Orvosi Hetilap, 1866. július (10. évfolyam, 26-30. szám)

1866-07-01 / 26. szám

465 kijárati nyílás néha sokkal nagyobb a bejáratinál; a golyó szétrepedése által több darabka és többszörös csontszálkák következtében, két vagy több kijárati nyílás is jöhet létre. Végre megtörténhetik, hogy előretolt csontszálkák kijárati nyílást színlelő sebeket okoznak, míg a golyó részben vagy egészen is a sebben székel.­­ A be- és kijárati nyílás megkü­lönböztetésére aránylag túlságos súly helyeztetett. E megkü­lönböztetésnek csak törvényszéki esetekben van jelentősége, mert csak itt bírhat fontossággal megtudni, a sérült bizonyos helyzetében,­­ vagy amaz oldalról jött-e a lövés, miután a go­lyó irányának különfélesége szerint lesznek a tettes nyomai fölkeresendők. Az út, melyet a golyó a mélységben vesz, néha igen sajátszerű. Futásában ugyanis igen gyakran eltéríttetik a csontok, feszült inak és könyék által, úgy hogy igen csalód­nánk, ha azt hinnék, hogy a be- és kijárati nyílást egyenes irányban összekötő vonal mindig a lőtt­ csatorna lefolyásának felel meg. Legsajátszerűbbek e tekintetben a koponya és mell­kas megkerülései, ha pl. a golyó ferdén éri valamely oldalról a szegycsontot, de elegendő erővel e csontot átfúrni nem bír, tovább futhat a bőr alatt valamelyik borda hosszában , vagy a mellkas oldalrészén vagy csak hátul a gerinczcsatorna mel­lett jő ismét elő. A be- és kijárati nyitások helyzete nyomán azt kellene hinnünk, hogy a mell egyenes vagy ferde irányban át van lőve, és bámulva tapasztaljuk, hogy az ily sebesült lég­zési nehézségek nélkül jö el a csatából azon helyig, hol a bekö­­tözések eszközöltetnek. A lőtt­ sebek szövetkezése lőporperzseléssel, mint ez a közvetlen közelből jövő lövéseknél történni szokott, háborúban ritkábban fog előfordulni. A lőfegyverek vigyázatlan keze­lése, a puskák szétrepedése folytán és sziklarepesztéseknél előjövő szerencsétlenségeknél e bonyodalom nem ritka, s ál­tala a legkülönbözőbb fokú égések okoztathatnak. A lőpor szénrészecskéi gyakran szilárdul behatolnak a bőr felszínébe, s ide begyógyulnak, úgy hogy az érdeklett bőrrész egész éle­ten át szürke-feketés színezetű marad. Többet e tárgyról az égéseknél. A fájdalom lőtt­ sebeknél majdnem teljesen hiányzik; a gyorsaság, melylyel a sértés történik, oly nagy, hogy a sebe­sült alig érez egyebet egy ütésnél azon oldalról, honnét a golyó­­ jő, s csak később jő tudatára a vérző sebnek és a tulajdon­­képi sebfájdalomnak. Számos példák ismeretesek, a­hol a csatázókat, kivált a felső végtagokon lövés érte, s ennek oly kevéssé bírtak tudatával, hogy csak mások vagy a kiömlő vér által lőnek a sebre figyelmessé téve. A vérzés, a lőtt-sebeknél úgy, mint a zúzott-sebeknél­­ rendszerint kisebb, mint a metszett, vágott vagy szúrt-sebek-­­ nél, igen csalódnánk azonban, ha azt hinnék, hogy a szétlőtt , nagyobb üterek nem vérzenek; ellenkezőleg a csatatéren­­ maradt katonák nagy része a nagyobb ütértörzsekből eredő gyors elvérzésben vész el. Ha valami teljesen szétválasztott­­ fej-, hónalj-, vagy czombatér vérzését volt alkalmunk látni,­­ meg leszünk győződve, hogy a vérveszteségnek rövid idő alatt oly szerfelettinek kell lennie, mikép csak is pillanatnyi segély esetén lehet megmentésre gondolni és ez ütereknek mintegy két perczig tartó vérzése okvetlen halált von maga után; ennek daczára is igaz marad azonban, hogy a szétlőtt literek­ből, még ha átmérőjük az orsóüterét közelítené is meg, a vér­zés gyakran csak kis 4 fokú. Már a lőtt­ sebeket leiró legelső sebészek is figyelmessé tesznek e körülményre. (Vége követk.) KÖNYV ISMER­TE T­É­S. A menyhágai ásvány-forrás vegy- és gyógytani tekintetben. Némi tájékozásul azok számára, kik ezen gyógyfürdőt használni óhajtják- közli Kéry Imre. Pest. Nyom. Heckenast Gusztávnál. 1866. 