Orvosi Hetilap, 1863. június (7. évfolyam, 23-26. szám)

1863-06-07 / 23. szám

455 előtt pedig rejtélyes homályba burkolt dolgokat lehetőleg felderítsek s a villamosság használatára nézve a gyakorló or­vosoknak némi fölvilágositást nyújtsak. Noha az arczhüdések tétele Duchenne által kimeritőleg tárgyaltatott, mégis ma­radtak fenn némi árnyalatok, melyek az értelmes észlelő megfejtésére hagyvák; azután pedig Duchenne igen egyolda­lúan használja az átterjedési villamosságot (Inductious-Electri­­cität), míg a jelenkori vizsgálatok után az állandó áramok mellett a legtöbb esély szól. A delejvillamosság (Magneto­­electricität) tudtommal ekkorig eredményt nem mutat fel, minthogy vele kísérletek nem történtek, az átterjedési ás ál­landó villamosság a kitűzött czél, t. i. a hüdött közlő arczideg munkaképességének helyreállítására tökéletesen elégnek mu­tatkozván. S hogy ezen áramok közül melyik érdemli az első­séget, azt alább fogom fejtegetni. Ezen áramok fölfedezése óta a dörzsölési villamoság (Reicungselectricität), igen felfog­­hatóan, egészen háttérbe szorult. Az arczhüdések származására nézve még a jelen korban is szintazon homály uralkodik, mely a legtöbb betegségét burkolja. Az arc­hüdések legtöbbnyire rögtön támadnak, anélkül hogy külártalmak észrevehetőleg hatottak volna be, s azon átalánosan elfogadott vélemény, hogy ilyenkor a hü­­dést léghuzam idézte volna elő, oly kevéssé fogadható el, mint bizonytalan Frommhold Jr. véleménye is, ki a levegő­ben megszabadult villamosságban keresi az arczhűdés okát, de azt nem említi, hogy váljon a megszabadult tevőleges vagy a szenvedőleges villamosság-e ottan a tényező. Még ezen kérdés megfejtése esetében is sok kívánnivaló maradna hátra az arcz­­hűdésekre vonatkozólag. Egyébként azon föltevény nem új, hanem régi elfeledett, s ismét a napvilágra hozott vélemény, melyben több betegségek okát keresték. Az arczhűdés keletkezését leghelyesebben központi gu­taütéssel lehet összehasonlítani, mely villámgyorsasággal származik, s utána mindinkább kifejlődő hüdési tünetek mu­tatkoznak , minélfogva igen helyesen környi gutaütésnek (peripherische Apoplexie) nevezhetni, melynek származásá­nál talán olyanforma okok működnek, mint a központinak létrejövetelénél. Legtöbbnyire a közlő arczideg támadtatik meg, azonban sokszor a háromosztatú idegnek némely ágai is az együttszenvedés körébe vonatnak, mi azonban a közlő arczideg működésének visszatértével egyidőben megszün; megtörténik ugyan, hogy némely izmok a törzs ideghatásá­nak visszatérése után egyideig működési nyilvánulásukban még hátramaradnak. Ez pedig nemcsak a közlő arczideg, hanem egyszersmind a háromosztatú ideg által ellátott izmokra is illik, így nem­régiben általam kezelt egy esetnél a felső ajak­­emelő-izom tüdése visszamaradt, midőn a homlokizmok mun­kaképességüket már visszanyerték, noha ezek szoktak az akarat befolyásának legtovább ellentállani, sőt már a szem­­héjzárizom is működött, melynek hűdéstartama legmakacsabb szokott lenni. A nagyobbnak tetsző szem még akkor is , mi­dőn már a szempillák egymáshoz teljesen közelíthetők, onnét van, hogy a szemhéjzárizom működése csak lassan térjén visz­­sza, a szemhéjemelő-izommal, melyet a szemmozgató ideg lát el, az egyensúlyt csak bajosan tarthatja. Minthogy az egyoldali hüdés tartama alatt a másik ol­dali izomzat folytonos működésben van , igen könnyen meg­történhet, hogy a küdött oldal ideges működésének visszatér­tével az egyensúly csak nehezen, vagy épen nem állítható vissza, mi azon túlfejlődésben találhatja okát, mely az egész­ségesnek maradt oldalon az egyoldalú működés következtében létrejöhet. — Duchenne az ilyen egyoldalú működésből szár­mazó összehúzódási alaktalanságokat akként gyógyítja, hogy az előbb küdött oldali átterjedési villámütések ingerelvén, itten nagyobb mérvű, a másik oldalinak elegendőképen ellen­ható össehúzódásokat iparkodik előidézni. Azon módszer, hogy valamely idomtalanság eltávolítása végett betegséget idézzünk elő, elfogadása vagy elkárhoztatása a helyesen gon­dolkodó ítéletére bízható. A villamosság alkalmazása átalában sok gondolkodásra ad okot, s még felettébb sok kívánnivaló