Orvosi Hetilap, 1864. július (8. évfolyam, 27-31. szám)
1864-07-03 / 27. szám
441 sebb napoknak volt a következménye, mi az időjárásnak befolyását a járvány növésére és alábbhagyására úgy hiszem elég cáfolhatlanul bizonyítja. Ami a betegek gyógyulását illeti, az első beteg május 6-án gyógyult meg, a gyógyulás azonban jún. elejéig, ameddig csak 17 beteg gyógyult meg, lassan haladt, míg a többi — 6-nak kivételével — jan. 21-ig mind meggyógyult. A halálozási viszonyokról, amenynyiben csak 1 beteg halt meg, pedig azok közül, kik a kezelés előtt már négy héttel megbetegedtek, nem szólhatok. A egyes betegek betegségi idejét illetőleg leghoszszabb lefolyású volt azoknál a baj, kiknél a kezelés kezdetekor a súly már több kevesebb előhaladást tett, úgyhogy némelyeknél az három hónapig is eltartott, sőt vannak még ketten, kik bár ápr. 21-én jöttek kezelésem alá, és már azelőtt 4 héttel betegek voltak, mégis, és épen azért még most (jan. 26.) nem gyógyultak meg, csak javulásban vannak. Azoknál, kik betegségük elején mindjárt kezelés alá jöttek, tetemesen jobb az arány, úgy hogy azok közül a legtovább szenvedőknél nem húzódott a baj 5 héten túl, sőt legtöbbnyire a 3—4 hétben meggyógyultak, némelyek pedig a legkésőbb megbetegedettek 1 — 2 hét alatt is helyreállottak. Mindezekből az következik, hogy minél inkább összeesett a betegség kezdete a szerelés kezdetével, és minél későbbre, vagyis a meleg napok beállásához minél közelebb esett a betegség kezdete, annál rövidebb volt annak lefolyása, mi ismét az oktani viszonyoknál mondottak igazságát bizonyitja. Az egyes esetek tartósságára a nem és kor semmi befolyással nem voltak. (Vége köv). Az elhizottság orvoslása. Közli Koller Gyula Jr. A potrohosság (embonpoint) nem beteges állapot ugyan, de azzá lesz, ha túlságos fokra hág, és ez bizottsággá (obésslé) válik. Kíséretében oly működési zavarok jelennek meg, melyek folyton súlyosbutván, rendesen gyászos kimenetelhez vezetnek. Ha a szervezetben egyszer már kifejlett, a zsírszövet túlságos képződésére irányzott hajlam, ez ritkán szűnik meg önmagától. A mily mértékben növekszik a test súlya, s mint nehézkesebbé lesz a testmozgás, és oly mértékben növekszik azon természetes szenvtelenség is, mely az elhízásra hajlandó egyének jellemző tulajdona, és végre korlátlan hatalmat gyakorol életmódjuk felett. Azon legyőzhetlen ellenszenvhez, melylyel ily egyének a testmozgás iránt viseltetnek, gyakori szívdobogások s légzési zavarok csatlakoznak ; a szív és tüdők működésében létrejött rendellenesség pedig folytonos torlódási állapothoz vezet, melynek jelei: az arcz duzzadtsága, gyakori szédelgés és az értelem eltompulása, végre majdnem szünet nélküli álomkórság és minden külső inger iránt a legnagyobb közönbösség áll be. Az elhízott ember tenyészélete ekkér csaknem kizárólag az álomnak s az asztal gyönyöreinek van szentelve, mitsem gondol környezetével, mely ismét nem sokat törődik azon bajokkal, melyek azt sanyargatják. Végül súlyosbodnak a zavarok és váratlanul bekövetkezik a halál, melyet rendesen gutaiítés nem szokás tulajdonítani, holott többnyire a téás (syncope) által, mely a szívműködésének meggátlásából ered, föltételeztetik. Kétségkívül legélénkebb figyelemre méltó a táplálkozásnak ily mélyen ható tériránya, mely nemcsak gátat vet minden testi tevékenységnek, s folytonos tompaságba ejti az elmét s jelentékeny rendellenességeket idéz elő az összes zsigerek működéseiben, de majdnem mindig elkerülhetlenül végzetes kimenetelhez is vezet, úgy hogy joggal követelhető, miszerint az orvosi tudomány annak leküzdése körül minden fegyvereit megkísértse. A „Bulletin de thérapeutique“ i. e. 10-ik füzetében dr. Daneel értekezése alapján