Orvosi Hetilap, 1862. május (6. évfolyam, 18-21. szám)
1862-05-04 / 18. szám
339 340 csonkított kúpvégnek megfelelő kisebb kör közelebb fekszik hozzánk. A kis körnek befelé fekvő « pontja, a bal szemben, s a kiskörnek kifelé fekvő «' pontja, a jobb szemben, a kúp egy s ugyanazon pontjának rajza. A láttengelyt « és «' pontokra irányozván, ezen két pont réczegünkön a sárga folt közelében azonos helyeken képződik, az « és «' pontot e szerint egyszerűen látjuk, s az irányvonal keresztedző pontjába E-re helyezzük. — A ß és ß‘ pontok szintén kúpunk egy és ugyanazon, s pedig az alap körzet (Basisperipherie) egy pontjának rajzai. Miután láttengelyünket most kevésbbé összetérőleg tartván, ezen két pontra irányozzuk, ismét azonos reszeghelyek találtatván, azokat //-ra helyezzük. De általában úgy ítélünk, hogy valamely tárgy közelebb fekszik hozzánk, minél inkább kell reá láttengelyünket összetéríteni, s így E pont közelebbnek látszik mint //. Láttengelyünket a kis kör « és Q' pontjaira irányozván, nemcsak ezen két pont, hanem az egész kör azonos reszeghelyeken képződik, így tehát csak egy kis kört látunk. Ugyanez áll a nagy kör ß és ß' pontjairól is. E szerint miután láttengelyünkkel jobban összetérítenünk, s alkalmazkodnunk kell, közelebbnek látjuk; ugyanazon eset áll minden rész közt fekvő pontokra nézve; a kis körhöz közelebb fekvő pontokat, az összetérítés nagyobb lévén, közelebbnek gondoljuk, míg a kis körtől messzebbre eső pontok távolabbaknak fognak tetszeni. Miután tehát láttengelyünk irányát változtatjuk , szemünkkel úgyszólván tapogatunk, és ezt úgy tömbi tárgyaknál mint tömbészeti képeknél lévén, az utóbbiak tömbi benyomást tesznek. Brueckének ezen minden esetre szellemdúsan kigondolt magyarázata, mely eleintén általánosan elfogadtatott, Dove egy kisérlete által jelentékeny csorbát szenvedett Dove t. i. azt mutatta, hogy sötétben villámszikra általi pillanatnyi világításnál is tömbileg láthatunk, pedig itt a szemnek nincs kellő ideje, hogy a Bruecke magyarázata szerint szükséges láztengely változtatásokat véghezvigye. Újabb időben a tömbészeti tüneteket Panum*) és Volkmann* **) Bruecke-től eltérő módon igyekeztek magyarázni. Mindkettő az azonossági tant vallja, melyet azonban mindenikük saját nézet szerint módosít. Panum, tett kísérletei után hiszi, hogy nem a reczeg egy pontja a más reczeg egy pontjával azonos, hanem hogy az egyik szemben egy kör, a másik szemben egy pontnak felel meg. Miután Panum nézetét kevés életbúvár osztja, s ő azonfelül Volkman - tól fényesen megcáfoltatott, a Panum-féle nézeteket tovább fejtegetni nincs szándékunk. Vokmann tartja, miszerint a pontnak nem kell okvetlen mindkét szemben a réczeg tökéletesen azonos b és c pontjaira esnie, hogy azt mindkét szemünkkel egyszerűen láthassuk akkor is, ha képe jobb oldalt c-ben, bal oldalt pedig d-ben származik, csakhogy d pontnak c-től nem szabad messze esnie, d pontnak azon legnagyobb távolságát c-tól, hol az egyszerű látás még lehetséges, Volkmann határtávolságnak nevezi, — az a tömbészeti egyesítéshez szükséges két kép közötti különbségnek legnagyobb hika. Nagy szerepet tulajdonít Volkmann a két szemmeli látásnál a lelki tehetségeknek, így p. szerinte L és R az első ábránál S-sé olvadnak, míg a második l-ső ábra. 2-dik ábra. ábránál, hol a vízirányos vonal L-nél valamivel magasabb mint /l-nél, S'-sé olvadnak. Volkmann így okoskodik: a függélyes vonalak a 2-ik ábránál azért nem olvadnak egybe, mert a különböző magaságban rajzolt haránt vonalak össze nem olvadhatnak, mivel ezek különböző hosszúságukkal a térérzékre (Raumsinn) befolynak, s mivel a lélek, ha a hosszúság ezen egyenlőtlenségére figyelmez, egyszersmind a különböző függélyesek általi határolást is észreveszi. A függélyesek egyszerű látása az első ábrán e szerint csak figyelem hiányának volna tulajdonítandó. Az eddigiekből látjuk, hogy az azonossági tannak Panum úgy mint Volkman többet engedményezett, csakhogy az élettani tüneményeket magyarázhassák. Miután a dolog mostani állását, tekintetbe vévén e lap terét, mennyire lehetett röviden fejtegettük, forduljunk Nagel Jr. művéhez. Ezen művet már Rollet Jr. a bécsi élettani intézet tanársegéde szigorú bírálat alá vette (lásd „Wiener mediz. Wochenschrift“ 1861. 35. 36. sz.), s Nagel-féle nézetek tarthatlanságát saját czikkben kimutatta (Med. Wochenschrift 1861. 37-ik sz.). Ha tehát a dolgot itt újra szóba hozom, ez azért történik, mivel én a Nagel-féle nézetek ellen, ha lehet még szigorúbb bizonyítékot adhatok. — Nagel úr tökéletesen tagadja a részeg azonosságát, és az egy azonossági feltevény helyett több feltevényt vesz fel, mikkel minden élet- és kórtani tünetet magyarázni akar. A Nagel-féle fő tételek következők : a 1-szer. Ha b és c a pont képei, A ezen pontot ott látjuk, ahol ab és c kép/ \ pontoktól K középponton keresztül hú/ V zott vonalak kereszteznek; miután ezen (Cr\ éXV vonalak a-ban kereszteznek, a képet is \Ls vAV oda helyezzük, hol a tárgy valósággal & c létezik. 2-szor. Müller J. egy alapkisérlete következő: Ha egy deszkán egymás mögé 3 tűt szúrunk, s szemünket csak a középső B-re irányozzuk, a távolban fekvő A, valamint a közelben fekvő C tűt kettősen látjuk, látunk tehát 5 tűt. B tűt azért látjuk egyszerűen, mivel képe a reczeg azonos helyein képződik, ha a sárga foltot felé irányozzuk; a más két tü képe a réczeg nem azonos helyeire esik, mint azt A és C a K középponton keresztül húzott vonalakból kitetszik, s így kettősen látjuk azokat. Ott tűnnek elő, hol a középponton keresztül húzott vonalak egy körszegélylyel . 7. i n ff ff ff .:) Physiologische Untersuchungen über das Sehen mit 2 Augen von Dr. P. L. Panum, Kiel 1858. **) Archiv für Opöthalmologie, 6-ik kötet 2-ik rész.