Orvosi Hetilap, 1865. január (9. évfolyam, 1-5. szám)
1865-01-29 / 5. szám
Január 29. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, uícziutcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Bókai János tr. : Az angol-, görvély-, gümőkór és bujasenyv gyermekeknél. Összehasonlító párhuzam. Folyt. — Az asthma gyógykezeléséről. Trousseau túr után közli Koller Gy. tr. — Könyvismertetés: Clinical Lectures. By Robert Bentley Todd. Folyt. — Lapszemle. Csúz, szeszes italok adagolása. Kagyló a hörgőkben, gégesípmetszés, gyógyulás. Tannin hatása gümőkórnál. Belladonna égéseknél. Apróbb szemelvények. Tárcza: Körszemle.— Tauscher K. tr. : Pozsonyi orsz. kórház. — Vegyesek. Nő- és Gyermekgyógyászati melléklet 1-fő száma. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 hr , vidékén egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Pest, 1865. Az angol-, görvély-, gümőkór és bujasenyv gyermekeknél. Összehasonlító párhuzam. Bókai János Jr., gyermekkórházi igazg. főorvostól. (Folytatás) A gümőkór gyermekeknél már az első életkorban fordulhat elő , így volt többször alkalmam alig néhány hetes csecsemők hulláiban is kiterjedt gümős lerakodásokat láthatni, melyek kezdete világosan még a magzatkorba esett. Ezen senyv gyermekeknél sokkal inkább nyilvánul átalánosítva, mint felnőtteknél, kiknél bizonyos lerakodási helyekből szokott kiindulni; fellépése kezdetben itt sem idéz elő oly feltűnő zavarokat , hogy a vizsgáló orvostól azonnal könnyen és biztosan felismertethetnék. Ha azonban a kór haladásokat tesz kiterjedésében és a senyv a bőrben, a külső nyirkmirígyekben, vagy a tüdőkben, a hörgmirígyekben, vagy az agyban, a hashártyában és fodormirígyekben, vagy más szervekben letelepedett, akkor ezen kóros elváltozásoknak megfelelő helybeli működési rendellenességek már biztosabb kórisméi alapul szolgálnak. Átalános gyöngeség, sápadt vékony testbőr, soványodás és kedvetlenség az első felismerhető tünetek; ezeket követik a vérszegénységnek egyéb jelei, mérsékes vizenyő, nevezetesen az arezon és lábfejen, továbbá lázas mozgalmak, melyek nem annyira nagy fokúak, mint inkább hosszú tartam és eszeli súlyosbodás által vannak jellemezve, a váltóláztól pedig tökéletlen félbenfagyás és sokszor a borzongási és izzadási szak hiánya által különböznek. Ezen átalános kórjelek mellett, a megtámadt szervek különbsége szerint, különféle helybeli tünetek is fognak előtérbe lépni , így a tüdők és hörgmirigyek megtámadásánál köhögés, rendellenes légzés és más a helybeli kórállapotnak megfelelő természettani jelek mutatkoznak; megjegyzendő azonban, hogy szemcsés gümők a tüdőkben még nagyobb szám mellett sem mindig ismerhetők föl természettanilag; agygümők nyilvánulni fognak görcsök, büdösek által; a hasik zsigereiben létrejövő gümős lerakódások majd huzamos hashártyások alakjában és ennek tüneteivel lépnek fel, majd idült makacs hasmenéssel párosulnak. A kór további fejlődésénél az elősorolt átalános tünetekhez csatlakoznak pikkelyekkel fedött száraz testbőr, sérv, bő izzadás, hasmenés, feltűnőbb vizenyő a test különböző részein, vagy átalános bőrvízkór, nagy fokú elgyöngülés és számos más a helybeli kórállapotok által feltételezett tünetek, melyek szigorú megbírálása folytán sikerülend leginkább a gümőszenyvben a különbözőknek látszó helybeli bántalmak közti kapcsot feltalálni. A buja kenyv mint öröklött kór vagy azonnal a gyermek születése után jelenkezik, vagy pedig egy ideig lappangó (latens) marad és első jelei csak néhány héttel vagy hónappal a születés után mutatkoznak. Mint szerzett baj a gyermekkor minden szakában felléphet. A bujasenyv kórjeltanát illetőleg megjegyezzük, hogy ezen bántalom biztos kórhatárzatára (diagnosis) egyes jelek jelenléte még nem elégséges; a kórhatárzat tevésére csak számosabb tünetek összegéből érezhetjük magunkat feljogosítva. Jellemzőbbek a tünetek, ha a senyv már az újszülöttnél nyilvánul; ilyenkor a talpakon, a tenyerekben többnyire magánálló, de néha egyes helyeken összefolyó, borsó-, egész mogyoró-, sőt dió nagyságú, zavaros, zöldes sárga, vagy vöröses szürke folyadékkal telt buborok (pemphigus) találtatnak, melyek szennyes vörös foltokból fejlődnek és sokszor az alszárakra, a karokra, sőt a törzsre, a nyakra és arezra is terjednek; ezen buborok vagy kiszáradnak s vékony barnás varacskát hagynak hátra, vagy kifakadnak, s ekkor bennékük kiürül, a bőrhám lehándik s képződik ezen helyen élénk vörös nedvező kievődés (excoriatio), mely főleg akkor, ha számos és összefolyó genyhólyagokból fejlődik, a gyermek nyugtalanságát és fájdalmait is növeli. Ott, hol a gyermek bujasenyves jelekkel nem születik, hol a senyv a születés után bizonyos ideig lappangó marad, ott az első kórtünetek közé a foltos küteg tartozik, mely leginkább a törzsön, a talpakon, tenyerekben, a homlokon fejlődik és a többi testbőrre is terjedhet. A foltok kerekded vagy rendetlen idomúak, magánállók vagy összefolyók, lencse- egész