Orvosi Hetilap, 1865. augusztus (9. évfolyam, 32-35. szám)

1865-08-06 / 32. szám

511 A jobboldali mellhártya-űrben körülbelül három szörényi zavaros véres savó és levegő találtatott A felényire megkissebbedett tüdő felső lebenye hátsó részletével a mellkashoz oda volt nőve, míg a többi tömege befelé nyomva foglalt helyet, egészben véve pedig tömöttebb és szívósabb összetartásának tapintottam ; szennyes kékes-szürke metszésfelületén kevés finoman habzó genyes folyadék, vércsíkokkal áthúzva szivárgott elő, s számos kisebb-nagyobb gümöket lehetett ottan látni, melyek közül a legnagyobbak mogyorónyiak lehettek , sárgásan néztek ki és sajtszerűen szétnyomhatók voltak, míg a kisebbek zöldes-sárgáknak látszottak , nedvdúsabbak voltak, s szétdörzsölve inkább kocsonyaszerű összetartást küldtek. A felső lebenyben a mellső felület közelében galambtojásnyi, rendetlen alakú barlang fészkelt, mely a mellhártyaűr felé szakadozott szélű krajczárnyi nyiladékkal közlekedett, s belső felülete számtalan apró gümőcse által egyenetlen volt, nemkülönben genyes folyadék által fedezett. A baloldali, a rendesnél valamivel nagyobb tüdőt a mellkashoz több helyen odanőve találtam , tömöttebb összetartású és recsegőnek tapintottam, midőn egyszersmind a hörgből finoman habzó genyes folyadék jött ki. A szennyes szürke metszéslapon finoman habzó genyes folyadék, vércsíkokkal vegyest, bőven szivárgott elé, s számtalan gümő találtatott ottan, még pedig a felső lebenyben nagyobb mennyiségben mint alant, s átalában véve a jobboldalon leírtakhoz hasonlítottak. A szív másfél akkora volt, valamennyire megvastagodott falzat, de egyszersmind haloványabb és szakadékonyabb izomzattal. A jobboldali szívfél sok fekete, részben aludt, részben folyó vért tartalmazott, a háromcsúcsú és a tüdőütéri billentyűk pedig egészségesek voltak. A baloldali szívfél aludt vérrel volt megtelve; a kétcsúcsú billentyűk sárgásan , megkisebbedve és nagyobb ütérfal vastagságáig megvastagodva néztek ki, s felületük egyentelen, összetartásuk pedig igen tömött és szívós volt, továbbá pitvarbeli felületükön, alapjuknál, egymás mellett sorjában számos sarjadzás találtatott, melyek legnagyobbika borsónyi lehetett, mindannyian pedig gömgölydedek voltak igen egyentelen felülettel, míg összetartásukat valamely fürtös mirigyéhez lehetett hasonlítani. A gyomorban és a belekben valami említésre méltó nem észleltetett. A rendesnél valamivel nagyobb máj szerecsen diókinézésű volt, mennyiben a vérrel telt lebenyközépi edények zsírszerű átváltozásban levő májsejtek által vétettek körül, miért környezetük sárgás színben tűnt elő. A metszéslapon alig szivárgott elő valami kevés vér. A máj összetartását csekélyebbnek tapintottam. Az epehólyagban kevés barna-sárga sűrű epe foglaltatott. A rendes nagyságú lép halavány pirosbarna és szakadékonyabb , mely két rendellenesség zsírszerű átváltozásnak tulajdonítható, mely részint a kötegzet, részint ennek közel elemi alakjaiban ment véghez. A hasnyálmirigy minden tekintetben rendes volt. A vesék nagyságát rendesnek lehetett mondani, s míg kéregszövetük a húgycsatornácskák hámsejteiben véghezmenő zsírszerű átváltozástól halavány vörös-sárga volt, a velőszövet sötét-piros-barnán nézett ki, mi a véredények nagyobb teltségében találta okát. Összetartásukat átalában véve valamenynyire csekélyebbnek találtam. A rendes minőségű húgyhólyag összehúzódva és üres. A jobboldali petefészekben nagy diónyi tömlő foglalt helyet fehér, túrószerű bennékkel, mely zsírszerű átváltozásban levő hámalakú sejtek és epefaggyant jegeczekből állott. Az ivarszervek egyébként mi rendelleneset sem mutattak. Itt tehát ismét esettel találkozunk , melynél úgy a tüdőbeli gümők minden fejlődési szakat képviselve voltak, mint szinte szívbillentyű-baj is volt jelen, még pedig a szív nagyobbodásával egybekötve. Ha pedig az általam 1864-iki eszhó közepétől egész 1865-iki tavaszhó közepéig, tehát 7 hónap alatt bonczolt hullák számát (72) figyelembe veszem, az ilyen eseteket ritkáknak annál inkább nem mondhatni, minthogy a kolozsvári Karolina-kórházban azon idő alatt még harmadik hasonló