Orvosi Hetilap, 1863. október (7. évfolyam, 40-43. szám)
1863-10-04 / 40. szám
793 dencze bejárata alatt, a végbéltől jobb felé , a keresztcsont mellfelszinén feküdt, függvén a lép edényeit magában foglaló, meghosszabbodott és egyszer tengelye körül csavart fodron, mely összeköttetésben állott a hasnyálmirigy bal végével, ennek jobb vége a gyomor mögött feküdvén; termése körülbelül rendes, súlya 9% lat, metszlapja vérdús. Az összehúzódott gyomor fekvése kissé eltérő a rendestől, amennyiben inkább hossz, mint haránt irányú, nyákhártyája helyenkint belövelt, sűrűs nyákkal bevont; a belek savós és nyákhártyája sápadt; a bélfodor visszerei rendesnél tágabbak és vérteltebbek. A vesék apródadok, vérszegények; a húgyhólyagban kevés tiszta húgy foglaltatik. A nemző részeken rendellenességnek semmi nyoma. XI. A lehágó rémesének rendellenes lefutása. A hasárbeli zsigerek fekvésének fölcseréltetése vagy a mellkasbeli zsigerek hason rendellenességével fordul elő (ilyet volt alkalmam észlelni és részben kikészitni ezelőtt 3 évvel, mely készítmény a kir. m. egyetem leíró boncztani gyűjteményében létezik), vagy pedig a mellűrbeli zsigerek rendes fekvése mellett a hasárbeli zsigerek mutatnak rendellenes fekvést, mely vagy tökélyes lehet vagy tökéletlen. Tökélyesnek akkor mondatik, hogyha a gyomor, máj és lép, valamint a vékony és vastag belek is a rendessel egészen ellenkező helyeztetéssel bírnak olyformán, hogy a gyomornyit a fenékkel jobb oldalt, a csak a nyombéllel bal oldalt fekszenek, ennek megfelelőleg a lép jobb oldalt a máj bal oldalt helyeztetik, a felhágó remese bal oldalt, míg a lehágó remese a római Sisei jobb oldalt fut le. Nem tökélyesnek mondatik e fekvési rendellenesség akkor, ha a hasárbeli szervek némelyike rendes helyét foglalja el, míg mások rendellenes helyeztetéssel bírnak. Ily esetet észleltünk f.é. január 20-kán egy középkorú férfinél, ki általános vízkórban halt meg, melynek oka részint a szívnek általános túltengésében, részint a Bright-féle vesebajban, részben talán a 4 fő 11 % latot nyomó túltengett májban és a hasonlóg túltengett 25 latot nyomó lépben találtatott. A kérdéses fekvési rendellenesség, mint első képződési baj a következőben nyilatkozott: a lehágó remese a bal csiptájtól vízszintes irányban jobbra fordult és a vastag bél fodra által a vakbélhez köttetett épen azon hely alatt, hol a vékony bél a vastag bélbe folytatódik; innen le, s kissé balfelé mentén mint végbél végződött, mi által a római S—nek legfőlebb v-ad része képeztetett.—hh.— KÖNYVISMERTETÉS. Handbuch der speciellen Pathologie und Therapie von Dr. Carl Kissel, Hr. Medicinalrathe. I. kötet. Erlangen. Enke Ferdinand kiadása. 1863. Nyolczadrét 807 l. Ára 8 fz. 50 kr.) (Folyt.) A genyedésről a szerző áttér a fekélyek, majd pedig az ellágyulások tárgyalására, s szerinte fekély csak azon felületes anyagveszteség, mely a szervezetben oly helyeken megy véghez, hova a levegő oda férhet, míg az ellágyulás szerinte a szövetek olynemű szétesésének látszik lenni, hová a levegő nem férhet. Ezek után az üszőkről szól, melyet az anyagforgalom végképen való megszűnéséből származtat. Az üszők fogalmának meghatározásánál Kissel helyesen jár el; a fekélyekre nézve azonban megjegyzendő, hogy az alatt általában a szöveteknek bizonyos helyen végbemenő és szomszédságból szomszédságra elterjedhető szétesését értjük, mely oly tájakon is létrejöhet, hová levegő még nem hatolt, így a csontszumi csontfekélynél nem egyéb, jelen lehet, mielőtt a támadt geny magának kifelé utat tört volna, s az ujképződmények belsejében nem egyszer található üregek egyenetlen falakkal és majd sűrűbb , majd hígabb folyadékkal sekélyedési barlangoknál nem egyebek ; az ellágyulás alatt pedig egyszerűen részint a szövetelemeknek maguknak, részint az egymás b) L. lapunk 35 és 37-ik számát, 794 közti összekötés meglazulását értjük. S az elősorolt betegségek mindegyikénél ismét a vények szép számával találkozunk, úgy hogy valamint azoknál, úgy másoknál sem lehet vényhiány