Orvosi Hetilap, 1864. február (8. évfolyam, 6-9. szám)
1864-02-07 / 6. szám
05 szaporodása volt, mely tényt így pusztán egymagában értékesíteni nem lehetett, hanem a kórtanban használhatóvá Virchow által vált, kinek ezen tárgyban lényeges felfedezését önmaga számára természetesen nem igényelheti. A kóros átváltozások között a fehérnye átváltozásán kívül a zsír, festeny- és az ásványszerű étváltozásokkal találkozunk. A fehérnye átváltozás féleségei: az oldatból áttetsző lemezekben való kiválás, rostokká való széthasadás, — apró és fénylő szemcsékké való szétesés, — a viaszszerű átváltozás, — enyvédanyag (colloid) képződése. A kőnevetek tárgyalása a 254-ik laptól egészen a 266.ig terjed. A harmadik osztályban a főhelyet a vérbocsájtásnak a lobos bántalmaknál való haszna feletti bírálata foglalja el, mely megérdemli hogy külön czikkben szóljünk róla. Ezen osztály végén igen érdekes értekezet található a felett, hogy az uralkodó eszmék a test egészséges és zavart működéseire mily hatással vannak. Ezután jönnek azon osztályok, melyek az egyes szervek bántalmait tárgyalják, s melyek nemcsak a könyv legnagyobb tömegét, hanem egyszersmind legértékesebb részét is teszik. 240 kereset, az illető helyeken bonczleletekkel ellátva oly kincset rejtenek magukban, melyek mély tanulmányozást érdemelnek annál is inkább, minthogy a bennük búvárkodóknak lényeges hasznot nyújtanak, nemcsak az eszmék és nézetek tisztázása, hanem még az ismeretek gyarapításának tekintetéből is. (Vége következik.) v—. LAPSZEMLE. (—h—n) Nehézkori rohamok, — férgek jelenléte a belekben,— cieandrin (babér rózsa-al) adagolása, — gyógyulás. A következő közleményt nem azért tesszük, mintha általa valamely bevégzett tényt akarnánk hirdetni, hanem azért, mert becses tapasztalatokat nyújt a babérrózsa (nerium oleander) alának mérges tulajdonságaira nézve. Lurovsky , a sz.-pétervári „Institut forestier“ tagja legközelebb az oleandrint, mely a babérrózsa hatóanyaga 11 — 12 éves leánykánál használta, ki már 2 év óta felettébb heves nehézkori rohamokban szenvedett, minek kifejlődését félelemből származottnak tulajdonították. Rohamok közben a leányka leesett, fejét hátra vetette, buzongást kapott, szája tajtékzott, az izmok majd összehúzódtak , majd pedig megmerevedtek ; végül eszméletlenség fejlődött ki, s utólagosan a gyermek elaludt. Némelykor összesen néhány perczig tartó szédelgés mutatkozott, mi azonban kivétel nélkül eszméletlenséggel volt egybekötve. Midőn Lukorski a kis beteget megvizsgálta, igen erős roham érte, mely még ugyanazon nap este ismétlődött. férgek jelenlétére gondolván cinna magvakat és kénsavas szikonyt (sulfas sodae) írt, melyeknek oly jó hatásuk volt, hogy nagy mennyiségű oxyuris vermicularis és ascaris lumbricoides ürítetett ki, mire a rohamok szaporasága és erőssége csökkent. Már javulásra gondoltak, midőn az ötödik napon a gyermeket ismét roham érte, mely két nap múlva napjában kétszer ismétlődött Ekkor Lukovsky elhatározta, hogy oleandrint (babér-rózsa-al) ad, melynek adagbeli erősségét először saját magán kisérlette meg. Rp. Oleandrini, centigramma 1 (1 centigramme — 17 szemét), solve in alcoholis guttis 400. Az első nap egy cseppet adott belőle, midőn a roham nem jelentkezett. Másnap reggel a felkelés és este a lefekvés előtt a beteg mindig 2 — 2 cseppet kapott. Dél felé összesen 15 másodperczig tartó szédelgés mutatta magát. A következő napokban ugyanazon eljárás jön folytatva, s rohamoknak híre sem volt. Ezután fokozatosan esti és reggeli 1 cseppig szálott alá, sőt később csak este adott 1 cseppet; minthogy pedige közben a rohamok kimaradtak, a gyermek 3 héten keresztül hetenkint csak egyetlen cseppet kapott Ezen időtől fogva 5 hónap telt el a nélkül, hogy visszaesést lehetett volna észrevenni. Itten kettő lehetséges, vagy az, hogy a nehézkórosság a férgektől némi részben függetlenül volt jelen, vagy pedig az, hogy a férgek a cimna magvak és a