Orvosi Hetilap, 1866. május (10. évfolyam, 18-21. szám)

1866-05-06 / 18. szám

321 322 Az idült lefolyású eseteknél, láznélküli elmezavaroknál különös figyelembe veendő a táplálkozás. Opium, chinin, tart, stibiat, camphora, moschus sat. itt-ott eredménynyel, nagyobbrészt siker nélkül alkalmaztattak. Mily körülmények között nyújtandó az egyik vagy másik szer hiányzik a kellő javalat. Helybeli érzéstelenítés császármetszés esetében. Benj. W. Richardson tudor után. A „Medical Times et Gazette“ 1866-ki­­­ső kötetéből. Ezen lap múlt számai egyikében előadtuk azon lendüle­tet, melyet a helybeli érzéstelenítés angol törekvések által leg­újabban nyert, most pedig császármetszés esetét fogjuk kö­zölni , mely legszerencsésebb sikerrel végeztetett, s hol a Richardson módja szerinti érzéstelenítésnek a legjobb hasz­nát vették. "1866-diki mártius 28-án Greenhalgh tanár elhatározta, hogy nőnél, kinél a császármetszés mulaszthatlanul szüksé­gessé vált, a helybeli érzéstelenítést alkalmaztassa, minek esz­közlése végett Richardsont megkérte. Ezen elhatározásánál pedig akként okoskodott, hogy ha a felületes metszés, nemkü­lönben a sebnek varratok általi egyesítése fájdalom nélkül tör­ténhet meg, a műtett aligha több fájdalmat fog érezni, mint mennyit rendes szülés alkalmával okvetlenül ki kell állania; továbbá vélte, hogy a helybeli érzéstelenítés egyszersmind nemcsak a vérzést csilapítandja, hanem a méh gyorsabb össze­húzódását is eszközlendi; végül azt is fel lehetett venni, hogy ilyképen a kellemetlen hányás el lesz kerülve, mi a hangyany­­halyag általi bódításkor nem egyszer be szokott következni. Richardson Jr. Greenhalgh okoskodását helyeselve, az érzéste­­telen­tés eszközlését magára vállalta, mely czélra nyolcz­obony­­tartalmú két nyakú palaczkot tiszta boregénynyel töltött meg, a nyakak mindegyikébe vastag csatornájú sugártámasztó csö­vet illesztvén, míg a boregény elpárologtatására két kézifúvó használtatott, mely kaucsukcső által a sugártámasztóval egygyé volt forrasztva. Alkalmazás előtt a készülék használhatósága megvizsgáltatott, midőn Richardson találta, hogy harmincz másodpercz alatt saját alkarjának mellső felülete teljesen érzéstelenné vált, mi Sedgwick tudor alkarján még gyorsab­ban bekövetkezett. Richardson a varratokhoz vékony sugár­támasztó csővel is ellátta magát. A bőregénynek a sugártámasz­­tóban való emelkedése a kéz melege által eszközöltetett, mint ezt az ide mellékelt ábra mutatja. A műtétéi 29-kén r. 9 e. 4 p. számos orvos jelenlétében történt az alacson termetű, de erőteljes , körülbelől harmincz éves asszonyon, ki éjszakáját meglehetősen jól töltötte, gyomra azonban igen ingerlékeny volt, miért azon félelmét fejezte ki, hogy alkalmasint hányni fog. Nyelve fehéren, arcza pedig halaványan nézett ki, s 74 erős érlökés számláltatott. A széke­lés szabad volt. A beteget rövid de széles asztalra fektették, hasa és melle pedig olajos tafotával befedezett, melyben tojás alakú, a has mellső felületét szabadon hagyó ok volt; továbbá kíván­ságára szemét zsebkendővel könnyedén bekötötték. Szétválasz­tott alsó végtagjai meghajlítva az asztal szélén két segéd által tartottak. Greenhalgh Jr. középen állott,­míg segéde bal olda­lon foglalt helyet, Richardson­­pedig, segédével Sedgwick tudorral, az érzéstelenítést a jobb oldalon eszközölte. Miután Greenhalgh a helyet, hol metszeni akar, kijelölte, Richardson a sugártámasztó csöveket kevéssé egymás felé haj­lította, egyszersmind azokat a bőrhöz másfél ujjnyira közelít­vén. Néhány másodpercz múlva az égény érzéstelenítő hatása négy ujjnyi hosszú és két ujj széles téren mutatkozott, miért a