Orvosi Hetilap, 1861. szeptember (5. évfolyam, 35-39. szám)

1861-09-01 / 35. szám

687 gályt felfogó helytől igen gyakran a bántott szerv egész lak­­hártyájára, sőt sokszor a vele összefüggésben lévő mirigyekre­­ is kiterjed. Hosszabb tartama mellett a csőnek szűkülését, a­­ külbőr bujálkodását (a vesék akadályozott működése folytán), azután pedig csúz és köszvény támadását okozza. Szervezési kedvező viszonyok és rendszeresített élet mellett gyó­gyszer nélkül elmúlik. Felettébb makacs, gyakran visszajön , s súlyos utóbajokat szül a görvélyesek, gümőkórosok és vérszegények­nél. A kankót ugyanazon egyén mindannyiszor megkaphatja, valahányszor ragályanyag vitetik át. II. Az elsőleges ragályos alakok vagy fekélyek vagy pe­dig tályogok, melyek helye a bőrben, lakhártyában, vagy a bőralatti kötszövetben van. Legtöbbször az ivarszerveken és ezek szomszédságában jönnek elő, s a ragályanyagot hordó oly geny átvitele után származnak, mely hasonlóan bántal­mazott borhelyek terménye. A ragályzás után az 1 — 4 napon mint genyhólyag, vagy pedig mint az illető szövet élesen ha­tározott meglágyulása , mint genyedő seb mutatkoznak. A fekélyek finom genyhólyagocskák megrepedése után fejlődnek ki, s elválasztott genyük ugyanazon egyénnél a legkülönbö­zőbb helyeken hasonló fekélyt okozhat. Ezen fekélyek kiter­jedése és tartama az egyéni szerkezet, külbefolyások és az előjövetel helyétől függ, s szomszédságukban gyakran mi­rigy beszűrődések és a bőralatti kötszövetben lábok támad­hatnak, melyek azután tályogképződésre vezetnek, melynek génye ragályos. A bántalom azonban csak helybeli marad, s a szervezet meg nem mérgeztetik, miután a nyirkmirigyrendszer átalános megbetegedése ennek minden következményeivel elmarad. Ezen bujakóri alakok ugyanazon egyénnél különböző időben újra keletkezhetnek. Czélszerű életrendi kezelés mel­lett pedig gyógyszer használása nélkül meggyógyulhatnak. Senyves egyéneknél azonban lomha lefolyásúak lévén, hosz­­szan eltarthatnak. Az elsőleges, fekélyek lágyak szoktak lenni, csak ritkán, mint a vérszegény és görvélyes egyéneknél, vagy ismételt külerős vagy vegyi bántalmazásoknál sat. keményednek meg, mely keményedés azonban csak a fekély fenekére, vagy annak legközelebbi szomszédságára szorítkozik. Ha a fekély feneke már kezdetben kemény, s a fejlődés további folyamában a keményedés mindinkább növekedik, s a fekély szélein túl folyton tovább terjed, már a másodlagos alak kifejlődésével van dolgunk, mely felvételben megerősítte­­tünk, ha eleinte a legközelebbi mirigycsoportok, majd azután a távolabb fekvők a bántalmazás körébe vonatnak. S a nyirkm­i­­rigyek megbetegedésének bekövetkezése nélkül egyes fekély megkeményedéséből az átalános bújakórt nem jelezhetjük. III. A másodlagos vagy a valódi „bújakóri“ alakok he­lye kezdetben a külbőr vagy a lakhártya, még­pedig legtöbb­ször az ivarszerveken és ezek szomszédságában jönnek elő, habár nem oly gyakran mutatkoznak itten, mint az elsőleges fekélyek. A ragályanyagnak sértett felületre való átviteléből származnak, s pedig igen gyorsan f1ú-1 nap alatt) fekély támad, ha a ragályozó elsőlegesen volt bántalmazva; míg későbben (14 nap múlva) fejlődik ki, ha a másodlagosan szen­vedő által történt a ragályzás. Helybelileg ily módon kelet­kezve, a támadási helyen minden irányban kiterjednek, s a kóranyag nyirkedények által a nyirkmirigyekbe, innét pedig mindenfelé szerte vitetik. A szervezet így megfertőzve lé­vén, mindenekelőtt a bőrön és a lakhártyákon bizonyos meg­határozott rendszerint élesen jelzett vérbőségi és izzadmányi tünetek lépnek fel és folynak le, mi mellett az egész szervezet táplálkozása meg van zavarva, mint ezt az emésztési és elvá­lasztási szervek, továbbá pedig az izmok és az idegek műkö­dési jellegének gyengülése és csökkent táplálkozási képes­ségéből látni lehet. Későbben egyes szövetek vagy szervekben szétfolyási, sorvadási és lerakódási folyamatok mennek vég­hez, melyek igen gyakran határozott jellegű alakkal, térfo­gattal, színezettel és tartammal bírnak, míg máskor minden sajátságos jelleg nélkül folynak le, s végződnek be. Ezen tü­netsorozattal egy időben és utána átalános vérszegénység fej­lődik