Orvosi Hetilap, 1864. április (8. évfolyam, 14-17. szám)

1864-04-03 / 14. szám

221 Arit esetei két nővérnél fordultak elő s a veleszületett 1. hályog szintén mind a két szemen volt jelen. A hályogok tompa hegyű, czukorsüveghez hasonló kúpokat képeztek, alapjuk 11/*'" széles lehetett, meglehetősen mélyen a szemrekesz mögött kez­dődtek, hegyükkel szinte a szaruhártyáig értek, s friss sajthoz hasonlítottak. A szemrekék jóformán tökéletesen ki valónak fejlődve, a szemrekeszek kissé halványabban színezve, a látás igen korlátolt.“ — A lencse lenyomása, mit Fischer íűr. Prá­gában két nővér egy-egy szemén megkísérlett, eredmény nél­kül maradt. Az egyiknél a hályog ismét föl­szállott, a másik­nál csak oldalvást ki és fölfelé nyomatott. Az utóbbi 17 év múlva, 30 éves korában, Arit tanárnál jelentkezett; a műtött szem látképessége ez idő alatt nemcsak nem javult, hanem am­blyopia is fejlődött ki. A másik szemmel, melyen a 1. hályog sér­tetlen maradt, a beteg reszegének egy középpontkivüli részé­vel még meglehetősen látott. Arit a szaruhártyán véghez vitt vonalas metszéssel, tompa horog segélyével a labordad képletet eltávolította. De a műtét után szivárványláb fejlődött ki, mely a látát tökéletesen elzárta. — A kivont képlet górcsői visgála­­tánál egyenletes s mintegy alvadt gyurmának rétegszerü lera­kodását lehetett látni, — a tok a lobor alapja körületén rendes volt.“ Nekem is, mint czikkem elején említettem, nem régen alkalmam volt a veleszületett lobordad hályog egy kitűnő ese­tét észlelnem, mit ezen alak ritkaságánál fogva szerencsés vé­letlennek tartanom kell. A beteg 45 éves, adai asszony volt, ki az utolsó hónapok alatt gyorsan fejlődő mindkét szeme vaksága miatt hozzám fordult. Látképessége gyermeksége óta gyenge volt, s mint mondja, mindkét szemében már akkor is fehér pon­tokat vettek észre, a tárgyakat pedig úgy vette ki legjobban, midőn oldalt állottak; rendesen a bal szemének vette több hasznát, a tárgyakat arczának jobb fele felé tartván. Házi fog­lalkozásai után ezelőtt különös nehézség nélkül láthatottt. — A betegnek egy fi- és egy nővére állítólag hasonló bajban szen­vednek. — A vizsgálatnál a szemtekéket jól kifejlődve találtam. Mind a kettőnél a látótér közepéből szarvalakú szürkés-fehér test a mellső csarnokba szabadon emelkedik. Ezen képletek csúcsa nem áll egyenesen előre, hanem kissé kifelé fordul, a szarvak tengelye ezen irányban meg lévén görbülve. A képletek alapja és magassága nem egészen l''-nyi lehet. A szaruhár­tyán, a mellső csarnokban és szemrekeszen semmi kórost nem találhatni, a látószél rendes alakkal és mozgékonysággal bír, sehol sincs odanőve. A lencse hályogos homályt mutat, mely a tengely körül a legsűrűbb,­­ ellenben a lencseszél táján gócz­­világításnál a szem hátterének színe tisztán volt kivehető. A hályogos homály miatt nem lehet­ meghatározni, váljon a sza­ruképleteknek alapja a lencse állományába terjed e vagy sem. Igaz úgy látszott mintha a képletek csak a tok külfelületéből indulnának ki, de az eldöntés nehéz volt azért, mert a lencse­homály a tengely táján, tehát a képletek kiindulási pontjainak megfelelő helyen sem volt egyenletesen kifejlődve. Kétségen kívül csak az állott, hogy a lencsének közép­öve leginkább ho­mályos, s ebből nagy valószínűséggel legalább azt lehetett kö­vetkeztetni, hogy a lencsehomály nem a szarvszerű növedékek látható beágyalási helyéből indult ki. Ezen lencsehomály okozta valószínűen utóbbi időben a látképesség gyors csökkenését. A kézujjakat már egy lábnyi távolságra tisztán ki nem vehette. A műtétre a beteg eddig elé nem szánta magát. (Folytatás következik). 