Orvosi Hetilap, 1866. július (10. évfolyam, 26-30. szám)
1866-07-01 / 26. szám
461 462 nyelvalatti idegnek hüdése is forgott fenn, tehát oly idegé, mely eredetét a nyulagyból veszi, s mely a koponyából igen rövid pályafutás után közel eredési helyéhez lép ki. A betegnél észlelt im ezen hüdési tüneményeken túl, találkoztunk még más idegterületek izgatottsági tüneteivel. Ide kell számítanunk a jobb oldali csuklyás és mellkulcscsecsizom összehúzódási állapotát,mely sokkal erélyesebb és tartósabb volt, sem mint egyszerűen az ellenműködő izmok hüdéséből volna kimagyarázható, hanem a Willis idegének izgalmi állapotára utal. És ide tartozik a légvétel és szívlökés azon sajátságos volta és még sajátságosabb összetalálkozása, melyben a bolygideg izgatás ép élettanilag hű képére kellett ismernünk, különösen azért, mert ezen izgatásnak két irányban, a légvétel és szívműködésre vonatkozó hatását láttuk együttesen föllépni, melyek Rosenthal és Bezold classicus munkáik által, mint a légvételek számának gyarapodása nélkül, más oldalon mint a szívműködésnek számra és értékre nézve egy iránt mutatkozó csökkenése kísérletileg be lön bizonyítva. * * * Összefoglalván a fejtegetett kórtüneményeket, és ezeknek a bántalmi hely kórisméjére vonatkozó jelentőségét, nyilvános volt, hogy a test bal oldalának oly nagy mérvű mozgatag mint érzeteg hüdését, az agy jobb felének bántalmára kelljen visszavinni. A szinte bal oldali arczhüdés kiterjedése és foka pedig oly nyomatékosan utalt környi arczbüdés gondolatára, hogy egy a bal arczidegtörzsre ható, bal oldali gócz jelenlétét legalább is tekintetbe kellett venni, mely eszme elfogadása mellett az ugyancsak bal oldali szemtávolító ideg hüdése is könnyen magyarázhatóvá vált volna. És valóban semmi körülmény nem létezett, mely ily fölvétel egyenes cáfolatául lett volna tekinthető, ha csak nem az, hogy a baj minden agyi előzmények nélkül rögtöni föllépte, alig engedhetett más hüdési okra gyanítani mint vérömlenyre, mely ha egy nagyobb góczban,a jobb és bal agyfélre roncsolólag hatóban jelenik meg; mindenesetre nehezen érthető, hogy a bal arczidegtörzs és mozgatag központok között elhelyezett Város-híd és bal agyszár ne szenvedett volna, melynek pedig semmi jele észlelhető nem volt. Két elkülönzött vérömlenygócznak egy időbeni támadása, oly körülírt alapi területen, egy egyénen, kinél a körzeti literek vizsgálata azérfal elváltozásokat nem jelzett, sőt ki koránál fogva nem is tartozott az agyvérömlenyekre kiválólag előkészített egyének közé, — ez még a bal szívtúltengés jelenléte mellett is annyi megalapíthatlan fölvétel jóhiszemű elfogadását igényelte volna, hogy ezen kórisme csakis jobbnak hiányában bírt volna csak valószínűségi értékkel is. Ezen felül még mindig hátra maradandott a nyúltagyra vonatkozó tüneményeknek igen kényszerített indokolása. Meg kell, tehát kisérteni váljon nem található-e oly helyiség az agyban, melyben létre jött egy ömlenygócz, a tünemények kielégítő okát tüntetheté föl? Első pillanatra ilyennek látszott lenni azon terület, mely a nyultagy és Város-híd jobb felének szomszédos részeit foglalja magában. A lobos kereszteződés (Pyramiden Kreutzung) az arczidegnek a Városhídbani kereszteződése, a távolító és nyelvalatti idegeké, megnyugtató alapot nyújtott arra, hogy ezen jobb oldali terület bántalmából a bal oldali hüdési tüneményeket származtathassuk, s ezen felül még a bolyg és jobb oldali Willis idegnek izgatását is megfoghatóvá tette volna. De nehézséggel járt volna a bal oldali háromosztatú ideg értetlenségének megfejtése, melynek nyúltagybeli kereszteződése nincs elfogadva, és épen nem érthető, hogy ily esetben a büdés csak a bal oldalra korlátozódjék, midőn a nyultagy és Város-hídbeli sűrű és fokozatos kereszteződések folytán a test bal és jobb oldalának idegpályái oly változatos szomszédságban fordulnak elő, s ezen agyrészek bántalmai tapasztalatszerűen is tüneményeikben ritkán szorítkoznak a test egyik oldalára! Ez volt az eszmemenet, melyre vezettetém midőn a beteg fölvétele napján hallgatóim előtt a kóresetet tárgyalás alá vettem, s mely oda vezetett, hogy miután a kór föllépési módja kizárja a hosszabb idő alatt keletkező agybajokat: a rögtön támadók között az agyvérömlenyen kivül még másra is kiterjeszszük figyelmünket, olyanra, melynek eszméjét a keringési központ vizsgálata úgy is felkelti: az agy ütereinek lehető tömeszülési folyamatára. (Folyt. köv.) A lőtt sebekről.*) Mutatvány Billroth sebészi kór- és gyógytanából. Fordítja a magyar orvosi könyvkiadó társulat tagjai számára Gabriely Kálmán Jr. [Történelmi jegyzetek. — Nehéz lövegek által okozott sértések. — A puskagolyó által ejtett lőtt sebek különböző alakja — A sebesülek elszállítása és ápolása a táborban. Kezelés: — Szövetkezett lőtt- törések (Sehussfracturen)]. A háborúban nagy számú oly sértések fordulnak elő, melyek az’egyszerű metszett, vágott, szúrt, vagy zúzott-sebekhez sorozandók; a lőtt-sebeket magukat a zúzott-sebekhez kell számítanunk; némi sajátszerűséggel bírnak mégis e sebek, mely azokat érdemessé teszi, hogy külön tárgyaltassanak, miközben, ha csak rövid átalánosságban is, a tábori sebészet körét is érintenünk kell. Mióta a háborúban lőfegyverek használtatnak, a lőtt sebek mindig elkülönítve tárgyaltattak a sebészektől, úgy hogy e tárgy irodalma igen jelentékeny terjedelmet nyert; sőt legújabb időben mint a sebészet külön ága, majdnem önállóvá lett a tábori sebészet az által, hogy a katonákróli gondoskodást, úgy béke mint háború idején, a tüzetes egészségi (hygieinisch) és életrendi (diätetisch) szabályokat , melyek a laktanyákban, a rendes- és tábori kórházakban, a katonák öltözéke és ellátása körül nem fontosság nélküli szerepet játszanak, körébe vonta. — Daczára, hogy — mint a bevezetésben megemlítők, már a rómaiaknál voltak a hadseregnél az államtól alkalmazott orvosok: a középkorban inkább szokássá vált, hogy minden kisebb csapat vezére vitt magával egy magánorvost, ki aztán a csata után egy vagy több segédjével bekötött, ha mindjárt igen tökéletlenül is, a sebesült katonákat, azontúl pedig közönségesen a hadsereggel tovább vonult s a sebesülteket résztvevő emberek gondjára bizta, a nélkül, hogy az állam vagy hadvezér érték kezességet vállalt volna. Csak az állandó hadseregek felállításával lőnek az egyes zászlóaljak és századokhoz orvosok állandóan be* XIX-ik előadás VIII-ik fejezet.