Orvosi Hetilap, 1864. november (8. évfolyam, 45-48. szám)
1864-11-06 / 45. szám
szétfolyó volt. A májsejtek igen nagyok, duzzadtak, zsírcseppekkel túlhallnozottak és szétesésben levőknek látszottak, míg a kötszövet jelentékenyebb kifejlettsége nem észleltetett. Az epehólyagban sok sötétzöld és híg epe. A lép nagysága a szokottat jóval felülmúlta, lágyabb összeállású volt, s a kötszövet, mely rendes kifejlettséget mutatott, lazábbnak találtatott. A garat, bárzsing és a gyomor vörös-barna, megduzzadt nyákhártyáját könnyen szét lehetett dörzsölni, s szürkés, sűrü anyaggal fedezett, mely genysejteket tartalmazott; az emész- nyemirigyek nagy részben el voltak rongálva, míg a genye- idési folyamat részint a hámsejtek, részint pedig a nyákhártya alatti kötszövetben ment véghez. Az izomrétegek és a hashártya, illetőleg a burkoló kötszövet valami említésre méltót azonkívül nem mutattak, hogy az előbbiek szennyes zöldesen néztek ki, mely küleme a vékonybeleknek is megvolt, míg lakhártyájuk halaványnak és sűrű zöldes nyálkával fedve találtatott. A hurkabélben semmi említésre méltó. A jobb oldali vese szokottnál kétszer nagyobb, s a szakadékony vörös-barna rostos hártyát a legnagyobb könnyűséggel le lehetett választani. Szabad felülete halavány fakósárgán nézett ki, míg határrészei gömbölydedebb idomot mutattak. Összetartását lágynak lehetett mondani, a metszési felületen pedig a kéreg és a vellőállomány közt semmi különbség se látszott, hanem egyenletesen halavány fakó-sárgának mutatkozott, s folytonosan szennyes szürkés, kevéssé híg folyajdék szivárgott elő, melyen számtalan apró és fénylő cseppecskék úszkáltak, ezek közül többen azután nagyobb cseppekké összeolvadván. Ezen kiszivárgó folyadék zúrcseppeken kívül többé kevésbé zsírszerűen átváltozott és megrongált húgycsatornácskabeli hámsejteket foglalt magában. Nyomáskor az említett folyadék kiszivárgása fokozódott. A szürke folyadék mellett még vékony véres csíkok is látszottak, ezek azonban szerfelett gyéren vétettek észre. A húgycsatornácskákat, melyek a szokottnál sokkal vastagabb voltak, egymástól könnyen szét lehetett választani, s megduzzadt, zsírszerün egészen átváltozott hámsejtekkel voltak tele, melyek idestova egymásra rendetlenül felhalmozva feküdtek, nemkülönben kisebb nagyobb mértékben szétesés nyomait mutatták. A sajáthártya a zsírszerű átváltozásban nem vett részt, de nem volt haránt irányban szakadékon, mint ez közönségesen előfordul, hanem ellenkezőleg hosszában egyszer vagy kétszer szét lehetett hasítani, azután pedig szokott átlátszósága is hiányzott, s igen homályosnak, de egészen egyneműnek tűnt elő. Vélem, hogy egyszerűen vizenyője volt jelen, mint szinte a vesebeli kötszövet, a zsírszerű átváltozás minden nyoma nélkül, szinte csak duzzadt és szakadékony volt. Mennyiben vesebeli edényeket elkülönöznöm sikerült, ezeken nagy duzzadtságon és szakadékonyságon kívül valami emlékezésre méltót látni nem lehetett. A baloldali vese a jobb oldalinál valamivel kisebb és barna-sárga volt, metszéslapján pedig a véres csikók vastagabban és sűrűbben látszottak; egyébként azonban a jobboldalival úgy szabadszemmel, mint górcsői leletre nézve megegyezett, így a rostos hártya szinte könnyen levált, a metszésfelületen elő szivárgó szennyes szürke folyadékon, szinte számtalan zsírcseppecske úszkált, s míg a húgycsatornácskák hámsejté a zsírszerű átváltozás jelentékeny fokát tüntették elő, a saját hártya, a kötszövet és a véredények vizenyőben voltak. A húgyvezetékeken és a húgyhólyagon, mely utóbbi üres volt, miemlékezésre méltót sem lehetett látni. Úgy az egyik mint a második vesében a Bright-féle kór első szaka volt jelen, csakhogy a jobboldali a kifejlődés előhaladottabb fokán volt, minthogy itt már a zsírszerű átváltozás a vérteltségen túlsúlyra emelkedett, míg ez a baloldalinál a zsírszerű átváltozással egyensúlyban állott. 