Orvosi Hetilap, 1861. június (5. évfolyam, 22-26. szám)
1861-06-30 / 26. szám
Pest, 1861. sz. Június 30. ORVOSI HETILAP. T r./lU I U^ékX^áJM- «luff ' . Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Ötödik ■ -sprs» . Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom: Nagel Emil tanár : Nyírkömlés (extravasation symphaticum) a nyakpólya alatti kötszövetbe. ■— Fehér Nándor tr.: Tüdőfeve tüdőmellhártyaláb után. Közlemény a pesti gyermekkórházból. — Könyvismertetés Tolnai M. dr.: Harless Vorgänge in der Nervensubstanz. — Lapszemle: A hagymaz gyógykezeléséről, Nérárd-tól: A köszvényesek húgya. Mellhártyabb gümőkórosnál ; mellcsapolás ; gyógyulás. A római fürdők javított modorban A colchicum hatása a köszvénynél. Apróbb személy, Hamary D. tr. Mutatvány Kürschner G. „Átalános élettan vázlatán czimű munkájából. (Vége). — Müller B. gyógyszerész : A gyógyszerészek kikéreztetéséről. II. Tanulási idő. (Folyt.)— Vegyesek. — Pályázatok.—Hirdetések, Tárcza Előfizetésűi ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. - egész év 10 frt uj pénzben. A lapot rövid közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronkén 1 4 újkrért. Megjelenik minden vasarnap, megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál. a szerkesztőne újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utca a 12-dik szám. Nyirkkiömlés (Entravasatum lymphaticum) a nyakpólya alatti sejtszövetbe. Közlemény a kolozsvári sebészi kórodából, Nagel Emil tanártól. Századunk eleje körül a bécsi iskola akkori tekintélyei, nevezetesen Beinl, Schmidt és a későbben onnét Berlinbe elszármazott Rust, azon nagyobbára fenyves egyéneknél az áldozkodási szakban (stádium colliquativum) több helyen egyszerre vagy egymásután előfordulni szokott, látszólag láb nélkül lefolyó, huzamosan tartó, és a test kimerülését siettető, u. n. hideg tályogokat — ez elválasztványnak külső hasonlatosságára hivatkozva — nyir k tá lyogoknak (Lymphaliscens) tartották, melyek állítólag a kórosan elváltozott nyirkedények megszakadásából (Discontinuitát) veszik eredetöket. Ezen véleménynek alaptalanságát Walther és Fuchs — az illető folyadéknak genynyek azonosságával — döntőleg bizonyították be, és megengedve ugyan a nyirkkiömlésnek bizonyos körülmények közti lehetőségét, ezen valódi nyirktályogoktól, az álnyirkkelevényeket, vagy hideg tályogokat megkülönböztetni jónak találták. A nyirkkiömlésnek — melynek példáit csakugyan Nasse, Friedreich és Emmer közölték — nyirktályoggali elnevezése ellen nem lehetne tulajdonkép kifogásunk addig, míg hiígytályogról (Harnabscess) és bélsártályogról (Kothabscess) szólunk; mindazonáltal czélszerűbb lenne a nyirktályog vagy nyirkkelevény (Lymphabscess) nevét azon tályogok számára fenntartani, melyek nyirkedényláb következtében támadnak, és melyeknél a genyhez nyirk is vegyül ; a szóban lévő bántáimat pedig nyirkem- fenynek (Extravasatum lymphaticum) elnevezni, anynyival inkább, hogy ezen ritka bajnak okául bátran külső sérelmet lehet mindenkor föltenni. A casuistica ezen részéhez adalékul következő, kórhatárzatilag is érdekes, kórodai esetünk szolgálhat. Nagy Márton 3 éves, erős, jóltáplált, virgoncz fiúcska, faluról hozatott f. év május 6-án korodánkra, következő kórállapottal. Nyakának bal oldalán a fej biczczentő és hátközép-vonal közti tért elfoglalva látjuk egy óriási daganat által, mely a nyakgerinczoszlopot jobbra és a vállat erősen lefelé nyomja. A daganat nagy mértékben ruganyos és hullámzó, azonban a gyertya világát át nem bocsátja; leghosszabb átmérője alapján egy lábnyit jóval haladja meg; a kültakarókat, annyira feszíti ki, hogy a kis beteg rajta fejét, kényelmesen, mint párnán nyugtathatja; a dag feszülése a fej forgatásánál növekszik, mi a rajta elfutó kőrizom és pólyának — melyek ilyenkor a két függőleges barázdát mélyebben árkolják, és a dagot három dudorra osztják — helyenkénti feszüléséből magyarázható. A daganat fájdalmatlan, a beteg derült kedvét, mióta fejlődött, egyszer sem rontotta el, sőt úgy látszik, neki — mivelhogy 3 hónapos korától kezdve hordozza, és lassan nőtt — lényeges alkalmatlanságot sem okoz; a karnak mozgásai alig korlátozvák; a gége, ilyeneső és bal tüdő nyomást nem szenvednek. A kór támadását illetőleg, a közönyös kedélyű anyától csak annyit lehetett kitudni, hogy a dag a bal kulcscsont felett minden előtte tudva lévő kül sérelem nélkül keletkezett és idő folytán észrevétlenül nőtt, míg jelen kiterjedését elérte. Az első perezben álképletnek vélt daganat roppant nagysága, híg tartalma, a tömlő vékonysága, a kór székhelye — miután a veleszületett és szerzett tömlős képletek úgy mint a nyak sejtszövetében fészkelő vízsérv is (Hydrocele colli). Acephalocysták sat. ezen tájt örömest fejlődnek — végre három osztató alakja és fájdalmatlansága, az imént fölhozott történetes (accidentelle) kórterményekre emlékeztettek ugyan, azonban a tömlős dagok fejlődése a kiindulási pontból minden irányban egyformán történvén, esetünkben a gége, nyelcse, a karfonat és torkolati edények ennyi idő alatt helyükből kiszoríttattak, vagy összenyomattak volna. A nyakcsigolyák lábja vagy szuvasodása fiatal egyéneknél torlódási tályogot (Congestions Abscess) szokott a nyak jobb vagy bal táján létre hozni, mely azonban, mielőtt akkora kiterjedést nyerhetne, a minő előttünk áll, vagy kifakad, vagy a mellüregbe sülyed. 26