Orvosi Hetilap, 1862. augusztus (6. évfolyam, 31-35. szám)
1862-08-03 / 31. szám
603 604 szoros összefüggésben van, hogy attól el sem választható ; ezen még most vékonyabb irhabőr a dobhártyára is kiterjed, hol annak a vezeték felé létező felületét betakarja, áttetsző és hámsejtekkel ellátott, ezen utolsók pedig átmállott dobhártyáról összefüggésben levehetők, s annak alakját megtartva láthatók. A külhangvezeték és a dobhártya külfelülete vérüket legnagyobb részben a mélyen fekvő fülűitértől nyerik, ez az álkapocs izületi nyujtványa mögött, tehát a fül előtt vevén eredetét, mely tényállás fontos, midőn lobos tüneményeknél helybeli vérveréseket elérni törekedünk, hogy a nadályok a vezeték külső nyílása körül vagy a fül előtt helyeztessenek. ■— Az idegek, melyek a külhangvezetékben elágaznak, különféle területekből származnak; egy jelentékeny idegszál a bolygóidegtől, több idegszál az ötödik idegpár fül-halánték ágától (n. auric, temp.) veszik eredetüket, azonkívül az arczideg (n. laeialis) is küld néhány szálacskát a hangvezeték porczos részéhez; a hangvezeték idegzetének ezen bősége és különfélesége teszi fölfoghatóvá azon különféle kórjeleket, melyek akármily módon létrejött hangvezetéki ingerlés következtében származhatnak; ilyen ismert tünemény a tüsszenés, mely előidézhető, ha a hangvezeték hátsó fele izgattatik, továbbá, hogy a hangvezetékben levő idegen test olykor köhögést és hányást okozhat, mint a Toynbee és Romberg közölte esetek tanusítják; azonkívül előfordul, hogy a hangvezeték porczos részének sérelmezése által, midőn idegen testek műszerekkel erőszakosan eltávolittatnak, az arczideg bénittatik. A külhangvezeték, mely rendes alakját csak néhány év múltával a születés után érvén el, csak ekkor záratik el az őt környező képletektől; a halántékcsont pikkelyének domborodása, a felső falazat, mely olykor a dobüreggel érintkező üregeket tartalmaz, s csak 1 — 2 vonalnyi vastagságú válaszfalat képez, a külső agyburok és a külhangvezeték üre között; a hátsó falzat, mely a hangvezetéket a külső agyburok legnagyobb vérvezetőjétől a sarlódad árkácstól (fossa sigmoidea) elválasztja, csak néhány vonalnyi vastagságú és belsejében a csecsnyújtványnyal érintkező üregekkel ellátott csontlemez; a mellső csontos falzat, mely mint érintve volt, legkésőbben végzi be csontosodását, az állkapocs izületürét képzi, s a fültömirígygyel határos, ezen csontfalzat gyakran oly ritka szövetű, hogy majdnem áttetszőnek mondható. A külhangvezetéknek ezen fontos szomszédsága figyelemre méltó és bizonyos eseteknél kórbonczi vizsgálatuk világot deríthetne, ha meggondoljuk mily táplálási viszonyban vannak az egymáshoz közel lévő szövetek, főkép pedig gyermekeknél, hol ezen csontfalak még igen vékonyak, s hol a fürgönyfolyás (otopyorrhoea externa) igen gyakran előfordul, s érdemleti méltatásra ritkán talál. A külhangvezeték irányát a születés utáni kifejlődésének előrehaladása határozza meg, első rendben pedig a halántékcsont pikkelyének domborodása, mi újszülöttnél nagyon csekély, s a halántékcsont majdnem függélyes irányban van a dobgyűrűvel, e kép pedig a hártyás cső, mely ez időben a külhangvezetéket képezi, felülről lefelé terjed, a dobhártya sem foglalta még el a felnőttnél meglévő függélyes helyzetét, hanem mintegy vízszintes