Orvosi Hetilap, 1865. szeptember (9. évfolyam, 36-39. szám)

1865-09-03 / 36. szám

573 Május 6-án áttétetett a beteg más kórterembe, hol 8-án meghalt. A Lánczolat 9-én Strops kórboncztanársegéd úr által vitetett végbe A) Külvizsgálat. A 42 éves férfi hullája közép termetű, középszerűen táplált, bőrszíne halvány, hajzata gesztenye-barna, szemei félig nyitvák, a köthártya mérsékelten belevett, a szaruhártya elhomályosodott, a szivárványhártya sárgás, a láta mérsékelten tágult , az állkapocs kissé mozgatható, a nyak rövid, vastag, a kulcscsont fölötti tájak mérsékelten beesvek, a mellkas hordó- ülemű; az altestmérsékelten besüppedt, a végtagok merevek; a háton sötét szederjes elterjedt folt. B) Rémesgálat: A fejbőr közép vértartalmú. A koponya boltozat felényivel vastagabb, csontbéldús, a keménykér vérszegény ; a felső sarlóöbölben kevés híg vér, a lágy agykérek kissé megvastagodottak, szívósak, közép vértartalmúak; a tésztapuha agy metszlapján kevés mákszemnyi vérpont. A bal láttelep mellett kívülről találni egy dió nagyságú pépesen szétmálló halvány rózsaszínű helyet, melyből kevés mennyiségű vöröses fehér folyadék szivárgott ki. A koponya lágy részeinek átmetszésekor mintegy három obonnyi savóval kevert vér folyt ki. — A torkolat visszerekben sok hígan folyó megyszínű vér, a pajzsmirigy valamivel nagyobb, közép vértartalmú. A légcső nyákhártyája halvány, rajta, kevés nyúlós nyák. — A jobb tüdő csúcsa erősen oda nőve, akkora mint középszerű belégzéskor, mellső fele dunna, hátsófele lószőrpárna-tapintatú. A dunna-tapintatú fonyadt, szürkés metszlapjáról kevés habzó savót kaparhatni le. A szőrpárna-tapintatú barna vöröses metszlapjáról sok vöröses habzó savót kaparhatni ; a jobb tüdő felső lebenyének metszlapján több barnás vöröses lencse mekkoraságú foltok láthatók, melyek kivágatva a vízben renyhén alámerülnek. A hörgők nyákhártyája sötét vörös és nyúlós nyákkal födött. A szívburokban másfél obonnyi tiszta savó, a szív valamivel nagyobb, falai valamivel vastagabbak. A függér billentyűi megvastagodtak, rajta több kölesnyi elporczosodások, Erésben híg vér és rostonyaalvadék. A máj valamivel nagyobb, közép vértartalmú. Az epehólyagban sok sűrűen folyó zöldes-sárga epe. A lép majdnem három akkora, pépesen szétmálló, vérdús. A vesék vérdúsak. A gyomorban közép mennyiségű híg ételmaradék. A vékony belekben kevés zöldes-sárga híg bélsáv. A húgyhólyagban kevés tiszta húgy. Mind a két tüdő alsó karélyának felületén galamb tojásnyi léggel telt hólyagok. Ezen esete a szótehetetlenségnek tehát a nyelv sltalában a beszédhez szükséges minden hang és szóízelési szervek teljes műképessége mellett állott fenn, a mennyiben ez t. i. a mozgékonyságtól függ; a beteg viszonyainak helyes fogalmaival is birt, ezen fogalmaknak tag- és fejmozdulatokkal kifejezést adott de egyetlen szót kiejteni képes nem volt. Mily arányban * ' * * reggel délután hőfok érlék.! hőfok érlék. JL_ L Aprilis . . _24 38,5 95 f 38,5 95 ■4b я •ЯШ 25 38,8 39,4 j 104 26 38 ТОО ЯК 7 ПА V) 27 38,5 100 i 38,8 ; 104 r> 28 3*,5 96 ]■ 38,8 104W 29 38,2 100 39,2 1 ПО Y> * 30 39 108 40 116 Május . .1 39 ПО f 40 116 V)2 38,5 104 I, 38,8 1. 