Orvosi Hetilap, 1865. december (9. évfolyam, 49-53. szám)

1865-12-03 / 49. szám

783 mert ha elmeszesedett gamóczh­ólyaggal (Echinococcus Blase) volna dolgunk, akkor nem lelhetnénk a ter­ményben májképleteket, horogkoszorúnak (Hacken­kranz), vagy egyes horgoknak pedig hire-pora sincs a górcsői vizsgálatnál. Elmeszesedett tömlők tömke­lege sem lehet, mert miként kerülne beléjük a máj­gyurma? Nem lehet elrostosult duzzadékony szövet (erectiles Gewebe), mert annak vér a bennéke;­­ ha csonttá alakult rák volna a termény, akkor valószínű, hogy egyébütt is mutatkozott volna ráklerakódás. Ezek után ismétlem, hogy az említett mésztermény minden erősebb mozgásnál izgatólag hatott a hashár­tyának fallapjára, és együttérzés meg érintkezés útján a hashártya zsigerlapjára is, mi­által gyakori és csak­nem folytonos volt a vérbőség és a vérpangás; ezen folyamatok útján kiizzadások és lábtünetek, vagyis hashártyalobi visszaesések fejledezzenek ki, hasonlók ama lobismétlődésekhez, melyeket idült köldöksérvek­nél észlelhetünk, melyek, ha czélszerű sérvkötő által vissza nem tartatnak, hosszadalmas huzavonás által gyászos zavarokat okoznak az edény és az idegrend­szerben. Újabb szerkezetű kényelmes mankó. *) Közli Batizfalvi S. tr., egyetemi m. tanár. Hermann tr. egyetemi m. tanár Prágában az eddig hasz­náltnál, saját gyakorlatában czéls­erűbbnek bizonyult mankó­ról tesz említést a „Prager Vierteljahrschrift“ 1865-ik harma­dik kötetében. Intézetemben kísérlet alá vettem szintén a neve­zett kartársam által ajánlott új szerkezetű mankókészüléket s azt tisztelt ügyfeleim további figyelmébe ajánlani el nem mulaszthatom. A közönséges mankó — mint tudjuk — merev nyomást gyakorol a hónaljra és így a mellkasra is, a mi nem közönyös dolog oly betegnél, ki huzamosabb ideig mankón kénytelen járni, kivált akkor, midőn egyszersmind valamely tüdőbajban (p. o. gümőkórban) vagy szívbántalomban szenved. Mert hiszen jól tudjuk, hogy a tovalengésnél a testnek egész, súlya man­kóra nehezedik és így a mankó a vállat fölfelé nyomja, miáltal a felső mell- és hátizmok megfeszülnek ugyanakkor, midőn ezen izmok a test súlya által lefelé is rongáltatnak. Hogy pedig ezen körülmény a légzést tetemesen gátolja — világos. De ezenkívül tekintetbe kell vennünk azon zökkenést — ráz­­kódtatást — is, melyet a közönséges mankó a hirtelen beálló lökés és ellenlökés által okoz járás közben. Minden hiányok s az erős nyomás érzete hamar kifárasztják azon beteget, ki vagy külsérelem vagy idült alvégtagi baj miatt, hosszabb ideig mankóra szorul. Ezen hiányokon pedig teljesen nem segíthetünk azáltal, ha a mankó hónalji részét jól kibéleltetjük. Hermann egyetemi m. tanár az idemellékelt rajzon ész­lelhető egyszerű készülékkel a fennérintett hiányokon lehetőleg segített. Ezen készülék abban áll, hogy Hermann Jr. a mankó fejét a mankó alsó részével (testével) csavartoll segélyével ruga­nyos összeköttetésbe hozza. A mankó feje (I ábr. a) két sárga rézpléhből készített csővel (I, II ábr. b) áll összeköttetésben, és a mankó testének (I ábr. c) felső része villaszerűleg (I, II ábr. d) szabadon nyí­lik a nevezett két pléhcsőbe. A mankó villaszerű felső vége azonban nem érinti a mankó fejét, de sőt a pléhcsőbe szabadon föl és alá tolható. Villaszerű két vége vassodronyból készült tekercs-rugóval van körül csavarva (N­ ábr.