Orvosi Hetilap, 1865. február (9. évfolyam, 6-9. szám)

1865-02-26 / 9. szám

131 132 l-ső ábra.*) kétségkívül mindig elsőséget érdemel, de miután nem áll mindig rendelkezésünkre, főleg arra kell figyelmünket fordítanunk, mely tetszésünk szerint bármikor igénybe vehető, és ez a mes­terséges világítás. Czer­­mák után, ki első hasz­nált a Buette-féle szem­tükör segélyével mes­terséges világítást, nem sokára Semeleder, Stell­­wag pápaszemre illesztik, Kramer pedig egyszerű r­uganyos szalaggal szo­­kíta homlokára a vilá­gító vájttükröt,míg Türök üveggolyó (az ameri­kaiak tányérnagyságú vájttükörrel) segélyével vilá­gítják meg a garatot, addig a berliniek, nevezetesen Kristeller egy, Tobold meg három domború lencsével ellátott készülék 2-dik ábra­­kat használ. Egyik készülék oly jó mint a másik, mert mind­egyik megfelel czéljának, megvi­lágítja ugyanis a garatot. Hogy mindegyik szer­ző a maga készülékét ajánlja és mondja a legjobbnak, ez a szülői szeretetből legjobban kimagyarázható, és mi szí­vesen helyt adnánk e vonzalomnak, ha egyúttal bebizonyítanák, hogy világítási készülékeik használatával kevésbé kí­vántatik meg ügyes és jártas szem, mint például egy másiknál. Egyszerűség te­kintetéből előnyt adunk a Semeleder vagy Kramerféle világítási készülék­nek; ugyanez áll a gégetükrökről is. Türök tojásdad és kerek tükröket használ, Tobold kerek, s csak kivételes esetben, pl. túltengett mondoláknál — alkalmaz tojás­dad alakúakat; a Czermák-féle négyszögű tükröket pedig, mint czéltalanokat egészen mellőzi. (Czermák ezekkel épen olyan jól látott és lát, mint Tobold a ke­rek alakúakkal). A gégetükör tehát, mint a hallgacső és a szemtükör alakilag a vizsgálat pontosabb eszköz­lésére mit sem foly be; itt és amott egyaránt az érzé­kek helyességétől s a kezelés ügyességétől függ a siker; akár tojásdad, akár négy­szögű vagy kerek alakúak legyenek a tükrök, mindig fődolog marad, hogy azo­kat jól kezeljük s velük jól lássunk. Lehetőleg nagy, jól csiszolt lappal biró tükrök használata minden­esetre sok előnyt nyújt. Az anyag, melyből a tükrök készítvek, lehet fém vagy üveg, a fémbeliek könnyebben karczolódnak s homályosodnak el, mint az üvegtükrök, ezeknek ke­rete azonban tökéletesen jól zárjon, mert a befolyó nyál vagy nedvesség hamar ront a tükör mázán. Nyél gyanánt egy 10 centim, hosszú s két m­illim, vastagságú ezüst vagy új ezüst sodrony szolgál. A szöglet, melyet görbülése a tükörlaphoz képez Türck szerint 120—125 fok, Tobold szerint pedig 45° legyen. Ezen meghatározások azonban fölöslegesek, mert a körülményekhez képest úgy is többször kell módosíta­nunk s majd 45, majd 100 fok alatt görbítnünk az épen e czélra amúgy is a szöglethajlásnál vékonyab­ban hagyott sodronyt. A fogantyú, melybe a sodrony vége megerősítve van, fa vagy elefántcsontból leghelyesebben nyolcz szögletüleg készült, hogy az ujjak közt a tükör szabad forgatása legyen eszközölhető. Még gyakorlatlanoknak, vagy, hogy például egyes kisebb fekélyeket szem elől ne téveszszünk a Wertheim és Türck által 1859-ben behozott, homorú köszörület­i gégetükröt lehet igénybe venni. A gégetükör bevezetését illetőleg, a legtöbb szerző egész füzetekben szól: a fej tartásáról, nyelv fékezésé­ről, légzés szabályozásáról s­tb., összezavarja a külön­ben egyszerű eljárás előadását úgy, hogy a kezdő a fák miatt nem látja az erdőt. Legegyszerűbbnek találom a következő eljárást: Betekintvén a beteg szájába, meghatározhatom mily mekkoraságú tükröt fogok használni, nemkülönben meggyőződést szerzek magamnak, váljon a beteg jól ki tudja-e tátni a száját, s van-e elég türelmes nyelve? Ez esetben, ha természetes világítással rendelkezhe­­tem, a beteget azonnal az ablakkal szemközt ültetem, magam pedig eb­be ülök oly távolságban, hogy meg­hajtott karokkal a fejét elérhessem. A tátott szájú be­teggel nyelvét kinyujtatván a­­ kettős hangzót mon­datok, a hangzókat gyakran ismételtetve, hogy a be­teg a hangzás daczára nyelve nyugodtan tartásához szokjék. Balkezembe most egy nem igen vastag egy­szerű szerkezetű, könnyen kezelhető nyelvtartaszt ve­szek s azt borszeszlángnál gyöngén megmelegitve a beteg nyelvére illesztem. A kellő melegség fokáról legjobban meggyőződünk, ha a fém­tartaszt kezünk­höz vagy arczunkhoz közelítjük. Némelyek meleg vízbe mártják, ez azonban körülményes eljárás, a le­mezt mindig törülgetni kell, mi pedig haszontalanul időt rabol. A tartasz akkép alkalmaztassák a nyelvre, hogy az ne igen közel jusson a nyelv gyökéhez, ily helyzetben tartsuk azt, biztosan, mozdulatlanul az egész gégetükrözés alatt, mert vigyázatlan előretolás­­kor a beteg öklöndözni kezd, s így önhibánk miatt hiúsul meg a vizsgálat. A nyelvtartót a balkéz hü­velykujjával nyomjuk le, a beteg álla alatt tartott többi ujjainkkal pedig a fejet kellő távolságban rög­zítjük. Ha a beteg már magától rendesen lélegzik, fö­lösleges még erre nézve utasításokat szabni reá, mert sokfelé, szája tartására, nyelvére s­tb. kívánván egy­szerre fordítani figyelmét — elveszti természetadta nyugalmát, s a különben ügyes beteg képtelenné vá­lik a gégetükrözésre. *) 1 nyelvgyök. 2 Lig. gloss. epiglotticum. 3 Gégefedő. 4 Tuberculum epiglotticum. 5 Agarat hátsó fala. 6 Bárzsingnyilás. 7 Rima glotti­dis. 8 Valódi hangrés. 9 Lig. ary­ epiglotticum. 10 Tuberculum San­­torinianum. 11 Tuberc. Winsbergianum. 12 Álhangszalag. 13 Valódi hangszalag.

Next