Orvosi Hetilap, 1866. október (10. évfolyam, 40-43. szám)

1866-10-07 / 40. szám

708 704 I vetkezik, hogy a jobboldali fejérhez könnyebben hozzá­jutha­tunk, mint a baloldalihoz, mert ezen czélból csak a pajzsmi­­rigyet kell kevéssé befelé vonni, míg a belső torkolati vissz­­eret sem kell feltárni. Továbbá a jobboldali fejüzér inkább felületesebben és be a gégesíp felé helyeztetik, a szegykulcs­­csecsizom belső szárának háta megett, a baloldali pedig épen az említett izom két szára vagy feje között van. Különösen nevezetes a fejérnek a bolygideghezi viszonya, e tekintetben tapasztalván, hogy az említett ideg a jobboldalon az ütértől távolabb és kifelé van helyezve, míg a baloldalon az ütérhez közelebb halad, s ugyancsak az utóbbi oldalon azon helyzeti viszony nevezetes, hogy a bárzsing, mely kifelé ívet képez, s azonnal az ütér háta mögött fekszik. A fejüterek még alaki­lag is különböznek egymástól, mennyiben a jobb fejér 1—1 milliméterrel vastagabb, mint a bal, mely közönségesen 8 mil­liméter vastagságú. A hosszúságot illetőleg a bal 1 —1,5'­­nyival hosszabb, mennyi a névtelen ütér hossza. A fejüterek eredetére vonatkozó változatok a következők lehetnek. 1) Mindkét oldali fejér közös törzsből eredhet; 2) a jobb fejér a függér ívéből messze balfelé származhatik, még pedig mint első vagy második ér, minélfogva ekkor ferde irány­ban jobbfele húzódik és légcsőmetszés alkalmával sértésnek van kitéve, ily ritka esetet Bonlard észlelvén, melyben az ér a gerinczoszlop és a bárzsing között vonult jobbfelé, hogy szo­kott helyét elfoglalja ; 3) a bal fejütér a jobb, vagy a bal név­telen ütérből, hogy ha t. i. egy ilyen volna jelen, indulhat ki; 4) a bal közös fejütér kiindulási pontja a függér valamely szokatlan helyén, mint első, harmadik vagy negyedik ér lehet, mely utóbbi esetben a függér ívéből öt ág származik, u. m. a három rendes, s ezeken kívül a két gerinczütér, vagy a három rendes, a bal gerincz- és pajzsütér. Ha mind a két fejér a név­telen ütérből ered, akkor a bal fejér a légcsőmetszést veszé­lyessé teheti, mennyiben a légcsövet meglehetős magasságban kereszte­zik. Scarpa észlelt ily esetet, Burns pedig hármat. Ugyanezen műtét alkalmával a jobb fejütér is megsérthető, ha t. i. a névtelen ütér a gégesíp baloldala felé magasan hág fel. Burns látta a légcsövet a jobb fejér által keresztezve, még­pedig ferde irányban, az edény mintegy 2 l/4- nyira a szegy­csont felső széle felett érvén el a légcső oldalszélét. A közös fejér lekötésére nézve még meg kell jegyeznünk, hogy néha még a gerinctütér is tőle származik, vagy ha a kulcsal­­ütérből is eredne, mindazáltal a fejütér háta mögött közel száll a számára rendelt és a nyakcsigolyák haránt nyújtványaiban levő likak által képezett csatornába. A külső fejütér egyes ágai közül a változatokat illetőleg gyakorlati fontosságú : 1) a felső pajzsütér, ez a legelső ág lévén, mely a külső fejér mellső részletéből származik, eleinte felfelé irányuló ívet képez, csakhamar azonban befelé vonul s eredetinél legtöbbnyire visszéri fonat által fedezik, míg a gé­­geidegtől távol esik. Nem ritkán azonban ezen rendes eredet­­­­től és lefolyástól eltérést lehet észlelni, mennyiben a közös fej- t­értől ered, még­pedig vagy a főosztási ponton vagy ettől 1" távolságra ; néha a nyelvütérrel közösen származik ; továbbá megtörtén, hogy a felső pajzsütér egészen hiányzik, vagy csak az egyik oldalon van jelen, vagy nagyon vékony, mely eset­ben az alsó pajzsütér által pótoltatik, néha szokatlanul vas­tag, míg máskor kettőzött, még pedig leginkább a jobbolda­lon. Olykor két főágra oszlik, melyek közül az egyik a paizs­­mirigy mellső, a másik pedig annak hátsó részéhez megy. Tiedemann észlelt esetet, melyben alsó kisebb és felső nagyobb ág volt jelen, az előbbi adta a mirígyi ágakat és a nyak hátsó ütereit, az utóbbi pedig a nyelvüteret s ezenkívül a szegykulcs-csecsizomi és némely mirígyi ágakat. Ennélfogva,­­ minthogy az ütér már kezdeténél több ágra oszlik, a lekötést­­ mindig az eredethez lehető legközelebb kell eszközölni, külön­­ben megtörténhetvén, hogy csak egy vagy két erősebb ág köttetik le, míg a szabadon maradt ágak által a vérkeringés fenntartatik. A pajzsütérnek a gyűrű-pajzs-szalacsot átfúró i/i— x/i'u mindig állandó, de a légcsőmetszésre vonatkozólag megjegy­zendő, hogy a két felső és alsó