Orvosi Hetilap, 1865. december (9. évfolyam, 49-53. szám)
1865-12-03 / 49. szám
783 mert ha elmeszesedett gamóczhólyaggal (Echinococcus Blase) volna dolgunk, akkor nem lelhetnénk a terményben májképleteket, horogkoszorúnak (Hackenkranz), vagy egyes horgoknak pedig hire-pora sincs a górcsői vizsgálatnál. Elmeszesedett tömlők tömkelege sem lehet, mert miként kerülne beléjük a májgyurma? Nem lehet elrostosult duzzadékony szövet (erectiles Gewebe), mert annak vér a bennéke; ha csonttá alakult rák volna a termény, akkor valószínű, hogy egyébütt is mutatkozott volna ráklerakódás. Ezek után ismétlem, hogy az említett mésztermény minden erősebb mozgásnál izgatólag hatott a hashártyának fallapjára, és együttérzés meg érintkezés útján a hashártya zsigerlapjára is, miáltal gyakori és csaknem folytonos volt a vérbőség és a vérpangás; ezen folyamatok útján kiizzadások és lábtünetek, vagyis hashártyalobi visszaesések fejledezzenek ki, hasonlók ama lobismétlődésekhez, melyeket idült köldöksérveknél észlelhetünk, melyek, ha czélszerű sérvkötő által vissza nem tartatnak, hosszadalmas huzavonás által gyászos zavarokat okoznak az edény és az idegrendszerben. Újabb szerkezetű kényelmes mankó. *) Közli Batizfalvi S. tr., egyetemi m. tanár. Hermann tr. egyetemi m. tanár Prágában az eddig használtnál, saját gyakorlatában czélserűbbnek bizonyult mankóról tesz említést a „Prager Vierteljahrschrift“ 1865-ik harmadik kötetében. Intézetemben kísérlet alá vettem szintén a nevezett kartársam által ajánlott új szerkezetű mankókészüléket s azt tisztelt ügyfeleim további figyelmébe ajánlani el nem mulaszthatom. A közönséges mankó — mint tudjuk — merev nyomást gyakorol a hónaljra és így a mellkasra is, a mi nem közönyös dolog oly betegnél, ki huzamosabb ideig mankón kénytelen járni, kivált akkor, midőn egyszersmind valamely tüdőbajban (p. o. gümőkórban) vagy szívbántalomban szenved. Mert hiszen jól tudjuk, hogy a tovalengésnél a testnek egész, súlya mankóra nehezedik és így a mankó a vállat fölfelé nyomja, miáltal a felső mell- és hátizmok megfeszülnek ugyanakkor, midőn ezen izmok a test súlya által lefelé is rongáltatnak. Hogy pedig ezen körülmény a légzést tetemesen gátolja — világos. De ezenkívül tekintetbe kell vennünk azon zökkenést — rázkódtatást — is, melyet a közönséges mankó a hirtelen beálló lökés és ellenlökés által okoz járás közben. Minden hiányok s az erős nyomás érzete hamar kifárasztják azon beteget, ki vagy külsérelem vagy idült alvégtagi baj miatt, hosszabb ideig mankóra szorul. Ezen hiányokon pedig teljesen nem segíthetünk azáltal, ha a mankó hónalji részét jól kibéleltetjük. Hermann egyetemi m. tanár az idemellékelt rajzon észlelhető egyszerű készülékkel a fennérintett hiányokon lehetőleg segített. Ezen készülék abban áll, hogy Hermann Jr. a mankó fejét a mankó alsó részével (testével) csavartoll segélyével ruganyos összeköttetésbe hozza. A mankó feje (I ábr. a) két sárga rézpléhből készített csővel (I, II ábr. b) áll összeköttetésben, és a mankó testének (I ábr. c) felső része villaszerűleg (I, II ábr. d) szabadon nyílik a nevezett két pléhcsőbe. A mankó villaszerű felső vége azonban nem érinti a mankó fejét, de sőt a pléhcsőbe szabadon föl és alá tolható. Villaszerű két vége vassodronyból készült tekercs-rugóval van körül csavarva (N ábr.e) olyképen, hogy a nevezett villaszerű mankóvég ezen rugó miatt feljebb nem I emelkedhet, és közte s a mankó feje közt szabad tér marad (II ábr. 1). A