marad fenn, minek felderítése annál kevésbé történhetett meg, minthogy a villámgyógyítók (Elektrotherapeuten) legnagyobb része rejtélyes homályba burkolta magát. Ha a tapasztalatok kellően egybeállítva lennének, egynémely eredményt hama­rább lehetne elérni, míg máskor a kellő eljárás mellett oly eredményre lehetne jutni, mely egyébként nem érhető el. Frommhold Jr. is említett czikkében mindazon villámfélesé­­geket elősorolja, melyek az arczhüdéseknél sorban egymás­után használhatók, sőt még az áram erősségét delejta által meghatározva szinte közli, eljárásának minőségét azonban elhallgatja. Arra ugyan némi útmutatást nyújt, hogy miként kell bánni 20 elemű villámlánczczal, mely a nyultagy és a közlő arczideg táján zárandó; de ezen megérintés semmikép se elegendő arra, hogy belőle valamely gyakorlati hasznot lehessen vonni, minthogy nem említi meg az általa használt elemeket, sem pedig azt, hogy a láncz az alkalmazás egész ideje alatt volt-e zárva. Hogy valamely gyakorlati hasznot menthessünk, eljárásunkat közlenünk kell. A delejtit egészen fölösleges, minthogy azt a beteg érzése kellően pótolja, s csak azon kell lennünk, miszerint a készüléket áramváltozta­tóval (Rheostat) lássuk el, hogy az áram nagyságát megfele­­lőleg módosítsuk. Az én eljárásom az állandó árammal kö­vetkező : A horganysarkot a karózcsecsnyujtvány és a csecs­­nyujtványra teszem, minthogy itten van a közlő arczideg kijöveteli helye, a szénsarkot pedig az arczizmok felett hú­zogatom idestova, minélfogva az ideg kellően érintetik, s minden izmok mindjárt az áram kezdetekor működésbe jön­nek, mi soha nem marad ki, hahogy a központi idegrendszer­ben valamely vezetési megszakítás nem fordul elő. Ezen eljá­rás mellett 6—8 hét alatt közönségesen czélt érek, míg el­lenben az átterjedési áram által okozott fájdalmak végett a beteg a gyógyítást közönségesen abbahagyta és ez okozta, hogy az állandó áramhoz térjek, mely rövidebb idő alatt s kevés vagy épen minden fájdalom nélkül czélhoz vezet. Az általam használt állandó áram hat nagy elemből fejlesztetik ki, melyek horgany és szénből állanak, melyet még akként is használok, hogy a szénsarkat rheophor által az Ínyre helye­zem , míg a horganysarkot az arcz felett húzogatom idestova, ezt hat-hét perczig alkalmazván, mígnem a bőr megvörösödik, s benne égető érzés támad. Ha netán itt-ott pörk képződnék, ez csakhamar le szokott válni. Átalában mondhatni, hogy az állandó áram az ilyen büdöseknél a leghathatósabb, legbizto­sabb , valamint legfájdalmatlanabb is, miért eléggé nem ajánlható, s mindenesetre elébe teendő a nyomókötéseknek és a hólyaghúzóknak, melyek ha néha kedvező eredményre ve­zetnek is, igen bizonytalanoknak tekinthetők. —mi­— 456 A szemdéllői aránytalanság (Meridiana symmetrie, astigmatismus), s annak jelzése. Akry angol csillagász volt az első, ki szemdéllői arány­talanságot először észlelt, s ebbeli tapasztalatait 1827-ben a „Transactions of the Cambridge Philosophical Society“ II-ik kötete 267­1. és a következő lapokon közölte (1827). Annak története következő. Azt vette észre, hogy bal szemével kevésbé, míg jobb szemével egészen jól lát, s ebből eleinte azt következtette, hogy roszabbik szeme valószínűleg még nincsen begyakorolva, a gyakorlás azonban szemén mit sem javított. Minthogy rövid­látó volt, mindkét szemén homorú szemüveget viselt, mely­­lyel a távolba jól látott; egyszer azonban feltűnt neki, hogy egy csillag nem pont-, hanem élesen határzódott vonalként tűn­tel előtte, melynek felső vége az arcz­ középvonala felé hajolva, azzal 35%-ot képezett. Most Airy papirosra két, egy­mást derék szöglet alatt metsző vonalat rajzolt, melyek közül az egyik bizonyos távolban igen tisztán míg a másik ugyan­akkor elmosódva látszott; mint pedig a papirost szeméhez kö­zelítette, az előbb homályos vonal élesen előtűnt, míg a másik majd egészen elenyészett, így következtette, hogy szemének törő képessége a függélyeshez közelebb fekvő délsőben (Me­ridian) nagyobb, mint abban, mely az utóbbira derék szöglet alatt esik. Továbbá találta, hogy midőn ferdén tartott résen, vagy egyenesen tartott kettőshomorú lencseszélén tekint be­

Next