Orvosi Hetilap, 1862. február (6. évfolyam, 5-8. szám)

1862-02-23 / 8. szám

139 140 s a vegytan ezen egyik legújabb felfedezése igénybe vétele és felhasználása által sikerült azon akadályokat szerencsésen legyőzni, melyeket az ezüst lemezek, ru­ganyos mézga billentyűk, parafa tömeszek s a legkü­­­lönözebb szerkezetű készületek nem voltak képesek leküzdeni; s míg ezek azon szerencsétlenek állapotát, kiknél a gőg vagy gégemetszés az életet megmentette , kínossá és türelmetlenné tették, az imént leírt ké­szület nemcsak eltűrhetővé, hanem még elég kelle­messé is képes tenni. A tágöblű csövön ugyanis köny­­nyen és elég mennyiségű levegő vitethetik a tüdőkbe; a belső tágas nyúlás és a peteképü­lik nem tömődnek oly hamar a lerakodott ny­álk által be; a mozgékony szerkezet az izgatást s köhögési ingert tetemesen könnyíti, kisebb mennyiségű és hígabb nyáknak a pe­teképü­lés által a szűkült gőgöm­ kiürítését is lehetővé teszi, a lég kitolálását a mürésen hátráltatván s az a pete­képü résen a gég felé könnyen felhatolhatván, a beszé­­lést is minden erőltetés nélkül eszközli, s végre nem romlandó és könnyen tisztítható. Az elősorolt tulajdonságok által sok kellemetlen­ségektől megóvatik a beteg s könnyíttetik az orvos­sebészi ápolás. Míg ugyanis a más szerkezetű s vé­konyabb eszközöket gyakrabban kell változtatni, ezt az első időszakban sem volt háromszornál több­ször szükséges, később pedig elég volt azt 24 órá­ban egyszer eltávolítani, megtisztogatni s újra rög­tön alkalmazni. Ezen kezelés is a sarjadzás beáll­tával mindig kevesebb nehézséggel történhetett, mi­után a kevéssé megolajozott eszközt a hegedés gyógy­­folyama által megrövidült s elég tágas seb­csator­nán minden erőltetés nélkül lehetett a gégébe be­vinni. A köhögési inger mindig keveslebedett, sőt a szabadon betoláló lég a betegnek mindig nagy könnyebbülést és élvezeteket okozott. A légzáró ké­szület alkalmazása a belégzést semmit sem nehezí­tette, a kilégzés azonban a gőgön történt, mely azonban a belégzésnél hosszabb időszakot igényelt; beszéd közben azonban a különbség alig volt ész­revehető , s a betegnél semmi alkalmatlanságot sem idézett elő, sőt mindig óhajtotta azt megtartani, mi azonban csak szakonkint történhetett, miután még néha köhögés és nyálkás kiürülés állottak be. Megemlítendő a gyógyhatányok közül, miszerint a beteg még a műtét napján külön szobába tétetett, hol a levegő tisztaságáról és hőmérsékletéről, mind kellően gondoskodni, mind felügyelni lehetett, mit egy odarendelt értelmes ápolónő éjjel nappal pon­tosan teljesített. A sebcsatorna külső széle lassan befelé vonult, heggel befödezett s annyira össze­húzódott hogy azt a csap tökéletesen kitöltötte. A beteg étvágya naponkint növekedett, a táplálás elé­­haladván a halavány arcz élénkebb színt öltött , egész éjjeleket köhögés nélkül és üdítő álomban töltött, a nappali ágyán ülve részint ágyán kívül töltötte. Az üdülés előhaladtával a beteg mellé kivételesen al­kalmazott ápolónő is eltávolíttatott, s jan. 2-ikáig minden közbejött kellemetlenség nélkül haladt az üdülés időszaka. Ezen napon a lágyabb hőmérsékletet csípős ködös több fokú hideg váltá fel, s valószínűleg ezen okból a kórházi sütő csupa részvétből a szoba vaskemenczéjét késői­ estve annyira befutó, hogy a kellemetlenné s állítása szerint elviselhetlenné vált hőség betegünket álmából költé föl. Ezen kellemet­lenségen segítendő ablakait kinyitá­s ágyába vissza­feküdvén, a hüsülő lég kellemetes hatása mellett is­mét elaludt s csak reggelfelé ébredt föl a hideg miatt reszketve, s tévé be a nyitott ablakot. Ezen kelle­metlen behatás után már délelőtt gyakoribb köhögési inger állott be, melyet délután egy-két óráig tartó s nagy forróságba átmenő rázó láz követett. A követ­kező és gyakori és tartós köhögési rohamok által háborgatva, álmatlanul telt el. Reggel a feltünőleg kimerült és lankadt beteg mellében igen kellemetlen nyomásról, s daczára a csapon szabadon betoláló légnek, légzési nehézségről, a köhögés alatt beálló élénk fájdalmakról panaszkodott, reggelijét vissza­utasító, szomjúsága álthatlanná vált. A köhögési ro­ham alatt testét izzadás lepő, fekvő helyzetéből föl­kelte ülnie, s hosszas erőlködés után a csőből sürv enyves, túrós, nehezen eltávolítható kevés nyálka ürült ki, s minden roham után nagy kimerülés állott be. A mellkas vizsgálata mindenütt élénk kopoga­­tási hangot kü­lölt, míg a halgatódzás száraz, érdes légzési zörejt fedezett föl; a tüdő hátsó­ és alsó karéljait kivéve túlélénk, serczegő zörej volt hallható, melyet mélyebb belégzésnél különféle sípoló hangok váltottak föl. Az állati melegség emelkedett, az ér­velés kicsi, lágy, könnyen elnyomható, egy másod­­perczben száznál több, számára azonban igen változó s rövid időközben 15 — 20 lü­ktetési különbség volt tapintható, mely a növekedő vagy keveslekedő légzési nehézségeket, a köhögési rohamok közeledését és megszűnését követő. Ezen rögtön, s nagy kiterjedésben föllépett hör­­göcs-lábnak (bronchitis capillaris) enyhítésére a szigo­rúan rendezett külső behatásokon kívül a betegnek olajos mondulatos hányborkővel s mákony festvény­­nyel, italul nagy szomjúsága oltására langyos ziliz­­főzet rendeltetett; hátgerinczére ismételve mustáros kovász rakatott. Ezen szerelés után a rázó lázroham nem ismétlődött ugyan, helyébe azonban igen gyakori kóborló borzogatások léptek, melyekkel az állati hő­mérséklet változása nem tartott párhuzamot. A koron­­ként, különösen a köhögési rohamok után beállott hő izzadások enyhülést alig okoztak. A nyúlós, gyakran vörhenyesen színezett nyálka-elválasztás és kiürítés is szaporodott ugyan, s a tüdők felső karélyában nyálka recsegés is volt észlelhető, emellett azonban a kór egyéb tüneményei ugyanazok maradtak. Következő nap az előbbi kórtüneményekhez a végtagokban szakgató fájdalmak mutatkoztak, a mell­kason panaszolt feszülés érzése egész a rekeszizomig elterjedt. A légzés fokonkint nehezedett, az arca kéke­sen színezett, a nyelv nyálkával bevont és két szélén kiszáradt, az állati melegség hanyatlott, a végtagok és ajkak a visszeres pangás miatt megkékü­ltek , az izomerő tetemesen hanyatlott. Azért is az életerő eme­lése, a visszeres pangás eloszlatása és a horgnyák kiürí­tésének előmozdítása végett, tört adagban kámfor, dárd-

Next