ki, épen úgy mint bármely más kimerítő körfolyamatnál, s minélfogva a bujakór által előidézett senyves állapot (cache­­­­xie) végeredményben az egyéb bajokban gyökerezettektől­­ nem különbözik, hanem összeesés, elúszás és szétgenyedés (phtisis) folytán halálra vezet. A betegek nem mindegyike szenvedi át mindezen bajokat, hanem az egyéniség szerint azok közül az egyik vagy a másik lép előtérbe , úgyszintén a lefolyás tartama és a végeredmény is különböző szokott lenni, mert míg némelyiknél az első tüneménysorozattal a kór be­végződik, miután előbb a beszűrődések szétestek és a fekélyek behegedtek; másoknál csak a halál vet véget a szenvedések­nek.­­ Szabályul lehet felvenni, hogy a bujakór annál súlyo­sabb , minél satnyább a szervezet; minél inkább szenved ez a ragályozás idejében meglévő betegségben, vagy ha a már meglévő bujakórhoz, az egyébként nem bántalmazott egyén­nél újabb betegség csatlakozik. IV. Az álbujakórhoz (Pseudosyphilis) azon alakok tar­toznak , melyek keletkezésük módjára, támadási helyük, alak­juk, lefolyásuk és a gyógykezelési sikerre nézve a valódi bu­jakórhoz sokban hasonlók; pontosabb vizsgálat után azonban majd bujakór, majd pedig más kórcsoportozathoz sorozhatok. Ilyenek a lupus, a skerlievo bujakór, radesyge sat. Ezen beosztás szerint 1860-ban kórházamban 455 kan­­kó, 375 elsőleges alak, továbbá 488 másodlagos alak és 83 álbujakórban szenvedő kezeltetett. A korhatárzás számos esetben nem mindjárt a felvétel­kor , hanem később hosszasabb észlelés után történt, arra különösen ügyelvén, hogy az elsőleges ragályos, s a másodla­gos ragályos és fertőző alakok egymástól kellően elválasztva mindegyikük a nekik sajátságos bánásmódban részesüljön, s a ragályanyag egy- vagy többféleségének felvétele a bujakóri különféleségeket és folyamatokat igen egyszerűen értelmezi, s az egyféleség eszméje vele nem mérkőzhetik, szükséges, hogy a két ragályt felvevők nézetére méltó figyelem fordíttassék. Szerintük a bujafekélyek és a belőlük következő utóbajok már eredetileg és így lényegileg két nagy csoportra oszolnak, me­lyek egyikének elején a lágy, ragályos bujafekélyek (sancroid) állanak, míg a másik előtt a kemény, fertőző fekélyek (san­­ker) foglalnak helyet. A lágy, ragályos bujafekély hasonló fekély genyének át­vitele után gyorsan 1—4 nap alatt kifejlődik, s mindig kerek­­ded, mely alakot még hegye is megtartja; helybeli szövetron­­csoláson és a legközelebb fekvő nyirkmirigyek lábján és ennek következményein kívül egyebet nem okoz; ragályozás útján a szervezet bármely részére átvitethetik, az itt támadt alakok azonban az eredetihez mindenben hasonlók, hatásuk szintén csak helybeli marad. Ezen fekélyek más és távolabb fekvő szövetek és szervek megbetegedésére, az összes szervezet megmérgezésére (infetio) soha nem vezetnek. A lágy bujafe­kély ugyanazon egyénnél mindannyiszor keletkezhetik, vala­hányszor erre új ragályanyag vitetett által. A kemény, fertőző fekély a bujakórosak genye, vérének vagy izzadmányi folyadékának átvitele után két vagy három hét múlva, mint kemény elmosódott határú beszűrődés kezd kifejlődni, mely azután felületesen széthull, s éles határú, de sekély, hig genytől fedett fenekű fekélyre vezet. Ezen ke­mény fekély, mint ilyen, ugyanazon egyénen ragályozás útján többé nem szaporodik, s hevenyen lefutó közelében fekvő nyirkmirígyek lobjával közönségesen nincs egybekötve, ha­nem ehelyett ezekben kemény, majd egészen, majd legna­gyobb mértékben fájdalmatlan beszűrődések támadnak, me­lyek azután a többi nyirkmirígyekre is kiterjednek. Ezzel egy időben a bőrön és a lakhártyán a legkülönbözőbb kütegek keletkeznek, s más szervekben mutatkozó bántalmakkal együttvéve a szervezet átalános megfertőzésére mutatnak.­ A kemény fertőző fekély előjöveteli helyén mélyebb roncso­lást nem okoz, s ugyanazon egyénen csak egy ízben képződ­hetvén, ezen többé be nem oltható, valamint oly egyén sem kaphatja meg, ki benne már egykor szenvedett. Keményből lágy, vagy pedig lágyból kemény fekély nem lesz soha. A kemény fekély ismérvei nincsenek mindig oly tisztán és oly élesen kifejezve, mint az leíratott, hanem különféle­­ eltérések szoktak mutatkozni: — 698 —

Next