Orvosi Hetilap, 1866. november (10. évfolyam, 44-47. szám)

1866-11-04 / 44. szám

773 zik, hogy a gyermekkorban minden a vezetéstől, a jó vagy rész nevelési és fejlesztési iránytól vagy példá­tól függ. Nem ritkán tapasztalhatjuk, hogy a kancsal anyának kancsal gyermekei vannak. A gyermek ha látja, hogy szülő­anyja mindig oldalra hajtja fejét, ezen hibás szokást idő folytán szintén elsajátítja. Ha­sonlóképen hozzá­szokik a folytonos pislogáshoz, s több e féléhez, mit szüleitől lát. Ezen utánzási ösztönre támaszkodtunk, midőn több oldalgörnyéken szenvedő alig három éves gyermeket vettünk fel gyógykezelés végett intézetünkbe. Ezek eleinte csupán nézői, bámu­­lói voltak annak, mik intézetem gyógytestgyakorlati termében történnek, a nélkül hogy ők a gyakorlatok­ban tettleges részt vettek volna. Időfolytán — pár hét múlva — midőn a gyöngéd és nyájas bánásmódról meggyőződtek s a többi gyermekekkel megismerked­tek, önkényt sorakoztak s a könnyebb mozgásokban részt vettek. Örömömre szolgált láthatni, mikép ipar­kodik önszántából a 2—3 éves gyermek, társait utá­nozva, a vízirányos karvezetést, kardevonást, törzshaj­tást sat. utánozni. — Mi azonban ilyenkor nem is késtünk a kis gyermek ezen utánzási ösztönét rögtön gyógyczéljaink elérésére felhasználni s a játszi köny­­nyüségből szépen, óvatosan a gyógytestgyakorlat szabályozott mozgásaira mentünk át. Mint említem, voltak eseteink, hol az idősebb gyermekek is vona­kodtak megtenni azon gyakorlatokat, melyekre kü­lönben igen nagy szükségük volt. Azonban az után­zási ösztönre alapított rendszerünk diadalmasan ki­­vívta előnyeit. Az apró világból — mint említők — senkit sem kényszerítünk gyakorlatra, ha annak vég­hezvitelére maguktól nem indultak. A jó példa után indulóval szeretet- és kedélyteljesen gyakoroltunk, s nem fordult elő oly mozgás, melyet a gyermek intő és buzdító modorunk folytán véghez ne vitt volna. Ezen gyakorlatok kivitelénél mindig az egyszerűségre szorít­koztunk, e czélra oly mozgásokat alapítottunk meg, melyek egyszerűségüknél fogva is hatályos befolyást gyakoroltak a gerinczoldalgörnye megszüntetésére, így a legkönnyebb úton-módon gyakoroltattuk az oldali törzshajtást, a törzsfeszítést mell- és hátfelé, részint cselekvő, részint szenvedő (ellenállási) alakban. Annyi bizonyos, hogy az orvosnak ezen gyakor­­­­latok pontos kivitelénél felettébb óvatosnak kell len-­­­nie, hogy azok a tudomány szabályai szerint hajtas­sanak végre. E tekintetben azonban mindig kellő figyelemmel voltunk betegeink állapotára nézve. A meg­szokás törvényére alapítottuk gyógyeljárásunkat ak­kor is, midőn a 2—3 éves oldalgörnyés gyermekek az idősebbek példáján okulva, örömest feküdtek a test­­egyenészi ágyon, és szívesen viselték a támogató de­­rékövet, melyre oly nagy szükségök volt. Az előbbi pontban elmondottak támogatására több esettel szolgálhatunk. Azonban legfeltűnőbb ezek között egy helybeli nagykereskedő három éves, ge­­rinczoldalgörnyében szenvedő gyermeke. Ezen kisded öt hónapi intézeti szerelés folytán, a leggyöngédebb kezelés mellett, lassú szoktatás útján annyira haladott, hogy bajának elhárítására egész terjedelmében min­den nehézség nélkül sikerrel alkalmazhattak a szó­tapasztalatok sebek, különösen lőtt­ sebek gyógykeze­lése körül.