Orvosi Hetilap, 1864. július (8. évfolyam, 27-31. szám)

1864-07-03 / 27. szám

441­ sebb napoknak volt a következménye, mi az időjárás­nak befolyását a járvány növésére és alábbhagyására úgy hiszem elég c­áfolhatlanul bizonyítja. Ami a betegek gyógyulását illeti, az első beteg május 6-án gyógyult meg, a gyógyulás azonban jún. elejéig, ameddig csak 17 beteg gyógyult meg, lassan haladt, míg a többi — 6-nak kivételével — jan. 21-ig mind meggyógyult. A halálozási viszonyokról, ameny­­nyiben csak 1 beteg halt meg, pedig azok közül, kik a kezelés előtt már négy héttel megbetegedtek, nem szólhatok. A egyes betegek betegségi idejét illetőleg leghosz­­szabb lefolyású volt azoknál a baj, kiknél a kezelés kezdetekor a súly már több kevesebb előhaladást tett, úgy­hogy némelyeknél az három hónapig is eltartott, sőt vannak még ketten, kik bár ápr. 21-én jöttek keze­lésem alá, és már azelőtt 4 héttel betegek voltak, még­is, és épen azért még most (jan. 26.) nem gyógyultak meg, csak javulásban vannak. Azoknál, kik betegsé­gük elején mindjárt kezelés alá jöttek, tetemesen jobb az arány, úgy hogy azok közül a legtovább szenve­dőknél nem húzódott a baj 5 héten túl, sőt legtöbb­­nyire a 3—4 hétben meggyógyultak, némelyek pedig a legkésőbb megbetegedettek 1 — 2 hét alatt is helyre­állottak. Mindezekből az következik, hogy minél inkább összeesett a betegség kezdete a szerelés kez­detével, és minél későbbre, vagyis a meleg napok be­állásához minél közelebb esett a betegség kezdete, annál rövidebb volt annak lefolyása, mi ismét az oktani viszonyoknál mondottak igazságát bizonyitja. Az egyes esetek tartósságára a nem és kor semmi befolyással nem voltak. (Vége köv). Az elhizottság orvoslása. Közli Koller Gyula Jr. A potroh­osság (embonpoint) nem beteges állapot ugyan, de azzá lesz, ha túlságos fokra hág, és e­z bizott­sággá (obésslé) válik. Kíséretében oly működési zavarok jelennek meg, melyek folyton súlyosbutván, rendesen gyá­szos kimenetelhez vezetnek. Ha a szervezetben egyszer már kifejlett, a zsírszövet túlságos képződésére irányzott hajlam, ez ritkán szűnik meg önmagától. A mily mértékben növekszik a test súlya, s mint nehézkesebbé lesz a testmozgás, és oly mértékben növekszik azon természetes szenvtelenség is, mely az elhízásra hajlandó egyének jellemző tulajdona, és végre korlátlan hatalmat gyakorol életmódjuk felett. Azon legyőz­­hetlen ellenszenvhez, melylyel ily egyének a testmozgás iránt viseltetnek, gyakori szívdobogások s légzési zavarok csatla­koznak ; a szív és tüdők működésében létrejött rendellenesség pedig folytonos torlódási állapothoz vezet, melynek jelei: az arcz duzzadtsága, gyakori szédelgés és az értelem eltompulása, végre majdnem szünet nélküli álomkórság és min­den külső inger iránt a legnagyobb közönbösség áll be. Az elhízott ember tenyészélete ekkér csaknem kizárólag az álom­nak s az asztal gyönyöreinek van szentelve, mitsem gondol környezetével, mely ismét nem sokat törődik azon bajokkal, melyek azt sanyargatják. Végül súlyosbodnak a zavarok és váratlanul bekövetkezik a halál, melyet rendesen guta­ií­t­é­s n­e­m szokás tulajdonítani, holott többnyire a t­é­­­á­s (syncope) által, mely a szívműködésének meggátlásából ered, föltételeztetik. Kétségkívül legélénkebb figyelemre méltó a táplálkozás­nak ily mélyen ható tériránya, mely nemcsak gátat vet min­den testi tevékenységnek, s folytonos tompaságba ejti az elmét s jelentékeny rendellenességeket idéz elő az összes zsigerek működéseiben, de majdnem mindig elkerülhetlenül végzetes kimenetelhez is vezet, úgy hogy joggal követelhető, miszerint az orvosi tudomány annak leküzdése körül minden fegyvereit megkísértse. A „Bulletin de thérapeutique“ i. e. 10-ik füzetében dr. Dane­el értekezése alapján