Orvosi Hetilap, 1860. szeptember (4. évfolyam, 36-40. szám)

1860-09-16 / 38. szám

Iü­lófizetésűi ár . helyben 4 frt. 50 kr., egesz év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közölteinek soronként 14 újkrért. 3­­. sz. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. hir. posta­hivatalnál, t­örm­ke**levél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautcáa 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. M­egyedik ív* 1­0 rm. km. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom : Szemészgyakorlati közlemények. Hirschler tudortól. III. A szaruhártya fölhasítása, sebzési billyeg, g­laukom­a-féle tünemények látaképzés vonatos kihúzással, gyógyulás. — Schuh tanár kórodája. Inycsucsor (opulis). Közli dr. Mayer A. — Lap­szemle: A mélyebb kettős képek közelebb állásáról a felső ferde izom hűdésénél, dr. Förstertől. Apróbb szemelvények. Tárcza . Utóhang a szaktudományi nyelvkérdésre, Halász Geiza tudortól. — Vegyesek. Pest, 1860. September 16. Közlemények a szeméssi gyakorlatból Dr. Hirachlertől. m. A szaruhártya fölhasítása — sebzési hályog — glaukoma-féle tünemények — láta képzés vonatos kihúzással — gyógyulás. Folyó év mártius 27-én Lumniczer tudor ne­kem a vasúti gyárnál alkalmazott kovácslegényt, Thill is T. mutatta be, és pedig egy órával azután hogy foglalkozása közben egy vasszálka által meg­sérült. A beteg 41 éves, s azt állítja, hogy azon percz­­ben midőn az elpattant szálka bal szemét érte, azt be is hunyta, minélfogva ez csak felső szemhéját érte. E szemhéjon egyébiránt egy csekély, 3 vonalnyira a szemszőrszéltől látható, vérömleny nélküli piron kí­vül mit sem lehetett észrevenni. Ellenben a szaruhár­tyán és mögötte az eröművi káros behatás nagyon is tisztán volt kivehető. E hártya alsó felén egy 3 — 4 vonalnyi hosszú, a halántéktól az orrhegy felé ferde irányban vonuló, alig V* vonalnyi széles, szürkés ho­mályos csík tűnt fel, mely nyilván a szaruhártya minden rétegein átterjedvén, átható sebet képez; a seb szélei szorosan egymásra feküsznek s hátsó felületök­­höz a szivárvány megfelelő alsó és felső szelvénye van vonva és támasztva. A szaruhárty többi része ke­­vesbbé fényes ugyan mint a jobb szemen, de homá­lyosnak még sem mondható. A mellső kamra a víz­nedv kifolyása miatt ugyan megszűkült nagyon, de még­sem tűnt el egészen, miután külső felső kerüle­tén a látán túl a kamarának egy kis tere még mindig észrevehető. A megszűkült láta tökéletesen a száru­­hártyához fekszik, aláfelé némileg el van vonva, és kissé homályos szürkés színű, miáltal a beteg látké­pessége annyira szenved, hogy nagyobb tárgyakat sem képes tisztán kivenni s a közvetlen szeme elé tar­tott kézujjak számát sem tudja biztosan meghatározni. A szemteke köthártyája mindenütt rózsapirosan be van lövelve; a könyek szinte folytonosan csurognak; a szem a világosságot nem tűri, de különben nagyon érzékenynek nem látszik. Minthogy a láta területének megvizsgálása min­denekelőtt szükséges volt, s a látacsukulat ellen is közvetlen működni kellett — melytől a szivárvány­hártya hajszáledényes belövelésénél már az első na­pokban tartani lehetett —, azonnal egy erős atropin becseppentést rendeltem öt perc­enkint, miáltal egy óra múlva következő eredményhez jutottam: a mellső kamra nyilván nagyobb, a szivárvány összeköttetése a zárt szaruhártya sebbel világosabb lett, mert látni hogy a látószélhez legnagyobb közelben fekvő szi­várványrész a seb felé függélyesen emelkedik mintha hátullévő szálka által fölfelé emeltetnék; a szivárvány ezen szeletén egyszersmind egy kis szőlőhártya fös­­teny (U­vealpigment) van lerakódva. A csaknem ke­­rekded, 3'V"-ra kitágult, láta szinte rá­fekszik a sza­ruhártya hátsó felületére és szabad tekintetet enged a lencserendszer környékébe. Láthatni pedig a látatéren belől és közelebb a lá­ta alsó mint felső széléhez, hasonnemű irányban a föl­jebb említett vonalas szaruhártyasebbel egy kicsiny, alig 1% vonalnyi hosszú csak ferde megvilágításnál észrevehető lencsetokszakadást (Kapselriss),melyen ke­resztül a felernyedt lencseállomány egy kis része a mellső kamrába kitolul. A lencse többi része egyenle­tesen szürkésfehér, s e savószerűen homályos állo­mányban sem pontok sem csíkok nem különböztet­hetők meg. Az egész lencse nyilván föl van pöffesztve s a gyorsan terjedő felpöffedési folyamat által erősza­kosan előre tolva. Ezen sebzés megítélésénél mindenekelőtt azon körülményt, mely egyébiránt a szemteke sérüléseinél nem ritkán fordul elő, kellett tekintetbe venni, hogy mely úton hatott a szálka a szembe és miképen sér­tette meg azt; továbbá azon kérdés, hogy váljon az idegen test — egészben vagy részleg — benn van-e még a szemben, vagy sem? — A beteg előadásába senki sem fog bízni oly körülmények közt, hol az ön­csalódás fölötte könnyű. Ő azt állítja ugyan, hogy az aczélszálka a szemhéjat csak külről érte, mivel szemét azon pillanatban behúnyta, midőn az a szem felé pattant. Az ösztön, melylyel szemünket bezárjuk oly hatalmas, hogy mintegy villámsebeséggel működik, de miután az mindenkor működik, honnan fejtjük meg azon körül-38

Next