Orvosi Hetilap, 1860. augusztus (4. évfolyam, 32-35. szám)
1860-08-05 / 32. szám
— -L r — 627 628 — szatermődhet a roszindulatú újképlet. — Volt esetem Biharmegyében 1846-ban Geszten, hol egy ily elfajult, sejtrákos, kétökölnyi nagyságot meghaladott, és a hát jobb oldalán középen fészkelt szalonnadagot lehetőleg tisztán metszék ki. Ennek alja széles, rostos volt. Külsőleg a szokott tisztítást alkalmaztatám s belsőleg fehérmirenyt véteték a beteggel, a lehető legpontosabb diaeteticai és orvosi figyelemmel. Betegemnek, ki földmíves, 36 éves és nős volt, ki semmi más korcsvegynek jelét magán nem viselé — hátsebe, vagyis rákos fekélye 3 hónap alatt egészen behegedt, pedig 30 nap alatt a fehérmirenyből csupán 6 szemért vett be s ezentúl 2 hónapon át, csak a kisltisztitások alkalmaztattak. Egy év múltával a régi fekély hegjegyének közepe megvastagodott, később több, egymással mintegy összenőtt külön duczocskák alakultak rajta; egy helyen a duczok egyike, csekély föllágyulás mellett fölfekélyesedett; apródonkint az egész dag rákossá fajult, s minden belső szer, külsőleg bürök-leveli mosások, a Cosme porai, nngtum narcotico balsamicum stb. hasztalanok voltak; a beteg a sok nedvveszteség miatt sorvasztó láz áldozata lön, anélkül hogy a nyakon, lágyéktájon stb. különös jelentékeny fölszívódási mirigydagok támadtak volna. Jelen viszonyaink közt ezen eset megcáfolja a rák gyógyíthatóságát, s okulva a számtalan más szerencsétlen gyógyeseteken is, bizton mondhatjuk még most, hogy Lando Ifi et Comp. csak világcsalók, kik ha sikert mutattak is fel egy időre, e sikert úgy kell venni, mint a valaki által begyógyított, de gyökeresen meg nem gyógyult bujafekélyek behegesztését, amit a francziák úgy mondanak, hogy „blanchi.41*) Egyik is, másik is kiüti magát vagy az előbbi helyen, vagy másutt 1 — 2 év alatt, és a rák bizonyos halálra fog vezetni. Meglehet, hogy a későbbi kor találand ellene gyógyszert, de jelenleg az oly bajban szenvedő szerencsétlen csak szánalmat kelti segíteni rajta nincs hatalmunkban. Bátor vagyok még a szalonnadagnak egy esetét ide mellékelni, a milyenfélét honi ügyfeleink közöl csak kevesen láthattak vagy mit tehettek, s igy mint curiosum, megérdemli a fölemlítést. Nagykőrösi kapás Gál András neje, ki 40 éves, és már 25 év óta férjnél van, gyermektelen,a folyó évi junius 17-én meglátogatott. Midőn le akarom ültetni, balkezével hátul olyformán egyengető szoknyáját, mintha valami tiltott portékafélét akarna tőlem eltitkolni; kitűnt azonban előadásából hogy bultára közepén egy függő daganata van, mely 20 év óta magától egy borsónyi nagyságú pattanásféle dagból annyira kinőtte magát, hogy miatta különösen jelenleg már minden mozgással járó munkáiban gátolva van s leülnie csak efféle kézfogások — a dagnak félreháritása mellett lehet. Eddig szegénysége gátolta az orvosi segély keresésében, de most már a baj naponta növekedvén, kénytelen az én segélyemet igénybe venni, tőlem ezt ingyen is megkivánván mint városi orvostól. *) A nőt egészségi állapota felöl kikérdezvén, előadá, hogy gyermekéveiben nagyon ótvaros volt; a természetes himlőn átesett, nyakmirigyei sokszor megdagadtak, bár soha nem fakadtak fel; később egészsége viruló volt s mostanig gyógyszerre nem kelle szorulnia. Magát a dagot megvizsgálván következőleg találtam: a bal far közepén, a vágány széléről egy ujjnyi vastag és 2% hüvelyk hosszi bőrnyújtványon vagy száron (Stiel) körtvélyalakban függött alá egy kétökölnyi nagyságú daganat. Ezen új képletnek belső oldala lapos, itt-ott dudoros, két helyen egy fél körömnyi kerekségben fekélyek voltak, melyeknek felülete szalonnás, sárgás pörkös volt; nyomásra egy kevés savós nyirkféle nedvet bocsátottak; másik, vagy külső oldala domború, csaknem sima volt, csupán ittott mutatott kissé kiállóbb dúczocskákat. Összeállása átalában kemény, sehol hibogó (fluctusrend) részeket nem lehetett tapintani. A dagot befedő bőr, színre és külalakra, a test egyéb részeiéhez hasonló volt, a daggal mozdulatlanul egybefüggve. Figyelembe véve a rajta volt fekélyedéseket s ezek alakját, színét, a dag keménységét, a bőrrel bensőleg összenövését, következtetem, hogy a kórisme nem lehet más, minthogy ezen új képletet könnyen rákossá fajulható szalonnadagnak (steatoma) kereszteljem, melynek, mint a kórelőzményekből következtetni lehetett, görvélyes alapja volt, és az ingerül szolgáló folytonos nyomás alatt lassan kint fejlődött ki. Minden ilyes dagnak egyszerű, könnyű s leggyökeresebb gyógymódja lévén a kiirtás, a szó teljes értelmébeni lemetszés, mert a lekötésre, égetésre stb. adag alkatánál fogva nem is gondolhattam: a késseli műtétre határozom el magamat, nem lévén módjában az ily magamféle falusi orvosnak a galvanocausticus készülék megszerzése, bár vérzéstől kellett tartanom, miután a dagon magán, sőt szárán is elágazó vérereket vettem észre, de gondoltam hogy vérállító szereimmel készen lehetek s igy a felületes bőrvisszerek tágultsága mellett sem tarthatok nagyon a nagyobb vérzéstől, továbbá e szegény nőt alkalmatlan sőt veszélyessé válható bajtól könnyűszerrel megmenthetem. A műtét azonban a dagszár vékonysága miatt bármily csekélynek, kevés fáradsággal járónak látszott is: szükséges elővigyázatból segédül egy sebészmestert vivek magammal az eszközök készentartása, betegápolás és a netalán szükségeltető érlekötözés melletti segélyezés végett, ellátva a szükségletekkel. A műtendő egy asztalon négykézláb foglalt helyet. A dagot balmárkomba fogom, szárát kissé megfeszítem s alapjától egy domború szikével, felülről lefelé irányzott metszéssel eltávolítoni. Először a sebkötés vétetett elő, s azután a dag belvizsgálata. A lemetszés után tetemes vérzés kezdődött, de a seb körül alkalmazott ujjnyomások megszüntették azt addig, míg a bőr alatt a dag alapján létezett és az agyvelő állományhoz hasonló, nyomás alatt a sebből kitoluló fehér szövetes részek egyenes ollóval eltávolitottak. Ekkor a vérzés gátlására s a véredények összehúzására nedves tépést alkalmaztam 3 rész mézgapor és egy rész cserenybe mártva. Készen voltunk ugyanaz érte-32* *) Ezzel nem azt állítom, hogy a bujasenyvet nem lehetne kigyógyítani, itt csak felületes bakaféle gyógyításról van szó. -