak lenni, mikor a bőrön fekély sem képződött. A bujagoknak is vannak hegyeik, ámde e hegképzést mindenkor fekélyedés előzi meg; továbbá a bujagok hegyei többnyire csillagosak, sugárszerű emelkedésekkel s alaktalan mélyedésekkel fölváltva. Hogy fekély előremenete nélkül is heg támadjon, ez csupán a görvélynek tulajdona. Fenebb említem, miszerint a görveg daganata nem az irhában hanem az irha alatti kötszövetben fészkel; e kötszövet az, mely a görvélyes láb következtében részint összetöpörödik részint fölszivatik, miáltal maga az irha is behorpad elsorvad, és heget képez a bántalmazott bőrrészeken. A göreg hegek sajátságaihoz tartozik az, hogy ezek mindenkor bemélyedtek, halászháló gyanánt hosszharántan csikoltak,s mindenütt (kivált hol a hegek félszintesen fekvő csontok fölött támadtak) az irhaoda van nőve a kötszövet alatti szövethez. Ha a görvélyes bőrleb tágterű, s az arczon székel, e hegek irtózatos torzzá csúfítják a szerencsétlent kit ilyetén görveg látogatott meg. — Az eddigi négy jelleg közvetlenül magára a görvegre mint bőrön ülő bajra vonatkozik; lássuk most annak a bőrön kívüli jellegeit. e) A helybeli és átalános visszahatás hiánya. Ha a szervezet bármely kivált nemesi részében önszenvi lob támad, a szomszéd ép részekben a lobot ellenaknázó visszahatási gyuladás jö létre, mely az előbbinek gátat vet; a visszahatási lob jótékony sarjadást idéz elő, mely az elsőd lábnak az ép szöveteken ejtett csorbáját kipótolja; — ha pedig az elsőd láb nagyobbterjű, az fölzaklatja az egész vér- és edényrendszert, azaz lázat gerjeszt. A göregek ellenben, akármekkora daganatot, vörösséget roncsolást és torzulást mutatnak, sem helybelileg lábvisszahatási és sarjadzási tüneteket nem láttatnak, sem lázat nem gerjesztenek. Ezen tekintetben a görvegek megegyeznek a bujagokkal. f) A görvély nemcsak mint görveg a bőrön , hanem a szervezet egyéb szöveteiben is fészkel. Erről tanúságot tesz mindenek előtt maga a görvélyes alkat. Az izgékony (tüzesvérmérsékletű) görvélyesnek szép rózsa-piros arcza hidegben megkékül; a szem tülkhártyája sajátságos gyöngyfényt mutat; értelmileg és kedélyileg korán fejlődnek, mi a szülőket örömre ragadja, de a továbblátó orvost aggodalommal tölti el. A lomha (nyálkás vérmérsékletű) görvélyesnél föltűnő az aránytalanság a domborúra duzzadt ábrázat és hengerdeddel lapuló, szűk mellkas között (kifejlett emlős hölgyeknél a szűkmellűt is könnyen lehet erős, domború mellűnek nézni és csalódni). Egyébiránt akár izgékony akár lomha legyen a görvélyes egyén, mellkasa sohasem szabályos azaz sohasem fordított kúp alakú, hanem legjobb esetben hengerded, roszabb esetben ellapult, behorpadt, roskadó. A görvélyesek bőre vékony, petyhedt, áttünő, halavány; hasuk nagy ; végtagjaik karcsuak stb mint ezt fönebb a görvélyesek izgékony és lomha alkata leirásánál említem. Vannak még határozottabb sajátságai is a görvélynek, melyek már nem a görvélyes alkatnak, hanem magának a fejlődő betegségnek tényezői. Ilyenek : a szokványos csipásodás, idült szemhéj- és kéthártyaláb, csekély vörösödés és enyhe szemtüzesedés mellett, de annál nagyobb fényiszonynyal s genytüsző-képzési hajlammal a szaruhártya szélén; a nyaki nyirkmirigyek beszűrődései; sajátszerű szenvedőjellegű szlobok s az ízvégek fölernyedései (tumor albus articulorum, Gliedschwamm), szintolyan csonthártyalábok, csontszú stb. határozott hajlam a gümösödésre stb. g) Véget alig érő lefolyás. A görvegek, valamint a görvélynek lefolyása szerfölött lassú. Ha a beteget kérdezzük, mióta szenved, azt fogja mondani, hogy két—három—tíz —húsz év óta. Vannak görvélyesek, kiknek betegségük életükkel egykorú ; vannak görvegek, melyek csecsemőkorban kezdődnek s tartanak mind halálig. Ezen hosszú tartam (duratio) és idültség (chronicitas) szintén a görvegeket jellegzi. Lassú ugyan a bujagok lefolyása is, de mégsem annyira lassú s nem oly változatlan mint a görve-21*