Orvosi Hetilap, 1867. január (11. évfolyam, 1-4. szám)
1867-01-13 / 2. szám
1920 szövet laza, fonnyadt, a sorvadt izomzat körrajza szemmel könnyen kivehető, a lélegzési s vérkeringési szervek rendesek, úgy szinte a hasnak nagy mirigyei. A csecsmirigyek petyhüdtek, a bimbó körzete sötét barna, nyomásnál pár csepp fehéres híg folyadék folt elő. A has köldök alatti részén, bal- és lefelé haladó tojásdad emelkedettség vehető észre. Közvetlen a köldök felett haránt futó fél hüvelyk hosszú bőr szétválás , melyből folyton igen bűzös higer foly. Ezen nyílás halszeglete mellett a kisujj hát- és balfelé irányuló egy hüvelyk hosszú, majdnem egyforma tágságú csatornába hatolhat, melyen túl tágabb űrbe jut, melyben csontrészek tapinthatók. Ugyanezen után a kutasz kedvező vezetés mellett az imént leirt irányban 5—6 hüvelyknyire bevezethető. A leirt domborulatot tapintva az körtealakúnak és nyomásnál ellentálló testnek mutatkozik, melynek oldalhatárai, jobb felül azon vonal, mely a köldök bal szélétől azon pontig vonatik, mely a fanegyesülettől másfél hüvelykkel fekszik balfelé a fancsont vízszintes részén, bal felől azon egyenes, mely az előbbinek kiindulási pontjából a csípőcsont felső mellső töviséhez húzatik. Ezen oldal határvonalak a polpartszalag előtt egy hüvelykkel, egymásba ív alakban egyesülnek, melyen túl a daganat legnagyobb körzetével hátfelé sülyedni látszik. A daganat semmi irányban nem mozgatható, ha a mozgatási kísérlet a bal oldal felé történ, akkor a hasfalnak jobb oldali részlete feszül meg és viszont. A fekvés változtatás a daganatnak eme viszonyát meg nem másítja. A kontatás a daganat fölött tompa dobos hangot ad. A hasnak többi részei puha tapintatúak, ahol is a kontatási hang teljes, dobos. A hüvelyen és végbélen tett ujjali vizsgálat semmi rendellenességet nem talált. Az étvágy jó , a kiürülések rendesek, a test hőmérséklete rendes, az érvelés 82 egy mp. alatt. Esténkénti láz nincs. Az eddigi észlelés meg a felvett lelet kétségkívülivé tette a jelzést legfőbb pontjában. Világos vola, hogy méhen kívüli eresedésbe átment betokolt magzat az, mely a hasban a leírt daganatot képezi, csak fennmaradt a foganatosítandó eljárás és a javalatnak felállítása érdekében a helybeli tüneteket, úgy a szervezet általános voltát tüzetesebben fejtegetésünk tárgyává tenni. Ugyanis határozottan kellett a következő kérdésekre felelni: A méhenkívüli terhességnek , mely felesége fekszik előttünk ? Micsoda összeköttetési viszonyban áll, a magzatot rejtő tömlő a haszsigerekkel és különösen a hasfalhoz ? Végre alkalmas-e az egyénnek jelen állapota a műtétre, és ha igen, javulva van-e a hasmetszés ? A méhenkívüli terhesség miféleségére vonatkozóig, az mindenesetre elsődleges, mert a másodlagos már létrejötte alkalmával rendesen belső vérzés által halált okoz. A kürti terhességet azért zárhattuk ki, mert az eféle terhességben az észlelők összevágó tapasztalata után a magzat soha se éri el a hathónapos kort a legkevesebbet, a minek mi a magzatot becsültük és a mint a magzatnak a műtét utáni vizsgálata ki is mutatott. — így említi Hecker („Beitrag zur Lehre von der Schwangerschaft ausserhalb der Gebährenmutterhohle, Mouatschrift für Geburtskunde. Berlin 1859. XIII. 2.) hogy 45 esetben, 26 az első két hónapban, 11 a harmadikban, 7 a negyedikben és 1 az ötödik hónapban halt el. Továbbá ugyanaz i. h. „A hasi terhesség gyakrabban jő elő mint a kürti“ A petefészki terhesség még ritkábban jő elő, és azonfelül meg több tekintély az e nemű terhesség előjövetelét, olyannyira kétségbe vonja, hogy tagadja is, mint Mayer1. „Kritik der extrauterinalen Schwangerschaft vom Staatpunkte der Physiologie und Entwickelungsgeschichte. Giessen.) Ezeket számba véve hasi terhességre szavaztunk , annál is inkább, mert oly vastag falzatú magzattömlőt ismertünk fel, aminő csak az utóbbi méhenkívüli terhesség féleségénél észlelhető. A második kérdés első részét illetőleg szinte a tapasztalathoz és pedig a kórboncztanhoz kelle folyamodnunk. Ez t. i. a magzattömlő és haszsigerek közti különféle és szoros álhártya összeköttetést mint tényt állítja elő, így Kleb (Die pathologische Anatomie der weiblichen Sexualorgane 535 1.