eset is fordult elő, mely alkalommal életben úgy szívbillentyű-elégtelenségek, mint nagy mérvű tüdőgümősödés jelenségeit lehetett észlelni, a bonczolás azonban az illető hozzátartozók ellenére, ezek iránt való tekintetből meg nem történhetett. A kolozsvári magángyakorlatomban szinte emlékszem fiatal emberre, kinél a jobboldali tüdők felsőbb részleteiben tompa kopogatási hangot, ezenkívül hörgi légzést és finom bugyborékolást hallottam, míg a szívkörnyéki tompa hang nagyobb kiterjedése mellett a baloldali első szívhang helyett zörejt észleltem. A beteg mellkasa hengerded volt, folytonosan köhécselt, s sebesen járva fuladozott. Néhány hétig járt hozzám, midőn pedig gyógykezelésem alatt tűrhetően javult volna, egyszerre kimaradt. X. Idült tüdő-odanövések és baloldali tüdőtágulat, — heveny tüdővizenyő, — gumók a baltüdőben, —hólyagláb, — vesebeli tályogok. 56 éves, középtermetű férfi, néhány hét előtt a kolozsvári sebészeti korodába fájdalmas vizelési nehézséggel vétetett fel, midőn a hüllő megkeményedve találtatott. Húgykiürítés gyakran , de mindig csak csekély mennyiségben történt, a kiürített húgy pedig ali hatású volt, nagy mennyiségű genyt tartalmazott, s a benne levő fehérnye mennyiség jelentékenyebbnek találtatott, mintsem ez a genynek megfelelt, miért egyszersmind a vesebántalmazottsága is felvétetett. Ezenkívül a baloldali tüdő felső részletének megfelelőleg a kopogatási hang dobos volt, mely nagyobb térre terjedett ki, mintsem a rendes térfogatnak megfelel, továbbá minthogy egyszersmind a légüresebeb zörej igen gyengén hallatszott, tüdőtágulat (emphysema pulmonum) felvétele jogosítottnak látszott. A beteg 1865-iki tavaszhórikán tüdővizenyő következtében kimúlt, s a bonczolás 48 óra múlva általam vitetett véghez. A csontrendszer középmértékben kifejlődve, s úgy az izomzat, mint a bőralatti kötszövet silány. A halálmeredtség csekély, míg a hullafoltok jelentékenyek. A gyér ősz hajú koponyatakarók igen kevés zsírszövetet tartalmaztak; a koponyacsontok vékonyak és csontbél-szegények ; a külső agyburok a koponyával egész kiterjedésében összenőve, vérszegény belsőbb agyburkok az agyról nagyobb cafatokban könnyen leválaszthatók; az agy vérszegény szövete lágyabb; az agyüregek a vérszegény, vizenyősen valamennyire megduzzadt edényfonatokon kívül kevés véres savót foglaltak magukban; az agyacs és nyúltagy halavány és csekélyebb összetartású. A jobboldali tüdő a mellkashoz egész kiterjedésben odanőve, s leválasztása csak nagy bajjal történhetett meg, a rendesnél nagyobb térfogatú, tömöttebb, de egyszersmind szakadékonyabb összetartással; az egyenletesen barna-vörös és sima metszéslapon finoman habzó véres savó igen nagy mennyiségben szivárgott elő. A baloldali tüdő felső lebenyének térfogata legalább egy negyeddel nagyobb , össze nem eső, tapintásra pehelyszerű, valamivel szakadékonyabb, s szennyes szürke metszés lapján igen sok finoman habzó folyadék szivárgott elő, nemkülönben mogyorónyi szürkés-sárga, sajtösszetartású gümőt lehetett ott találni; az alsó lebeny szinte nagyobb, de tömött, lépösszetartású volt, a szennyes barnavörös metszéslapon pedig, hol finoman habzó véres savó nagy mennyiségben szivárgott elő, több szürkés foltot lehetett találni, melyek nagysága lencsényitől mogyorónyiig változott, valamennyire elő emelkedtek, s azon helyeken az összetartást kásaszerűnek találtam, mi a környezet szakadékony összetartásától lényegesen eltért; a szürkés foltoknak megfelelő gümőszövetet a tüdő állomásából ki lehetett kaparni, midőn többé-kevésbé gömbölyded üreg marad vissza. A petyhüdt szív rendes nagyságú, izomzata halaványabb, de a szokottnak megfelelő vastagságú; billentyűi átalában véve kevéssé megvastagodva, s üregeiben kevés folyó vér. A szennyes barna színű és csekélyebb összetartású máj vérszegény. A rendes nagyságú lép megvastagodott rostos hártyáját könnyen le lehetett vonni, s lehúzása előtt rajta keresztül szennyes sötét kék szín tűnt elő, ez azon festénytől származván, mely a lép felületes vékony rétege edényei és elemi alakjaiban lerakódott, míg a többi szövet vörös barna és szokott 32* 512