pajzsütéren kívül még ötödik paizsütér is létezik és ez az úgynevezett Neubauer-féle paizs­ütér, mely legtöbb esetben a függér ívéből ered, néha azonban a névtelen ütér, vagy a közös fejérből, legritkábban pedig a belső csecsütérből, milyen esetet mind a két oldalon Gruber észlelt, két thyreoidea ima volt jelen, ez gyermeknél fordulván elő. Ugyancsak a Neubauer-féle kettős üteret Hyrtl­a észlelte, oly módon, hogy a jobb a névtelen ütérből, a bal pedig a függér ívéből eredett. Ezen nevezetes ütér a nyak középvonala men­tében a légcső előtt fut fölfelé, vagy mint Meckel látta, a lég­csővel kereszteznek, mennyiben a pajzsmirigy balkarélya felé húzódik. Ezen esetben a műtét nagy mérvben nehezítve van, mennyiben a nélkül is az alsó pajzsvisszér, mely a légcső előtt felülről le a bal névtelen visszér felé halad, útjában a garat, gége és az átellenes oldal hason haránt visszeres ágaival a lég­cső közepén visszeres fonatot (plexus venosus thyeroideus imus s.­impar) képez, mely a műtét terét csaknem egészen elfoglalja. A felső pajzsatér rendes ága szokott lenni a gégatér, mely azonban néha magasabban a külső fejértől is eredhet, néha pedig a pajzsporcz hátsó széle közelében levő ükön át jut a gőg üregébe. Idevonatkozó esetek bonettani museumunk­­ban, több példányban szemlélhetők. Kórtani és műtői szempontból nevezetes a jobb oldali gőg­térnek Arnold által észlelt azon esete, melyben az emlí­tett év rendes utón jutott a gőghöz, később azonban a pajzsporcz jobb lemezének bal szélén ugyan csak azon lemez és a lágy­részek között szorosan a Morgagni féle gyomor felett lefelé adott a gőg üregébe apró ágacskákat, ezután mint 1'’ vastag­ságú ér-törzsöcske a paizs- és gyűrüsporcz között épen a kúp­­szalag mellett ismét előtűnvén a paizsmirigy közép részében és a gőg kül izmaiban ágadzott el. Van még a paizsütérnek nevezetes ága, mely sohase hiányzik, a szak-paizsizom alsó vége felett a középvonal felé ferdén fut le, a társ oldalival kapszalag előtt felfelé tekintő homorú ív alakjában összenyilik. Ezen összenyilás közepéből ágacska ered, mely az említett szalagot közönségesen felső és középső harmadának határán átfúrja s gőgül nyakhártyájának alsó területén ágadzik el. Minthogy ezen ívszerű összenyílás a kúpszalag kül oldala felett fut le, azért a gégenyílás alkalmá­val a metszést a szalag szélességi, nem pedig magassági átmé­rője szerint kell tennünk, még­pedig vagy a pajzsporcz alsó, vagy a gyűrüporcz felső széle irányában. A külső fejér mellső részletéből eredő második ér a nyelvütér. Ezen mintegy 3 mm. vastag ér a pajzsütértől csekély távolságban körülbelöl 2—4 vonalnyira, vagy pedig a külső állótértől közös törzsből ered, befolyásában felfelé egy ívet képezvén, s ezután rézsutosan húzódik le­ és kifelé, később pedig ellenkezőleg be- és felfelé, a szakcsont nagy szarvától mintegy 3''-nyira esve, e közben a nyelvalatti ideg íve keresz­­tedzik az érrel és a keresztedzés helyén van a nyelv visszér is. Ezen a tér lekötése az újabb időben különösen a Fran­­cziák által gyakrabban történ igy pél: Mirault erősen vérző nyelvráknál kötötte le, s kívüle Malgaigne, Amussat, Haubert sat. Az ér eleinte a szakcsont nagy szarvával párhuzamosan fut, majd pedig a porc- és alap nyelvizom között a nyelv állo­mányába hatol. A külső fejér mellső részletéből eredő harma­dik ér a külső állatér. A nyelvütérből mintegy 5'' távolságban indul ki, s azonnal a kéthasú állizom ina alatt a mélységbe, innen pedig mellfelé hajol. Néha mint gyenge ág jelentkezik, midőn csak­ a száj zugig ér, mely esetben a belső szemzugig hiányzó részét a haránt arczi ütér pótolja, s nem ritkán hely­zete is szabályellenes, midőn t. i. az állalatti mirigy hátsó szé­lének barázdájában, látszólag a mirigy közepén fut le. A külső állatér jelentékeny ágát képezik az ajkak koszo­rús üterei, melyek közül az alsó az egyik oldalon néha hiány­zik és a sokkal hosszabb és erősebben kifejlett társütér által pótoltatik, néha az ütér kettőzött, olykor pedig az arcz haránt üteréből, vagy épen a szemgödör alatti ütérből származnak. Az ajkak koszorús üterei rendesen ajkszél közelében hullám­szerűen futnak, útjukban számos apróbb ágakat bocsátván az ajk izomzatához, mirigyeihez és a nyákhártyához, végre az ajkak középtáján összefolynak, összenyílást képeznek, melyből egy-két orrsövényi üzerecske ered. 40*

Next