Orvosi Hetilap, 1863. december (7. évfolyam, 49-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

969 láza úgynevezett erythema populatum jelenléte mellett fejlő­dött ki, minélfogva a lázat vagy egyszerűen valamely az iz­­zaghoz szövetkezett betegségnek, vagy pedig a kifejlődéskor ható véletlen körülményeknek lehet tulajdonítanunk. Az izzagnak állandó tünete a viszketés, mely azonban még más bőrbetegségeknél is, milyenek a viszkető küteg (prurigo), a viszketés (pruritus), némely sömörféléknél (her­pes) szinte előjöhet, míg ellenben a bujasenyvi kütegeknél, a dobrocznál (lichen), nemkülönben a psoriasis némely felesé­geinél hiányzik. Anélkül, hogy a nevezett betegségeket, az említett tünet tekintetéből, bővebben vizsgálnék, megelég­szünk, ha okbeli összefüggését az izzaggal némileg kimutat­juk. A bőrviszketés megfejtésére közel fekvő és igen csábító azon eszme, hogy a vérben oly anyag van jelen, mely a bőr­idegekre izgatólag hatva , ezeknek túlérzékenységét idézi elő, mely azután viszketésben és bizsergésben nyilvánul. E tekin­tetben a némely sárgaságnál (icterus) előjövő viszketés által támogattatnánk. A kórtanból csak ezen egy tényt ismerjük, hol meglehetős biztossággal állíthatjuk, hogy a vérbe fölvett epeanyagok, melyek a bőrhöz is eljutnak, s azt sárgára fes­tik, némelykor viszketést okoznak. Azon körülmény azonban, hogy a sárgaság néha a viszketés tünetei nélkül is foly le, ha­talmasan szól azon állítás ellen, mintha a vérben lévő idegen anyag a bőridegeknek ama sajátságos érzési állapotát ered­ményezné. Továbbá pedig tapasztaljuk nagy fokú Bright-féle betegségnél s az uraemiánál, hogy a vérben visszamaradt és felbomlott hugyany a bőrre szinte izgatólag nem hat. Úgy­szintén oly betegségeknél, melyek ragály vagy gerjanyagok által fejlődnek ki (heveny kütegek, hagymáz, cholera), a bőr­nek emelkedett vagy megzavart érzési állapotát nem találhatni. Az izzagnál azonban ekkoráig nem vagyunk kénysze­rítve , hogy valamely kóros vérvegyet vegyünk föl (lásd ké­sőbb a kóroktannál), s így nincs 13 okunk a viszketést vala­mely a vérben lévő tényezőből értelmezni, s pedig annál in­kább nem, minthogy ama jelenséget más úton is igen köny­­nyen megfejthetjük, midőn fölvesszük, hogy a hólyagcsák­­ban lévő és a csomócsákat átitató folyadék — melynek vegyi összetétele előttünk még egészen ismeretlen — már magában mint idegen test, a bőr idegeire izgatólag hat, mely izgatás viszketés által nyilvánul. Hogy ez valóban így van, mutatják azon helybeli gyógyeljárásnak sikeres eredményei, melynek hatása csupán a felhám macerátiójában és az elzárt folyadék szabad kifolyásának eszközlésében áll Ebből minden erőlte­tés és a vér vegyére vonatkozó föltevények nélkül a gyógyu­lási folyamatot is könnyen értelmezhetjük. Gyakran előfordul továbbá hosszas lefolyású, makacs izzagoknál a bántalmazott helyhez közel fekvő mirigycs­o­­magok megduzzadása s fájdalmassága. Nagyon hibáz­nánk, s a valódi okoknak hamis jelentőséget tulajdonítanánk, ha e mirigydaganatokat elsődleges, s az izzagot másodlagos bajnak tekintenék. A dolog így áll: a bőr megbetegedése s kivált ennek hosszabb tartama által a nyirkedények is a szen­vedés körébe vonatnak, s így nagyon könnyen értelmezhető, hogy a nyirkmirigyek, mint amazok gyülhelyei, megduzzad­nak. E jelenséget más bőrbajoknál is tapasztaljuk, s ha ezen nézetet a bőrgyuladással járó visszértágulatoknál, a viszke­­tegnél (prurigo), a bőrfekélyeknél sat. helyesnek tartjuk, egy­­átalán nincs okunk ennek az izzagnál más értelmezését keresni. Görvélykóros egyéneknél ily esetekben a már netalánt jelen­lévő mirigy-beszüremkedések (a túlságos képzékenységhez való kóros hajlam miatt), még könnyebben növekszenek, s itt­­ nagyon óvatosaknak kell lennünk , nehogy a tényeket elfer­dítsük, vagy hibásan fogjuk föl. — Itt volna ugyan helyén a lépről szólani (mint a test legnagyobb nyirkmirigyéről, ha e kifejezéssel az újabb élettani elvek szerint élnünk szabad), azonban a szerkezeti összefüggés végett a kóroktanra utalunk. Az izzagnak lefolyása igen sokféle, s hasonló viszo­nyok között ezen betegségnek igen különböző tartamát