vassodronyos tekercs-rugó, mely alant a mankó villáihoz van erősítve, fenn szabadon áll s teljesen kitölti a fa- és pléhcső közötti tért. Azon a ponton, hol a tekercs-rugó szabadon végződik, a sárga rézpléhből készített cső belső részén egy kis lécz emelkedik ki (II ábr. g) a mely léczen a mankó villaszerű végei áthatolhatnak ugyan, de a csavartoll , mely a mankó ezen végeihez van erősítve a lécz által feltartatik. Ha már most a súly függélyes irányban a mankó fejére (NI ábr. h) akkor a mankó feje a hozzá erősített pléhcsőhaz II. I. vel egyetemban aláfelé sülyed s a mankónak villaszerű végei a pléhcső szabad űrébe nyomulnak anynyira, mennyire a pléhcsőben elhelyezett lécz a csavartoll összenyomását engedi. Megszűnvén a felülről ható nyomás, a csavartoll ismét felemelkedik s a mankó fejét a pléhcsővel együtt fölfelé tolja. A csavartoll oly erős legyen, hogy azon esetben se emelkedhessenek a mankó villaszerű végei a mankó ha a test egész súlya a mankóra nehezedik. A mankó felső villaszerű végei a pléhcsőbe pontosan illő koronggal (II ábr.i) vanmegerősitve, mely a mankó fák villaszerű végeinek kisiklását a pléhcsőből megakadályozza, miután a csavartoll működését szabályozó lécz fölött áll. Ezen korong biztosítja a mankó villaszerű végeit a pléhcsőben úgy, hogy azok ne inoghassanak s épen ez egyesíti a mankó felső és alsó részét tökélyes egészszé. A mankó villaszerű szárai aláfelé mindinkább szűkülnek, s végre rövid testté (I ábr. c) egyesülnek, mely sárgaréz tokkal (I, II ábr. k) van megerősitve. Ezen tok legalsóbb része félgömb alakú űrt rejt magába s ott kétfelé srófolható (II ábr. b). Az imént érintett űrbe kis gummlabdát helyezünk (II ábr. m) mely a tok alsó részének (II ábr. n) visszasrófolása által ezen űrben feszesen rögzíttetik. A labda kisebb fele, mely szabadon kiáll (II ábr. o) a mankó legalsóbb részét képezi, s járás közben csakugyan ez érinti a földet. Ezen gummigolyót kopás esetében ép oldalára fordítjuk s így biztossága és ruganyossága újra helyre van állítva. A mankó, hogy járásra alkalmas legyen, a beteg hónaljáig kell érnie akkor, midőn az egyenesen áll anélkül hogy rátámaszkodnék. I ábr. p. azon haránt czöveket jelöli, melyet a kinyújtott karral fogunk meg, s melynél fogva a mankót vezetjük. E fölött még egy másik czövek is (I ábr. q) egyesíti a mankó két szárát, melynek azonban az 1-ső ábrán b. alatt már érintett pléhcsőtől oly távolságban kell állnia, hogy a pléhcső szükségképein lejebb ereszkedését ne akadályozza. A felső czövek támaszul szolgál a karnak állás és pihenés közben, midőn a kar a könyökizületben meghajtatván, a hónaljat kellemesen szellőztetjük, s a kar helyzetváltozása által üdülést is talál a beteg. Azonkívül a leírt kétszövek a mankó szárainak erősítésére is szolgál. Lengőjárás közben a test súlya ezen új szerkezetű mankóra nehezedvén, a leirt készülék nem engedi a test hirtelen lesüppedését, s a vállak sem lehetnek általa fölfelé, hanem a mankó gyöngéden enged s a vállak rendes helyzetükben maradhatnak. A test pedig a tovalengésből felegyenesedvén ezen cselekményében a csavartoll által istápoltatik. Míg a régi merev mankó minden lépten s a legkisebb kavicsról történt lesiklás után is nagy lökést s ellenlökést okozott, addig ezen újabb s csélszerűbb szerkezetű mankó által alig szenved némi rázkódtatást a mellkas és a test; ezen új mankó nem van- 49* *) A budapesti korvoaegylet nov. hó 25-én tartott 1. ülésében a közsír ! által be jön mutatva. • 784