eme fontos tárgynak bővebb tárgyalására akadunk, melynek tartama a következőkben foglaltatik : Daneel, mint a franczia hadsereg orvosa, hosszabb ideig lovas ezredeknél volt alkalmazva. A lovas tiszteknek nagy része érettebb korban, lovaglás, bő táplálkozás s a nyugodt szellemi élet folytán túlságosan elhízik. Azon ezredek tisztei , melyeknél Dancel szolgált, természetesen hozzá fordultak tanácsért. Minthogy ily tanácskozmányok igen sűrűen fordultak elő , ez Dancelt a kérdéses tárgy mélyebb tanulmányozására indította. Mivel pedig classikus szakműveinkben erre nézve világos szabályokat nem talált, kutatni kezdi azon betegek életmódját, hogy állapotukhoz mért javalatokat állapíthasson meg. Kutatási eredményül azt tapasztalta, hogy az elhízottak legnagyobb része igen nagy mennyiségű folyadékkal szokta szomját eloltani, ily betegnek tehát azt ajánlotta, hogy mindennemű italtól teljesen tartózkodjék. A siker felülmúlta a várakozást, s azon meggyőződés gyökerezett meg benne, hogy az italoktóli tartózkodásban a legjobb eszközzel bírunk az elhízás ellen, amiért is az általa rendelt gyógyeljárásnak alapeszméje ezen étrendi szabályban gyökeredzik. És valóban majdnem állandó jelenség az, miszerint a potrohos egyének nagy mennyiségű italokkal élnek, sőt némelyeknél ezen, a folyadékok utáni túlságos vagy valóságos sokivássá (polydipsia) fajul. De ha ez nem is oly jelentékeny, mégis a potrohos egyének által felemésztett vízmennyiség majdnem mindig lényeges mennyiségben múlja felül azon mértéket, mely más egyének számára elégségesnek mutatkozik. Ezen mértékfelüli szomj nemcsak véletlenül társul a potrohossághoz, sőt ellenkezőleg okbeli összefüggésben áll vele, melyet nem szabad szem elől elveszteni. Ezt tudják a marhát hizlaló gazdák is, kiknél szokásban van a hizlalásra szánt állatok szomját mesterségesen felserkenteni az által, hogy a hizlalandó állatok eledelét nagy mennyiségű vízzel keverik össze. Nevezik pedig ezt nedves étrendnek (régime mouillé). Később, midőn az állat a sokiváshoz hozzá szokott, buja gyepezett s patak-gazdak völgyekbe hajtatik legelészni, hol nedves füvek által még inkább felkeltett szomját mindjárt elolthassa. Ily körülmények közt aztán csakhamar túlságos mértékben kezd a zsírrendszer kifejlődni. Ebből látható, hogy ha a szervezetbe naponta oly folyékony vagy tömött tápanyagok vétetnek fel, melyek aránylag sok vizet tartalmaznak, s következőkép a zsírszövet képződésére kiválóan a jelentékeny mennyiségű folyadék szolgáltatja a kedvező feltételeket. Azon észlelés pedig, hogy a potrohos egyének feltűnő előszeretettel viseltetnek oly életmód iránt, mely az állatoknál a zsírrendszer túlsúlyát hozza létre, mutatja azon körülmény, hogy az elhízásnak első kezdete és származása a táplálék ezen nemében keresendő. Ezen nézetből indulván ki, Dancel alapjavalata abban áll, hogy a betegek a vízzeli visszaéléstől eltiltandók. Az italok kerülésére vonatkozó ezen étrendi szabály, mint a potrohosság orvoslásának alapelve azonban nem is új dolog, hanem szorosan csatlakozik azon étrendi rendszerhez, mely a régieknél az athleták felnevelésénél divatozott. Az akkor alkalmazott étrendi szabályok közt legnagyobb nyomatékkal bír a folyadékok eltiltása, mi száraz étrendnek ($]()0(pecyia, régime sec) neveztetett. Másrészt, bár az újabb kori classicus munkák majdnem egészen hallgatnak ezen tárgyról, a folyóiratokban mégis lehet oly adatokra találni, melyek ezen a legrégibb kor óta követett út helyességét bizonyítják, így „Transactions medicales de Londres”-ben Sir Georges Baker tesz említést egy Wood nevű molnárról, kinek sikerült iszonyú potrohosságától megszabadulnia különös étrend következtében, melynek leglénye-27* 442