Orvosi Hetilap, 1865. február (9. évfolyam, 6-9. szám)
1865-02-05 / 6. szám
- 85 - 1 kötött és szabad szénsav vegyértékét. Ebből azután kiszámítható a szénenynek azon része mely a közönyös sókban foglaltatik. Most a IV-ik egyenlet szerint a vegyértékek százalékait számítjuk ki. Ekkor mindazon adatokat összegyűjtöttük, melyek az elemezés összeállításához megkívántainak. (Vége, köv.) A légrekedés (asthma) gyógykezeléséről. Trousseau mi után közli Koller Gy. tr. (Vége) Miután előszámláltuk a légrekedési roham leküzdésére használt szereket, hátra van megemlíteni azt, mivel lehetne a rohamok újbóli megjelenését meggátolni? Fájdalom az orvos eljárása itt elég gyakran sikertelen , mert kevesebbet tehetünk a baj gyökeres gyógyítására, mint a tünetek mérséklésére nézve. Trousseau következő gyógymódot, mint olyat említi, melytől számos esetben jó eredményt látott: 1. Minden hóban tíz egymásutáni napon át vesz a beteg először 1-et, azután 3 nap múlva 2-őt és az utolsó napon 3-at a következő labdacsokból: Rp. Extr. belladonnae . . 1 centigramme (% szemer) Pulv. rad. belladonnae . 1 centigr. F. 1. a. pil. 1. vagy pedig még jobban 1, 2, 4 atropin labdacskát, mindegyik 1 milligramméból (‘/go szmr.) állván. 2. A következő tíz napon át a belladonna készítmények helyett terpentin-szörpöt vesz a beteg 3 evőkanállal napjában, vagy pedig 3 fokosa terpentint. 3. A hó utolsó tíz napján át a beteg a mirenyes cigaretteket használja. Végre kiegészítés gyanánt vesz a beteg minden tizedik napon reggel éhgyomorra 4 grammos kinaport kávéforrázatban föleresztve. Ezen gyógyeljárás, melynél szerző nézete szerint a belladonna vagy atropin hosszabb ideig folytatott belső adagolása a fődolog, azonban korántsem csalhatlan, számos asthmaticusnál igen nagy előnynyel használtatik, másoknál ellenben teljesen hatástalan marad — s ezeknél más szerekhez kell folyamodni. Du c 1 . str. Toursban nagyban dicséri a kénvirágot, mint olyan szert, mely „csodás gyógyerővel bír“ a légrekedés megelőző gyógykezelésében. Rendeli azt 9—1 gramme (6 —12 szmr.) adagban a beteg korához képest, s ez adagot egyszerre veteti reggel éhgyomorra vagy a reggelivel együtt. Ezen adagot veszi a beteg 5—6 hónapon át, minden hóban 20 napon keresztül, azután 1—1% évig minden hóban 10 napig. „Lehetetlen, úgymond, egyszerűbb és könnyebb gyógykezelést képzelni“. Valahány esetben használta, mindig módosítva jön a baj, és számos esetben teljes gyógyulást eredményezett. Duclos határozottan a kénvirág mellett harczol, minden egyéb kénes készítmény előtt annak adván elsőbbséget, a kénvirágot állítólag mindig sikerrel használta, holott mit sem ért el, midőn a kénes vizek (Baréges, Bonnes stb.) használatát rendelte. Jogosan jegyzi meg, hogy a hason (analóg) gyógyszerek nem egynemű hatásúak, hogy p. a kénes víz hatása nem az, mi a kénvirágé, valamint a kina és mákony hatása nem egyezik meg a kénsavas kinai és szunyál hatásával. Trousseau maga is kedvező sikerrel használta a ként légrekedés ellen, azonban nem osztja Duclos illusióit ezen szer csalhatatlansága iránt. Szerinte a kénnek szabatos javalata s kétségbevonhatlan haszna azon esetekre szorítkozik, hol asthma sömörös vérvegyülettel (diathése herpétique) van kapcsolatban- De ha a tények horderejét nagyítván egyes esetekből általános következtetéseket vonni akarnánk, s azt hin- | nők, hogy ezen javalat mindig ugyanaz marad, igen kegyetlen csalódásnak tennők ki magunkat. Ahhoz hasonló körülmények közt, melyekben a kén vajóban hasznos lehet, azaz mindazon esetekben, hol a légzési műszernek idegbaja a sömörös vérvegyen alapszik, Trousseau melegen ajánlja a mireny belső adagolását. Ezen szer kitűnő hatásán nem