Orvosi Hetilap, 1863. február (7. évfolyam, 5-8. szám)
1863-02-01 / 5. szám
85 a hoszáin korai megszűnése, melynek következtében a gerinczagy visszereiben vérpangás keletkezett. Ezen állapotnak még azon boncztani körülmény is kedvezett, mely szerint tudjuk, hogy a medencze véredényei a gerinczcsatorna edényeivel szoros boncztani kapcsolatban vannak. Nem járult-e ide mint kórtani mellékes tényező még a meghűlés is? Valamint a környi idegszálak által ellátott egyes izmok a levegő rögtöni változásaitól hüdést szenvednek , úgy a gerinczagy is ily kártékony befolyás következtében működésében megzavartathatik, s a fentnevezett körülmény okozta vérkeringési zavart fokozhatja. Ha a kórisme megerősítésére érvül szolgálhat az „a juvantibus et nocentibus“ gyógytani alapszabály, úgy az ez esetben a legnagyobb mérvben foganatosítható, mert a meghatározott kórisméhez idomított gyógyeljárást a legüdvösebb eredmény követte. Általános vérbocsátás, s ezt követő, a szervicz hátrészére, valamint a derékra alkalmazott véres köpölyök, s belsőleg használatba vett elvonó lábellenes szerek három nap lefolyása alatt a bajt minden utókövetkezmények nélkül elhárították. —•m~ A HÓLYAGOLÁS TÜDŐLÉGDAGRÓL. (Emphysema pulmonum vesiculare, Alveolarectasie, Excentrische Langenatrophie). Korányi Frigyes tudortól. (Folytatás). A legtöbb esetben a légdag csak másodlagos baj, s miután legközelebbi oka mindannyiszor a tüdő légmennyiségének magasabb arányában , kereskedés esetén pedig egyenetlen felosztásában a tüdőre fekszik: önkényt folyik, hogy mindazon kóros változások, melyek a tüdő térfogatára akár tevőlegesen, akár szenvedőlegesen másítólag hatnak, egyszersmind légdag okaivá válhatnak. Fontosságra nézve azonban mind az okok, mind az okozat igen nagy különbséget mutatnak föl. Legfontosabb oka a hörgők takhártyájának hurutos állapota, mely alatt a takhártya és az alattai kötszövet beszűrődik és szövetében földuzzad, felületén pedig nagyobb nyak vagy genyelválasztás jön létre. A lakhártya felduzzadása a hörg belüjének megszűkülésével jár, a növekedett elválasztás, kivált a vékonyabb hörgőkben és végeikben, a tüdősejtek egy részének légátjárhatlanságát vonja maga után, ha pedig szívósabb nyák valamely kisebb belűrű hörgöcsöt egy helyen betöm : a belőle eredő légsejtek elzáratnak a légtől, mely aprónként felszivatik ; egyidejűleg a sejtfalakban egy neme a lábnak jön létre, mely iznedv nemű folyadék beivódása, a hámsejtek zsiros szétmállása, kötszövet bujálkodás utján az érdekelt tüdőrészlet tágulatlanságához (atelectasia) vezet. A hörgők falai nemcsak megvastagodnak, hanem ruganyosságukból is vesztenek, s ha a hurutos folyamat a finomabb hörgőkre és végeikre terjed , ezen ruganyossághiány kiválólag elősegíti a légdagképződést. Mindezen változások leginkább a hurut idült lefolyása mellett nyerik meg egész tekintélyességüket, egyrészt a lakhártya duzzadása , túltengése, néha kérgessége a hörgbelül állandóbb módosulását eredményezi, a hörgfal a mellett, hogy megvastagodik , ruganyosságát elvesztvén, a tüdőszövet egy részének tágulatlansága közbejöttével, a már feljebb taglalt módon kitágul, kitágulása és tömlős kimélyedése által újabb belőle eredő hörgők záratnak el, mi újabb tágulatlanságot szül. Fentebb elmondatott, mikép vezetnek a hörgőr szűkületei, meg a tüdősejtek egy részének zárulata vagy tágulatlansága a tüdőlégdag fejlődéséhez, mely annál terjedelmesebb lesz, minthogy oka, a hurut, már kiindulásában a tüdők nagy részét szokta meglepni, és még elősegíttetik a huruttal járó köhögés által, mely alatt az öszvenyomott lég a tüdősejteket mindannyiszor szétfeszíti, és bennök a hajszál-vérkeringést akadályoza. A heveny hörgöcsléb némely eseteiben a hörgöcsök körében valódi májasodás jön létre ; az előbb megaludt izzadmány később