Orvosi Hetilap, 1864. szeptember (8. évfolyam, 36-39. szám)

1864-09-04 / 36. szám

595 godt fekvés alatt éjjeli álom közben fogy 0.21 odonynyi zsír; egy órai fekvés alatt nappal és ébren 0.46; egy órai állás alatt 0.55 ; egy órai járás alatt 2 ang. mértf. haladással 1.1; 3 mértföldnyi haladással 1.6. Hogy tehát a test egy fontnyi zsírt veszítsen, szükséges 10 órát járni 3 mértföldnyi haladás­sal, vagy 14% órát 2 mértföldnyi haladással. Ha már most föltesszük, hogy az embernek mérsékelt testmozgás mellett egy nap alatt 10 obonynyi szénenyre van szüksége, s ha a tápszerekben csak 5 obonynyit adagolunk neki, akkor a min­dennapi fogyasztás tenni fog 8 obonynyi zsírt, vagy egyéb szénenyt szolgáltató anyagokat, melyek a szervezetben tarta­lékban vannak, nem számítva azon még jelentékenyebb meny­­nyiségű folyadékokat, melyek ugyanazon idő alatt kiválasztat­nak, s szerzőnk ekként megállapította,­hogy a testsúlyt egyetlen egy nap alatt 6 fonttal lehet kisebbíteni. A mondottakból tehát záradékul következő folyomá­nyokra vezettetünk: 1. Orvosi szempontból minden egyes esetnél vizsgálnunk kell, váljon a test ter­méje és súlya valóban túlságos mérték­ben nagyobb-e, mint az egészség rendes jellegénél , emellett pedig vissza kell gondolnunk arra is, hogy a zsírlerakódás bizo­nyos arányban nem tartozik a rendellenességekhez és úgy az embernél, mint mindazon állatoknál is, melyek vegyes tápsze­rekkel élnek. 2. Hasonlókép szükséges szigorúan latba vetni az illető egyén alkatát, különösen a szívműködést és az emésztést s áthasonítást tekintve; nemkülönben azon körülményeket, melyek közt a beteg él, és annak képességét a különböző test­gyakorlatokra. Csak így lesz lehetséges megállapítani az arányt, melyben a tápszerek megszorítása, a folyadékok kiürí­tése s a testgyakorlatok történhetnek anélkül, hogy az általá­nos egészségi állapot károsíttatnék. 3. Ha a gyógykezelés terve megállapíttatott, lassan kell az életbe léptetni, de kitartással folytatni heteken és hónapo­kon át, anélkül, hogy kivétel engedtetnék. 4. Az egészségi állapot és testi erő fölött folyvást kell őrködnünk, s a­mint a test ter­méje fogyni kezd, bővebben kell adagolnunk a tápszereket. 5. Ha a beteg megfogyván, elérte az óhajtott testsúlyt, nem lesz lehetséges azt hosszabb időszakon keresztül ugyan­azon állapotban s ugyanazon testter­mében megtartani; azon­ban olyformán kell szabályozni az életrendet, hogy a beteg körülményei közt lehetőleg megfeleljen az egészség és test­súly fenntartásának. 6. Ha a beteg csupán az altest ter­méjének nagyobbo­dása iránt panaszkodik, nem lesz szükséges s nem is volna jó, őt az eledel mennyiségére nézve megszorítani; de úgy fogunk rajta segíteni, ha a kiürítéseket az emésztést és bőrön átl kigőzölgést elősegítve, szigorúan tiltjuk a tésztás ételeket s a halat. 7. Ha az elhízott egyén erős testalkatú és élénk fürge természetű, a tápszerek megszorítása mellett egyszersmind az izomgyakorlatokat lehet szaporítani. Ez esetben leginkább a mészárszékből jövő húsneműekkel táplálandó a beteg, s a tésztás ételek egészen mellőzendők. Csupán fekete kenyér (gluten) mellett tejből s czukorból csak annyit kell megen­gedni , mennyi a széneny okvetlen szükséges mennyiségét pótolja. A hal kevésbé felel meg mint a húsnemnek, ha pedig szükséges bort engedélyezni, ez lehetőleg kevés alkoholt tar­talmazzon. A sör és szeszes italok egészen eltiltandók. Nem lehet megállapítani ezen különféle tápszereknek egy oly arányát, mely minden esetre alkalmazható volna; ez fel­adata az orvosnak, ki a beteg kezelését magára vállalja; azonban tájékozás végett közölni fogunk két rendelvényt, melyek közül az egyik 7% obonynyi, a másik 5 obonynyi szé­neny adagának felel meg. a) 7 la obony szénenynek megfelelő adag: 12 obonynyi húsnemű (csont nélkül nyersen), 6 obony kenyér, 1% obony czukor, 1 obony vaj, 4 obony főzelék és v­itőze tej. b) 5 obony szénenynek megfelelő adag: húsnemű 10 obony, kenyér 3, enyves kenyér 3, zöld főzelék 2, czukor­d­ohony. Mindkét esetben három ízben egyéb a beteg naponkint, s minden alkalomra jusson húsétel is. Ezen rendelvények utol­sójánál a beteg részéről sok bátorságra s erős akaratra , az orvos részéről pedig szakadatlan fölvigyázatra lesz szükség, mert a fölvett tápszerek mennyisége nem felel meg a szervezet mindennapi szükségeinek. 