Orvosi Hetilap, 1865. április (9. évfolyam, 14-18. szám)

1865-04-02 / 14. szám

215 belül kámforos szeszbe mártott tépettel kötöztetett a sebfelü­­let. A közvetlen egyesülés a seb egész kiterjedésében jött létre, kivéve annak legalsóbb részét — 2 centimétrenyi terü­leten, hol az egyesülés néhány nappal később történt meg. VII. és VIII. eset: Két roppant nagy — 6­ és 8 fontos — zsírdagnál a karon még sokkal szebb volt a siker, bár az 58­ és 60 éves betegek átalános állapota nem igen kedvező volt. Nem kell-e itt a kámforos szesznek tulajdonítani a gyors hegedőst­? IX. eset. Végre 33 éves nőt említ a szerző, kinél a jobb lapoczon ülő zsírdag távolittatott el. Műtét után a seb szélei három ragtapasz csíkkal közelittetvén, azokra borsze­szes tépet alkalmaztatott é­s 24 óra múlva tökéletes volt az egyesülés. Hol a közvetlen egyesülés nem történt, ott igen kedve­zőn és gyorsan ment végbe a gyógyulás per secundam inten­tionem. Erre szerzőnk igen számos példát idézhetne, de nem akarván untatni, érdekes­ tárgyra megy át, t. i. a nagy seb­felületek gyógyulási viszonyaira, miről legközelebb szólandunk. (Folyt. köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Die Beleuchtungsbilder des Trommelfells, im gesunden und kranken Zustande. Klinische Beiträge zur Erkenntniss und Behandlung der Ohren-Krankheiten von Adam Politzer. Bécs 1865. W. Brau­müller kiadása. Nagy 8-rét 143 lap, 13 a szöveg közé nyomott fam­etszettel és 2 táblán 24 színes kőmetszetű ábrával. A legújabb időben a hallásszervek kór- és gyógytana kö­rében igen nagy élénkség mutatkozik, s valóban szép képzett­ségű férfiak komoly igyekezettel azon vannak, hogy ama tért, mely ekkorig annyira parlagon hevert, jól műveljél­, ekként pedig használható eredményre jussanak. Politzer Ádám, ha­zánkfia, azon lelkesek egyike, kik a fülészetet tudományos hévvel karolták fel, s lankadatlan buzgalommal dolgoznak az egyszer választott úton. A fiatal búvár már is szép nevet vívott ki magának a tudományos világban, s jelen füzettel az eddig elért jót csak növeli. Igen dús anyag-mennyiség állott rendel­kezésére, melylyel a bécsi egyetemi tanárok és kórházi osztá­lyos főorvosok bőkezűen gyámolították, s melyet ügyesen és kitartással oly jól tudott felhasználni, hogy a dobhártya beteg­ségeire vonatkozólag már is igen becses adalékokat bocsátott közre. A szerző czélja, hogy a dobhártya szemmel való vizsgá­­lásának olyképeii kiműveléséhez járuljon, miszerint abból ki­indulva a jelzés elég biztosan lehető legyen. Szerencsét kívá­nunk a jó törekvéshez, s ha a könyv tartalmát figyelemmel kísérjük, nincs okunk kételkedni, hogy a szerzőnek és búvár­­társainak egyetemben sikerülni fog oly megállapodásokra jut­hatni, melyek a dobhártya kóros állapotának meghatározására annyira jelentősek, mint milyenek a szemtükör képei a szem­­ürbeli szövetekre nézve. Miután megadtuk volna az érdemnek mi az érdeme, mél­tán meg lehet engedve, hogy más iránybeli megjegyzést is te­gyünk. Midőn ugyanis a színes ábrákat megtekintettük, azon gondolat támadt bennünk, hogy a szerző alkalmasint Liebreich nyomán akart indulni, s azon eszme lelkesítette, hogy miután az utóbbi oly szép szemtükör-képeket bocsátott közre, talán sikeres lenne a dobhártyával hasonló kísérletet tenni. Részünk­ről a színezést se sikerült se szükségesnek nem tartjuk. Az idomok megfigyelését elégségesnek tartjuk, s a szükséges vö­rösséget — fölvéve az ábrázolás és árnyalás helyességét — nehézség nélkül oda képzelhetjük, míg a színek könnyen tév­útra vezetnek. Először a kórtan azonos tárgyainál oly kevéssé találkozunk ugyanazon színárnyalattal, mint nem találkozunk két, mindenben egyenlő falevéllel, azután rendkívül bajos már a lefestéskor is a tárgy kellő színét, mi a világító anyagtól, a fény fokától és irányától lényegesen függ, eltalálni, sőt a dob­hártya fekvését és a vizsgálási módot figyelembe véve, csak azt mondhatjuk, hogy a színezés legfeljebb megközelítő lehet, s ki az ismertetett füzet színes ábrái után indulni akar, ezt mindenekfelett szem előtt tartsa. 