fekvésben a koponya alsó részét képezi; későbben, midőn a halántékcsont pikkelyének domborodása kifelé hajol, s a külhangvezeték felső falát képezi, a vízszintes fekvéshez közeledik, a vezeték porczos részével mellfelé nyílt tompaszöget képez; ha tehát a fülkagylót föl- és hátrafelé húzzuk, ezen tompa szöget közelítőleg kiegyenlítjük, s a külhangvezetéknek majdnem egyenes irányt adunk, de azért mégsem vagyunk képesek a dobhártyát látni, tekintetbe nem véve ezen mégis hosszú űrnek rész világítását és a benn lévő halak és fülzsír okozta akadályokat, lehetetleníti még a látást a külhangvezeték külső csontfalának domborodása a vezetékar felé, mely az állkapocs ízületének üregét képezi. A külhangvezeték harántmetszete petéded, s pedig külnyilásánál a hosszátmérő fölülről lefelé halad beljebb, míg mellüiről hátrafelé irányult. (Vége köv.) Adatok az őskór, máskép nyavalyatörés gyógykezeléséhez. Közli Kramolini István tr., a sz.-mártoni főapátság urad. orvosa. VI. Gyógykezelés. Végnélküli azon gyógyszerek száma, melyek Dioscor idős korától mai napig az eskór ellen használtattak .• rövidség okáért csak azokat fogom fölemliteni, melyek mint az őskór sajátszerei ajánltattak, névszerint: gyökönke — basarózsa — vadüröm gyökerek, narancs levelek, élődi fakin, (vise, quercinum), borsos szaka, (sedum acre.) légyölő galócza, hunyor, dohány, mezei kökörcsin , maszlagos redeszizom, zedoár gyökér , dictamnus albus, csikorka , ebvészmag, szoral, hánytatok, indigo, Dippel-féle sterpetin-olaj, vilanysavas szárúrés (?) , búzaszat, hódony , pézsma , kámfor , mákony, nadragulya, beléndek, vilany, szénsavas haméleny, horgéleg, gyökönkesavas vilanysavas horgéleg, kénsavas rézéleg legköneny, alas légenysavas kenenyéreg, légenysavas ezüstéleg, iblany, vasiblacsa szörp, kinahéj , kinal, vaskéklecs, mireny, hambüreg, indiai nyilméreg (curara), gyökönkesavas és kénsavas nadragulyás, gyökönkesavas légenyköneg éleny, villamosság, állati delej, köpülyök, hólyaghúzak, kutacsok, gengszalagok, trízkúpok, izzó vas a nyakszirtre, vagy fejtetőre , hideg leöntések, mindenféle , főleg tengeri fürdők, illő olajos s kábító bekenések, taglekötés, a fejüzémek öszvenyomása, légcsőmetszés, herélés , idegátmetszés, bőr alatti befecskendezés s. a. t. Habár ezen szerek által néha egy-egy gyógyulás sikerült is, mit tagadni nem lehet, mégsem szabad egyet is az őskór sajátszerének nevezni, mert nem lévén az oktan kellően megalapítva, nem lehetett okszerűleg számot adni a gyógyszer mi módon eszközlött jó sikeréről, hanem csak merő tapasztalatiságból használtatott egyik vagy másik szer, s nem veendi rész néven senki azon merész állításomat, hogy bizony csak vakszerencse volt a netalán bekövetkezett gyógysiker ; de hála Schroeder v. d. K tanulmányinak, most már az általa felismert kórlényegre alapíthatjuk okszerű gyógyeljárásunkat, melynek két főteendője leszen s pedig: 1- er A nyultagy fokozódott izgékonyságának csillapítása , s szükség esetében a nyultagybani vértorlás kevesbbítése; 2- ér A távolabbi okoknak lehető megszüntetése. A nyúltagy felfokozott izgékonyságának csillapítására nem ajánlhatók a mákony, szunyás, beléndek, hangyhalványféle bódítók, mert csillapítják ugyan a felfokozott érzékenységet , de nem az emelkedett izgékonyságot, sőt mondhatni.