genyesen szétfolyik és elroncsolja a közte levő tüdőszövetet; e geny eltávolítása után pedig gyógyulás esetében hátra marad azon lépsejt alakú körülírt légdag, melyről a kórbonettani részben emlékeztünk A huruton kívül legelterjedettebb légdagokat hoznak elő a hörgők, vagy légcső, vagy gőg átjárhatóságát akadályozó körülmények, ilyenek a fekélyedés esetében ennek szélein létező kérges duzzadások, porczhártyalábok és genyedések, a takhártyák űrének merev izzadmány általi szűkítése, a takhártya és alatta levő szövet vizenye, kívülről ható nyomás, például mellhártya kérgességek a tüdőinda körül, dagadt hörgmirigyek, álképletek, ütérdagok, idegen testek, melyek a hörgbe iszamodtak. Egy ily esetet, mely sok tekintetben tanulságos, volt alkalmam észlelni. A beteg P. orvos 4 — 5 éves leánya volt, ki dinnye evés után, egy dinnyemagot forgatván szájában, egyszerre légzési akadály és erős köhögési, fuldoklási roham által lepetett meg, melynek szüneteiben mondá, hogy a mag „rosz helyre ment“, a köhögés közben beállott hányinger és hányás, a lágy ing és gőgfedő izgatása s egyéb kísérletek daczára a fulladási roham erősen cyanoticus tüneményekkel mintegy félóráig tartott, mígnem a leányka inkább elkábult mint elaludt. Az álom allatt a légzés egy ideig egészen rendes volt és kivéve a hőmérsék emelkedettségét, minden azt hitette a szülőkkel, hogy a fenyegető veszély elhárult, midőn a leányka egyszerre ismét egy az elsőhöz hasonló fulladási rohamba esett, mely után azonban újólag a tünemények teljes lecsöndesedése következett. Ezentúl a rohamok és szünetek hetekig követték egymást oly módon , hogy a gyermek nappal többnyire szabadabb volt, sőt volt egészen roham nélküli napja — ellenben éjjel két háromszor sőt többször is fullasztó köhögéssel ébredt fel, mely közben gyakran hányt is. — így telt el egy hónap, melynek elmúltával a köhögés nemcsak rohamszerűen, hanem ezek közt is tartósan növekedő mennyiségű nyári kiköpéssel gyarapodott, állandóbb izgalom sőt valódi láz állott be, mely folyamat alatt a gyermek szembetűnően fogyni kezdett. Ily állapotban hozatott hozzám 1854-ik évi September közepén. A kiaszott leányka mellkasán következő tünemények voltak észlelhetők : a jobb mellkas domborubb, a borda közök feszesebbek, a mozgástávolok(Excursionen)csekélyebbek mint a bal oldalon ; a belégzés alatt a nyakizmok erősen megfeszülnek, a negyedik borda alatti körök mélyen behúzódnak, valamint az álbordák, a szegycsont kardporoza fel és kifelé emelkedik, a kilégzés kezdetén az álbordák úgyszólván kicsappannak, úgy hogy az első kifelé irányult mozgás után kissé befelé hanyatolva érik el az állandó középhelyzetet. A nyakizmok feszülése alatt a külső torkolatvérér megtelik vérrel, a kilégzés kezdetén lelohad, ennek vége felé ismét kissé láthatóbb. Kopogatásra a jobb mellkas mindenütt teljes és kongó (sonorus) hangot ad a csecsvonalban a hetedik borda alsó széléig ; a máj széle egy jó hüvelykkel a borda szél alatt szűnik meg; bal oldalt a kongatási hang kevésbbé teljes, a csecsvonal előtt egy fél hüvelykkel, a negyedik borda alsó szélétől kezdve négyszög hüvelyknyi területen üresebb, a 6-ik bordánál a teljes hang dobosba megyen át. A hallgatás jobb oldalt felül gyenge belégzést, gyér kishólyagú szörtyögéssel, a belégzés tetőpontján nyúlt sípoló kilégzést mutatott; a 3-ik bordától lefelé a 6-ikig rövidebb be és nyúlt kilégzés, melynek jelleme a hurutos, sípoló, egyenetlen hólyagú zörejek által ellepleztetek. Baloldalt a harmadik bordáig éles hólyagcsás belégzés, megnyúlt kilégzéssel, sok hurutos zörejjel vegyítve. A szívhangok elég tiszták, a tüdöntér második hangja erős, a függér első hangja alig hallható Hátul a teljes kongó hang jobb oldalt egész a 12-ik, baloldalt a 11-ik mellcsigolya vonaláig leterjed, jobb oldalt 5 * 86