Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)

1864-10-09 / 41. szám

671 Azon gyógy­eljárást illetőleg, mely azon állítá­son alapul, hogy miután a visszériesség a gümőképző­­désnek nem kedvező, tehát mindinkább annak emelé­sére törekedjünk, itten taglalni nem akarjuk, s rö­viden csak annyit jegyztünk meg, hogy az olyan gyógykezelés nézetünk szerint egészen téves, mit külön tanulmányunk tárgyává téve tüzetesen ele­mezni fogunk. Mi pedig a ráknak és a gümőnövedéknek egymás mellett való létezését illeti, ezt valami természetelle­nesnek távolról sem lehet tartanunk, s a kérdés meg­értése csak azon állásponttól függ, melyet az új kép­ződmények kifejlődése irányában elfoglalunk. Ha az új képződmények keletkezését vérben rejlő tényező­ből, sőt annak különös megbetegedéséből akarjuk ér­telmezni, igen természetesen nehezünkre eskezik annak felfogása, hogy miként lehessen két, egymástól any­­nyira különböző kórfolyamat egymás mellett. Ilyen­kor könnyíteni szoktunk magunkon, s szintoly felüle­tesen, mint a gümőknek a rákkal való összeférhetlen­­ségét kinyilatkoztattuk, nyilvánítjuk, előbb megvolt a rákos vagy a gümős vérvegy, s az előbb meglevő meg­szűnésével jött a másik, minélfogva megtörténhetett, hogy úgy az egyik, mint a másik saját törvényét nem egy, hanem egymásután következő időben idézte elő. Oly eseteket azonban, milyen az általam közlött is volt, elégszer találunk, melyeknél teljes fejlődésben levő rák, egészen heveny gümővel egy és ugyanazon időben van jelen. Ily ellenmondásokba nem jutunk, ha azon rög­eszmékről lemondunk, hogy mely kórfolyamat egy időben több helyen, vagy átalánosan nyilvánul, szük­ségképen vérbetegség, mely azután szövetekben kü­­löli magát. Minden oda mutat, hogy a gümő- és a ráknöve­­dék egyaránt fejlődési rendellenesség, minek oka a kötanyag szöveteiben van, s szinteúgy mint az ébreny sejteinek egy részéből izomcsövek, másokból pedig idegsejtek alakulnak, a kötanyag sejteiből itt gümő­­növedék, amott pedig rák keletkezhetik. Ezen viszonyt bátran fejlődési hajlamnak nevezhetjük, melyet azon­ban lényegében oly kevéssé ismerünk, mint nem tud­juk, hogy miért lesz az ébrény egyik sejtéből sejt­alakú izom, míg a másikból hámsejt, de az alakulási viszonyok mindegyik esetben szemeink előtt történ­nek, s törvényeik ismerhetők. A tények állását ekként tekintve, megengedjük, hogy a rák és gümők egymást annyiban kizárhatják, mennyiben a kötszövet azon alakelemeiből, melyek­ben ráknövedékké való fejlődésre vezető hajlam van, gümősejtek sohasem lesznek, mint a gümősejtekké való válásra hajló közanyagbeli sejtekből ráksejtek sohasem képződnek; arra pedig ismét a tapasztalás tanít, hogy közvetlen egymás szomszédságában levő tájak egyikén gümőnövedék származik, míg a mási­kon rák lesz, milyen példára a tüdőkben is akadunk; s még egyszerűbb azon viszony, mint a jelen esetben is előfordult, hogy midőn az egyik szerv kötszöveté­­ben rák bujálkodik, a másikéban ugyanakkor heveny gümőkkel találkozunk. 672 A rák és a gümők fejlődési viszonyainak itten való tüzetesebb tárgyalása ezen értekezet körén kívül esik, minthogy csak annak megállapításához akartunk adatot szolgáltatni, hogy a visszériesség és a rák a he­veny gümőképződést ki nem zárja. Az említett fejlő­dési viszonyokra pedig egyébből bővebben ki fo­gok térni. A glaucoma lényege és gyógymódja felismerésének utolsó 10 évi fejlődési története.