Orvosi Hetilap, 1865. február (9. évfolyam, 6-9. szám)

1865-02-05 / 6. szám

- 85 - 1­­ kötött és szabad szénsav vegyértékét. Ebből azután kiszámítható a szénenynek azon része mely a közö­nyös sókban foglaltatik. Most a IV-ik egyenlet szerint a vegyértékek szá­zalékait számítjuk ki. Ekkor mindazon adatokat összegyűjtöttük, melyek az elemezés összeállításához megkívántainak. (Vége, köv.) A légrekedés (asthma) gyógykezeléséről. Trousseau m­i után közli Koller Gy. tr. (Vége) Miután előszámláltuk a légrekedési roham leküzdésére használt szereket, hátra van megemlíteni azt, mivel lehetne a rohamok újbóli megjelenését meggátolni? Fájdalom az or­vos eljárása itt elég gyakran sikertelen , mert kevesebbet te­hetünk a baj gyökeres gyógyítására, mint a tünetek mérsék­lésére nézve. Trousseau következő gyógymódot, mint olyat említi, melytől számos esetben jó eredményt látott: 1. Minden hóban tíz egymásutáni napon át vesz a beteg először 1-et, azután 3 nap múlva 2-őt és a­z utolsó napon 3-at a következő labdacsokból: Rp. Extr. belladonnae . . 1 centigramme (% szemer) Pulv. rad. belladonnae . 1 centigr. F. 1. a. pil. 1. vagy pedig még jobban 1, 2, 4 atropin labdacskát, mindegyik 1 milligramméból (‘/go szmr.) állván. 2. A következő tíz napon át a belladonna készítmények helyett terpentin-szörpöt vesz a beteg 3 evő­kanállal napjában, vagy pedig 3 fokosa terpentint. 3. A hó utolsó tíz napján át a beteg a mirenyes cigaret­­teket használja. Végre kiegészítés gyanánt vesz a beteg minden tizedik napon reggel éhgyomorra 4 grammos kinaport kávéforrázat­­ban föleresztve. Ezen gyógyeljárás, melynél szerző nézete szerint a bel­ladonna vagy atropin hosszabb ideig folytatott belső adagolása a fődolog, azonban korántsem csalhatlan, számos asthmati­­cusnál igen nagy előnynyel használtatik, másoknál ellenben teljesen hatástalan marad — s ezeknél más szerekhez kell folyamodni. D­u c 1 . s­tr. Toursban nagyban dicséri a kénvirágot, mint olyan szert, mely „csodás gyógyerővel bír“ a légrekedés megelőző gyógykezelésében. Rendeli azt 9—1 gramme (6 —12 szmr.) adagban a beteg korához képest, s ez adagot egyszerre veteti reggel éhgyomorra vagy a reggelivel együtt. Ezen adagot veszi a beteg 5—6 hónapon át, minden hóban 20 napon ke­resztül, azután 1—1% évig minden hóban 10 napig. „Lehe­tetlen, úgymond, egyszerűbb és könnyebb gyógykezelést kép­zelni“. Valahány esetben használta, mindig módosítva jön a baj, és számos esetben teljes gyógyulást eredményezett. Duclos határozottan a kénvirág mellett harczol, minden egyéb kénes készítmény előtt annak adván elsőbbséget, a kénvirágot állítólag mindig sikerrel használta, holott mit sem ért el, midőn a kénes vizek (Baréges, Bonnes stb.) hasz­nálatát rendelte. Jogosan jegyzi meg, hogy a hason (analóg) gyógyszerek nem egynemű hatásúak, hogy p. a kénes víz hatása nem az, mi a kénvirágé, valamint a kina és mákony hatása nem egyezik meg a kénsavas kinai és szunyál hatásával. Trousseau maga is kedvező sikerrel használta a ként légrekedés ellen, azonban nem osztja Duclos illusióit ezen szer csalhatatlansága iránt. Szerinte a kénnek szabatos java­­lata s kétségbevonhatlan haszna azon esetekre szorítkozik, hol asthma sömörös vérvegyülettel (diathése herpétique) van­­ kapcsolatban- De ha a tények horderejét nagyítván egyes ese­tekből általános következtetéseket vonni akarnánk, s azt hin- | nők, hogy ezen javalat mindig ugyanaz marad, igen kegyet­­­­len csalódásnak tennők ki magunkat. Ahhoz hasonló körülmények közt, melyekben a kén va­­j­­óban hasznos lehet, azaz mindazon esetekben, hol a légzési­­ műszernek idegbaja a sömörös vérvegyen alapszik, Trousseau melegen ajánlja a mireny belső adagolását. Ezen szer kitűnő hatásán nem fogunk