­e) olyképen, hogy a nevezett villaszerű mankóvég ezen rugó miatt feljebb nem I emelkedhet, és közte s a mankó feje közt szabad tér marad (II ábr. 1). A vassodronyos tekercs-rugó, mely alant a mankó­­ villáihoz van erősítve, fenn szabadon áll s teljesen kitölti a fa- és pléhcső közötti tért. Azon a ponton, hol a tekercs-rugó szabadon végződik, a sárga rézpléhből készített cső belső részén egy kis lécz emelkedik ki (II ábr. g) a mely léczen a mankó villaszerű végei áthatolhatnak ugyan, de a csavar­toll , mely a mankó ezen végeihez van erősítve a lécz által feltartatik. Ha már most a súly függélyes irányban a mankó fejére (NI ábr. h) akkor a mankó feje a hozzá erősített pléhcső­haz II. I. vel egyetemban aláfelé sülyed s a mankónak villaszerű végei a pléh­cső szabad űrébe nyomulnak any­­nyira, mennyire a pléhcsőben el­helyezett lécz a csavartoll össze­nyomását engedi. Megszűnvén a felülről ható nyomás, a csavartoll ismét felemelkedik s a mankó fe­jét a pléhcsővel együtt fölfelé tolja. A csavartoll oly erős legyen, hogy azon esetben se emelkedhessenek a mankó villaszerű végei a mankó ha a test egész súlya a man­kóra nehezedik. A mankó felső villaszerű végei a pléhcsőbe ponto­san illő koronggal (II ábr.­i) van­­megerősitve, mely a mankó fák villaszerű végeinek kisiklását a pléhcsőből megakadályozza, mi­után a csavartoll működését sza­bályozó lécz fölött áll. Ezen korong biztosítja a mankó villaszerű vé­geit a pléhcsőben úgy, hogy azok ne inoghassanak s épen ez egyesíti a mankó felső és alsó részét töké­­lyes egészszé. A mankó villaszerű szárai aláfelé mindinkább szűkül­nek, s végre rövid testté (I ábr. c) egyesülnek, mely sárgaréz tok­kal (I, II ábr. k) van megerősitve. Ezen tok legalsóbb része fél­gömb alakú űrt rejt magába s ott kétfelé srófolható (II ábr. b). Az imént érintett űrbe kis gummlabdát helyezünk (II ábr. m) mely a tok alsó részének (II ábr. n) visszasrófolása által ezen űrben feszesen rögzíttetik. A labda kisebb fele, mely szabadon kiáll (II ábr. o) a mankó legalsóbb részét képezi, s járás közben csakugyan ez érinti a földet. Ezen gummigolyót kopás eseté­ben ép oldalára fordítjuk s így biztossága és ruganyossága újra helyre van állítva. A mankó, hogy járásra alkalmas legyen, a beteg hónal­jáig kell érnie akkor, midőn az egyenesen áll anélkül hogy rá­támaszkodnék. I ábr. p. azon haránt czöveket jelöli, melyet a kinyújtott karral fogunk meg, s melynél fogva a mankót ve­zetjük. E fölött még egy másik czövek is (I ábr. q) egyesíti a mankó két szárát, melynek azonban az 1-ső ábrán b. alatt már érintett pléhcsőtől oly távolságban kell állnia, hogy a pléhcső szükségképein lejebb ereszkedését ne akadályozza. A felső czövek támaszul szolgál a karnak állás és pihenés közben, mi­dőn a kar a könyökizületben meghajtatván, a hónaljat kelle­mesen szellőztetjük, s a kar helyzetváltozása által üdülést is talál a beteg. Azonkívül a leírt két­szövek a mankó szárainak erősítésére is szolgál. Lengő­járás közben a test súlya ezen új szerkezetű man­kóra nehezedvén, a leirt készülék nem engedi a test hirtelen lesüppedését, s a vállak sem lehetnek általa fölfelé, hanem a­ mankó gyöngéden enged s a vállak rendes helyzetükben ma­radhatnak. A test pedig a tovalengésből felegyenesedvén ezen cselekményében a csavartoll által istápoltatik. Míg a régi merev mankó minden lépten s a legkisebb ka­vicsról történt lesiklás után is nagy lökést s ellenlökést okozott, ad­dig ezen újabb s csélszerűbb szerkezetű mankó által alig szen­ved némi rázkódtatást a mellkas és a test; ezen új mankó nem van- 49* *) A budapesti k­­orvoaegylet nov. hó 25-én tartott 1. ülésében a közsír ! által be jön mutatva. • 784

Next