miatt zavarba jönni, mi Kissel munkájának fő jellemvonása. A sorvadás és a túlfejlettség (hypertrophia) egészen, az újképződmények pedig bővebben tárgyaltatnak, mely utóbbiak-hoz még a kőrakódványok (Concretionen) csatolják, s ugyancsak itten húgyüledékek is megemlíttetnek. Ezután a szerző azon betegségekre való hajlamot és azon alkalmi okokat tárgyalja, melyek egyeseknél szórványosan lépnek fel, majd pedig áttér a járványosan uralkodó betegségekre, melyeknek okát a földtani és a levegőbeli viszonyokban keresi, emellett a ragály és a gerjek hatását is megengedvén, s a járványos betegségek egyik ismérveként tekinti, hogy a kórbántalmak ugyanazon szer által meggyógyulnak. Eddig szólanak az előzmények,melyek 157 lapot foglalnak el, s hol az általános elvek fejtegetvék, melyeket a szerző a kórtan és a gyógytanra nézve elfogad, s melyekre utaltunk, habár röviden is. Most következnek a részletek, s itten a könyvekre való felosztás van elfogadva. Az első könyv azon betegségeket foglalja magában, melyeket az eledelek, italok, idegen testek, az élősdiek és a mérgek létrehoznak, s már ebből is látjuk, hogy Kissel a betegségek meghatározásánál az oki tényezőknek főszerepet juttat, s mindenelőtt tekinti, hogy miféle kórhatány hatott a testre, csak ennek megtörténtével menvén a tünetekre, melyek összege a kórképet alkotja. Nála például nem a gyomorhurut az első, hanem az eledel, mely a gyomorban szétbomolva túlságos savanyúságot okoz, mely azután a gyomor hurutját idézi elő. Azon fejezetben pedig, mely az élősdi állatoknak van szánva, a bőr és a bélcsatorna élősdi állatai egymás mellett említetnek, minthogy a szerző kitűzött elvéhez híven, nem azon egy szövet, vagy szerv bántalmait sorozza egymás mellé, hanem különbféle szövetek és szervek egyképű betegségeit. A mérgezések nagy fejezete, szám szerint a 3-ik, a 215 laptól kezdve a 312-ikig, három részre oszol, melyek egyike az ásvány-, másika a növény-, a harmadika pedig az állati anyagok általi mérgezéseket foglalja magában Az ötödik fejezet a beteg ember által történő fertőzéseknek van szánva, hol a kankót és a bujakórt egymás mellett találjuk, s itten a szerző egészen az újabb oskola tanának megfelelőleg a kankót a bujakórtól függetlenül, mint egészen különálló bajt tárgyalja. A bujakór gyógyításánál főképen a higanykészítmények mellett van, s figyelmét különösen még azon esetekre is fordítja, midőn a bujakor görvélylyel, higanymérgezéssel vagy sülylyel van bonyolódva. Szól még a framboesia név alatt ismeretes forrövi betegségről, mely a bőr szemölcstelepének megduzzadásában, lehámlás és varképződésben áll, ragályos, s sokszor minden észrevehető ok nélkül ismétlődik. A framboesiához hasonló az Irelandban uralgó button scurvy, mely szinte a bőr szemölcstelepében fészkel. A hatodik fejezetben a járványos befolyások következtében történő fertőzéseket, s pedig legelső helyen a maláriabetegségeket találjuk, hová a járványos félbehagyásokkal mutatkozó lázak és más hasonló bántalmak sorolják. Kissel a váltólázon és a váltólázas zsábokon kívül a maláriabetegségeknek még oly alakjait is felveszi, melyeknél főleg a légzésszervek és az emésztő szervek bántalmazzák, nemkülönben hol a főtünet az aléltság, a dús veríték, vagy hol a borzongási szakra nem következik melegségi időszak, hanem a test hőmérséke mindinkább csökken, míg végül a beteg léprepedés, vagy agybeli vérömleny következtében meghal. A maláriabántalmak még alábhagyó (remittirend) alakban is mutatkoznak. Ezen bántalmak egyfélesége ellen a következő vényeket ajánlja : Rp. Chinini sulfurici, grana decem ; chinoidini, drachmam unam; alcoholis drachmas duas. Napjában 4-szer 50 cseppet beadni. Továbbá Rp. Chinoidini, drach. duas ; elix, acidi Halleri, drach. unam ; alcoholis, inc. duas, aquae cinnamomi, uncias sex. Minden 2 — 3-ik órában egy teakanállal bevenni . Egyébiránt vannak maláriabántalmak, melyek kínainak nem engednek, hanem más szereknek, s miért Kissel eszmemenete szerint megkülönböztet váltólázakat.