Orvosi Hetilap, 1863. október (7. évfolyam, 40-43. szám)

1863-10-04 / 40. szám

793 dencze bejárata alatt, a végbéltől jobb felé , a keresztcsont mell­­felszinén feküdt, függvén a lép edényeit magában foglaló, meg­hosszabbodott és egyszer tengelye körül csavart fodron, mely összeköttetésben állott a hasnyálmirigy bal végével, ennek jobb vége a gyomor mögött feküdvén; termése körülbelül rendes, súlya 9% lat, metszlapja vérdús. Az összehúzódott gyomor fekvése kissé eltérő a rendestől, a­mennyiben inkább hossz, mint haránt irányú, nyákhártyája helyenkint belövelt, sűrűs nyákkal bevont; a belek savós és nyákhártyája sápadt; a bél­fodor visszerei rendesnél tágabbak és vérteltebbek. A ve­sék apródadok, vérszegények; a húgyhólyagban kevés tiszta húgy foglaltatik. A nemző részeken rendellenességnek semmi nyoma. XI. A lehágó rémesének rendellenes lefutása. A hasárbeli zsigerek fekvésének fölcseréltetése vagy a mellkasbeli zsigerek hason rendellenességével fordul elő (ilyet volt alkalmam észlelni és részben kikészitni ezelőtt 3 évvel, mely készítmény a kir. m. egyetem leíró boncztani gyűj­teményében létezik), vagy pedig a mellűrbeli zsigerek rendes fekvése mellett a hasárbeli zsigerek mutatnak rendellenes fekvést, mely vagy tökélyes lehet vagy tökéletlen. Tökélyes­nek akkor mondatik, hogyha a gyomor, máj és lép, valamint a vékony és vastag belek is a rendessel egészen ellenkező helyeztetéssel bírnak olyformán, hogy a gyomornyit a fenék­kel jobb oldalt, a csak a nyombéllel bal oldalt fekszenek, en­nek megfelelőleg a lép jobb oldalt a máj bal oldalt helyezte­tik, a felhágó remese bal oldalt, míg a lehágó remese a római Sisei jobb oldalt fut le. Nem tökélyesnek mondatik e fek­vési rendellenesség akkor, ha a hasárbeli szervek némelyike rendes helyét foglalja el, míg mások rendellenes helyeztetés­sel bírnak. Ily esetet észleltünk f.­é. január 20-kán egy közép­korú férfinél, ki általános vízkórban halt meg, melynek oka részint a szívnek általános túltengésében, részint a Bright-féle vesebajban, részben talán a 4 fő 11 % latot nyomó túltengett májban és a hasonlóg túltengett 25 latot nyomó lépben ta­láltatott. A kérdéses fekvési rendellenesség, mint első képződési baj a következőben nyilatkozott: a lehágó remese a bal csip­­tájtól vízszintes irányban jobbra fordult és a vastag bél fodra által a vakbélhez köttetett épen azon hely alatt, hol a vékony bél a vastag bélbe folytatódik; innen le, s kissé balfelé mentén mint végbél végződött, mi által a római S—nek legfőlebb v-ad része képeztetett.—hh.— KÖNYVISMERTETÉS. Handbuch der speciellen Pathologie und Therapie von Dr. Carl Kissel, H­r. Medicinalrathe. I. kötet. Erlangen. Enke Ferdinand kiadása. 1863. Nyolczadrét 807 l. Ára 8 fz. 50 kr.­) (Folyt.) A genyedésről a szerző áttér a fekélyek, majd pedig az ellágyulások tárgyalására, s szerinte fekély csak azon felüle­tes anyagveszteség, mely a szervezetben oly helyeken megy véghez, hova a levegő oda férhet, míg az ellágyulás szerinte a szövetek olynemű szétesésének látszik lenni, hová a levegő nem férhet. Ezek után az üszőkről szól, melyet az anyagfor­galom végképen való megszűnéséből származtat. Az üszők fogalmának meghatározásánál Kissel helyesen jár el; a feké­lyekre nézve azonban megjegyzendő, hogy az alatt általában a szöveteknek bizonyos helyen végbemenő és szomszédságból szomszédságra elterjedhető szétesését értjük, mely oly tája­kon is létrejöhet, hová levegő még nem hatolt, így a csont­­szu­­mi csontfekélynél nem egyéb, jelen lehet, mielőtt a tá­madt geny magának kifelé utat tört volna, s az ujképződmé­­nyek belsejében nem egyszer található üregek egyenetlen fa­lakkal és majd sűrűbb , majd hígabb folyadékkal sekélyedési barlangoknál nem egyebek ; az ellágyulás alatt pedig egysze­rűen részint a szövetelemeknek maguknak, részint az egymás­­ b) L. lapunk 35 és 37-ik számát, 794 közti összekötés meglazulását értjük. S az elősorolt betegsé­gek mindegyikénél ismét a vények szép számával találkozunk, úgy hogy valamint azoknál, úgy másoknál sem lehet vény­hiány