eme fontos tárgynak bővebb tár­gyalására akadunk, melynek tartama a következőkben fog­laltatik : Daneel, mint a franczia hadsereg orvosa, hosszabb ideig lovas ezredeknél volt alkalmazva. A lovas tiszteknek nagy része érettebb korban, lovaglás, bő táplálkozás s a nyugodt szellemi élet folytán túlságosan elhízik. Azon ezredek tisz­tei , melyeknél Dancel szolgált, természetesen hozzá fordultak tanácsért. Minthogy ily tanácskozmányok igen sűrűen fordul­tak elő , ez Dancelt a kérdéses tárgy mélyebb tanulmányozá­sára indította. Mivel pedig classikus szakműveinkben erre nézve világos szabályokat nem talált, kutatni kezdi azon betegek életmódját, hogy állapotukhoz mért javalatokat álla­píthasson meg. Kutatási eredményül azt tapasztalta, hogy az elhízottak legnagyobb része igen nagy mennyiségű folyadék­kal szokta szomját eloltani, ily betegnek tehát azt ajánlotta, hogy mindennemű italtól teljesen tartózkodjék. A siker felül­múlta a várakozást, s azon meggyőződés gyökerezett meg benne, hogy az italoktóli tartózkodásban a legjobb eszközzel bírunk az elhízás ellen, a­miért is az általa rendelt gyógyeljá­­rásnak alapeszméje ezen étrendi szabályban gyökeredzik. És valóban majdnem állandó jelenség az, miszerint a potrohos egyének nagy mennyiségű italokkal élnek, sőt néme­lyeknél ezen, a folyadékok utáni túlságos vagy valóságos s­o­k­­ivássá (polydipsia) fajul. De ha ez nem is oly jelentékeny, még­is a potrohos egyének által felemésztett vízmennyiség majdnem mindig lényeges mennyiségben múlja felül azon mér­téket, mely más egyének számára elégségesnek mutatkozik. Ezen mértékfelüli szomj nemcsak véletlenül társul a pot­­rohossághoz, sőt ellenkezőleg okbeli összefüggésben áll vele, melyet nem szabad szem elől elveszteni. Ezt tudják a marhát hizlaló gazdák is, kiknél szokásban van a hizlalásra szánt állatok szomját mesterségesen felserkenteni az által, hogy a hizlalandó állatok eledelét nagy mennyiségű vízzel keverik össze. Nevezik pedig ezt nedves étrendnek (régime mouillé). Később, midőn az állat a sokiváshoz hozzá szokott, buja gyepezett s patak-gazdak völgyekbe hajtatik legelészni, hol nedves füvek által még inkább felkeltett szomját mindjárt elolthassa. Ily körülmények közt aztán csakhamar túlságos mértékben kezd a zsírrendszer kifejlődni. Ebből látható, hogy ha a szervezetbe naponta oly folyé­kony vagy tömött tápanyagok vétetnek fel, melyek aránylag sok vizet tartalmaznak, s következőkép a zsírszövet képző­désére kiválóan a jelentékeny mennyiségű folyadék szolgál­tatja a kedvező feltételeket. Azon észlelés pedig, hogy a potro­hos egyének feltűnő előszeretettel viseltetnek oly életmód iránt, mely az állatoknál a zsírrendszer túlsúlyát hozza létre, mutatja azon körülmény, hogy az elhízásnak első kezdete és származása a táplálék ezen nemében keresendő. Ezen nézetből indulván ki, Dancel alapjavalata abban áll, hogy a betegek a vízzeli visszaéléstől eltil­tandó­k. Az italok kerülésére vonatkozó ezen étrendi szabály, mint a potrohosság orvoslásának alapelve azonban nem is új dolog, hanem szorosan csatlakozik azon étrendi rendszerhez, mely a régieknél az athleták felnevelésénél divatozott. Az ak­kor alkalmazott étrendi szabályok közt legnagyobb nyomaték­kal bír a folyadékok eltiltása, mi száraz étrend­nek ($­]()0(pecyia, régime sec) neveztetett. Másrészt, bár az újabb kori classicus munkák majdnem egészen hallgatnak ezen tárgyról, a folyóiratokban még­is lehet oly adatokra találni, melyek ezen a legrégibb kor óta követett út helyességét bizonyítják, így „Transactions medicales de Londres”-ben Sir Georges Baker tesz említést egy Wood nevű molnárról, kinek sikerült iszonyú potrohosságától meg­szabadulnia különös étrend következtében, melynek leglénye-27* 442

Next