216 Die Ovariotomie in England, Deutschland und Frankreich. Von Dr. Eugen Dutoit. Würzburg. A Stahel-féle könyv- és műkereske­dés nyomása és kiadása. 1864. 8­ rvt. 237. I. Dutoit tudor megkisérlette, hogy az Angol, Franczia, Németországban és Amerikában történt petefészek-metszési műtételeket az elért sikerrel együtt táblázatosan összeállítsa. Mindenelőtt a petefészek kimetszésének történetét írja meg, midőn megjegyzi, miszerint az egészséges petefészkek eltávo­lítása már a legrégibb korban szokásban volt, a közép­korban pedig F. Plater megállapítani iparkodott, hogy a petefészkek kimetszése mely esetekben ajánlatos. Ezután Schorkopff Tiva­dar (1685), Schlenker (1722), Schaffer (1724), Willius (1731),­­ Imhoff Péter (1751) szólottak tüzetesen ezen tárgyhoz. Egyéb­­ként Laumonier, Rouenben, volt az első, ki elfajult petefész­ket 1781-ben sikerrel kiirtott, de az amerikai ügyfelek a pete­fészek-metszés dolgában Európának a dicsőséget semmikép sem akarják átengedni, hogy Laumonier esete tulajdonképen tömlő nem is volt, milyent szerintük először Ephraim Mac­Do­well távolított el. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Amerika volt az, mely Angolországot a műtétel gyakoribb végzésére serkentette, noha Lizars (1825-ben) már petefé­szek-metszést eszközölt. Mi kezdetben a műtétel iránt az orvo­sokat annyira kedvezőtlenül hangolta, az a kedvezőtlen ered­mények nagy száma volt, mint azonban a jelzésre mindinkább nagyobb gondot fordítottak, s arra csak alkalmas eseteket sze­meltek ki, a kedvezőtlen esetek száma mindinkább gyérült. Charles Clay, Manchesterben, 1862-iki tavaszhóig 110 pete­­fészektömlő-kiirtást csinált, s míg az első 20 eset között 8 halálozás fordult elő, a második 20 között már csak 6, a 30 következő között 8 és a 40 utósó között 10 halálozás volt. A Spencer Wells utósó műtételeinél (1862-iki tavaszutótól­­ 1863-iki őszhóig) 35 között 5 halálozásnál többel nem talál­kozunk. Az amerikai ügyfelek a jelzésnél meglehetős köny­­nyelműen látszanak eljárni, s a kedvezőtlenebb eredményt csak is annak tulajdoníthatjuk. Wash. L. Atlee 1855-ben 30 esetet hozott nyilvánosság elé, melyek közül 13 gyógyulás­sal, ugyanannyi halállal végződött, míg 4-nél a jelzés hamis volt. Hamilton pedig 1860-ban az Ohio állambeli petefészek­metszéseket közölte: 50 közül 21 jobban lett, 16 meghalt, míg 13-nál a műtétét be nem végeztetett. A történeti áttekintés után a szerző a műtéteki módsze­rekről beszél, melyekről ezen lap hasábjain már többször volt szó, s ezután következik az egyes eseteknek táblázatos össze­állítása, mi a könyv főtömegét teszi ki, míg annak legvégén a javalatok megállapítása foglaltatik. Mint a szerző összeállíthatta, irodalmilag edigelé 742 petefészek-metszés lett ismeretessé. 585 esetben petefészki tömlő végett teljes kiirtás történt 330 gyógyulással, míg 27 részletes kiirtásnál 11 gyógyulás fordult elő. 87 esetben a hasmetszés megtörtént, a tömlő eltávolítását azonban abba kellett hagyni, mi 26 halálozással járt. 20 esetben hasmet­szés által más daganat, nem tömlő, távolitatott el, midőn a gyógyulás csak 7-re ment. A műtétért végül egészen hamis jelzés végett 23-szor abba kellett hagyni, mi 16 halálozást eredményezett. —a— LAPSZEMLE. (—h—u) Nyirkinirígy-daganat a nyakon, — kiirtás, — illanyos oldattal való kezelés, — összeforradás genyedés nélkül. M. Gr., lyoni magánzó, 27 éves, 1864-iki tavaszhó 20-án J. E. Petrequin, a lyoni orvosi tanoda tanárához ment daga­nat végett, mely a nyak és az arcz jobboldali részén foglalt helyet, s alakja hosszúdad, míg nagysága tyúktojásnyi volt, teteje a rágizom táján látszott, míg az állkapocs függélyes ága mögött lefelé hágott. Közönye kemény, míg közepe ruganyos­nak tapintatott, miért félni lehetett, hogy az utóbbi helyen már meg van rágyúlva. Csak kevéssé lehetett mozgatni, s úgy tetszett, hogy a szomszéd részeket mindinkább szenve­­dési körébe vonta, a felette levő bőr azonban nem volt meg­változva.

Next