fogunk csodálkozni, ha meggondoljuk, mily meglepő sikerrel használtatnak a mirenges készítmények a sömörös bántalmaknál, s különösen a külbőr bajainál. A mireny nemcsak ily esetekben hathatós szer, de kitűnően hat a légrekedés ellen még más körülmények közt is, hol a sömörös vérvegy épen nem szerepel. Ez egyébként nem új gyógyszer. Már Dioscorides adta azt asthma ellen vagy mézzel vagy gyantával keverve. Az akkori időben használt szer az úgynevezett sandarak volt, az mit mi realgannak nevezünk. A 16-dik század, vége felé George Weitth ajánlott bizonyos nyeletet (electuarium) mely auripigmente (sárgás mirenykénecs) tartalmazott, melyből jelentékeny adagot vétetett naponként az asthma legsúlyosabb eseteiben. Azonban az orvosok többsége nagy hévvel harczolt ellene és a mireny föltétlenül száműzve jön a gyógyszerek sorából — nemcsak az asthma, de minden más betegség gyógyításában is, úgy annyira, hogy elveszti minden hitelét, — míg végre napjainkban Harless sikerrel kísérlette meg annak visszahelyeztetését. Jelenleg ismét érvényre jutott, s azon helyet foglalja el a gyógytanban, mely azt méltán megilleti. Asthma elleni alkalmazását illetőleg mindnyájan hallottuk említtetni azon mire nevőket, kiket Némethen különböző vidékein név szerint Alsó-Ausztriában és Styriában találhatni. Mondják hogy ezen vidékeken a parasztoknál, sőt a városi népség előkelőbbjeinél is szokásban van, hetenkint többször és pedig reggel éhgyomorra eleinte csekély, mintegy fél szemernyi, később mindig nagyobb és nagyobb adagot venni ezen mérges anyagból. Kettős a czél, melyet ez által elérni akarnak, egyrészt friss arczszín és bizonyos elhízás (embonpoint), másrészt könyebbekké akarnak válni, azaz szabadabbá tenni légzésüket a járás, különösen a hegymászásnál. Minden hosszabb gyalog kirándulásnál a hegyek közt mintegy kis lencse nagyságú darab mirenyt vesznek, melyet lassanként szájukban fölolvasztva lenyelnek. Ennek hatása meglepő: a legnagyobb könyvséggel haladnak föl oly hegyekre, hova ez elővigyázat nélkül csak nagy fáradtsággal jutnának. De a mirenyevők nemcsak maguk használják e mérget, hanem házi állataiknak nevezetesen a lovaknak is adják azt. Ily tapasztalatok után az orvosok kérdést intéztek magukhoz, váljon a mirend ezen különösen és egészen sajátlagos hatását a légzési műszerekre nem lehetne-e értékesíteni eme szervek bizonyos működési zavarainál. Ily eszméből indulván ki, ki e ptr. volt az első, ki asthmatikus betegeinél Fowler mirenges oldatával kísérleteket tett s vele számos esetben sikert aratott. Mások hasonló eredményeket észleltek s a szerző maga is több év óta belsőleg adagolja a mirenyes készítményeket ideges légrekedés ellen, s meg van elégedve ezek hatásával. Közönségesi mkrenysavas sziksót rendel következő oldatban : Ap Natri arsenici. . . 5 centigr. Ag. dest. s. . . . 100 gramme. Tinct coccionellae q. s. ad color. Ebből vesz a beteg naponként 2 kávés kanálnyit, két főétkezése elején — ez igen czélszerű elővigyázatképen hogy a gyomor a szert jól eltűrhesse. E két kávés kanálban mintegy 20 milligramme mirenyes sziksó tartalmaztatik. Hasonlókép rendeli Trousseau a mirenysavat is labdacsok alakjában a következő vény szerint. Ap. Acidi arsenosi. . . 25 centigr. Pulv. amyli .... 5 grammes Syrupi gummes, q. s. ut f. 1. a p. Nro. 100 E labdacsok mindegyike szinte 22 milligr. mirenyessavat tart, s a beteg azokból is egyet-egyet vesz étkezései előtt. Azon kislelkűek számára, kiket a mireny adagolása megfélemlíthet, Trousseau Dioscorides piluláinak kereszteli e labdacsokat. Amint a beteg jól vagy rosszul tűri a mirenyes készítményeket, Trousseau hol nagyobbítja, hol csökkenti az adagokat s 6* 86 -