Orvosi Hetilap, 1865. november (9. évfolyam, 45-48. szám)
1865-11-05 / 45. szám
721 a nevezett hangszalag belső felszínen, szabad széléhez közel tisztán látható izompamat (Muskelbündel) előugrott. A bal santorinporcz a test középvonalán túl is ért, de valamint ez, úgy az alatta fekvő kánporcz is be- és kilégzés, hangoztatás és köhécselés alatt egy helyzetben maradt, a köhécselés ideje alatt a jobb kánporcz a bal elé állott, úgy hogy egymással keresztedztek. A hang csak kevéssé vala rekedt. A lakhártya rendes állapotban mutatkozott. 1863. februárban a beteg apoplecticus roham következtében elhalt és a bonczolás, mely az agyon az ismert vérömlenyi góczot nitatá, a baloldal hátsó és oldalsó gyűrű-kánizmát (m. crico-arytaenoideus posticus et lateralis), nemkülönben a külső pajzs-kánizmát (m. thyreo-arytaenoideus) sápadt sárga-vöröses színben és nagy mérvű sorvadásban tünteté elé. Górcső alatt ezen izmok haránt csikoltsága (Querstreifung) nagy részben hiányzott és csak itt ott volt észlelhető. Csekélyebb fokban vala látható a sorvadás a bal oldali gyűrű-pajzsizmon (m. cricothyreoideus). Nagyon elvékonyodottan és sápadtan de sárgásan el nem színesedve mutatkozott a bal oldali belső pajzskánizom (m. thyereo-arytaenoideus). Ezen sorvadás a kivágott, ki nem készített gégén, hol mind a két hangszalag egészen symmetrice állott, a beteges hangszalag felette éles, szabad szélén voló felismerhető. A gége bal oldalán a visszafutó gögideg behatolási helyéhez közel, szinte sorvadtan találtatott ez nem csak vékonyabbnak, hanem részenként elzsirosodottnak is mutatkozott. Ezen eset mint elsődleges sorvadás fogható fel és megmagyarázza mindenféle gyógyeljárásnak sikertelenségét. Mi ugyan előbbeni soraink-ban még más négy kortörténetet közöltünk volt, hol a bonczollás szinte gégeizomsorvadást mutatott, de ezekben a baj csak másodlagosan szerepelt és az izmoktól távol levő, el nem mozdítható daganatokban, melyek a visszafutó gőgideg szálaira nyomást gyakoroltak, találjak magyarázatokat, miért az izomsorvadás neve alatt nem jöhetnek elő. Hasse álláspontja szerint tehát absolut kedvezőtlen kórjóslatot kelletett volna felállítanunk, de részint mások, részint magunk tapasztalásából tudván, hogy több rendbeli hüdéseket, jóllehet hónapokig fennállottak , villámáram segítségével mégis sikerült meggyógyítani, másrészről a gégetükrészeti irodalomból Gerhardt (i. e. 306.) egy esetét szem előtt tartván, hol tiz évig fennálló hangszalaghüd és elvégre villamozás által meggyógyittatott, jelen eset felett határozottan pálczát törni nem tudtunk. Ha a tapasztalás ilyen tényeket bír felmutatni, s a tudomány jelen állása szerint egyátalján olyan segédeszközeink nincsenek, melyek által a gégeizmok tökéletes elhalását ismerhetnék fel (ezen részek a szájon át történő vilamozásnál nagyon ingerlékenyek, a beteg ökvöndözik és a látást gátolja, miáltal az ítélet kétessé lesz), mind tudományi mind humanitási szempontból valamit tenni nagyon igazolva volt, nemcsak látszólag (Scheintherapie), hanem tényleg még azon esetre is számítva, hogy ha a gyógyeljárásnak semmi sükere nem lehetne. A hangszalag büdései ellen maiglan foganatba vett helybeli gyógyeljárás következőben áll: 1. izgató gőzök vagy szétporlasztott híg szerek belehelésében, 2. pokolkővek edzésekben, 3. villamozásban (állandó és félbeszakított áram alkalmazásában), 4. strychnin bőr alá fecskendőjében. Betegünknél, még mielőtt hozzánk folyamodott, a helybeli módoknak majdnem mindegyike vétetett igénybe, s jóllehet hosszú időn át, mégis mindezen fáradozások sikertől nem volának koronázva. A villámáram szinte siker nélkül egész 4 héten át alkalmaztatott. Az alkalmazás akként történt, hogy az igenleges pólus a pajzsporcz felső szarvának megfelelőleg, a nemleges a szegycsont felső része táján illesztetett. Ily módon lehet legjobban a visszafutó gőgideget a villámáram körébe fogni. Azon előzmények folytán, hogy betegünknél majdnem az egész gyógykészlet kimeríttetett, mindjárt gyógyításunk kezdetén a strychninhez folyamodtunk, mely eddig nála nem jött alkalmazásba, jóllehet nem titkolhattuk magunk előtt, hogy valami fényes sikerre nézve nagy kilátás nem létezik, mert