Orvosi Hetilap, 1867. január (11. évfolyam, 1-4. szám)

1867-01-13 / 2. szám

19­20 szövet laza, fonnyadt, a sorvadt izomzat körrajza szemmel könnyen kivehető, a lélegzési s vérkeringési szervek rendesek, úgy szinte a hasnak nagy mirigyei. A csecsmirigyek petyhüdtek, a bimbó kör­zete sötét barna, nyomásnál pár csepp fehéres híg folyadék folt elő. A has köldök alatti részén, bal- és lefelé haladó tojásdad emel­kedettség vehető észre. Közvetlen a köldök felett haránt futó fél hüvelyk hosszú bőr szétválás , melyből folyton igen bűzös hig­er foly. Ezen nyílás halszeglete mellett a kis­ujj hát- és balfelé irá­nyuló egy hüvelyk hosszú, majdnem egyforma tágságú csatornába hatolhat, melyen túl tágabb űrbe jut, melyben csontrészek tapint­hatók. Ugyanezen után a kutasz kedvező vezetés mellett az imént leirt irányban 5—6 hüvelyknyire bevezethető. A leirt domborula­tot tapintva az körtealakúnak és nyomásnál ellentálló testnek mu­tatkozik, melynek oldalhatárai, jobb felül azon vonal, mely a köl­dök bal szélétől azon pontig vonatik, mely a fanegyesülettől más­fél hüvelykkel fekszik balfelé a fancsont vízszintes részén, bal felől azon egyenes, mely az előbbinek kiindulási pontjából a csípőcsont felső mellső töviséhez húzatik. Ezen oldal határvonalak a polpart­­szalag előtt egy hüvelykkel, egymásba ív alakban egyesülnek, me­lyen túl a daganat legnagyobb körzetével hátfelé sülyedni látszik. A daganat semmi irányban nem mozgatható, ha a mozgatási kísér­let a bal oldal felé történ, akkor a hasfalnak jobb oldali részlete feszül meg és viszont. A fekvés változtatás a daganatnak eme viszo­nyát meg nem másítja. A kontatás a daganat fölött tompa dobos hangot ad. A hasnak többi részei puha tapintatúak, a­hol is a kon­­tatási hang teljes, dobos. A hüvelyen és végbélen tett ujjali vizsgá­lat semmi rendellenességet nem talált. Az étvágy jó , a kiürülések rendesek, a test hőmérséklete rendes, az érvelés 82 egy mp. alatt. Esténkénti láz nincs. Az eddigi észlelés meg a felvett lelet kétségkívülivé tette a jelzést legfőbb pontjában. Világos vola, hogy méhen kívüli eresedésbe átment betokolt magzat az, mely a hasban a leírt daganatot ké­pezi, csak fennmaradt a foganatosítandó eljárás és a javalatnak fel­állítása érdekében a helybeli tüneteket, úgy a szervezet általános voltát tüzetesebben fejtegetésünk tárgyává tenni. Ugyanis határo­zottan kellett a következő kérdésekre felelni: A méhenkívüli ter­hességnek , mely felesége fekszik előttünk ? Micsoda összeköttetési viszonyban áll, a magzatot rejtő tömlő a haszsigerekkel és különö­sen a hasfalhoz ? Végre alkalmas-e az egyénnek jelen állapota a műtétre, és ha igen, javulva van-e a hasmetszés ? A méhenkívüli terhesség miféleségére vonatkozóig, az min­denesetre elsődleges, mert a másodlagos már létre­jötte alkalmá­val rendesen belső vérzés által halált okoz. A kürti terhességet azért zárhattuk ki, mert az eféle terhességben az észlelők összevágó tapasztalata után a magzat soha se éri el a hathónapos kort a legkevesebbet, a minek mi a magzatot becsültük és a mint a mag­zatnak a műtét utáni vizsgálata ki is mutatott. — így említi Hec­ker („Beitrag zur Lehre von der Schwangerschaft ausserhalb der Gebähren­mutterhohle, Mouatschrift für Geburts­kunde. Berlin 1859. XIII. 2.) hogy 45 esetben, 26 az első két hónapban, 11 a harmadikban, 7 a negyedikben és 1 az ötödik hónapban halt el. Továbbá ugyanaz i. h. „A hasi terhesség gyakrabban jő elő mint a kürti“ A petefészki terhesség még ritkábban jő elő, és azonfelül meg több tekintély az e nemű terhesség előjövetelét, olyannyira kétségbe vonja, hogy tagadja is, mint Mayer­­1. „Kritik der ex­­trauterinalen Schwangerschaft vom Staatpunkte der Physiologie und Entwickelungsgeschichte. Giessen.) Ezeket számba véve hasi terhességre szavaztunk , annál is inkább, mert oly vastag falzatú magzattömlőt ismertünk fel, a­minő csak az utóbbi méhenkívüli terhesség féleségénél észlelhető. A második kérdés első részét illetőleg szinte a tapasztalat­hoz és pedig a kórboncztanhoz kelle folyamodnunk. Ez t. i. a mag­zattömlő és haszsigerek közti különféle és szoros álhártya össze­köttetést mint tényt állítja elő, így Kleb (Die pathologische Ana­tomie der weiblichen Sexualorgane 535 1.