miatt zavarba jönni, mi Kissel munkájának fő jellem­vonása. A sorvadás és a túlfejlettség (hypertrophia) egészen, az újképződmények pedig bővebben tárgyaltatnak, mely utóbbiak-­­­hoz még a kőrakódv­ányok (Concretionen) csatolják, s ugyan­csak itten húgyüledékek is megemlíttetnek. Ezután a szerző azon betegségekre való hajlamot és azon alkalmi okokat tárgyalja, melyek egyeseknél szórványosan lépnek fel, majd pedig áttér a járványosan uralkodó betegsé­gekre, melyeknek okát a földtani és a levegőbeli viszonyok­ban keresi, emellett a ragály és a gerjek hatását is megenged­vén, s a járványos betegségek egyik ismérveként tekinti, hogy a kórbántalmak ugyanazon szer által meggyógyulnak. Eddig szólanak az előzmények,­­melyek 157 lapot fog­lalnak el, s hol az általános elvek fejtegetvék, melyeket a szerző a kórtan­ és a gyógytanra nézve elfogad, s melyekre utaltunk, habár röviden is. Most következnek a részletek, s itten a könyvekre való felosztás van elfogadva. Az első könyv azon betegségeket foglalja magában, melyeket az eledelek, italok, idegen testek, az élősdiek és a mérgek létrehoznak, s már ebből is látjuk, hogy Kissel a be­tegségek meghatározásánál az oki tényezőknek főszerepet jut­tat, s m­indenelőtt tekinti, hogy miféle kórhatány hatott a testre, csak ennek megtörténtével menvén a tünetekre, melyek összege a kórképet alkotja. Nála például nem a gyomorhurut az első, hanem az eledel, mely a gyomorban szétbomolva túl­ságos savanyúságot okoz, mely azután a gyomor hurutját idézi elő. Azon fejezetben pedig, mely az élősdi állatoknak van szánva, a bőr és a bélcsatorna élősdi állatai egymás mel­lett említetnek, minthogy a szerző kitűzött elvéhez híven, nem azon egy szövet, vagy szerv bántalmait sorozza egymás mellé, hanem különbféle szövetek és szervek egyképű betegségeit. A mérgezések nagy fejezete, szám szerint a 3-ik, a 215 lap­tól kezdve a 312-ikig, három részre oszol, melyek egyike az ásvány-, másika a növény-, a harmadika pedig az állati anya­gok általi mérgezéseket foglalja magában Az ötödik fejezet a beteg ember által történő fertőzéseknek van szánva, hol a kankót és a bujakórt egymás mellett találjuk, s itten a szerző egészen az újabb oskola tanának megfelelőleg a kankót a bujakórtól függetlenül, mint egészen különálló bajt tárgyalja. A bujakór gyógyításánál főképen a higanykészítmények mel­lett van, s figyelmét különösen még azon esetekre is fordítja, midőn a bujakor görvélylyel, higanymérgezéssel vagy sülylyel van bonyolódva. Szól még a framboesia név alatt ismeretes forrövi betegségről, mely a bőr szemölcstelepének megduzza­­dásában, lehámlás és varképződésben áll, ragályos, s sokszor minden észrevehető ok nélkül ismétlődik. A framboesiához hasonló az Irelandban uralgó button scurvy, mely szinte a bőr szemölcstelepében fészkel. A hatodik fejezetben a járványos befolyások következtében történő fertőzéseket, s pedig legelső helyen a maláriabetegségeket találjuk, hová a járványos félbe­hagyásokkal mutatkozó lázak és más hasonló bántalmak so­­rolják. Kissel a váltólázon és a váltólázas zsábokon kívül a maláriabetegségeknek még oly alakjait is felveszi, melyek­nél főleg a légzésszervek és az emésztő szervek bántalmazzák, nemkülönben hol a főtünet az aléltság, a dús veríték, vagy hol a borzongási szakra nem következik melegségi időszak,­­ hanem a test hőmérséke mindinkább csökken, míg végül a­­ beteg léprepedés, vagy agybeli vérömleny következtében­­ meghal. A maláriabántalmak még alábhagyó (remittirend) alakban is mutatkoznak. Ezen bántalmak egyfélesége ellen a következő vényeket ajánlja : Rp. C­hinini sulfurici, grana de­cem ; chinoidini, drachmam unam; alcoholis drachmas duas. Napjában 4-szer 50 cseppet beadni. Továbbá Rp. Chinoidini, drach. duas ; elix, acidi Halleri, drach. unam ; alcoholis, inc. duas, aquae cinnamomi, uncias sex. Minden 2 — 3-ik órában egy teakanállal bevenni . Egyébiránt vannak maláriabántal­mak, melyek kínainak nem engednek, hanem más szereknek, s miért Kissel eszmemenete szerint megkülönböztet váltólázakat.

Next