csodálkozni, ha meggondoljuk, mily meg­lepő sikerrel használtatnak a mirenges készítmények a sömö­rös bántalmaknál, s különösen a külbőr bajainál. A mireny nemcsak ily esetekben hathatós szer, de ki­tűnően hat a légrekedés ellen még más körülmények közt is, hol a sömörös vérvegy épen nem szerepel. Ez egyébként nem új gyógyszer. Már Diosco­rides adta azt asthma ellen vagy mézzel vagy gyantával keverve. Az akkori időben használt szer az úgynevezett sandarak volt, az mit mi realgannak nevezünk. A 16-dik század, vége felé George Weitth ajánlott bizonyos nyeletet (electuarium) mely auripigment­e (sárgás mirenykénecs) tartalmazott, melyből jelentékeny adagot vétetett naponként az asthma legsúlyosabb eseteiben. Azonban az orvosok többsége nagy hévvel harczolt ellene és a mireny föltétlenül száműzve jön a gyógyszerek sorából — nemcsak az asthma, de minden más betegség gyógyításában is, úgy annyira, hogy elveszti min­den hitelét, — míg végre napjainkban Harless sikerrel kí­sérlette meg annak visszahelyeztetését. Jelenleg ismét ér­vényre jutott, s azon helyet foglalja el a gyógytanban, mely azt méltán megilleti. Asthma elleni alkalmazását illetőleg mindnyájan hallot­tuk említtetni azon m­i­r­e n­­­e­v­ő­k­e­t, kiket Némethen kü­lönböző vidékein név szerint Alsó-Ausztriában és Styriában találhatni. Mondják hogy ezen vidékeken a parasztoknál, sőt a városi népség előkelőbbjeinél is szokásban van, hetenkint többször és pedig reggel éhgyomorra eleinte csekély, mintegy fél szemernyi, később mindig nagyobb és nagyobb adagot venni ezen mérges anyagból. Kettős a czél, melyet ez által elérni akarnak, egyrészt friss arczszín és bizonyos elhízás (embonpoint), másrészt könyebbekké akarnak válni, azaz sza­badabbá tenni légzésüket a járás­, különösen a hegymászásnál. Minden hosszabb gyalog kirándulásnál a hegyek közt mint­egy kis lencse nagyságú darab mirenyt vesznek, melyet las­sanként szájukban fölolvasztva lenyelnek. Ennek hatása meglepő: a legnagyobb könyvséggel haladnak föl oly he­gyekre, hova ez elővigyázat nélkül csak nagy fáradtsággal jutná­nak. De a mirenyevők nemcsak maguk használják e mérget, hanem házi állataiknak nevezetesen a lovaknak is adják azt. Ily tapasztalatok után az orvosok kérdést intéztek ma­gukhoz, váljon a mirend ezen különösen és egészen sajátlagos hatását a légzési műszerekre nem lehetne-e értékesíteni eme szervek bizonyos működési zavarainál. Ily eszméből indulván ki, k­i e p­­­tr. volt az első, ki asthmatikus betegeinél Fowler mirenges oldatával kísérleteket tett s vele számos esetben sikert aratott. Mások hasonló eredményeket észleltek s a szerző maga is több év óta belsőleg adagolja a mirenyes készítményeket ideges légrekedés ellen, s meg van elégedve ezek hatásával. Közönségesi­ mkrenysavas sziksót rendel következő ol­datban : Ap Natri arsenici. . . 5 centigr. Ag. dest. s. . . . 100 gramme. Tinct coccionellae q. s. ad color. Ebből vesz a beteg naponként 2 kávés kanálnyit, két főétke­zése elején — ez igen czélszerű elővigyázatképen hogy a gyo­mor a szert jól eltűrhesse. E két kávés kanálban mintegy 20 milligramme mirenyes sziksó tartalmaztatik. Hasonlókép rendeli Trousseau a mirenysavat is labda­csok alakjában a következő vény szerint. Ap. Acidi arsenosi. . . 25 centigr. Pulv. amyli .... 5 grammes Syrupi gummes, q. s. ut f. 1. a p. Nro. 100 E labdacsok mindegyike szinte 2­­2 milligr. mirenyessavat tart, s a beteg azokból is egyet-egyet vesz étkezései előtt. Azon kislelkűek számára, kiket a mireny adagolása megfélemlíthet, Trousseau Dioscorides piluláinak kereszteli e labdacsokat. A­mint a beteg jól vagy rosszul tűri a mirenyes készítménye­ket, Trousseau hol nagyobbítja, hol csökkenti az adagokat s 6* 86 -

Next