“) Die Wendungen des Sackes .... gehen mit den beweglichen Eingeweiden der Bauch­höhle besonders innige Verbindungen ein, so dass zumal das grose Netz das Mesenterium die Darmparthien an den Sack herangezo­gen und fixirt sind.“ Concrét esetünkben a tömlőnek rögz­itett mi­volta, annak semmi irányban ki nem vihető tovamozgathatása, a mozgatási kísérletnél a hasfalnak ellenkező oldalán észrevehető fe­szülés, bebizonyíttotta annak közvetlen odaforradását a hasfalhoz. Az erős testszerkezet, az általános jólét, a jó étvágy, a láznélküli állapot, a beteget egyaránt ajánlották a műtétre, melynek kivitelét mindegyikünk annál inkább javultnak találta, mivel egyfelül a ré­­szenkinti kihúzás, a magzat nagyságánál fogva hosszas úton is lehe­tetlennek bizonyult; másrészt magára hagyatva folytonosan rohadt anyagokkal telített levegőt színi,­ev vérnek, kimerülésnek van kitéve a beteg. Ezek után másnap, azaz: november 28. a műtétet a felneve­zett agytársak jelenléte és segédkedése mellett ekkor vittem végbe . (Vége következik). Tanulmányok a bujakórtan köréből. Balogh Kálmán ny. r. tanártól Kolozsvárott. I. A bujakóri növedékek. A) A nyirkrendszer és a vérmirigyek. (Folyt.) Lancereaux XVII-ik esetének (Gazette hebdomadaire de mé­­decine et de Chirurgie 1864, sept. 30), tárgyát negyvenöt éves nyomdász teszi, ki a párisi Pitié-be 1866-iki aug. 24-én vétetett fel. A középtermetű és meglehetős erőben levő férfi családjában valami örökölhető betegség nem uralkodott 20 éves korában ge­­nvedő dobra, míg 22 éves korában kankója és bujafekélye volt, melyek körülbelül három hétig tartottak. Ezen időtől fogva 42 éves koráig semmi bujakóros jelenség se mutatta magát, de akkor a mell jobb oldalán és vállon fájdalmak léptek fel, melyek később az egész hátra és a bal oldalra is kiterjedtek. Ezen fájdalmakat nyila­­lás kísérte, mely éjszaka leghatásosabb volt. Két hónap múlva fej­­beli kopogás és fájdalmak jelentkeztek szinte éjjeli fokozódásokkal. Ezen fájdalmak egy, két, három havi tartam után megszűntek, de ismét megújultak. A beteg koponyáján több daganat keletkezését pillantván meg, orvosi segélyhez folyamodott. Hamanyiblag ren­deltetett neki, de ezen gyógyszert két héten túl sohasem használta. Kórházba jövetelét három héttel megelőzőleg három napi kihágás után savós, fehéres bélürülései lettek, s néhány nap múlva hasme­nése megszűnt ugyan, de a has folytonosan nagyobbodott; a beteg tagjai megmerevedtek ; szája keserű volt, étvágya elveszett, de se nem undorodott, se nem hányt; láz nem bántotta, s hashajtót, für­dőt és székfavirágot kapott; ugyanazon időben a csontszaggató fájdalmak ismét megjelentek, s minthogy a has napról-napra növe­kedett, az arczán himlőhelyes beteg végül a kórházba jött sárgás, broncze­szinü bőrrel, fekete hajakkal, előhaladt soványsággal és átalános elerőtlenedéssel. A megnagyobbodott és hullámzó has kopogatási hangja a köldöktájon teljes és dohos, míg alant üres volt, mely utóbbi kiterjedése felfelé tekintő homorulat által hatá­roltatott. A máj határait kikutatni nem lehetett, a lép azonban majdnem rendes terjedelmű volt. A vizeletben a fehérnye hiányzott

Next