13 hogy a Bright-féle vesebántalom nem a vörhenyhez véletlenül csatlakozó bonyodalom, hanem annak egyik kiegészítő része, arra nézve a közlött eset például szolgál, mint szinte a vörheny kiegészítő és nem bonyodalmi részeiként tekinthető meg a torok nyakhártyájának lobja is, mely itt a szokottnál nagyobb kiterjedésűvé lett. Könnyen megesik, hogy a toroklob az orr nyákhártyájára átterjed, míg az már ritkaság, hogy a gégébe is behatoljon, azt pedig a legritkább esetek közé sorozhatjuk, midőn a gégesipon és a hörgőkön tovahaladva a tüdőkben, nagy mérvű vérteltséget (hyperaemia) és tüdővizenyőt eredményez, mint ez a jelen esetben megtörtént, hol még nevezetes a nyákhártya bántalomnak a bárzsingon át a gyomorra való kiterjedése, míg a nyombélben valami kóros folyamat nyomára többé nem lehetett akadni. Figyelmeztetni akarok még a májra, mely a zsírszerű átváltozás nagy fokát mutatta, s itten mintegy magától támad a gondolat, hogy ez szinte nem tartozik-e a kóralak összegéhez, mint odavaló a Brightféle vese. A hámsejtek, nagyobbultával a májbeli edénykéknek össze kellett nyomatniok, miből megérthető a máj halványabb színezése, valamint némileg a lép vérbősége és túlfejlettsége is, noha másrészről a belek rendes vértettségét tekintetbe véve, az is hihető, hogy a lép vérbőségében magának a jelenvolt körfolyamatnak is volt némi része, valamint ezt az agyburok- és agybeli vértettségre nézve sem lehet eltagadni. Végül figyelmeztetek még arra is, hogy a láz a kiütés megjelenésével nem szűnt meg, mint ezt némelyek a heveny ketegekre nézve jelegzőnek mondják, hanem továbbtartott, sőt fokozódott, egészen a beteg haláláig. A váltóláz tanához.") Stoy Jakab tr. nyug. ezredorvos, Komáromban. (Vége) A váltóláz ismétlődésének oka, tapasztalatom és meggyőződésem szerint más nem lehet, mint az hogy a tulajdonképi betegség, a váltókór, melynek a váltóláz csak kórjele, folyvást fenntartatik azon ok által, mely azt először is előhozta, t. a kórgerj által, melynek jelenléte a testben, név szerint a vérben képezi a kór lényegét. Amíg a szervezet mindig új meg új gerjmennyiségeket felvenni kénytelen, addig az ismétlődések beállanak, annál inkább, minél nagyobb tömöttségben létezik az a légkörben és minél nagyobb az aránytalanság a gerj felvétele és kiválasztása között. Ha tehát a beteg a lázgerjes vidékről, vagy ha a gerj legnagyobb töröttsége csak helyi, tartózkodása helyétől eltávolíttatik, megszűnnek az ismétlődések is. Egészségesebb vidéken a váltóláz tagadhatatlanul kevésbé hajlandó az ismétlődésekre, mint a valódi körgerjes — malária — vidéken. Komáromban például sokkal ritkább az ismétlődés, mint Péterváradon. Ha oly légköri változások állanak be, melyek a gerj szülemlését csökkentik, az ismétlődések szintén megszűnnek. Ilyen fő ok név szerint a meleggel összeeső nedvesség, minélfogva a lázak engednek, ha rögtön nagy hideg vagy forróság okozta szárazság bekövetkezik. Ez utolsó ok fejtheti meg némileg a lázak önkénytes gyógyulását a cseresznyeéréskor, miután a cseresznye a nagyobb nyári meleg beálltakor szokott érni. Ha pedig e változások rögtön és nagy mértékben történnek meg, eredményük néha meglepő, mert nem csak a recidivák elmaradnak, de az egész járvány is véget ér. De vannak még más okok is, melyek az ismétlődéseket gátolják. Úgy látszik a váltókergers oly méreg, melyet a szervezet bizonyos fokig eltűrhet, anélkül hogy az ő reá nézve ártalmassá enne, melyet úgyszólván megszokhatni. Ez okból az ismétlődések nem oly gyakoriak a bennszülötteknél, valamint a váltóláz maga is nehezebben fejlődik ki náluk. Ez okból nincs annyira alávetve ismétlődésnek az, ki az égaljhoz szokott s korábbi években már sok lázrohamokon keresztül ment. Másrészről a felvett gerj ki is választatik szüntelen a szervezet által, s könnyű belátni, hogy minden ok, mely a kiválasztást csökkenti, a váltólázgerj felhalmozódását a testben. *) Elejét 1. az „OHL.“ 43. számához. *) Említésre méltónak tartom, hogy Komárom, mióta a szomszéd posványok kiszárittattak, az egészségesebb vidékek közé tartozik, váltólázai ritkábbak, jó indulatnak, a gyógybánásnak hamarább engednek és nem igen ismétlődnek.45*