Orvosi Hetilap, 1863. június (7. évfolyam, 23-26. szám)
1863-06-07 / 23. szám
455 előtt pedig rejtélyes homályba burkolt dolgokat lehetőleg felderítsek s a villamosság használatára nézve a gyakorló orvosoknak némi fölvilágositást nyújtsak. Noha az arczhüdések tétele Duchenne által kimeritőleg tárgyaltatott, mégis maradtak fenn némi árnyalatok, melyek az értelmes észlelő megfejtésére hagyvák; azután pedig Duchenne igen egyoldalúan használja az átterjedési villamosságot (Inductious-Electricität), míg a jelenkori vizsgálatok után az állandó áramok mellett a legtöbb esély szól. A delejvillamosság (Magnetoelectricität) tudtommal ekkorig eredményt nem mutat fel, minthogy vele kísérletek nem történtek, az átterjedési ás állandó villamosság a kitűzött czél, t. i. a hüdött közlő arczideg munkaképességének helyreállítására tökéletesen elégnek mutatkozván. S hogy ezen áramok közül melyik érdemli az elsőséget, azt alább fogom fejtegetni. Ezen áramok fölfedezése óta a dörzsölési villamoság (Reicungselectricität), igen felfoghatóan, egészen háttérbe szorult. Az arczhüdések származására nézve még a jelen korban is szintazon homály uralkodik, mely a legtöbb betegségét burkolja. Az archüdések legtöbbnyire rögtön támadnak, anélkül hogy külártalmak észrevehetőleg hatottak volna be, s azon átalánosan elfogadott vélemény, hogy ilyenkor a hüdést léghuzam idézte volna elő, oly kevéssé fogadható el, mint bizonytalan Frommhold Jr. véleménye is, ki a levegőben megszabadult villamosságban keresi az arczhűdés okát, de azt nem említi, hogy váljon a megszabadult tevőleges vagy a szenvedőleges villamosság-e ottan a tényező. Még ezen kérdés megfejtése esetében is sok kívánnivaló maradna hátra az arczhűdésekre vonatkozólag. Egyébként azon föltevény nem új, hanem régi elfeledett, s ismét a napvilágra hozott vélemény, melyben több betegségek okát keresték. Az arczhűdés keletkezését leghelyesebben központi gutaütéssel lehet összehasonlítani, mely villámgyorsasággal származik, s utána mindinkább kifejlődő hüdési tünetek mutatkoznak , minélfogva igen helyesen környi gutaütésnek (peripherische Apoplexie) nevezhetni, melynek származásánál talán olyanforma okok működnek, mint a központinak létrejövetelénél. Legtöbbnyire a közlő arczideg támadtatik meg, azonban sokszor a háromosztatú idegnek némely ágai is az együttszenvedés körébe vonatnak, mi azonban a közlő arczideg működésének visszatértével egyidőben megszün; megtörténik ugyan, hogy némely izmok a törzs ideghatásának visszatérése után egyideig működési nyilvánulásukban még hátramaradnak. Ez pedig nemcsak a közlő arczideg, hanem egyszersmind a háromosztatú ideg által ellátott izmokra is illik, így nemrégiben általam kezelt egy esetnél a felső ajakemelő-izom tüdése visszamaradt, midőn a homlokizmok munkaképességüket már visszanyerték, noha ezek szoktak az akarat befolyásának legtovább ellentállani, sőt már a szemhéjzárizom is működött, melynek hűdéstartama legmakacsabb szokott lenni. A nagyobbnak tetsző szem még akkor is , midőn már a szempillák egymáshoz teljesen közelíthetők, onnét van, hogy a szemhéjzárizom működése csak lassan térjén viszsza, a szemhéjemelő-izommal, melyet a szemmozgató ideg lát el, az egyensúlyt csak bajosan tarthatja. Minthogy az egyoldali hüdés tartama alatt a másik oldali izomzat folytonos működésben van , igen könnyen megtörténhet, hogy a küdött oldal ideges működésének visszatértével az egyensúly csak nehezen, vagy épen nem állítható vissza, mi azon túlfejlődésben találhatja okát, mely az egészségesnek maradt oldalon az egyoldalú működés következtében létrejöhet. — Duchenne az ilyen egyoldalú működésből származó összehúzódási alaktalanságokat akként gyógyítja, hogy az előbb küdött oldali átterjedési villámütések ingerelvén, itten nagyobb mérvű, a másik oldalinak elegendőképen ellenható össehúzódásokat iparkodik előidézni. Azon módszer, hogy valamely idomtalanság eltávolítása végett betegséget idézzünk elő, elfogadása vagy elkárhoztatása a helyesen gondolkodó ítéletére bízható. A villamosság alkalmazása átalában sok gondolkodásra ad okot, s még felettébb sok kívánnivaló