8. Ha az elhizottság nem túlságos, a mindennapi test­mozgás álljon 3 órai sétából 2 mérföldnyi haladással és 2—3 óra gyorsabb járásból három mértföldnyi haladással, az utóbbi testmozgás 2 órai lovaglás által helyettesíthető. Az álomnak szánt idő 6—7 óránál hosszabb ne legyen, semmi esetben pedig ne engedtessék meg a napközbeni alvás. 9. Végre az orvosok általános tapasztalata mutatja, mi­szerint sokkal könnyebb megállapítani az elbizottság elleni gyógykezelés részleteit, mintsem a beteget rávenni, hogy ma­gát az eljárás szigorának alávesse. KÖNYVISMERTETÉS. Versuch einer Pathologie der Nerven. Von G. Valentin. Erste Abtheilung. Allgemeiner Theil. Lipcse és Heidelberga. C. F. Winter kiadása. 1864. Nagy 8-rét. 320 lap. Pesten Lampet Róbertnál 3 frt. Midőn az előttünk levő füzetet olvassuk kétszeresen örvendünk, mert életbuvár szól benne az orvoshoz, s mint olyan szakértő jeleset méltán üdvözölhetjük, ki az élettani ismerete­­ket a kórtanban avatottan érvényesíteni törekszik. „Azon tény, hogy az életbuvárok az orvosi gyakorlatot kevésbé veszik tekintete, nem egyesek kevélységének, hanem inkább annak tulajdonítható, hogy álláspontjuk más, mint melyet az orvosok elfoglalnak. A beteg test vizsgálása az egészségesénél közönségesen nem nehezebb , s ha ennek da­czára a betegségek átalános leírása, az egyes kórtörténetek, nemkülönben a rendellenességek gyógykezelésére vonatkozó tervezet megállapításánál a szabatos felfogásra mutató élesség hiányoz, akkor a szétváltság fő oka csak azon eljárásban van, melyet a kórágy mellett igenis gyakran követnek. A termé­szet mindig a hozzá intézett kérdések szerint felel, még­pedig határozottan, midőn pontosan tudjuk, hogy válaszra miként bírtuk, míg a felelet homályos, midőn ama alapfeltétel hiá­nyoz. Ha az orvostan oly biztosan akar haladni, mint az a legtöbb természettudomány főékessége, akkor fáradságosabb ugyan, de egyszersmind jutalmazóbb vizsgálási modorhoz kell fognunk, s ekkor visszarettennünk nem szabad, ha ezredéves kórnevek és korcsoportozatok, kedvencz elméletek és képzelt tünemények eltűnnek, mint vékony ködfátyol az első napsugár behatására egyszerre elenyész. Az élettannak nem kell az orvostant pórázon vezetnie, hanem igenis azon utat kimutat­nia , melyen haladva a betegségek természettudományi kuta­tása és gyógykezelése lehetséges. A kórélettan feladata, hogy az élettan azon tanulmányaival foglalkozzék, melyek az orvos­tanhoz szorosabb viszonyban állanak.“ „Az életbúvár az orvoshoz körülbelül oly viszonyban áll, mint milyen Laplace volt barátja és szomszédja Berthellothoz, ki midőn annak természettudományi nézeteire vonatkozólag megjegyezte: „Mais c’est physique“, az előbbi által a követ­kező hatalom szóval utasította vissza: „C’est mathematique“. Szabatosan csak azt tudjuk, mit pontosan megmérhetünk: O Os'og áQi&ptiTi&i. A jelen füzet az idegek kórélettanáról átalánosan szól, s mindenelőtt az idegszövetet górcsőileg annyiból tárgyalja, mennyiben ez a kórélettanban szükséges, azután pedig az ideg­működés erőműtana következik, mely ezen tekintetben az élet­tan jelenkori állásával tökéletesen megismertet, s végül jön a harmadik fejezet, mely az idegműködések kimérését tárgyalja, különösen az orvosok szükségei lévén szem előtt tartva; itt pedig a szerző először az izmok- és mozgásidegekről szól, s ezek működési értékének a sértetlen emberen való meghatá­rozását is előadja, mire a tapintási és fájdalomérzések, az ízlés, szaglás, hallás és látás jön. 596

Next