8-rét. XII és 256 lap; a fürdőház képével. — Ára 1 frt 50 kr. „E kis munka azok számára készült, kik a menyházai fürdőt tettlegesen használni akarják, tehát a nem orvosi kö­zönség számára“, ezt írja a szerző; mindamellett őszintén meg kell vallanunk, hogy orvos létünkre is élvezettel olvastuk azt át; valamint hiszszük, hogy tudományunkban is jártasnak kell lenni annak, ki a kis munkát érdeme szerint méltányolni akarja. Nem mindennapi fürdő-monographia az. Nem szorosabb értelemben vett tudományos munka, de még is tudományos embernek műve; nem is reclame sem a fürdő, sem egyes em­berek számára, s még is ajánlója a gyógyintézetnek, mely an­nál könnyebben nyeri meg az olvasót, mivel a meggyőződés nyugodt hangján szól és a tényeket szerepelteti a szokott ma­gasztaló phrasisok helyett. A szerzőt — munkája után ítélve — el nem fogott józan észlelőnek, s tiszta fejű, rendezett tudományé orvosnak kell tartanunk. Ezek épen oly egyszerű mint ritka, és orvosban nagy becscsel biró tulajdonok. — Emeli ezen kellemes benyo­mást az írmodor, mely úgy a könyv berendezése és az egyes tárgyak kezelése, mint a gondolatmenet és nyelv szabatossága tekintetében a felebb említett szellemi tulajdonok hit kinyo­matának látszik. A munka szóval azon benyomást teszi az olvasóra vagy legalább mireánk azt tette, hogy nem csak tapasztalt, higgadt, észszerű orvost, hanem atalán jelentőséges­ egyéniséget is tisztelhetünk a szerzőben. A munkának czélja és terve iránt szerző tisztában van s ahhoz és önnönmagához mindvégig hű marad. Mindaz, a mit mond, sajátja, mit önmagából, életéből, tapasztalataiból merí­tett. A munka nem tükrözi vissza a tudományelmélet mai törekvéseit, s nem találunk benne, különösen a fürdő­iratok­ban mai nap jól-rosszul s minden esetre sokszor idő előtt al­kalmazott élet- és vegytani tételeket, miket az illetők gyakran minden kritika és önálló tanulmány nélkül ád­ablon­szerűen idéznek, hanem egy észszerű orvosnak tudományos és tapasz­talati elfogulatlan észleletére fektetett, eleven orvosi meg­győződése az, mit a munkában találunk. S e meggyőző­désnek alapja oly tudományos, hogy nehéz volna a népszerű műben egy tételt fölfedezni, mely a tudomány ellen vétene, vagy egyoldalúsága, éretlensége és oskolai máz­a által a kri­tikát kihívná. A­milyen a terv, olyan a kivitele is. A vezérelv min­denütt ugyanaz; a részek arányosak ; a határok mindenhol pon­tosan meg vannak tartva ; a nyelv szabatos , magyar ; az elő­adás folyékony, egyszerű, nyugodt, s egyszerűségében minda­mellett meggyőző. Meg lehet, hogy mások, kik utánunk fogják olvasni a munkát, más véleményen lesznek, hogy vagy tisztán az írói ügyességnek és számításnak fogják tulajdonítani azon jeles­ségeket, miket mi egyenesen a szerző egyéniségével hoztunk összeköttetésbe, vagy hogy átalán nem lesz előttük oly nagy értéke azon józan egyszerűségnek és összhangzásnak a munka alakjában, mely nekünk annyira tetszett, — de mi e tulajdo­nokat jeleseknek kénytelenek vagyunk tartani minden műben, melynek feladata az ösmeretek terjesztése, s nélkülözhetlennek azoknál, melyek nem a szakemberekhez, hanem átalán a mívelt közönséghez szólanak. S ha csakugyan egyedül írói ügyesség állította volna ki a munkát ily tökélyben, akkor az annak becséből mit sem vonna le, azonban azon benyomás után ítélve mit az reánk tett, sokkal valószínűbbnek tartjuk azt, hogy itt valóban „le style, cest l’ hommé. A szerző az első fejezetben a fürdőkről atalán szól: a sós, ruganyos, szénsavas, kén-, vas- és a semleges fürdőkről; azután a hideg hűvös, langyos és forró fürdőkről; végre azok jó jótékony hatása segédeszközeiről az életrend, kedély hangu­lat, testi mozgás, jó lég és tiszta üde ivóvízről (1923­­.) Következik Menyháza (oláhul Monyásza) helyi leírása, mely a Biharhegység előhegyi lánczolatában keskeny, árnyas völgyben fekszik ( szélessége a fürdőháznál csak 11 öl), s a fürdő új vegybontása, mely 1863 ban Nendtvich tanár által végrehajtatott; e vegybontás szerint a menyházai fürdő a sem­leges hévvizekhez (akratotherma) tartozik, mint Gastein, Pfaf­­fers, Buda sat.Három forrás van: vizek jegecz tiszta, hőmérséke 31 — 32° C. (24—25 R.) A munka többi részét a menyházai fürdő gyógyhatásá­nak részletezése képezi; a javalatok a betegségeknek népszerű sikerült vázlatával és számos egyszerű kórrajzokkal vannak 466

Next