Orvosi Hetilap, 1864. február (8. évfolyam, 6-9. szám)

1864-02-07 / 6. szám

05 szaporodása volt, mely tényt így pusztán egy­magában érté­kesíteni nem lehetett, hanem a kórtanban használhatóvá Vir­chow által vált, kinek ezen tárgyban lényeges felfedezését ön­maga számára természetesen nem igényelheti. A kóros átváltozások között a fehérnye átváltozásán kí­vül a zsír, festeny- és az ásványszerű étváltozásokkal találko­zunk. A fehérnye átváltozás féleségei: az oldatból áttetsző lemezekben való kiválás, rostokká való széthasadás, — apró és fénylő szemcsékké való szétesés, — a viaszszerű átváltozás, — enyvédanyag (colloid) képződése. A kőnevetek tárgyalása a 254-ik laptól egészen a 266.ig terjed. A harmadik osztályban a főhelyet a vérbocsájtásnak a lobos bántalmaknál való haszna feletti bírálata foglalja el, mely megérdemli hogy külön czikkben szóljünk róla. Ezen osztály végén igen érdekes értekezet található a felett, hogy az uralkodó eszmék a test egészséges és zavart működéseire mily hatással vannak. Ezután jönnek azon osztályok, melyek az egyes szervek bántalmait tárgyalják, s melyek nemcsak a könyv legnagyobb tömegét, hanem egyszersmind legértékesebb részét is teszik. 240 kereset, az illető helyeken bonczleletekkel ellátva oly kincset rejtenek magukban, melyek mély tanulmányozást ér­demelnek annál is inkább, minthogy a bennük búvárkodóknak lényeges hasznot nyújtanak, nemcsak az eszmék és nézetek tisztázása, hanem még az ismeretek gyarapításának tekinte­téből is. (Vége következik.) v—. LAPSZEMLE. (—h—n) Nehézkori rohamok, — férgek jelenléte a belekben,— cieandrin (babér rózsa-al) adagolása, — gyógyulás. A következő közleményt nem azért tesszük, mintha ál­tala valamely bevégzett tényt akarnánk hirdetni, hanem azért, mert becses tapasztalatokat nyújt a babérrózsa (nerium oleander) alának mérges tulajdonságaira nézve. Lurovsky , a sz.-pétervári „Institut forestier“ tagja legközelebb az oleandrint, mely a babérrózsa ható­anyaga 11 — 12 éves leánykánál használta, ki már 2 év óta felettébb he­ves nehézkori rohamokban szenvedett, minek kifejlődését fé­lelemből származottnak tulajdonították. Rohamok közben a leányka leesett, fejét hátra vetette, buzongást kapott, szája tajtékzott, az izmok majd összehúzódtak , majd pedig meg­merevedtek ; végül eszméletlenség fejlődött ki, s utólagosan a gyermek elaludt. Némelykor összesen néhány perczig tartó szé­delgés mutatkozott, mi azonban kivétel nélkül eszméletlenség­gel volt egybekötve. Midőn Lukorski a kis beteget megvizs­gálta, igen erős roham érte, mely még ugyanazon nap este ismétlődött­­. férgek jelenlétére gondolván cinna magvakat és kénsavas szikonyt (sulfas sodae) írt, melyeknek oly jó ha­tásuk volt, hogy nagy mennyiségű oxyuris vermicularis és as­­caris lumbricoides ürítetett ki, mire a rohamok szaporasága és erőssége csökkent. Már javulásra gondoltak, midőn az ötödik napon a gyermeket ismét roham érte, mely két nap múlva napjában kétszer ismétlődött Ekkor Lukovsky elhatá­rozta, hogy oleandrint (babér-rózsa-al) ad, melynek adagbeli erősségét először saját magán kisérlette meg. Rp. Oleandrini, centigramma 1 (1 centigramme — 1­7 szemét), solve in alcoholis guttis 400. Az első nap egy csep­pet adott belőle, midőn a roham nem jelentkezett. Másnap reggel a felkelés és este a lefekvés előtt a beteg mindig 2 — 2 cseppet kapott. Dél felé összesen 15 másodperczig tartó szé­delgés mutatta magát. A következő napokban ugyanazon el­járás jön folytatva, s rohamoknak híre sem volt. Ezután fo­kozatosan esti és reggeli 1 cseppig szálott alá, sőt később csak este adott 1 cseppet; minthogy pedig­­e közben a roha­mok ki­maradtak, a gyermek 3 héten keresztül hetenkint csak egyetlen cseppet kapott Ezen időtől fogva 5 hónap telt el a nélkül, hogy visszaesést lehetett volna észrevenni. Itten kettő lehetséges, vagy az, hogy a nehézkórosság a férgektől némi részben függetlenül volt jelen, vagy pedig az, hogy a férgek a cimna magvak és a kénsavas