108 3 39 108 38,8 n 4 39,8 112 j 39,9 120* 5 39,3 116 39,7 120Я 6 40 120 j II 574 I állott értelmisége az aphaticus állapot alatt az ezt megelőzött időbelihez? azt természetesen nem voltunk képesek megítélni, kik felőle semmi felvilágosítást szerezni nem bírtunk. A szótehetetlenség mellett a jobb végtagok türdése volt jelen, egyezőleg Dax és Trousseau észleleteivel; más irányban esetünk azon kivételesek vagy legalább ritkábbakhoz tartozik, melyek halomra döntik ifjabb Dax, Brocca, Pierry, Bouilland állítmányait, mely szerint a szólástehetség szerve átalában az agykanyarulatokba és különösen a harmadik homlokkanyarulatba volna helyezve; itt az agykéregben semmi kóros nem találtatott, hanem a bal láttelep külső része, és az ezt környező velőgyurma volt kizárólagos színhelye egy oly folyamatnak, melyet vörös lágyulás neve alatt ismerünk, s mely régebben egyértelmű volt az agylábbal. Ma tudjuk, hogy bármily eredetű lágyulási folyamat, mely vérkiedényüléshez vezet a lágyulás körében, létrehozhatja a vörös lágyulás képét, s ezen esetünkben alig lehetne meghatározni, váljon a vérkiedényülés volt-e az elsődleges baj s a hajszáli vérömlenyek körül támadt a lábos folyamat, avagy a lágyulás volt a megelőző s a szövetbeteg, ellenállás nélküli tömegben jött létre utólagosan a kiedényesülés ? A betegség föllépési módja, folyamata egybevettetvén a függér kezdeténél talált elváltozásokkal, szinte valószínűbbnek tünteti föl a mély agyatér területében beékelődött tömesz esetét, melyből kiindulását vette volna a lágyulási, vérkiedényülést maga után vonó folyamat. Meningitis cerebro-spinalis, vagy váltóláz. Karika Antal t.r. gy. orvos Győrött. K. Mária, 23 éves, alacsony gyenge testalkatú hajadon, pataházi lakos (Győr mellett). Gyermek korában különféle görvélyes bajokban szenvedett. Általam 1861 óta sápkór és váltóláz ellen szereltetett. 1863-ban az agykézláb tüneteit szinte rejtett váltólázból gyógyittatott ki. Múlt év végén nagyfokú toroklábban szenvedett, mely azóta is, bár kisebb fokban, többször ismétlődött. Folyó évi június 30-án délután, azon jelentéssel, hogy torokbaja ismét visszatért, hozzá hivattam. Megjelenvén, következőket adta tudtomra. Már néhány nap óta lehangoltnak érezte magát, fejfájása volt állandóan, étvágya hiányzott, torkában nyeléskor fájdalmas érzést vett észre. Előző napon (29- én) délután 6 óra tájban bágyadtság s csekély borzongás lepte meg, egyúttal fejfájdalma kínzóvá növekedett, s ezenkívül torkában élénk, szorító fájdalmat érzett, mely által nyelése akadályozva s nagyon fájdalmas volt. Az éjét nyugtalanul s álmatlanul töltötte. Reggel s délelőtt többszöri hányerölködése volt, miközben kevés epét vetett ki. Fej- és torokfájása egész éjjel szünet nélkül tartott s jelenleg e fájdalmak a nyakra is elterjedtek s kiállhatatlanokká fokozódtak. A tárgyilagos vizsgálat következőket tüntetett elő: A fej forró, a szemek félig csukottak, a láta rendes tágultságú ; az arca kipirult; az ajkak kérges-szárazok ; a nyelv sárgás szennyrétegtől van vastagon lepve; a száj és garatür képletei szín és alkatra nézve rendesek, semmi léb jelét magukon nem láttatják; a nyelés nehéz, fájdalmas; a nyak mozdítható, a tarkóra s nyakcsigolyákra eszközlött nyomás fájdalmas sziszegést idéz elő ; a légzés vontatott; a mellkas kopogtatása s hallcsövek kémlése semmi kórjelt fel nem fedez ; a szív hevesen lüktet, hangjai szabatosak. A gyomortáj fájdalmas, behúzódott. A lép terméje nagyobb (már a jelen betegség előtt is). Érlökés sebes kicsiny kemény. A test hőmérséke rendes, a végtagok hide-