Orvosi Hetilap, 1862. április (6. évfolyam, 14-17. szám)
1862-04-06 / 14. szám
261 a belszülrészekben eljövő kórok, mint petefészek tömlő, újképlet, méhrostdag, pöfeteg, rák, s végre a méhhelyzet kóros változásainál (deviations). E szerint, a mint a kóros folyam az első vagy második osztályhoz sorolható és a mint a kórt előhozó ok eltávolítható vagy eltávolíthatlan, a jóslat is kedvező vagy kedvezőtlen. Önálló méhhurutnál a jóslat kedvező. Következetes gyógykezelés, s a beteg és orvos részéről kitartó türelem mellett a kór elhárítható; leírandó gyógyeljárásunk csak e nemű méhhurutra szorítkozik. A második osztályba tartozó másodlagos méhhurut gyógyítása az összes gyógytan köréhez tartozik , s a ,,sublata cama, tollitur effectus“ mondatban gyökeredzik. (Vége köv). Közlemények Balassa tanár kórodai előadásaiból. Hasvízkór és lépdag. (A hasüregi bajok vizsgálata; ennek nehézsége és akadályai. A vizgalatnak módszerei. A kórjelek physikalis magyarázatának fontosíts. — Imitt felmerülő kórisméje a szabad hasvizkórnak ; az idült hasvizkórnak. Az idült hasvizkór lényege: — szenvedőleges hasvizkór. Az utóbbinak bórokai a kisüregiek ; a mellüregiek a váltóláztól származó. — A lényegi kórisme bizonytalansága. Jóslat: a passiv hasvizkórnak mint alapja a szerves bajunk veszélyessége; gyógyithatlam-ága. Gyógymód : a palástoló gyógyítás ; a csapolásnak javalatai, helye és módja. E két hasdagon kóresetet egymás mellé állítjuk, hogy egyrészt lássák önök a két különböző nemű hasdagoknak hasonlatosságát, s hogy másrészt észrevegyék, miszerint kellő vizsgálat mellett az azonosoknak lenni látszó bajok jeleikben mennyire különbözőknek mutatkoznak ; végre, hogy egyúttal megmutassuk, mint kelljen eljárni a hasüregbeli bajok vizsgálatánál. A hasfalak lágyképletű mivolta szerint nemde úgy látszik, mintha a hasüregi bajoknak érzékeinkkeli földerítése nem volna nehéz, és mégis ellenkezőt mutat a tapasztalat. Nehezíti a hasüregi bajoknak fölkeresését egyrészt a bennfoglalt szerveknek sokszerűsége , egybevegyülése és mozgékonysága, de másrészt nem ritkán épen a hasfalaknak mivolta, görcsös összehúzódás általi feszülése, a hozzáférést a tapintó érzékre nézve lehetleníti, annyira, hogy míg a mellűrbeli bajok felismerése körül, a physikalis vizsgálásmódnak alkalmazása óta a biztosságnak magas fokára jutottunk , ezt a hasüregi bajoknál még folyton nélkülöznünk kell. Annyival inkább szükséges, hogy azon módszert ismerjük és magunkévá tegyük , mely által physikalis után tesszük lehetővé a hasüregi bajok felismerését. E czélra főleg három érzékünk szolgál, melyeknek egyike a látás, másik a tapintás, harmadik a hallás. Látérzékünkkel a hasnak térfogatát, annak alakját, mozgását és színét észleljük, mely jelek észleletére nézve megjegyezzük, hogy a színváltozást kivéve a többiek mindannyiához hozzáférhetünk a nélkül, hogy az illető testrészt lecsupaszítanék ; ezt tehát főkép nőknél a fönnemlített czélra szükség nélkül nem is teendjük. A látás után a tapintás nyújt a kórjelek fölleléséhez becses közeget; általa jutunk tudomására a has összeállási mivoltának, a netán benfoglalt dag terjedelmének, alakjának, mozgékonyságának, érzékenységének, valamint a tapintás által ismerjük fel a hullámzást, lüktetést stb. Hogy azonban sikeres legyen a tapintattali vizsgálat, kellő testhelyeztetés által a hasizmokat oly állapotba kell juttatnunk, melyben a megöttük levő részek fennemlített tekintetbeni kipuhatolását nem akadályozzák. Ezen állapot azoknak ellazult volta, mely főleg a betegnek hanyatfektetése és combjainak felhajtása, de az egyénnek hozzájárulása által is eszközöltetik, kit hogy hasizmai ne feszüljenek, az egyarányos légzésre szólítunk fel; mi magunk meg ujjainkat nem csúcsaikkal illesztjük fel, hanem laposan felrakva, gyöngéden gyakorlunk velük nyomást a hasüreg felé. — Végre hallérzékünket