222 II. Miksa bajor király utolsó betegsége és a bonczvizsgálat eredménye. A politikai lapok, az alattvalói hit szeretetében babérko­szorút nyert, Európa egyik kitűnőbb fejedelmének, II. Miksa bajor királynak utolsó betegségéről és illetőleg halálának oká­ról oly meseszerű dolgokat hoztak, hogy egyrészt azért, más­részt a tárgy valóban tudományos érdekénél fogva, a kórrajzot és a halál utáni vizsgálat eredményét a kezelő orvosok vélemé­nyével együtt G­­­e 11 tr. adatai szerint közlendőnek véljük. A „Wiener Allg. Med. Zeitungéban megjelent czikk kivonat­ban következőleg hangzik: „1835-ben ő Felsége nagy fokú fejfájási rohamtól lepetett meg, mely a nevezett idő óta, noha hozzá hasonló, de sokkal kisebb fokú fejfájásai már gyermek­éveiben is gyakran mutat­koztak , s sokszor szívdobogás, belső szorongásssal váltakozva, kisebb-nagyobb szünetelés mellett 28 éven keresztül egész ha­láláig tartott. Jelen betegsége 1. év március 6-án kezdődött, midőn is az egy év óta szokásává vált mosdás utáni kefélésre mellkasának bal mellső felületén némi felületes bőrfájdalmat érzett, mire a kefélést rögtön abba­hagyta. Ugyanazon nap esti 9 órakor a nevezett helyen vörös udvartól, s alig tenyér nagyságú vizenyős bőrfelpüffedéstől környezett kis karczolás észleltetett.­­ Másnap reggelre a vörösség­i daganat valamivel nagyobb lett, s a karczolás he­lyén kis hólyagosa emelkedett, minden fájdalom vagy egyéb kellemetlen érzés nélkül. 8- án reggel a daganat balfelé húzódott, s a vörösség nagyobb térfogatra terjedt. Ugyanazon nap esti látogatásnál az érlökés száma, mely rendes tétele mellett 60-at tett, 80-ra szaporodott anélkül, hogy akár belsőleg vagy külsőleg a hő­­mérsék legcsekélyebb emelkedettsége észleltetett volna. Azon­ban éjszakája nyugtalan volt, a­mennyiben álmából gyakran fel­ébredt, de a mély körülményből származott kellemetlen érzésen kívül semminemű belső zavar nem mutatkozott. 9- én reggeli 7 órakor az érvelés 80 és kicsi volt; a bőr­alatti kötszövet vizenyős beszűrődése az orbánezszerű vörösség­gel együtt, a mellcsonton keresztül a mellkas jobb oldalára is átterjedt, mely tapintásra szivacsszerű érzést kölcsönzött. 10 óra felé az érvelés valamivel erősebb lett, de a 80 érlökés meg­tartása mellett semmi lázas hőmérsék nem mutatkozott, nyelve vékony nyakkal fedett. Átalános egyéni érzete oly kis mérték­ben volt csak megtámadva, hogy ő felsége délután, 2 és 3 óra közt, fontos körülményektől kényszerítve, természetesen ágyban fekve, kihallgatáson a legtisztább öntudattal beszélt. 3 óra után azonban az érvelés rögtön kicsi fonálszerűvé lett, kezei meg­hűltek. 3­0 órakor az érvelés megszűnt a nélkül, hogy a beteg alanyi érzései a legkisebb mértékben változtak volna; a vize­nyős daganat ez után minden oldalra gyors tovaterjedésnek indult, úgy hogy pár óra alatt a balkaron keresztül a hátra és lefelé a köldökig terjedt. Az érverés megszűnése után a szívverés sem volt érez­hető, sőt a szívveréseket a szív környékének megfelelő lágyképletek rendkívüli feldagadása miatt, még hallcső alkal­mazásával sem lehetett hallani. Hideg kezei megkékültek (livid), az arco­s homlokot nagy mennyiségű verejték-csöppek bob­ták, — s a betegnek egyedül a nagy fokú izzadás ellen volt panasza. Ez időtől fogva a végtagok s az arcz mind­inkább hidegültek s kékültek, de eszmélete zavar nélküli, légzése szabad s hangja tiszta és csengő volt. Esti 9—10 óra közt a folytonos izzadás némileg szűnt, midőn is a jobb orsói üteren gyönge, fonálszerű érvelés volt érezhető, de csakhamar egy órai idő lefolyta után ennek meg­szűntével az izzadás újra beállott. Éjfél felé a bevett orvossá­gokat kihányta é­­s hasában múlékony kólikaszerü fájdalomról panaszkodott. 10- én 1­­4 óra felé a légzés rövidebbé s nehézkessé vált, melyek a fentebb elősorolt tünetekkel együtt mindinkább sú­lyosbodva, délelőtti 11 órakor rövid csöndes vonaglás közt, az *) A szerelés egyetlen szóval sem közöltetett.14*

Next