Orvosi Hetilap, 1865. február (9. évfolyam, 6-9. szám)
1865-02-26 / 9. szám
131 132 l-ső ábra.*) kétségkívül mindig elsőséget érdemel, de miután nem áll mindig rendelkezésünkre, főleg arra kell figyelmünket fordítanunk, mely tetszésünk szerint bármikor igénybe vehető, és ez a mesterséges világítás. Czermák után, ki első használt a Buette-féle szemtükör segélyével mesterséges világítást, nem sokára Semeleder, Stellwag pápaszemre illesztik, Kramer pedig egyszerű ruganyos szalaggal szokíta homlokára a világító vájttükröt,míg Türök üveggolyó (az amerikaiak tányérnagyságú vájttükörrel) segélyével világítják meg a garatot, addig a berliniek, nevezetesen Kristeller egy, Tobold meg három domború lencsével ellátott készülék 2-dik ábrakat használ. Egyik készülék oly jó mint a másik, mert mindegyik megfelel czéljának, megvilágítja ugyanis a garatot. Hogy mindegyik szerző a maga készülékét ajánlja és mondja a legjobbnak, ez a szülői szeretetből legjobban kimagyarázható, és mi szívesen helyt adnánk e vonzalomnak, ha egyúttal bebizonyítanák, hogy világítási készülékeik használatával kevésbé kívántatik meg ügyes és jártas szem, mint például egy másiknál. Egyszerűség tekintetéből előnyt adunk a Semeleder vagy Kramerféle világítási készüléknek; ugyanez áll a gégetükrökről is. Türök tojásdad és kerek tükröket használ, Tobold kerek, s csak kivételes esetben, pl. túltengett mondoláknál — alkalmaz tojásdad alakúakat; a Czermák-féle négyszögű tükröket pedig, mint czéltalanokat egészen mellőzi. (Czermák ezekkel épen olyan jól látott és lát, mint Tobold a kerek alakúakkal). A gégetükör tehát, mint a hallgacső és a szemtükör alakilag a vizsgálat pontosabb eszközlésére mit sem foly be; itt és amott egyaránt az érzékek helyességétől s a kezelés ügyességétől függ a siker; akár tojásdad, akár négyszögű vagy kerek alakúak legyenek a tükrök, mindig fődolog marad, hogy azokat jól kezeljük s velük jól lássunk. Lehetőleg nagy, jól csiszolt lappal biró tükrök használata mindenesetre sok előnyt nyújt. Az anyag, melyből a tükrök készítvek, lehet fém vagy üveg, a fémbeliek könnyebben karczolódnak s homályosodnak el, mint az üvegtükrök, ezeknek kerete azonban tökéletesen jól zárjon, mert a befolyó nyál vagy nedvesség hamar ront a tükör mázán. Nyél gyanánt egy 10 centim, hosszú s két millim, vastagságú ezüst vagy új ezüst sodrony szolgál. A szöglet, melyet görbülése a tükörlaphoz képez Türck szerint 120—125 fok, Tobold szerint pedig 45° legyen. Ezen meghatározások azonban fölöslegesek, mert a körülményekhez képest úgy is többször kell módosítanunk s majd 45, majd 100 fok alatt görbítnünk az épen e czélra amúgy is a szöglethajlásnál vékonyabban hagyott sodronyt. A fogantyú, melybe a sodrony vége megerősítve van, fa vagy elefántcsontból leghelyesebben nyolcz szögletüleg készült, hogy az ujjak közt a tükör szabad forgatása legyen eszközölhető. Még gyakorlatlanoknak, vagy, hogy például egyes kisebb fekélyeket szem elől ne téveszszünk a Wertheim és Türck által 1859-ben behozott, homorú köszörületi gégetükröt lehet igénybe venni. A gégetükör bevezetését illetőleg, a legtöbb szerző egész füzetekben szól: a fej tartásáról, nyelv fékezéséről, légzés szabályozásáról stb., összezavarja a különben egyszerű eljárás előadását úgy, hogy a kezdő a fák miatt nem látja az erdőt. Legegyszerűbbnek találom a következő eljárást: Betekintvén a beteg szájába, meghatározhatom mily mekkoraságú tükröt fogok használni, nemkülönben meggyőződést szerzek magamnak, váljon a beteg jól ki tudja-e tátni a száját, s van-e elég türelmes nyelve? Ez esetben, ha természetes világítással rendelkezhetem, a beteget azonnal az ablakkal szemközt ültetem, magam pedig ebbe ülök oly távolságban, hogy meghajtott karokkal a fejét elérhessem. A tátott szájú beteggel nyelvét kinyujtatván a kettős hangzót mondatok, a hangzókat gyakran ismételtetve, hogy a beteg a hangzás daczára nyelve nyugodtan tartásához szokjék. Balkezembe most egy nem igen vastag egyszerű szerkezetű, könnyen kezelhető nyelvtartaszt veszek s azt borszeszlángnál gyöngén megmelegitve a beteg nyelvére illesztem. A kellő melegség fokáról legjobban meggyőződünk, ha a fémtartaszt kezünkhöz vagy arczunkhoz közelítjük. Némelyek meleg vízbe mártják, ez azonban körülményes eljárás, a lemezt mindig törülgetni kell, mi pedig haszontalanul időt rabol. A tartasz akkép alkalmaztassák a nyelvre, hogy az ne igen közel jusson a nyelv gyökéhez, ily helyzetben tartsuk azt, biztosan, mozdulatlanul az egész gégetükrözés alatt, mert vigyázatlan előretoláskor a beteg öklöndözni kezd, s így önhibánk miatt hiúsul meg a vizsgálat. A nyelvtartót a balkéz hüvelykujjával nyomjuk le, a beteg álla alatt tartott többi ujjainkkal pedig a fejet kellő távolságban rögzítjük. Ha a beteg már magától rendesen lélegzik, fölösleges még erre nézve utasításokat szabni reá, mert sokfelé, szája tartására, nyelvére stb. kívánván egyszerre fordítani figyelmét — elveszti természetadta nyugalmát, s a különben ügyes beteg képtelenné válik a gégetükrözésre. *) 1 nyelvgyök. 2 Lig. gloss. epiglotticum. 3 Gégefedő. 4 Tuberculum epiglotticum. 5 Agarat hátsó fala. 6 Bárzsingnyilás. 7 Rima glottidis. 8 Valódi hangrés. 9 Lig. ary epiglotticum. 10 Tuberculum Santorinianum. 11 Tuberc. Winsbergianum. 12 Álhangszalag. 13 Valódi hangszalag.