a czélszerűen vitt gyógykezelés, kellő nyugalma mellett a beteg gégéjének részéről, semmiféle javulást sem létesített. A beteg panaszai az éneklésre nézve ugyanazok maradtak. A strychnint bőraláfecskendés útján vittük a testbe , pedig egyrészt azért, mert a felszívatásra szánt adag, pontosabban meghatározható, másrészt mert ezen felszívódás biztosabban megtörténik , s a szer hatására, ha egyátalában ez esetben javulást fog előidézni, sokkal biztosabban számíthatni. Hogy a gyógyszer ily módon sokkal előbb külön fölszívódásának jeleit, ez esetbe nem jöhetett tekintetbe, minthogy számos tapasztalatainknyomán e téren, a bőraláfecskendés ez utolsó előnyét csak ott becsüljük nagyra, hol roppant nagy kiállhatlan fájdalmak csilapításáról vagy roszindulatú váltólázak gyógyításáról van szó. Egy másik körülmény pedig, mely bennünket a strychnin bőraláfecskendésére bízhatott, az valahogy Waldenburg 22) egy idevágó esetet leirt, hol mind a két hangszalag tökéletes hüdése, mely hangtalansággal vala egybekötve, strychnin bőraláfecskendése által rövid idő alatt tökéletesen meggyógyult. A kortörténetet fényes sikere miatt kivonatban közöljük: Soth kisasszony, 20 éves, állítólagos meghűlés után, éjszakának idején fejfájástól lepetett meg, mely másnap is tartott, míg a hang tisztasága fogyni kezdett és rekedtté vált. Másnap a beteg tökéletes hangtalansággal felébredt , mely minden félbeszakadás nélkül ezentúl is megvolt. Köhécselés vagy torokfájdalom nem volt jelen. Hegyi vidékein tartózkodás, nemkülönben a villamozás alkalmazása semmiféle haszonnal nem jártak. Későbben köhécselés, szárazság és égetés a torokban szegődtek hozzá. A most történt gégetükörrelvizsgálás a valódi hangszalagokat rendes színben tünteté elé, melyek azonban „a“ hangoztatása alatt csak lassan közeledtek egymáshoz és a megközelítésnél a hangrést tökéletesen el nem zárták, hanem mindig 1/2—1 vonalnyi széles ívszerű hasadékot hagytak maguk között. Tehát a gégeszűkítő izmainak hüdése volt jelen, de e mellett gyenge hurutnak tünetei is mutatkoztak. Ez utóbbi konyhasó és terpetinolaj belégzése által enyészett, de a hüdés változatlanul megmaradt. A strychnin endermaticus alkalmazása (q12— '/6 szemer naponta), mely a paizsporcz felett történt, 3 hét alatt a kórállapotot semmikép sem változtatta. Waldenburg most a strychnin bőraláfecskendését vette igénybe és kezdett január 1-én y40 szemerrel, beszúrási hely a paizsporcz feletti bőr volt. Másnap reggel, tizenegy hó múlva legelőször, kezdett a hang timbre-t nyerni és minthogy a tisztulás beállott, csak január 6-án lehetett a fecskendőseket folytatni és pedig a0sz-rel. Másnap hasonló fokú javulás állott be. Január 7-én/a tsz. befecskendése, mire ismét javulása a hangnak mutatkozott. 8-án ismét 1 40 sz. befecskendése majdnem közvetlen az injectio után a hang mindinkább emelkedett, míg fél óra múlva anynyira megváltozott, hogy ép ember hangjától el nem tért. A kedvező eredmény még másnap is jelen volt, csak hogy a beteg hamar kifáradt. Január 10-én ismét V3nSz. belövelése. A kimerülésnek érzete is kezd enyészni. 13-án felhevülés és meghűlés következtében a hang újra elreked. Ismét v30sz. befecskendése és szalámin só oldat belehelése, miáltal hanga annyira javult, hogy 15-én már is rendes volt és ezentúl is olyan maradt. Tükörreli vizsgálás alkalmával a hangszalagok rendesen működtek. A siker nagyobb biztosítására január 15-, 17-, 24- és 29-én még történtek injecttok, úgy hogy négy hét letelte alatt 11 fecskendős tétetett meg és egészben csak valamivel több l/3sz. strychninnél fogyasztatott el. Sem a beteg jóléte, sem érvelése, vagy látáni változás nem tapasztaltatott. (Vége köv.) 722 KÖNYVISMERTETÉS. Handbuch der physiologisch- und pathologisch-chemischen Analyse für Aerzte und Studirende, von Felix Hoppe-Seyler o. Fros. d. angewandten Chemie an der Universität Tübingen. 2-ik bővitett és teljesen átdolgozott kiadás. Berlin, 1865. A. Hirschwald kiadása. Nagy 8-rét, 404 l. 14 fametszettel és egy színes kőnyomatú táblával. A vegytan fontosságáról úgy az élet, mint a kórtanban mindannyian meg vagyunk győződve, minthogy a körébe vágó S2 Alig. Medizin. Central Zeitung J. 1864. Nro. 21.