szikony által mindannyian nem űzettek ki. Az első esetben az oleandrin közvetlenül a nyúlt agyra, mint a nehézkori rohamok kiindu­lási pontjára hatott volna, míg a másodikban a még visszama­radt férgek ölettek meg általa. (Graz. des hop. 1863. Őszelő.) (—h--n) Baptisia (inctoria, R. Brown, Az éjszak-amerikai egyesült államokban felkapottt bel­földi növények között a baptisia tinctoria (festő szinencz, Gy. H. 1863. télelő) évelő fű bomlás elleni és egyéb nevezetes jó tulajdonságaiért az elsőbbek közt foglal helyet. A hüvelye­sekhez (leguminosae) tartozik, s a Mississipi keleti partján Ca­­nadától kezdve egészen Floridáig, különösen pedig Michigan államban található. Nyílt homokos erdőkben, vagy kopár ta­lajon tenyész. Közönségesen nyárhó végétől kezdve egészen ősz­előig szokott virágozni. Gyógyszélból leveleit, szárát, gyök­törzsét és azokon függő gyökérkéket szokták használni A gyöktörzs a gyökérkékkel egyetemben gyökér név alatt szo­kott a kereskedésben előjönni. A kereskedők közönségesen 3—4" hoszú és 1 40%"-nyi darabokban árulják, melyek rö­­videbb és hosszabbak , nemkülönben vékonyabb és vastagab­bakkal kevervék. Ezen gyökerek továbbá, melyek a növény leghatásosabb részeiként tekintendők , sokszor igen rendetle­nül elágazók, lemetszett ágaknak megfelelő nyújtványok menvén tőlük tova. Hosszanti csíkokkal ellátva, majd sárgá­sak, majd feketések átmeneti színárnyalatokkal, melyek közt a sötétbarna leggyakoribb. A töréslap mindig egyenetlen és rostos s többé-kevésbé tömött. A metszlapon a közepetti fás és a környi vagy parafaszerű részletét elég élesen lehet meg­különböztetni. Szívóssága következtében nehezen törhető porrá. Jól eldugaszolva sajátságos szaguak, mit a szabad leve­gőn igen hamar elveszítenek Szűk kellemetlen keserű és csí­pős , mi főképen a közepetti részletben tűn föl. Összetétele alaposan még nem tanulmányoztatott. L. Smedley szerint fehérnyén, kernyén és gyantás anyagon kí­vül fegylékeny anyagot tartalmaz, mely a tulajdonképeni ható­anyag lenne, ez azonban tisztán elő nem állíttatott. Az úgynevezett gyantás kivonat, mely baptisin (szinenczedék) név alatt ismerve, nem épen biztos szer, s egyszeri adaga 1 4—1­2 szemer, s ily módon naponta 3 szemerig lehet felemel­kedni. A gyantás kivonat kevésbé lévén biztos, sokkal jobb a főzet következő vény szerint: Rp. Radicis baptistae tinctoriae pulverisatae, inc. duas et semis, aquae servidae, libram et semis Coque ad rem. librae unius. Minden negyedik vagy nyolczadik órában fél obonyt kell belőle adni. Nagyobb adagokban hánytató, s köhögést okoz, míg ki­sebbekben ingerlő és némileg összehúzó. A vérhas kezdetén, főkép járványok alkalmával nagy sikerrel alkalmazzák Hasz- t­nálják még hagymázban , vörhenyben , midőn bomlás elleni szerre van szükség. Úgyszinte alkalmazzák a száj lábjai­ és fekélyeinél is, valamint üszkösödéseknél az üszkös sebek boro­gatására. A mirigyek, különösen a máj működését emeli, va­lamint az idegeket is ingerli. Hánytató tulajdonságainak el­­­­kerülése végett mákonynyal szokás egybekötni. (Ph. J. a. Dr. V. köt. 1. sz. 1863) (—h—ni Dandelle titka a „pastula maligna“ ü­szkösödő hólyag gyógykezelésénél. Dandelle feltűnt azáltal, hogy ki üszkösödő hólyaggal hozzá ment, alkalmazott eljárás közben meggyógyult; eljárá­sát helybelileg azonban titokban tartotta, melynek Missa tudor nyomába jutott, ki azóta a nevezett bajban szenvedő betegeit higanyhólyaggal (sublimatus corrosivus) kezeli, még pedig állítólag oly sikerrel, hogy körülbelü 12 év lefolyása alatt mint­­­­egy 360 közül csak kettő halt meg, melyek egyikénél az üsz­­­­kösödő hólyag már öt, míg másikánál 7 napos volt, s ezek mindkettője már az átalános fertőzés jelenségeit mutatta. A helybeli alkalmazásnak legjobb sikere akkor van, midőn a hólyag 3 — 4 naposnál nem idősebb. Az ötödik naposoknál a siker más kétes, s kik az ötödik napot a megfelelő gyógyke­zelés nél nélkül túlélték, azok a 8-ik vagy 10-ik napon közön­ségesen meghalnak. 96

Next