Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)

1863-11-01 / 44. szám

873 874 feletti ellenőrködést elveszíti, vagy ezt a külvilághoz már nem viszonylagos arányban teljesíti, a legközelebbi , magában véve jelentéktelen kedélyrázkódtatás vagy hevesebb szenvedelmi kitörésekkel a szellembaj határozott valójában többnyire egyidőben lép fel, midőn is azután a szellembaj ezen különben csekély okok rovására nem szakértők által rögtön fellépettnek tartatik; holott a már rég fejlődésnek indult körcsíra ezekkel egyidőben csak történetesen nyomult a külvilág szine elé, s lett figyelmünk nyilt tárgya. Ehhez járul még a kedély állapotnak — a múlthoz viszonyítva — egészen ai átváltozása, mennyiben a vidám komoly, a türelmes ingerlékeny, a tevékeny lomha, a tisztaságkedvelő rendetlen és hanyag lesz stb. Szóval az egész anyagi és szellemi hogylét összege az előbbbeni állapottal homlokegyenest ellenkezik, melyet a legfőbb szellemi tulajdon a gondolkodás, tudás tetemes meggyengülése vagy ennek csak felette nagy öneröltetéssel történte és lomhasága nyomban követ. Ha az imént rajzoltak szerint a szellembaj már bizonyos ideig tartott, s lassan idültté kezd válni, mindenesetre számos jelek eltűnnek, melyek az általánosan felizgult idegrendszer és egyébb szervezetnek az agyra történt visszahatásából származtak, s a beteg látszólag egészségesebbnek mutatkozik, mivel öntudatán újra némi önuralmat nyert, s képzelő és gondolkodó tehetsége sokkal szabadabb lett. Azonban a térképeknek egy bizonyos sorozata már maradandó és határozott irányul foglalt helyet a képzeleti előtérben. A beteg téveszméinek ezen sorozatát most már rögzíti, melyet azonban a külvilág elől egy ideig még sok esetben és sokak előtt saját szellemi világába el tud rejteni, de nem az éleslátású és tapasztalt szakértő előtt, ki ezen tettetett álnyugalmat, vagy igen is ingatag kedély hangulatot szenvedelmes kitörésekre átváltoztatni egyedül képes, midőn is a beteg ezen eddig eltakart térképeket a külvilágnak annál határozottabban lelepzi. A föntebb mondottak nyomán tehát egyes rendellenes jelek még nem jogosítanak föl bennünket azon ítélethozásra, hogy a kérdéses tévengő egyszersmind elmebeteg is, mégpedig annyival is inkább nem, mivel hasonló tünetek átmenetileg más testi súlyos betegségeknél — valamint az álom, szeszesitalokkal túlzott élés és némely kadárszerek vételénél is beállanak, melyek a vérbe felvéve az agyidegrendszer működését és egyezményét ideiglenesen megzavarván, az elmekórsághoz hasonló tüneteket képesek előidézni. — a tévengési állapot sok tekintetben hasonlít az álmodáshoz és viszont, egyik a másikának mintegy átmeneti állapotát képezvén.Mindkettőnél az akarat befolyása alatti önkényes mozgások többékevésbé nyugszanak. Az eltompult érzékek félig meddig felfogják ugyan a rájuk történt hatást, s az agyhoz vezetik ezt, a lélek azonban többé már nem sajátítja át. Az öntudat meghomályosult vagy egészen megsemmisült, s a képzeletek irányadója — a szellemiség feletti főkormányzó, az akarat, megszűnt hatást gyakorolni. A jelen és múltból homályos képek nyomulnak elő, s egyesülnek az összeegyezés törvényei szerint — azonban oly laza összefüggéssel, hogy az idő és tér közötti viszony néhány perc alatt elmosódva a múlt és jelen egész tömege vegyest áll homályos képzetünk elé álomképek alakjában , melyeknek változatos előidézésére a test különböző viszonya mindenesetre nagy befolyást gyakorol: így a vértolulásos mell felé, szívdobogás, telegyomor, célszerűtlen helyzet, kábultság stb. közönségesen ismert állatnak csípése ilyenkor azután égető vagy szúró fegyvernek, a fejünk fölött repdeső légy vagy szúnyog dongása égi háború vagy ágyúdörgésnek, tagrésznek nyughelyzetébeli történetes lecsúszása feneketlen mélységbeni zuhanásnak tartatik, mivel ezen homályosan felfogott érzéseknek az agyra történt izgató hatása az öntudatos kormányzata hiányában az előidézett képek eltaszítására határozott befolyást gyakorol. A szeszes italok túlzott élvezése, mint szintén némely badár szerek a vérbe felvétetvén, az agyidegrendszerre