*) Victor Z 8. tr. , gyakorló szemorvostól Pesten. (Folyt.) V. E szakasz és a következő tárgyalja azon érdekes esz­mecserét mely Hoffmans — illetőleg Donders — és Graefe közt folyt a glaucoma korosztályozása érdemében. Tárgyalja továbbá azon ép oly pontos mint érdekes kérdést: „Mely mozzanatok teszik az iridectomiát a glaucomában gyógyha­tásúvá — végre a Graefe által tanulmányozott azon kivá­ló jeleket, melyek csupán csak a nyomvásillatokat (Druckex­­cavation) bélyegzik. Az Arch. f. Ophth. 1862-ben megjelent 8-ik kötet 2-ik részében Hoffmans közzéteszi részint saját — nagyobb részt azonban Donders gyakorlatából merített tanulmányait, melyeknek lényeges folyománya: 1- szer az, hogy a glaucoma nem lábtermészetű körfolya­mat és az e kórt kísérő lábtünetek csupán szöveményező jelentőséggel bírnak. Ennek folytán létezik: egyszerű és szemlábbal szövődő glaucoma (glaucoma simplex et glaucoma cum ophthalmia). 2- szor, hogy a Grraefe által idegvájalatos mórnak elne­vezett kórállapot semmiképen sem választathatik el a glauco­­mai kórcsoportozattól, nem pedig azért, mert Donders felette bő gyakorlatából kiderült egyrészt hogy a kérdéses baj m­i­n­­den esete szintén magán hordja eleitől fogva a glaucomá­­ban elismert leglényegesb tünetet: „a felmagasztalt belszem­­nyomást másrészt pedig azért nem , mert iridectomia ezen esetekben is — ha kellő időben alklmaztatott — Graefe állítá­sával ellenkezőleg, a bajon mindenkor segített. Az első pont érvényesítésére következők hozatnak fel: Bizonyosan látott minden szemorvos eseteket, melyekben a teke nőttön-növő keményedését az idegdombcsa kivájalódása, az edények látszólagos megszakadozottsága, könnyed ujjnyo­­másra a térlü­ktetés, a mellső kamra keskenyülése, az alkal­mazási tehetség kárba-veszte, a láttér korlátolódása és a lát­­élesség csökkenése kisérik. — Ez a typikus glaucoma , a szövemény nélküli. — A bélnyomás folyton tart és végre oly fokra hág, melyen a lázideg azon helye hol a tekébe betér, sorvadni kezd, az edények elvéználnak és töké­letes vakság áll be. — Ezen egész kórlefolyás végéig lejár a nélkül, hogy oly tünetnek, mely nem tartoznék vagy nem függne közvetlen a szem belnyomásának öregbedésétől, akár csak legkisebb nyomára is akadnánk. Az egész kórfolyamat tehát teljes és kielégítő magyarázatát a belnyomás emelkedé­sében leli. A közegek a beállott vakság után évek múlva is átlátszók maradhatnak. Sugárzsába csak nagyon ritkán jelenkezik és ekkor is jelentéktelen fokon. Lábtünetek teljesen hiányzanak. Szivárványszínek ritkán játsza­doznak a gyertyaláng körül. Csak a tülkköthártya alatti edé­nyek szoktak néha kitágulni. Egyébként a teke tiszta, fehér, a szaruhártya sima és tükröző marad, de egyszersmind veszít keveset rendes érzékenységéből. — A láza tág és merev lesz, de a szivárványhártya színe és szövete alig változnak. A betegség ezen alakja nem nevezhető el idült, hanem tiszta, lábszövemény nélküli glaucomának, — glaucomának mely úgy végződik amint kezdődött — minden másnemű tünet közbelépte nélkül. Szóval ez az egyszerű glaucoma. *) Elejét lásd lapunk 33, 36, 35 és 37-ik számaiban.

Next