ész­leljük. Bizonyos előkészítő mozzanatok az izzagot igen sokáig fenntarthatják. Ide tartoznak mindazon ártalmak, melyek a bajt létrehozták, s melyeknek távoltartása vagy el lett mu­lasztva, vagy pedig nehezen történhet meg (p. némely mester­emberek foglalkozása). Továbbá mindazon ismeretlen okok, melyeknél fogva izzag támadhat. Másrészről ismét az izzag sokszor magától minden gyógyszerelés nélkül elmúlik, azon­ban mindenesetre sokkal későbben, mint midőn czélszerű gyógykezelésben részesült. Az izzagnak tartama igen függ az előjöveteli helytől is; a nagyobb munkásságban levő testré­szeknél, a következetes nyugalom létesítése nehezebb lévén, a bajnak hosszabb ideig kell tartania, mint ezt péld­­a végta­goknál látjuk, míg ellenben a törzs számos részein sokkal hamarább eltűnik. Ugyanezt mondhatjuk a test azon részeiről, melyek a ruhák által erősebben nyomatnak és dörzsöltetnek : ennek folytán a beteg testrész növekedése sokkal könnyebben eshetik meg. Az izzag oktana. Az olyan baj, mely alakjára és a tünetek sorozatára nézve oly változékony, s melynek támadása gyakran annyira homályba van burkolva, nem bír mindig azon jelenségekkel, melyekből az ok és okozat közötti összefüggést ki lehetne mu­tatni. Sokszor képesek vagyunk ugyan a betegséget hozó té­nyezőt a kóros tünetek létrejövetelénél közvetlenül kimutatni, a legtöbb esetnél azonban e tekintetben minden vezető nélkül tévelygünk. A bőr betegségeinél a kórtan némely fejezeteihez ké­pest annyiban előnyben vagyunk, hogy a szenvedő szervet jobban mint bár­mely mást láthatjuk ; és noha távolról sem jut eszünkbe, hogy a bőrt az egész szervezettől mint egésztől külön válasszuk , mindamellett bátran állíthatjuk, hogy a bőr oly önálló szerv, mely daczára összefüggésének a testtel, sa­ját életet él, s ennélfogva önállóan is megbetegedhetik. Ezen felfogást nem lehet félre­magyarázni, ha meggon­doljük, hogy az izmok, a csontok, a belek sat. szintén önállóan megbetegedhetnek anélkül, hogy a többi szervezetet a szen­vedés körébe vonnák; a bőrnél azonban (és némely esetekben annak folytatásánál, a fakhártyánál) a kóros tért közvetlenül és egész kiterjedésében megvigyázhatjuk. Az izzagot előidéző tényezők 1-ör helybeliek, 2-ör átalánosok, 1-ör A helybeliek közé mindazon hatányok sorozhatók, melyek izgató sajátságaiknál fogva a bőrre rövidebb vagy hosz­­szabb ideig hatva, ennek kóros változását előidézhetik; ide tartoznak: a) A hőmérséki viszony. Valamely erősebb, rö­videbb vagy hosszabb ideig tartó alanti vagy magas hőmér­­sék a bőr megbetegedését igen könnyen eszközölheti. Az alanti hőmérséki fok vagyis a hideg itten minden esetre csekélyebb szerepet játszik, mint a magasabb hőmérsék, de azért tárgyalásunknál hiba nélkül el nem hagyhatjuk. A hideg oly bőringer, mely először vérszegénységet, majd azután vérbőséget idéz elő, mint ezt a hideg zuhanynál, a fagyásnál észlelhetjük. Ha a behatás olyszerű, hogy a vér­bőség izzadmányhoz vezet, akkor bőrláb támad, mely cse­kélyebb fokban mint izzag, míg magasabban mint fagyási bőrláb (dermatitis congelationis) szerepel. Nem egyszer tör­ténik, hogy tél idején az ujjakon és ujjperczeken fagyási da­ganatok helyett izzagot észlelünk; a hideg víz általi gyógyí­tásnál, s a hideg zuhanyok alkalmazásánál hasonlót tapasz­talhatunk, s az előbbinél jelentkezni szokott úgynevezett cri­­sisek activ vérbőség-okozta lábterményeknél nem egyebek. A melegség behatása még gyakrabban működik ártalmi f­okként, csekélyebb fokban szinte izzagot, a magasabban pe­dig bőrlobot idézvén elő, melyet akár égetési bőrlobnak (dermatitis combustionis) nevezhetnénk, ha már fagyási bőr­lobot felveszünk. A melegnek hatása a bőrre vagy oly közegek által történik, melyek közvetlenül a bőrt körül­veszik, mint ezt a meleg víz és a meleg borogatások teszik, vagy pe­dig a behatás a nap által történik. Mindezen esetben először vérbőség majd izzadmány támad, s végül előlépnek az izzag csomócsás vagy hólyagos ás alakjai. A Willan által leírt úgynevezett eczema solare nem egyéb közönséges izzagnál, mely ugyanazon tényezőknek kö­szöni eredetét, mint az olaszoknak úgynevezett „Calori“-jai, 970

Next