gyakorolt izgató hatásuknál fogva átmenetileg az elmekórsággal szintén azonos tüneteket képesek előidézni, így p. o. a bor egyiknél kellemes, másiknál kellemetlen hatást és ezek szerinti érzés nyilvánulását idézi elő. Egyik vidám, élces s rajongó — a másik mogorva, ingerült és czivakodó lesz ; sőt az iszákossági rezgörs nagy fokánál (delirium tremens) — hol az öntudat megsemmisülve egész a térengésig csapong — a beteg érzékcsalódásai következtében ilyenkor majd csapdosó tűz lángot , majd idestova repdeső alakokat (emberek, állatok, bogarak stb. alakjában) lát szemei előtt, s ugyancsak ekkor a vértolulás következtében előidézett fülcsengés nagy tömeg rajának — zenének stb. tartatik. A maszlagos redőszirom (datura stramonii) lenyelése után a vigyázatlan pajkos gyermek néhány perc múltával elkábulva , öntudatán kívüli helyzetében a köröttes világot felfordulva véli, s tévengő agyában nagyszerű alakokat lát tánczolni csalódott szemei előtt. A kelet mahomedánja a mákony túlzott élvezete után megkábulva, az indus bizonyos gyökérlé ivása után elbódulva — öntudatlan állapotában rég elhunyt ősei szellemével beszél stb. Ily és hason esetek azért, nyíltan bizonyítják miszerint az agyra történt különböző befolyások a szellemi hogylétet — mint az agyműködés terményét — egészen megváltoztatni és oly szellemi külöleteket előidézni képesek, melyeknek lényeges mozzanata mindenkor az egyéniség természete vagy ennek nevelési különböző fokozata szerint nyilvánul, s jelen vagyon mindaddig, míg az ezt előidézett viszonyok hatása meg nem szűnt az agyra befolyást gyakorolni. Az itt mondottakból tehát kiderül, miszerint az agynak beteg állapota tartósabb kedélyi és szellemi kóros állapotot képes előidézni, s ugyanazért elmekórnál az agynak , mint a szellemiség termelő szervének , a betegség mivolta szerint többé kevésbé kórosan megváltozottnak kell lenni, habár olykor a bonckés mit sem képes felmutatni határozott bizonyossággal. KÖNYVISMERTETES. Klinische Novellen zur gerichtlichen Medicin, nach eigenen Erfahrungen von Johann Ludwig Casper. Berlin 1863. Hirschwald Ágoston kiadása. 68. Unter den Linden. 8-rét. 649 l. Ára 6 frt 60 krajczär. Casper neve és törvényszéki orvostana, nemkülönben jelesen szerkesztett államorvostani folyóirata eléggé ismeretesek, hogy arról, mi tőle jön, már előre csak jót, sőt kitűnőt tegyünk föl. Ezen előleges fölvételt a jelen munkánál is igazolva látjuk, minthogy azok közé tartozik, melyek a tanuságos tartalom, s az előadás azon irányánál fogva, hogy az olvasó figyelmét az érdekesebb és lényegesebb mozzanatok kiemelése által lekössék, a czélbavett tárgyat életbevágólag tüntetik elénk Körülbelül másfél század telt el azóta, midőn Michael Bernhard Valentin „Corpus iuris medico-legale“ czímű munkáját kiadva, ehhez jókora nagy negyedrétes kötetet csatolt, melynek „Novellae medico-legales“ czíme volt, s ezen eljárását Justinianus imperatoréval indokolta, ki miután törvénykönyvét kiadta volna, még a „Novellae“ pótkönyvet bocsátotta közre. Valentin novellái azonban nem képeznek valami önálló munkát, mint szinte a nevezett szerzőnek előbb említett főmunkája nem önálló mű, hanem az orvosi, jogi és theológiai karok véleményéből van csodálatos módon összeállítva anélkül, hogy a szerző a legcsekélyebb rendet is követné. A tisztán orvosrendőri dolgokat, milyenek a gyógyszertárak, a sebészek jogai sat. törvényszéki orvostani tárgyakkal, mint mérgezések, sértések, ivarkihágásokkal sat. össze-vissza keveri, sőt még korának divata szerint az ördögről, kinpadról, boszorkányokról és több hasonló dolgokról sem feledkezik meg. Ily értelemben a novellák mindenféle dolgot és tárgyat összevissza keverve tartalmaznak; de ezen rendetlenség daczára a törvényszéki orvostan fejlődési történetére nézve felettébb nagy becsnek, mert azonkívül, hogy ama tan gyermekkori nagy tévedéseit sajátságos, de ha világításban tüntetik elő, több helyen igen jól használható adatokat foglalnak magukban. Úgy hisszük, hogy Casper a könyvében foglalt 339 törvényszéki orvosi eset kiadásával, melyeket jelen munkájával