kénsavas szikony által mindannyian nem űzettek ki. Az első esetben az oleandrin közvetlenül a nyúlt agyra, mint a nehézkori rohamok kiindulási pontjára hatott volna, míg a másodikban a még visszamaradt férgek ölettek meg általa. (Graz. des hop. 1863. Őszelő.) (—h--n) Baptisia (inctoria, R. Brown, Az éjszak-amerikai egyesült államokban felkapottt belföldi növények között a baptisia tinctoria (festő szinencz, Gy. H. 1863. télelő) évelő fű bomlás elleni és egyéb nevezetes jó tulajdonságaiért az elsőbbek közt foglal helyet. A hüvelyesekhez (leguminosae) tartozik, s a Mississipi keleti partján Canadától kezdve egészen Floridáig, különösen pedig Michigan államban található. Nyílt homokos erdőkben, vagy kopár talajon tenyész. Közönségesen nyárhó végétől kezdve egészen őszelőig szokott virágozni. Gyógyszélból leveleit, szárát, gyöktörzsét és azokon függő gyökérkéket szokták használni A gyöktörzs a gyökérkékkel egyetemben gyökér név alatt szokott a kereskedésben előjönni. A kereskedők közönségesen 3—4" hoszú és 1 40%"-nyi darabokban árulják, melyek rövidebb és hosszabbak , nemkülönben vékonyabb és vastagabbakkal kevervék. Ezen gyökerek továbbá, melyek a növény leghatásosabb részeiként tekintendők , sokszor igen rendetlenül elágazók, lemetszett ágaknak megfelelő nyújtványok menvén tőlük tova. Hosszanti csíkokkal ellátva, majd sárgásak, majd feketések átmeneti színárnyalatokkal, melyek közt a sötétbarna leggyakoribb. A töréslap mindig egyenetlen és rostos s többé-kevésbé tömött. A metszlapon a közepetti fás és a környi vagy parafaszerű részletét elég élesen lehet megkülönböztetni. Szívóssága következtében nehezen törhető porrá. Jól eldugaszolva sajátságos szaguak, mit a szabad levegőn igen hamar elveszítenek Szűk kellemetlen keserű és csípős , mi főképen a közepetti részletben tűn föl. Összetétele alaposan még nem tanulmányoztatott. L. Smedley szerint fehérnyén, kernyén és gyantás anyagon kívül fegylékeny anyagot tartalmaz, mely a tulajdonképeni hatóanyag lenne, ez azonban tisztán elő nem állíttatott. Az úgynevezett gyantás kivonat, mely baptisin (szinenczedék) név alatt ismerve, nem épen biztos szer, s egyszeri adaga 1 4—12 szemer, s ily módon naponta 3 szemerig lehet felemelkedni. A gyantás kivonat kevésbé lévén biztos, sokkal jobb a főzet következő vény szerint: Rp. Radicis baptistae tinctoriae pulverisatae, inc. duas et semis, aquae servidae, libram et semis Coque ad rem. librae unius. Minden negyedik vagy nyolczadik órában fél obonyt kell belőle adni. Nagyobb adagokban hánytató, s köhögést okoz, míg kisebbekben ingerlő és némileg összehúzó. A vérhas kezdetén, főkép járványok alkalmával nagy sikerrel alkalmazzák Hasz- tnálják még hagymázban , vörhenyben , midőn bomlás elleni szerre van szükség. Úgyszinte alkalmazzák a száj lábjai és fekélyeinél is, valamint üszkösödéseknél az üszkös sebek borogatására. A mirigyek, különösen a máj működését emeli, valamint az idegeket is ingerli. Hánytató tulajdonságainak elkerülése végett mákonynyal szokás egybekötni. (Ph. J. a. Dr. V. köt. 1. sz. 1863) (—h—ni Dandelle titka a „pastula maligna“ üszkösödő hólyag gyógykezelésénél. Dandelle feltűnt azáltal, hogy ki üszkösödő hólyaggal hozzá ment, alkalmazott eljárás közben meggyógyult; eljárását helybelileg azonban titokban tartotta, melynek Missa tudor nyomába jutott, ki azóta a nevezett bajban szenvedő betegeit higanyhólyaggal (sublimatus corrosivus) kezeli, még pedig állítólag oly sikerrel, hogy körülbelü 12 év lefolyása alatt mintegy 360 közül csak kettő halt meg, melyek egyikénél az üszkösödő hólyag már öt, míg másikánál 7 napos volt, s ezek mindkettője már az átalános fertőzés jelenségeit mutatta. A helybeli alkalmazásnak legjobb sikere akkor van, midőn a hólyag 3 — 4 naposnál nem idősebb. Az ötödik naposoknál a siker más kétes, s kik az ötödik napot a megfelelő gyógykezelés nél nélkül túlélték, azok a 8-ik vagy 10-ik napon közönségesen meghalnak. 96