Orvosi Hetilap, 1863. augusztus (7. évfolyam, 31-35. szám)
1863-08-02 / 31. szám
kent étvágy, tisztátalan nyelv, keserű szájízlat, mutatkoztak — a májtáj érzékenysége és láz nélkül — hánytatót rendeltem (4 szemet hánytató borkövet félnehezék ipacacuanha-gyök forrázatban), s egyszersmind a főiskolai kórházba utasítottam, hogy a hánytató mellett szükségelt szolgálat és ápolásban részesülhessen. Utasításom nyomán a kórodéba lemenvén, május 26-án bevette a hánytatót, mely bőséges epés hányást és hasmenést eredményezett. A hánytatóra következett napon, tehát máj. 27-én a kórházba menvén,nagy bámulásomra a beteg egész arczát, kivéve a szemek legközelebbi környékét és homlokát, posztófeketének találtam. Az ápolónő előadta, miszerint a beteg egész éjszaka nyugodtan aludt, este még semmi feketeség nem látszott arczán, reggel pedig a kórházban levő tanulók felserkenvén, midőn őt megfeketedve látták, halottnak gondolva megrémültek, de az általok ütött zajra Szathmáry is felébredt, s nyugodtan beszélt. — Megvizsgálván a beteget, arczán kívül feketének találtam a fülesék felső emelkedettségét, továbbá élénk sötétvörös, összefüggő foltokat az áll alatt s a nyak mellső részén a gége és légcső menete szerint egész a szegycsont markolatáig. A törzsökön ezen fekete vagy vörös foltoknak semmi nyoma nem volt , hanem szederjes, azaz kékes vörös, tallérnyi átmérőjű s öszszefüggő foltok mutatkoztak meg mindkét felkar és alkar belső oldalán, a kézujjak végein, az alsó végtagok hátsó lapján a farizmoktól lefelé a lábikrákig s végre koromfeketék voltak a lábujjak végperczei. — Érintésre ezen fekete foltok nem voltak fájdalmasak, de csekély láz már kezdett mutatkozni. E villámcsapásként származott és valóban engem is megdöbbentő szederjes és kékes fekete foltokat vérömlenyeknek ítélve, s egyszersmind a vér megoszlásától tartva, rendeltem torz adagú specacuanha-gyök forrázatban sósavat málna-szörppel, s föltevém magamban , hogy másnap mindjárt orvosi tanácskozmányt tartandok felette. Május hó 28-án csakugyan egy ügyfelemmel megnéztük a beteget, s arczát, különösen pedig orrát, ajkait és a fürcséket most is kékes feketéknek s oly duzzadtaknak találtuk, mint midőn ezen részek orbáncztól vannak meglepetve; érzékenységük növekedett, s jelentékeny láz köszöntött be. A tanácskozmány szerint belsőleg rendelt gyógyszer volt sósavinahéj-főzetben , külsőleg pedig az arczra borogatások illatos eczettel. Május hó 29-én az orr csúcsán babszemnyi területen a fekete szin sötét olajzöld színűvé változott s érintve érzéketlenné lett. Máj. 30- kan az olajzöld szín az orr porczos részeit egészen elborította, s mindezen részek elveszték érzékenységüket. Május 31-én az orr olajzöld színe elenyészett, koromfeketévé lett, s egyszersmind ránczosodni kezdett, múmiaszerüleg üszkösödvén. — Jún. 1-én újólag orvosi tanácskozmányt hoztam össze, melyben a kinahéj-főzet és sósav tovább is adagolandónak határoztatott, az üszkösödési folyamat korlátozására pedig helybelileg faeczetsavval borogatások rendeltettek. Ezen szerek következetes használata mellett az üszkösödés napról-napra tovább harapódzott, s körébe vonta lassankint az orr porczos részeinek alapul szolgáló lágyrészeket, az egész felső ajkat s az alsó ajk bal felét. Hasonló múmiaszerű üszkösödés mutatkozott a balfülcse felső emelkedettségén, a kéz- és lábujjak végein, hol a megfeketedett lágyrészek egyszersmind csontkeménységüek lettek. Legfenyegetőbb volt természetesen az üszkösödés harapódzása az orron és környékén, s midőn már-már az alsó szemhéjak elpusztulásától, sőt a betegség halálos kimenetelétől tartanék, 5—6-ik napra az üszkösödési folyamat magának határt vetett s a megfeketedett, feszült terület és épen maradt szomszéd lágy részek között keskeny barázda tűnt elő. Ekként biztositva látom magamat a baj tovább harapódzása ellen , míg más oldalról az üszkösödés belterje, mélysége meghatározhatására biztos támpontot nem találtam. Hogy az üszkösödés ezen iránybani harapódzását korlátozzam, helybelileg a faeczetsavvali borogatásokon kívül kámforos mézgávali (mucilago camphorata) ecseteléseket is rendeltem a mindinkáb összezsugorodó üszkös részek s az épen maradt képletek között feltűnt és napról-napra szélesedő, piros hússzemcséket feltüntető barázdába. — Elvégre jun. 19-én, épen az orvosi látogatás alkalmával, a seb vizsgálása s tisztázása végett felülvén a beteg az ágyban s ölében mosdótálat tartván, abba a múmiaszerűleg üszkösödött orr és felső ajk az orrsövény porczos részével egyetemben lezuhant. Ezt követte másnap az üszkösödött alsó ajk balfelének leválása, s ekképen 24 nap elforgása alatt pusztult el egy ép egyéniségnek orra, felső ajka, alsó ajkának balfele. A kézujjak végein képződött kőkeménységű sérülések , valamint a balláb (3 vagy 4) ujjai végperczeinek leválása is nemsokára bekövetkezett, s a hátramaradt sebfelületek öréme céleste alkalmazása mellett gyógyultak be jul. 3()-ig, mikor is a beteg a kórházat odahagyva, az iskolai szünnapokra hazájába, Hegyköz-Sz. Imrére költözött. Az orr elpusztulása által létrejött eltorzulást nagy mérvben növelte meg azon körülmény, hogy a levált ajkak helyén képződött sebfelületek behegedvén, a szájnyílás annyira összeszűkült, hogy a fogsorokat körülbelül csak egy vonalnyira volt képes a száj feltárása alkalmával egymástól eltávolítani s így csak kevés levesféle tápanyag beszürcsölése is nehézségekkel járt és sok időt vett igénybe. Gyógykezelésére vonatkozólag fölemlitendőnek tartom még, hogy láza az orr és ajkak leválása után, mely junius 19-én történt, nem szűnt meg, hanem egész jan. 30-ig eltartott, s rendkívüli szívdobogással lévén néhány nap csatlakozva, akkor a sósav, gyüszünke (digitális) forrázatban adagoltatott. Gyógygyakorlati pályánkon az emberiség szerencséjére nem sokszor találkozunk ily rendkívüli kórfolyamokkal. De minél ritkábbak az ily rendkívüliségek, annál inkább fokozzák tudványunkat, s ösztönöznek bennünket az élettan és kórtan világánál nyomozni azon mozzanatokat, melyek ily rendkívüli eredmény létrehozására befolyással lehettek. A jelen kereset, előttem legalább semmi kétséget nem szenved, lénye * * *