“) Die Wendungen des Sackes .... gehen mit den beweglichen Eingeweiden der Bauchhöhle besonders innige Verbindungen ein, so dass zumal das grose Netz das Mesenterium die Darmparthien an den Sack herangezogen und fixirt sind.“ Concrét esetünkben a tömlőnek rögzitett mivolta, annak semmi irányban ki nem vihető tovamozgathatása, a mozgatási kísérletnél a hasfalnak ellenkező oldalán észrevehető feszülés, bebizonyíttotta annak közvetlen odaforradását a hasfalhoz. Az erős testszerkezet, az általános jólét, a jó étvágy, a láznélküli állapot, a beteget egyaránt ajánlották a műtétre, melynek kivitelét mindegyikünk annál inkább javultnak találta, mivel egyfelül a részenkinti kihúzás, a magzat nagyságánál fogva hosszas úton is lehetetlennek bizonyult; másrészt magára hagyatva folytonosan rohadt anyagokkal telített levegőt színi,ev vérnek, kimerülésnek van kitéve a beteg. Ezek után másnap, azaz: november 28. a műtétet a felnevezett agytársak jelenléte és segédkedése mellett ekkor vittem végbe . (Vége következik). Tanulmányok a bujakórtan köréből. Balogh Kálmán ny. r. tanártól Kolozsvárott. I. A bujakóri növedékek. A) A nyirkrendszer és a vérmirigyek. (Folyt.) Lancereaux XVII-ik esetének (Gazette hebdomadaire de médecine et de Chirurgie 1864, sept. 30), tárgyát negyvenöt éves nyomdász teszi, ki a párisi Pitié-be 1866-iki aug. 24-én vétetett fel. A középtermetű és meglehetős erőben levő férfi családjában valami örökölhető betegség nem uralkodott 20 éves korában genvedő dobra, míg 22 éves korában kankója és bujafekélye volt, melyek körülbelül három hétig tartottak. Ezen időtől fogva 42 éves koráig semmi bujakóros jelenség se mutatta magát, de akkor a mell jobb oldalán és vállon fájdalmak léptek fel, melyek később az egész hátra és a bal oldalra is kiterjedtek. Ezen fájdalmakat nyilalás kísérte, mely éjszaka leghatásosabb volt. Két hónap múlva fejbeli kopogás és fájdalmak jelentkeztek szinte éjjeli fokozódásokkal. Ezen fájdalmak egy, két, három havi tartam után megszűntek, de ismét megújultak. A beteg koponyáján több daganat keletkezését pillantván meg, orvosi segélyhez folyamodott. Hamanyiblag rendeltetett neki, de ezen gyógyszert két héten túl sohasem használta. Kórházba jövetelét három héttel megelőzőleg három napi kihágás után savós, fehéres bélürülései lettek, s néhány nap múlva hasmenése megszűnt ugyan, de a has folytonosan nagyobbodott; a beteg tagjai megmerevedtek ; szája keserű volt, étvágya elveszett, de se nem undorodott, se nem hányt; láz nem bántotta, s hashajtót, fürdőt és székfavirágot kapott; ugyanazon időben a csontszaggató fájdalmak ismét megjelentek, s minthogy a has napról-napra növekedett, az arczán himlőhelyes beteg végül a kórházba jött sárgás, bronczeszinü bőrrel, fekete hajakkal, előhaladt soványsággal és átalános elerőtlenedéssel. A megnagyobbodott és hullámzó has kopogatási hangja a köldöktájon teljes és dohos, míg alant üres volt, mely utóbbi kiterjedése felfelé tekintő homorulat által határoltatott. A máj határait kikutatni nem lehetett, a lép azonban majdnem rendes terjedelmű volt. A vizeletben a fehérnye hiányzott