Orvosi Hetilap, 1867. március (11. évfolyam, 9-13. szám)

1867-03-03 / 9. szám

149 150 Állkapcsi zár (Kiefersperre), a pofák és állku­pcsák és fogmeder nyúlványának heges összenövése következtében.*) Közlemény az izraeliták kórházából. HERMANN ADOLF ti­, főorvostól. A kóreset, melyet a t. egyesületnek jelenleg bemutatni sze­rencsém van, mind oki, mind következményi, mind eljárási viszo­nyainál fogva több tekintetben érdekes. — S. R., 50 éves, lugasi születésű, szabó neje azon panaszszal vétetett fel a pesti izraeliták kórházába, hogy száját ki nem nyithatja. Megvizsgáltatván a kö­vetkezőket találtuk: Ha az arczot mellfelől megtekintjük, tapasz­taljuk, miszerint a jobboldali szájzug inkább befelé, a szájár felé van húzva, ezen oldalbeli orralak redő jobban ki van fejlődve mint baloldalt. Ha a beteggel száját kitáratjuk, ez minden erőlködése daczára nem sikerül, s csak ha nagyon figyel­metesen kisérjük e törekvést, észrevehetni, miként az alsó és felső fogsor alig '/­ mil­­liméternyire távozik el egymástól (oldalvászi mozgásokat az alsó állkapocs véghez vihet); a szájzugok az arczizmok összehúzódásai folytán kifelé látszanak vonatni, de helyökön rögzítve maradnak és legfelebb inkább befelé huzatásuk lesz feltűnővé. Az ajkak kö­zötti szájrés tágabb, különösen szélesebb lesz valamivel, de csupán az által, hogy a felajk mozgató készlete által fel lesz vonva. E mellett tapasztaljuk, hogy az alsó állkapocs két mellső- és jobb­oldali külső metszfoga hiányzik. A jobboldali alsó szemfoga meg­lazult állapotban és kihulló félben van. A többi szembeötlő fogak sárgás, szennyes, iszonyú bűzt terjesztő málladékkal be vannak vonva. A hiányzó fogak következtében a középujjra nézve átjárható négyszegletű hasadék keletkezett, melyen keresztül a szájürbe mé­lyebben lehet hatolni. Ha a beteg nyelvével mozgásokat visz vég­hez, ezek csupán kisebb mérvben történhetnek meg, különösen fel­felé — a szájpadlás felé — a beteg nem mozdíthatja nyelvét. Ilyen korlátoltsága a nyelv mozgatagságának maga a beteg által is érez­tetik , de ennek mibenléte és kiterjedése felett — a száj ki nem nyittathatván — egyelőre meggyőződni nem lehet. A beszéd nagy mérvben gátolva van és sok tekintetben érthetlen. Ha a befelé húzott jobb oldali szájzug mögé a pofa és az állkapcsok közé ujjunkkal nyomulni akarunk, erős és szilárd, kötélszerű akadályra bukkanunk, melyet jó nagy erő kifejtése mellett kissé engedékeny­nek ismerünk fel, de korántsem győzhetjük le. Ezen eljárás mellett a betegnek élénk fájdalom okoztatik. Azon tér, a pofa és a fogak között, melyet ujjunkkal, evés vagy ivás közben rendes állapotban oly könnyen létesíthetünk, megszűntnek bizonyul és pedig szerves képlet által, mely a pofa belső felszínét az állkapcsokhoz rögzíti. Meddig terjed ezen odarögzítés, külsőleg véghezvitt tapogatás útján csak megközelítőleg lehet kitudni, terjed az valószínűleg a fágizom mellső széléig. Baloldalt a szájzugtól két vonalnyira hasonló akadályra bukkanunk, de itt a mutató ujj csúcsa a vonal­­nyi távolságra a pofa és fogak között előre nyomulhat, azonban szintén csak a beteg jajgatása mellett. Az állkapcsok meder­nyújt­­ványai és a pofák közötti, különben szabadon átjárható bemélyedé­sek szerves képletekből álló odarögzítések által meg vannak szün­tetve. Az arcz izmaiban és az állkapocs ízületeiben, mint láthattuk, rendellenességek nincsenek. A beteg lélegzete bűzös, élannyira, hogy közelében alig maradhatna meg. A táplálkozás, noha a beteg állapota még elég jó karban van, csak hiányosan történhetik meg. A fogak rágó és aprító tehetségükkel nem élhetvén, a beteg csupán léneműeket és puha eledeleket az említett fogrésen át vehet magához, húsfélékből és keményebb nemű czikkekből csak oly módon táplálkozhatik, ha ezeket a fogak közti réshez