Orvosi Hetilap, 1863. december (7. évfolyam, 49-52. szám)
1863-12-06 / 49. szám
969 láza úgynevezett erythema populatum jelenléte mellett fejlődött ki, minélfogva a lázat vagy egyszerűen valamely az izzaghoz szövetkezett betegségnek, vagy pedig a kifejlődéskor ható véletlen körülményeknek lehet tulajdonítanunk. Az izzagnak állandó tünete a viszketés, mely azonban még más bőrbetegségeknél is, milyenek a viszkető küteg (prurigo), a viszketés (pruritus), némely sömörféléknél (herpes) szinte előjöhet, míg ellenben a bujasenyvi kütegeknél, a dobrocznál (lichen), nemkülönben a psoriasis némely feleségeinél hiányzik. Anélkül, hogy a nevezett betegségeket, az említett tünet tekintetéből, bővebben vizsgálnék, megelégszünk, ha okbeli összefüggését az izzaggal némileg kimutatjuk. A bőrviszketés megfejtésére közel fekvő és igen csábító azon eszme, hogy a vérben oly anyag van jelen, mely a bőridegekre izgatólag hatva , ezeknek túlérzékenységét idézi elő, mely azután viszketésben és bizsergésben nyilvánul. E tekintetben a némely sárgaságnál (icterus) előjövő viszketés által támogattatnánk. A kórtanból csak ezen egy tényt ismerjük, hol meglehetős biztossággal állíthatjuk, hogy a vérbe fölvett epeanyagok, melyek a bőrhöz is eljutnak, s azt sárgára festik, némelykor viszketést okoznak. Azon körülmény azonban, hogy a sárgaság néha a viszketés tünetei nélkül is foly le, hatalmasan szól azon állítás ellen, mintha a vérben lévő idegen anyag a bőridegeknek ama sajátságos érzési állapotát eredményezné. Továbbá pedig tapasztaljuk nagy fokú Bright-féle betegségnél s az uraemiánál, hogy a vérben visszamaradt és felbomlott hugyany a bőrre szinte izgatólag nem hat. Úgyszintén oly betegségeknél, melyek ragály vagy gerjanyagok által fejlődnek ki (heveny kütegek, hagymáz, cholera), a bőrnek emelkedett vagy megzavart érzési állapotát nem találhatni. Az izzagnál azonban ekkoráig nem vagyunk kényszerítve , hogy valamely kóros vérvegyet vegyünk föl (lásd később a kóroktannál), s így nincs 13 okunk a viszketést valamely a vérben lévő tényezőből értelmezni, s pedig annál inkább nem, minthogy ama jelenséget más úton is igen könynyen megfejthetjük, midőn fölvesszük, hogy a hólyagcsákban lévő és a csomócsákat átitató folyadék — melynek vegyi összetétele előttünk még egészen ismeretlen — már magában mint idegen test, a bőr idegeire izgatólag hat, mely izgatás viszketés által nyilvánul. Hogy ez valóban így van, mutatják azon helybeli gyógyeljárásnak sikeres eredményei, melynek hatása csupán a felhám macerátiójában és az elzárt folyadék szabad kifolyásának eszközlésében áll Ebből minden erőltetés és a vér vegyére vonatkozó föltevények nélkül a gyógyulási folyamatot is könnyen értelmezhetjük. Gyakran előfordul továbbá hosszas lefolyású, makacs izzagoknál a bántalmazott helyhez közel fekvő mirigycsomagok megduzzadása s fájdalmassága. Nagyon hibáznánk, s a valódi okoknak hamis jelentőséget tulajdonítanánk, ha e mirigydaganatokat elsődleges, s az izzagot másodlagos bajnak tekintenék. A dolog így áll: a bőr megbetegedése s kivált ennek hosszabb tartama által a nyirkedények is a szenvedés körébe vonatnak, s így nagyon könnyen értelmezhető, hogy a nyirkmirigyek, mint amazok gyülhelyei, megduzzadnak. E jelenséget más bőrbajoknál is tapasztaljuk, s ha ezen nézetet a bőrgyuladással járó visszértágulatoknál, a viszketegnél (prurigo), a bőrfekélyeknél sat. helyesnek tartjuk, egyátalán nincs okunk ennek az izzagnál más értelmezését keresni. Görvélykóros egyéneknél ily esetekben a már netalánt jelenlévő mirigy-beszüremkedések (a túlságos képzékenységhez való kóros hajlam miatt), még könnyebben növekszenek, s itt nagyon óvatosaknak kell lennünk , nehogy a tényeket elferdítsük, vagy hibásan fogjuk föl. — Itt volna ugyan helyén a lépről szólani (mint a test legnagyobb nyirkmirigyéről, ha e kifejezéssel az újabb élettani elvek szerint élnünk szabad), azonban a szerkezeti összefüggés végett a kóroktanra utalunk. Az izzagnak lefolyása igen sokféle, s hasonló viszonyok között ezen betegségnek igen különböző tartamát észleljük. Bizonyos előkészítő