marad fenn, minek felderítése annál kevésbé történhetett meg, minthogy a villámgyógyítók (Elektrotherapeuten) legnagyobb része rejtélyes homályba burkolta magát. Ha a tapasztalatok kellően egybeállítva lennének, egynémely eredményt hamarább lehetne elérni, míg máskor a kellő eljárás mellett oly eredményre lehetne jutni, mely egyébként nem érhető el. Frommhold Jr. is említett czikkében mindazon villámféleségeket elősorolja, melyek az arczhüdéseknél sorban egymásután használhatók, sőt még az áram erősségét delejta által meghatározva szinte közli, eljárásának minőségét azonban elhallgatja. Arra ugyan némi útmutatást nyújt, hogy miként kell bánni 20 elemű villámlánczczal, mely a nyultagy és a közlő arczideg táján zárandó; de ezen megérintés semmikép se elegendő arra, hogy belőle valamely gyakorlati hasznot lehessen vonni, minthogy nem említi meg az általa használt elemeket, sem pedig azt, hogy a láncz az alkalmazás egész ideje alatt volt-e zárva. Hogy valamely gyakorlati hasznot menthessünk, eljárásunkat közlenünk kell. A delejtit egészen fölösleges, minthogy azt a beteg érzése kellően pótolja, s csak azon kell lennünk, miszerint a készüléket áramváltoztatóval (Rheostat) lássuk el, hogy az áram nagyságát megfelelőleg módosítsuk. Az én eljárásom az állandó árammal következő : A horganysarkot a karózcsecsnyujtvány és a csecsnyujtványra teszem, minthogy itten van a közlő arczideg kijöveteli helye, a szénsarkot pedig az arczizmok felett húzogatom idestova, minélfogva az ideg kellően érintetik, s minden izmok mindjárt az áram kezdetekor működésbe jönnek, mi soha nem marad ki, hahogy a központi idegrendszerben valamely vezetési megszakítás nem fordul elő. Ezen eljárás mellett 6—8 hét alatt közönségesen czélt érek, míg ellenben az átterjedési áram által okozott fájdalmak végett a beteg a gyógyítást közönségesen abbahagyta és ez okozta, hogy az állandó áramhoz térjek, mely rövidebb idő alatt s kevés vagy épen minden fájdalom nélkül czélhoz vezet. Az általam használt állandó áram hat nagy elemből fejlesztetik ki, melyek horgany és szénből állanak, melyet még akként is használok, hogy a szénsarkat rheophor által az Ínyre helyezem , míg a horganysarkot az arcz felett húzogatom idestova, ezt hat-hét perczig alkalmazván, mígnem a bőr megvörösödik, s benne égető érzés támad. Ha netán itt-ott pörk képződnék, ez csakhamar le szokott válni. Átalában mondhatni, hogy az állandó áram az ilyen büdöseknél a leghathatósabb, legbiztosabb , valamint legfájdalmatlanabb is, miért eléggé nem ajánlható, s mindenesetre elébe teendő a nyomókötéseknek és a hólyaghúzóknak, melyek ha néha kedvező eredményre vezetnek is, igen bizonytalanoknak tekinthetők. —mi— 456 A szemdéllői aránytalanság (Meridiana symmetrie, astigmatismus), s annak jelzése. Akry angol csillagász volt az első, ki szemdéllői aránytalanságot először észlelt, s ebbeli tapasztalatait 1827-ben a „Transactions of the Cambridge Philosophical Society“ II-ik kötete 2671. és a következő lapokon közölte (1827). Annak története következő. Azt vette észre, hogy bal szemével kevésbé, míg jobb szemével egészen jól lát, s ebből eleinte azt következtette, hogy roszabbik szeme valószínűleg még nincsen begyakorolva, a gyakorlás azonban szemén mit sem javított. Minthogy rövidlátó volt, mindkét szemén homorú szemüveget viselt, melylyel a távolba jól látott; egyszer azonban feltűnt neki, hogy egy csillag nem pont-, hanem élesen határzódott vonalként tűntel előtte, melynek felső vége az arcz középvonala felé hajolva, azzal 35%-ot képezett. Most Airy papirosra két, egymást derék szöglet alatt metsző vonalat rajzolt, melyek közül az egyik bizonyos távolban igen tisztán míg a másik ugyanakkor elmosódva látszott; mint pedig a papirost szeméhez közelítette, az előbb homályos vonal élesen előtűnt, míg a másik majd egészen elenyészett, így következtette, hogy szemének törő képessége a függélyeshez közelebb fekvő délsőben (Meridian) nagyobb, mint abban, mely az utóbbira derék szöglet alatt esik. Továbbá találta, hogy midőn ferdén tartott résen, vagy egyenesen tartott kettőshomorú lencseszélén tekint be