sugártámasztóknak párhuzamossá tevésével az szélesbittetett. Huszonöt fúvónyomás eltelte után a bőr fehéredni kezdett, de ekkor Greenhalgh az érzéstelenítést kevéssé jobbra terjesz­tetni kívánván, ez­által néhány másodperc­ elveszett, minél­fogva az érzéstelenítés összesen negyvenöt másodperczet vett igénybe. Ezután Greenhalgh egyetlen metszés által a méh felett a bőrben s a bőralatti kötszövet jelentékeny rétegében igen mély sebet csinált, s míg Richardson az égény sugarak­kal mindenhol a kést követte, a hasfal tökéletesen átmetszetett. Ezen idő alatt a beteg mit sem érzett, tökéletesen nyugodt volt, egyetlen hangot sem bocsátott magától, arczának egyetlen vonása sem változott, valamint az érlökések is tökéletesen változatlanul úgy történtek, mint előbb. A lecsupaszított méhre szinte bocsáttatott égénysugár, de a sugártámasztók a nyílt sebtől csakhamar elvonatván , jobb oldalon a köldök alatt, a sértetlen bőrre alkalmaztattak. Ilykér sikerült, hogy a méh keresztülmetszése szinte fájdalom nélkül folyt le, de egyszerső­m mind igen erősen húzódván össze, Greenhalgh kezét abba felettébb nehezen dughatta be, s a beteg csak akkor árult el kellemetlen érzést, kérdezvén, hogy mit tesznek ? A magzat a méh erőteljes összehúzódásai között gyorsan kifejtetett, a­­ magzatvíz pedig nagy zörejjel üríttetett ki, minek történése­i alatt a műtett olykép nyilatkozott, mint a szülőnek átalában­­ véve nyilatkozni szoktak : „bizonyosan meg fogok halni.“ Azon a nyugtatásra, hogy a gyermek kivétetett, a beteg megcsendese­­­­dett, de a méhlepény kivétele alkalmával ismét rögtöni fájda- l lomról panaszkodott, mi kétségkívül a méh összehúzódásából származott. A méh oly hathatósan húzódott össze, hogy varra­tok alkalmazása feleslegessé, sőt lehetlenné vált, minthogy az szem elöl eltűnt. Húsz perczig, mely idő alatt a műtett egészen közönyö­­sen érezte és viselte magát, alig mutatkozván valami kevés vér, mely szivacs által itattatott fel, a hasfali varratok esz­közléséhez fogtak, midőn egynek kivételével minden tűszú­­rásnak megfelelőleg a bőr érzéstelenittetett. Mely alkalommal a varrat helyén érzéstelenítés nem történt, a beteg fájdalomtól felkiáltott. A hét hónapos gyermek egy óra múlva meghalt, az anya azonban mindig jól érezte magát. A legjobban evett, ivott és­­ aludt, fájdalomról nem panaszkodott, a székletételek rendesen­­ mentek véghez, valamint könnyen hugyozott. A seb heveny s hegedés útján begyógyult, s ápril 6-án a varratodat el lehe­­­tett távolítani. A következő pontok érdemlik meg a ügyeimet: 1) A műtétés alig járt valami kevés fájdalommal, s ezt is csak csekély szülfájdalomként lehetett tekinteni; 2) a műtétéit megelőzőleg a beteg hányni akart, de a helybeli érzéstelenítés mellett hányás még sem következett be, mi hagyanyhalyag általi bódításkor bizonyára el nem maradt volna, ekkor pedig a belek a sebbe jutván, a műtétéi hosszabb lefolyású és bonyolodottabb leendő; 3) a hideg a vérzést csilapitotta, s a vesztett vér a három odtonyt nem haladta túl; 4) a hidegnek köszönhetni, hogy a méh oly hathatósan húzódott össze; 5) a beteg a műtétei alatt semmi rázkódást se szenve­dett , míg hangyanyhalyag általi bódítás alkalmával nem egy­szer előfordul, hogy metszéskor összerezzen, s a szívlöké­sek megállanak , mintha mellére erős ütést kapott volna; 6) hogy az eszmélet nem hiányzott, az műtéteikor elő­nyül szolgált, így a beteg nem nyugtalankodott, mindig csende­sen viselte magát, s midőn egyszer felszólittatott, hogy a re­keszizommal ne nyomjon lefelé, azonnal engedelmeskedett; 7) a műtétei alatt legkevésbé sem kellett attól tartani, hogy a beteg meg fog halni. —« —

Next