használjuk fel oly esetekben, hol a tapintat által észlelteket igazolni vagy földerítni akarjuk, alkalmazván a haslesővet egyszer annak eldöntésére, váljon a hasüregben tapintott lüktető dag ütér-tágulat-e vagy nem ; másszor váljon a termés hasfalak mögött kóros dag van-e jelen , vagy a nádrában lévő élő lény. A hallásnak haszna azonban hasüregi bajok földerítésénél a kopogatás alakjában még általánosabb; ez utóbbi által léggel töltött, tehát dobosan hangzó beleknek hollétéről, a tompán kongó dogoknak vagy savónak elhelyezéséről tudósíttatunk stb. Lássuk és vizsgáljuk meg ezen útmutatás szerint az előttünk lévő két nagy térfogatú hast, melyeknek egyike a másikhoz ily vizsgálat nélkül hasonlónak lenni látszik; azonban érzékeinknek fennemlített módom közvetítésével lényegesen különbözőknek mutatkozandnak. Ezen hason (hasvízkór) látják önök, hogy a térfogati nagyobbodás egyarányos, míg a másiknak (lépdag) domborulata egy aránytalan ; — amazon a bőr simára ki van feszülve és számos, tág ércsikolatok által átjárva; ezen a bőr nincs megváltozva; — tapintással amott mindenütt engedékeny összeállást, de egyszersmind nagyfokú érméczességet találunk, míg emitt a kidomborult hasnak összeállása nem egyarányos, baloldali domborúbb részén keményded és tömött, jobb felén és a lágyéktájon puha és kevéssé érméczes, — ha amott a puha ruganyos tapintat által felhivatva szabályszerű kezelést alkalmazunk a hullámzásnak föllelésére, a legvilágosabb rezgést észleljük a has egész területén , míg emitt hullámzásnak semmi nyoma nincs ; — végre ha amott kopogatjuk a hast alulról fölfelé, annak egész széltében tompa kopogatási hangra akadunk, és pedig vízirányos határvonalával ezen hangnak a gyomortáj alatt, hol azt dobos váltja fel, emitt ellenben, míg a hasnak baloldali két harmadán alulról egészen fel a léptájig tompa hang van jelen , jobb oldalt a faniv feletti tájtól fel a jobb rasztig dobos hangot észlelünk, és úgy találjuk, hogy a kettő közötti határvonal nem egyenes irányú. Ez utóbbi hason a domború hasfél határán bemélyeztett újaink kerekded karimáját tapintják oly dagnak, mely külről laposnak, alányulás mellett homorúdad hátlapunak s ezen fölül kissé mozgékonynak mutatkozik , míg ama hason a ruganyos hasfalak mögött semminemű dagot nem tapinthatunk. Nemde szembeötlő a kettőnél a kórjeli különbség, mely amint látják önök csupán érzékeink mű- és szabályszerű alkalmazása által tűnik ki. Ez az, amire mindjárt tangyakorlatunk kezdeténél akartuk önöket figyelmeztetni. Szorgos és vigyázó észlelés, azaz a kórtárgynak szabatos érzéki felfogása az orvos-sebészetben úgy, mint minden természettanok körül alapja a dolgok megismerésének. Hogy ez így van, azonnal fogják önök látni, ha majd az imént kijelölt tünetekből a kórnak mibenlétét kimagyarázzuk. Kétségbehozhatlan , hogy az orvossebészeti kórismészet rendkívül nyert biztosságban , mióta az észlelt tünetek magyarázatára fekteti a fölismerésnek fősúlyát. Amennyiben azonban minden egyes kór, bizonyos körülmények között származó, és a természetnek bizonyos szabályai szerint fejlődő egymi, és a mennyiben annak léte föltételeztetik vagy létbeli mivolta eltéréseknek van kitéve, aszerint, a mint különböző a betegnek, melyen az honos, egyéni alkata , az első helyen említett mozzanatra nézve a jelenlevő bajnak kifejlődési történetét — az úgynevezett anamnesist —, az utóbbira nézve pedig a betegnek physikai élete történetét kell hogy segédeszközeiül felhasználjuk a kórismének. Ide vonatkozólag az egyarányos térfogatú hassal bíró betegtől halljuk, hogy hasa megelőzőleg több hónapos váltóláz után kezdett ezelőtt másfél évvel minden fájdalom nélkül dagadni, és hogy jelen nagyságát lassan kint érte el, eleinte közérzését és életbeli szervei működését nem gátolván; hogy azonban néhány hó óta légzésében nehézséget, mozgásoknál 14* 262