Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)
1864-10-09 / 41. szám
671 Azon gyógyeljárást illetőleg, mely azon állításon alapul, hogy miután a visszériesség a gümőképződésnek nem kedvező, tehát mindinkább annak emelésére törekedjünk, itten taglalni nem akarjuk, s röviden csak annyit jegyztünk meg, hogy az olyan gyógykezelés nézetünk szerint egészen téves, mit külön tanulmányunk tárgyává téve tüzetesen elemezni fogunk. Mi pedig a ráknak és a gümőnövedéknek egymás mellett való létezését illeti, ezt valami természetellenesnek távolról sem lehet tartanunk, s a kérdés megértése csak azon állásponttól függ, melyet az új képződmények kifejlődése irányában elfoglalunk. Ha az új képződmények keletkezését vérben rejlő tényezőből, sőt annak különös megbetegedéséből akarjuk értelmezni, igen természetesen nehezünkre eskezik annak felfogása, hogy miként lehessen két, egymástól anynyira különböző kórfolyamat egymás mellett. Ilyenkor könnyíteni szoktunk magunkon, s szintoly felületesen, mint a gümőknek a rákkal való összeférhetlenségét kinyilatkoztattuk, nyilvánítjuk, előbb megvolt a rákos vagy a gümős vérvegy, s az előbb meglevő megszűnésével jött a másik, minélfogva megtörténhetett, hogy úgy az egyik, mint a másik saját törvényét nem egy, hanem egymásután következő időben idézte elő. Oly eseteket azonban, milyen az általam közlött is volt, elégszer találunk, melyeknél teljes fejlődésben levő rák, egészen heveny gümővel egy és ugyanazon időben van jelen. Ily ellenmondásokba nem jutunk, ha azon rögeszmékről lemondunk, hogy mely kórfolyamat egy időben több helyen, vagy átalánosan nyilvánul, szükségképen vérbetegség, mely azután szövetekben külöli magát. Minden oda mutat, hogy a gümő- és a ráknövedék egyaránt fejlődési rendellenesség, minek oka a kötanyag szöveteiben van, s szinteúgy mint az ébreny sejteinek egy részéből izomcsövek, másokból pedig idegsejtek alakulnak, a kötanyag sejteiből itt gümőnövedék, amott pedig rák keletkezhetik. Ezen viszonyt bátran fejlődési hajlamnak nevezhetjük, melyet azonban lényegében oly kevéssé ismerünk, mint nem tudjuk, hogy miért lesz az ébrény egyik sejtéből sejtalakú izom, míg a másikból hámsejt, de az alakulási viszonyok mindegyik esetben szemeink előtt történnek, s törvényeik ismerhetők. A tények állását ekként tekintve, megengedjük, hogy a rák és gümők egymást annyiban kizárhatják, mennyiben a kötszövet azon alakelemeiből, melyekben ráknövedékké való fejlődésre vezető hajlam van, gümősejtek sohasem lesznek, mint a gümősejtekké való válásra hajló közanyagbeli sejtekből ráksejtek sohasem képződnek; arra pedig ismét a tapasztalás tanít, hogy közvetlen egymás szomszédságában levő tájak egyikén gümőnövedék származik, míg a másikon rák lesz, milyen példára a tüdőkben is akadunk; s még egyszerűbb azon viszony, mint a jelen esetben is előfordult, hogy midőn az egyik szerv kötszövetében rák bujálkodik, a másikéban ugyanakkor heveny gümőkkel találkozunk. 672 A rák és a gümők fejlődési viszonyainak itten való tüzetesebb tárgyalása ezen értekezet körén kívül esik, minthogy csak annak megállapításához akartunk adatot szolgáltatni, hogy a visszériesség és a rák a heveny gümőképződést ki nem zárja. Az említett fejlődési viszonyokra pedig egyébből bővebben ki fogok térni. A glaucoma lényege és gyógymódja felismerésének utolsó 10 évi fejlődési története.*) Victor Z 8. tr. , gyakorló szemorvostól Pesten. (Folyt.) V. E szakasz és a következő tárgyalja azon érdekes eszmecserét mely Hoffmans — illetőleg Donders — és Graefe közt folyt a glaucoma korosztályozása érdemében. Tárgyalja továbbá azon ép oly pontos mint érdekes kérdést: „Mely mozzanatok teszik az iridectomiát a glaucomában gyógyhatásúvá — végre a Graefe által tanulmányozott azon kiváló jeleket, melyek csupán csak a nyomvásillatokat (Druckexcavation) bélyegzik. Az Arch. f. Ophth. 1862-ben megjelent 8-ik kötet 2-ik részében Hoffmans közzéteszi részint saját — nagyobb részt azonban Donders gyakorlatából merített tanulmányait, melyeknek lényeges folyománya: 1- szer az, hogy a glaucoma nem lábtermészetű körfolyamat és az e kórt kísérő lábtünetek csupán szöveményező jelentőséggel bírnak. Ennek folytán létezik: egyszerű és szemlábbal szövődő glaucoma (glaucoma simplex et glaucoma cum ophthalmia). 2- szor, hogy a Grraefe által idegvájalatos mórnak elnevezett kórállapot semmiképen sem választathatik el a glaucomai kórcsoportozattól, nem pedig azért, mert Donders felette bő gyakorlatából kiderült egyrészt hogy a kérdéses baj minden esete szintén magán hordja eleitől fogva a glaucomában elismert leglényegesb tünetet: „a felmagasztalt belszemnyomást másrészt pedig azért nem , mert iridectomia ezen esetekben is — ha kellő időben alklmaztatott — Graefe állításával ellenkezőleg, a bajon mindenkor segített. Az első pont érvényesítésére következők hozatnak fel: Bizonyosan látott minden szemorvos eseteket, melyekben a teke nőttön-növő keményedését az idegdombcsa kivájalódása, az edények látszólagos megszakadozottsága, könnyed ujjnyomásra a térlüktetés, a mellső kamra keskenyülése, az alkalmazási tehetség kárba-veszte, a láttér korlátolódása és a látélesség csökkenése kisérik. — Ez a typikus glaucoma , a szövemény nélküli. — A bélnyomás folyton tart és végre oly fokra hág, melyen a lázideg azon helye hol a tekébe betér, sorvadni kezd, az edények elvéználnak és tökéletes vakság áll be. — Ezen egész kórlefolyás végéig lejár a nélkül, hogy oly tünetnek, mely nem tartoznék vagy nem függne közvetlen a szem belnyomásának öregbedésétől, akár csak legkisebb nyomára is akadnánk. Az egész kórfolyamat tehát teljes és kielégítő magyarázatát a belnyomás emelkedésében leli. A közegek a beállott vakság után évek múlva is átlátszók maradhatnak. Sugárzsába csak nagyon ritkán jelenkezik és ekkor is jelentéktelen fokon. Lábtünetek teljesen hiányzanak. Szivárványszínek ritkán játszadoznak a gyertyaláng körül. Csak a tülkköthártya alatti edények szoktak néha kitágulni. Egyébként a teke tiszta, fehér, a szaruhártya sima és tükröző marad, de egyszersmind veszít keveset rendes érzékenységéből. — A láza tág és merev lesz, de a szivárványhártya színe és szövete alig változnak. A betegség ezen alakja nem nevezhető el idült, hanem tiszta, lábszövemény nélküli glaucomának, — glaucomának mely úgy végződik amint kezdődött — minden másnemű tünet közbelépte nélkül. Szóval ez az egyszerű glaucoma. *) Elejét lásd lapunk 33, 36, 35 és 37-ik számaiban.