Orvosi Hetilap, 1864. február (8. évfolyam, 6-9. szám)
1864-02-14 / 7. szám
9"» mx Pest, 1864. Február 14. Előfizetési év: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap, br. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztők és fizetések bérműtesitendők.ségnél ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi Hirdetésekért soronkint 14 nykv. utcza Parkfrieder féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Hír CKt&til Bs évfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Sigmund Károly tanár : Közlemények a bujasenyv köréből. VI. — Sedarmérgezés a legnagyobb valószinűséggel fonalóczok (trichinen) által okozva. Tü n g er C. trtól. — Könyvismertetés. H. Bennett Clinical Lectures and Principles of Medicine. Folyt. — Lapszemle Idült gyomorfekély, javulás, A szív zsirszerü átváltozása, gyors halai. Tárcza : Popper József tr.: Titkári jelentés a borsodi orvos-gyógyszerészi egylet 1863 évi működéséről.— A gyöngyösi kórház. — A magyar orvosi könyvkiadó társulat ügyében. — Vegyesek. Közlemények a bujasenyv köréből. Sigmund Károly, egyet. tanártól Bécsben. VI. Korábbi közleményeimből*) látható, miszerint a bujasenyv biztos jelzése az első napokban a fertőzés pillanatától számítva teljességgel lehetetlen, miután az azt jellegző bélyegek: a bántott bőrrészlet megkeményedése s ezzel összeköttetésben a legközelebb fekvő nyirk mirigycsoportozatok csökönös beszűrődése („adenopathia indolens, torpida“) csak 3—4 hét múlva, gyakrabban pedig a hatodik vagy hetedik hétben lép föl szabatosan felismerhetőleg. A legelőbb megtámadott bőrrészlet keményedése — mely közönségesen bujafekélynek (chanker) neveztetik — a nyolcadik nap előtt soha nem, hanem legtöbbnyire a tizenegy—tizenkettedik napon lép föl, mint a bőr és a bőralatti kötszövet teljesen körülírt, durva beszűrődése; az úgynevezett előleges („primare“) vagy helyesebben mondva kezdetleges (primitive) bélyeg tehát az időszakban biztosan semmi esetre sem puhatolható ki, s ezért a bujasenyvet, első kezdetében bizonyossággal fölismerni nem is lehet. Ezen igazság elég gykran nem ismételhető azon orvosok és betegeknek, kik a gyógykezelést a baj ily korai fölismerésétől akarják függővé tenni : ha ezen igazság egykor általánosan el lesz ismerve, akkor a gyógykezelés megítélésében mind a két fél igazságosabban, következőleg értelmesebben s a betegre nézve üdvösebben fog eljárni. Az épen mondottakat előrebocsátva, rögtön azon kérdés merül föl, váljon ezen időközben, mihelyt t. i. a bujasenyv első fogamzási helyének megkeményedése s a csökönös mirigydaganat szembetünőleg föllépnek, a megbetegedés helybeli-e még? — Mindazon állítmányokat , mik ezen kérdés mellett vagy ellen fölhozattak, én a legegyszerűbb kísérlet által már rég oly kétségtelenül megfejtettem, hogy mindenesetre meglepő, mint akadhatnak még ma is szakférfiak, kik e felett vitatkoznak. Én tudnillik keményedéseket (— mi*) L, OHL. 1859. 30 és 31; 1860. 24 és 36 , 1862. 7; és 1863. 2-ik számait. két az újabb kori karbuvárok Skieroma, Syphilomanak neveznek—) a makktyán, hol azok egészen elszigetelve voltak, anélkül hogy a külbőrön vagy a takkártyán a bujasenyvnek még legkisebb tüneménye mutatkozott volna, teljesen kimetszettem; a sebek behegedtek, mint minden egyszerű műtétnél szokott, többnyire első hegedés útján, s az általános bujakór jelenségei később épen úgy kifejlődtek, mintha a legelső fekély érintetlen maradt volna. Miután én hasonló kiirtásokat a bujasenyv-kifejlődés legkülönbözőbb időszakaiban s úgy a férfi makktyúján, mint a nő szeméremajkain, mindig hasonló eredménynyel véghez vittem, úgy bizonyára kétségtelen, miszerint a már egyszer kifejlődött keményedés többé nem egyedül helybeli betegséget, hanem bujakórbani általános megbetegedést jellemez, hogy, röviden szólva: a megkeményedett fekély már általános bujasenyv. Mindaddig míg a keményedés fogalmával elég szabatosan nem bánnak, kétség vagy nézetkülönbség merülhet föl e részben, s épen ezen megkeményedést szabatosabban meghatározandó, tanítom én azon mirigyek állapotának szorgalmas és együttes tekintetbevételét, melyek a fekély helyével legközelebbi, közvetlen összeköttetésben vannak; keményedés egyedül, a nyirkmirigyek egyidejű beszűrődése nélkül (kemény durva, csökkenős, csomós dagja a mirigyeknek, egész csoportnak nemcsak egyesnek) a bujasenyv ismérvéül nem szolgálhat, de ezen dagokkal összeköttetésben a keményedés a bujasenyv lényeges ismertető jelévé idomul; és minél tovább s minél pontosabban vizsgáljuk ti tekintetben napról napra betegeinket, annál biztosabban fogunk a bujakór-alakok első- valamint tovahaladó kifejlődésének ismeretéhez jutni. Akkor aztán szintén meggyőződhetünk, ha t. i. az egyes mirigycsoportokat pontosan megvizsgáljuk, hogy lassan lassan a legelőbb megbetegedett helyhez legközelebb levő nyirkmirigykék mellett a távoliabbak s fokonkint a legtöbb, hogy ne mondjam valamennyi tapintható nyirkmirigy az említett beszűrődési folyamat körébe van bevonva. — Ez a bujakór általi legelső fertőződéstől számítva, 6—8—10—12 heti időköz alatt, oly