*) Közli Verebélyi L­­r. és műtő. (Folyt.) A többi hasonló kijáratnélküli sebekben nem találtam semmit, daczára hogy egy némely sebesült a golyó kivételéről nem em­lékezik. Ha a lövés csontot ért és azt szálkásan meg­zúzta, a szálkák kivétele után hegedésnek indult ez ép úgy, mint a csont sértés nélküli. Meg kell egy esetet említenem, a­hol szinte ily kijárat nélküli sebzés volt a c­omb külső középső felületén. A keveset genyedő seb néhány nap alatt megtisztult és gyógyulásnak indult, midőn egy hét múlva, állítólag roko­naitól kapott sodorral megvonta a sebesült gyomrát. E naptól fogva naponkint 2 óra felé hideggel kezdődő láz jelenkezett. Úgyszinte mérsékelt fájdalom a máj táján. Miután a bélcsa­tornát sós hashajtóval kiüritem, chinint szedett a beteg. A láz gyöngült. Negyed napra néha fellépő csuklás kezdé a beteget kínozni. Ekkor kezdtek az éjjeli zordának lenni és minthogy jéglabdacsok, mustár alkalmazása, morphium czélhoz nem vezettek, egyenletes hőmérséklet miatt belgyógyászi osztályra küldöm a beteget. Harmad napra a hulla mint utólagosan hul­­­lám bonczoltatott. A májat burkoló és a rekeszre átmenő hashár­tya el volt homályosodva és megvastagodva, a májban pedig tetemes nagyságú genygóczok találtattak. Nagyon sajnáltam, hogy nem értesültem előbb a bonczolatról, mert a kórgócz, a sebzés külső kicsinsége miatt a bonczoló figyelmét kikerülte. Nem tagadom genyfelszívódási folyamatot még nem is gya­nítottam. Egy második betegnél az első lábközépcsont volt össze­zúzva a jobb lábon. Nyugalom és hideg borogatások alatt a seb megtisztult a láb daganata lelohadt, sőt néhány szálka kiküszöböltetett. Ekkor a szerencsétlen tilalmam daczára tíz perczig járt, mire összerogyott, heves phlegmone, visszérláb fejlődött, pyaemia pedig véget vetett életének. Az utolsó s nagy csoportot a lőtt­ sebek közt képezik a be és kijárattal bíró sebzések. Ezek kezelése is minél egysze­rűbb, annál gyorsabb gyógyuláshoz vezet, fenyszalagok beve­zetése csupán i­gen gyorsan hegedő külnyílásoknál czélszerű. Nyugalom, tisztántartás, sülyedések nyomás általi kiürítése, szükség esetében ellennyitás (mely után az eredeti nyílások gyorsan hegednek) , sőt ha kell az elvékonyodott bőr fölhasí­­tása, később lapissali edzés a csonttörés nélküli sebzések meg­tisztulását , genyedés kisebbedését és gyógyulást eszközöl­tek. Ez czélhoz vezetett akkor is, ha a daganat miatt az ide­gen test nem volt föllelhető, így egy betegnél a váll felülete­sebb sebzése után létre­jött daganat lelohadása után az alsó nyíláson néhány nap múlva puska­tusa darabok és egy golyó rész jelent meg, melynek eltávolítása után a gyógyulást mi sem akadályozta. A lövés irányát illetőleg néhány nevezetesebb esetet akarok itt elsorolni. Egy sebesültnek a golyó, miután orra hegyét lesúrolta, a bal szájzug fölött be a fül czimpa előtt kihatolt; bejárati nyí­lás a bal orrczimpa tövénél volt, míg a kijárat a jobb szemür alatt. Ennél be volt horpasztva a kemény szájpad bal oldalt, el volt roncsolva az orrcsövény, a jobb orrkagylók, megnyitva a Higmor barlang és összezúzva a felső állkapocs járom nyújt­ *) E czikk elején, lapunk 43. sz. 751. 1. 35. s. alulról: „meghalt 410T- bő­l 410­ helyett olvasandó : a meghalt 410-bő­l 4.“ 774 kott testegyenészi gyógyeljárást. Kisebb fokú izzsu­­goroknál még a legkisebb korú gyermekeknél is czért értünk a szenvedőleges hajtó- és nyújtó gyakorlatok kitartó és huzamosabb használatával. Kétségkívüli, hogy a helybelitett gyógytestgyakor­lat, főleg a gerinczoldalgörnye kisebb és izomgyönge­­ségből származó fokainál gyakorol legfeltűnőbb hatást. S épen azért el nem mulaszthatjuk tiszta ügyfeleinket ezen fontos gyógyhatányra figyelmeztetni, melyet már a leggyöngédebb korban is alkalmazhatunk.

Next