mozzanatok az izzagot igen sokáig fenntarthatják. Ide tartoznak mindazon ártalmak, melyek a bajt létrehozták, s melyeknek távoltartása vagy el lett mulasztva, vagy pedig nehezen történhet meg (p. némely mesteremberek foglalkozása). Továbbá mindazon ismeretlen okok, melyeknél fogva izzag támadhat. Másrészről ismét az izzag sokszor magától minden gyógyszerelés nélkül elmúlik, azonban mindenesetre sokkal későbben, mint midőn czélszerű gyógykezelésben részesült. Az izzagnak tartama igen függ az előjöveteli helytől is; a nagyobb munkásságban levő testrészeknél, a következetes nyugalom létesítése nehezebb lévén, a bajnak hosszabb ideig kell tartania, mint ezt példa végtagoknál látjuk, míg ellenben a törzs számos részein sokkal hamarább eltűnik. Ugyanezt mondhatjuk a test azon részeiről, melyek a ruhák által erősebben nyomatnak és dörzsöltetnek : ennek folytán a beteg testrész növekedése sokkal könnyebben eshetik meg. Az izzag oktana. Az olyan baj, mely alakjára és a tünetek sorozatára nézve oly változékony, s melynek támadása gyakran annyira homályba van burkolva, nem bír mindig azon jelenségekkel, melyekből az ok és okozat közötti összefüggést ki lehetne mutatni. Sokszor képesek vagyunk ugyan a betegséget hozó tényezőt a kóros tünetek létrejövetelénél közvetlenül kimutatni, a legtöbb esetnél azonban e tekintetben minden vezető nélkül tévelygünk. A bőr betegségeinél a kórtan némely fejezeteihez képest annyiban előnyben vagyunk, hogy a szenvedő szervet jobban mint bármely mást láthatjuk ; és noha távolról sem jut eszünkbe, hogy a bőrt az egész szervezettől mint egésztől külön válasszuk , mindamellett bátran állíthatjuk, hogy a bőr oly önálló szerv, mely daczára összefüggésének a testtel, saját életet él, s ennélfogva önállóan is megbetegedhetik. Ezen felfogást nem lehet félremagyarázni, ha meggondoljük, hogy az izmok, a csontok, a belek sat. szintén önállóan megbetegedhetnek anélkül, hogy a többi szervezetet a szenvedés körébe vonnák; a bőrnél azonban (és némely esetekben annak folytatásánál, a fakhártyánál) a kóros tért közvetlenül és egész kiterjedésében megvigyázhatjuk. Az izzagot előidéző tényezők 1-ör helybeliek, 2-ör átalánosok, 1-ör A helybeliek közé mindazon hatányok sorozhatók, melyek izgató sajátságaiknál fogva a bőrre rövidebb vagy hoszszabb ideig hatva, ennek kóros változását előidézhetik; ide tartoznak: a) A hőmérséki viszony. Valamely erősebb, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó alanti vagy magas hőmérsék a bőr megbetegedését igen könnyen eszközölheti. Az alanti hőmérséki fok vagyis a hideg itten minden esetre csekélyebb szerepet játszik, mint a magasabb hőmérsék, de azért tárgyalásunknál hiba nélkül el nem hagyhatjuk. A hideg oly bőringer, mely először vérszegénységet, majd azután vérbőséget idéz elő, mint ezt a hideg zuhanynál, a fagyásnál észlelhetjük. Ha a behatás olyszerű, hogy a vérbőség izzadmányhoz vezet, akkor bőrláb támad, mely csekélyebb fokban mint izzag, míg magasabban mint fagyási bőrláb (dermatitis congelationis) szerepel. Nem egyszer történik, hogy tél idején az ujjakon és ujjperczeken fagyási daganatok helyett izzagot észlelünk; a hideg víz általi gyógyításnál, s a hideg zuhanyok alkalmazásánál hasonlót tapasztalhatunk, s az előbbinél jelentkezni szokott úgynevezett crisisek activ vérbőség-okozta lábterményeknél nem egyebek. A melegség behatása még gyakrabban működik ártalmi fokként, csekélyebb fokban szinte izzagot, a magasabban pedig bőrlobot idézvén elő, melyet akár égetési bőrlobnak (dermatitis combustionis) nevezhetnénk, ha már fagyási bőrlobot felveszünk. A melegnek hatása a bőrre vagy oly közegek által történik, melyek közvetlenül a bőrt körülveszik, mint ezt a meleg víz és a meleg borogatások teszik, vagy pedig a behatás a nap által történik. Mindezen esetben először vérbőség majd izzadmány támad, s végül előlépnek az izzag csomócsás vagy hólyagos ás alakjai. A Willan által leírt úgynevezett eczema solare nem egyéb közönséges izzagnál, mely ugyanazon tényezőknek köszöni eredetét, mint az olaszoknak úgynevezett „Calori“-jai, 970