szorítja , ajkaival légmentesen körül­övezi és nyelvével szopó mozgásokat visz véghez. A nyálka elvá­lasztás, mely élettanilag mennyiségre nézve egyátalán tüzetesen meghatározva nincsen (Mitscherlich a 24 óra alatt elválasztott nyálkamennyiséget 250 gramméra becsüli — körülbelől 7 okon — Bidder és Schmidt ezt 1500 gramménak tartják) betegünknél nagyobbnak lenni látszik. A kórházban csupán azon mennyi­séget gyűjtöttük, mely nappal választatott, 12 —14 órára nap­jában terjedhetett és tesz hat priont. A folyadék természettani tulajdonságaira nézve alig tér el a rendestől, de szintén bűzös sza­got terjeszt maga körül. A hugy elválasztás, mely napjában tett 2 — 2 % fontot, mennyiségre nézve nem tér el a rendestől. Fehér­­nyét benne fel nem lelhetni. Tisztulás már 10 év óta nincs jelen. Többi működései a betegnek, mennyire mi ezeket észlelhettük , az élettaniaktól nem térnek el. A baj keletkezésére nézve a beteg következő adatokat közöl : Hat évvel ez­előtt köszvényes rohamokban kezdett szenvedni, me­lyek hat év lefolyása alatt csekély időközökben szünetelésekkel váltakozva gyötrő és kínzó fájdalmak által nagyon is valának ter­hére. Orvosok által nyújtott segély baját nem igen enyhítette és a legkülönbözőbb gyógyszerek használatba vétele kevés vagy semmi sikertől sem volt követve. A beteg leírása szerint hamislag is elég hosszú időn át vétetett foganatba, de legkisebb siker nélkül ily kétségbeejtő viszonyok között betegünk súlyos baján segítendő kuruzsló asszony kezére bízta egészségének helyreállítását, ki is három nap egymásután, naponta egyszer, szürkés kenőcscsel ke­­negette betegünket. A leírás szerint higanykenőcs volt azon csoda­szer, melylyel Aesculap női ivadéka törekedett isteni erőt kifejteni, különben maga a beteg is állítja, hogy higanykészítménnyel jön kezelve. De már a harmadik kenegetés után, mely rendesen majd­nem az egész testen vitetett véghez, minthogy az al- és fejvégta­gok, a hát és mell egyszerre kenettek be, nagy nyálkafolyás tűnt elő a szájból. A szájbani széreznemű és bűzössé lett. A későbbi na­pokban a nyelv, a foghus és a pofák belső falzata kigyuladt és da­gadté­len. A beteg sem beszélni, sem enni tudott. A támadt láb nagy fokot és súlyos küllemet öltött magára, minthogy az arca kétszeres- háromszoros térimére felpuffadt, a nyakhártya fekélye­­sedni és a fogak helyökön meglazulni kezdenek. A ptyalismus mos­tan nagyobb fokúvá lett, bűzös czafatokkal és genyes elemekkel volt keverve (stomatitis diphtheritica). Pár nap múlva a nyákel­választás majdnem tiszta genykiürülésnek engedett helyet. Láz nagy fokban volt jelen. Lassan lassan a folyamat alább hagyott, a meglazult fogak kihullottak és a végzetteljes kórlefolyás gyógyu­lásnak kezdett indulni, melynek kimenetelét és végét a betegen jelenleg látjuk és tapasztaljuk. E röviden leírt kórlefolyás három hónapot vett igénybe és hogy a „jelen állapotban“ felhozott kór­ban mutatkoznak a szájár képletei, szintén több mint három hó­napja már. Tehát a baj kezdete óta több mint hat hónap folyt le. E szomorú kimenetelt megakadályozandó, különféle gyógyeljárás vétetett foganatba, de mind siker nélkül. A fogyasztatott higany­kenőcs mennyisége három priont tehetett. A köszvényes fáj­dalmak a láb kezdetével megszűntek és azóta nem is jelenkeztek.“ S mielőtt ez eset kórelemzésében tovább ha­ladnánk, magát a kóralakot határozzuk meg. A leírt tünetek nyo­mán nem nehéz a kór nevét kitalálni, mely a „synechia“ elne­vezése alatt találja kifejezését. Jól tudom, hogy ezen kóros állapot „zsugor“ (contractura) neve alatt is fordul elő a kórtanban, de a zsugor csak átalános kitétel és a kórkép pontosabb meghatározá­­ s) Előadatott, az illető beteg bemutatásával, a budapesti kir. orvosegylet 1866. december 7-én tartott rendes ülésében.

Next