Orvosi Hetilap, 1867. április (11. évfolyam, 14-17. szám)
1867-04-07 / 14. szám
től, a közepetti ideg az ütértől befelé mintegy 3 — 4'' távolságra esvén, s ugyan e helyen az üteret két visszér kiséri. Az alsó részlet háromszög alakú és a ferdény bőnye s a kétfejű karizom ina közötti tért foglalja el. A közepetti visszér itt köttetik össze erős ág által a mély kar-visszerekkel. Az ütér itt, mélyebben a belső karizom felett és a hétfejű karizom ina mellett helyeztetvén, a közepetti visszértől a ferdény bőnye által van elválasztva. A ferdény bőnye ezen helyzeti viszonyait tekintve, könnyen érthető lesz, miszerint az ütér megsértése pélérmetszés alkalmával csak is úgy lehetséges, ha a metszés a ferdény bőnye felett történ, hol a közepetti visszér csak is a kar pólyának a fennemlitett vékony lemeze által van az űtértől elválasztva, — ellenben ha a metszés a belbütyökkel egyenlő magasságban történ, akkor az érsértés kikerülhető, miután e helyen a ferdény bőnye a közepetti visszér és az ütér közé esvén, valódi védszövetként szerepel. Ha az előkar mérsékelt hajlításba hozatik, mely alkalommal a kétfejű karizom inától eredő ferdény bőnye, megfeszülve felemelkedik, a megnyitandó visszér a mélyebben fekvő ütértől elvonatik. A változatok részletes taglalására áttérve, mindenekelőtt azon körülmény emelendő ki, miszerint ezen nevezetes ütér változati esetei igen gyakoriak, s bátran állíthatjuk, hogy talán egy ütér sem létezik, mely e tekintetben a karatérrel párhuzamba állhatna, úgy a főér törzsét, mint egyes ágait illetőleg. A rendes kettéágazási helytől eltérőleg, a főoszlás néha igen magasan történ, úgy hogy vagy az orsó, vagy a sing, vagy a csontközti ütér (ez utóbbi azonban ritkábban) a karatértől fenn magasan ered, vagy épen néha magától a hónaljütértől, amint ez eset gyakrabban a singatérnél szokott előfordulni. Ha a főoszlás a delta-izom ragpontjával egyenlő magasságban történ, ez esetben az egyik ág a pólya alatt a kartér helyén fut le, a másik pedig felületesen és kevéssé befelé, közönségesen a mellső belső ágból lesz az orsóütér, a külső hátsóból pedig, mely a kétfejű karizom széle által fedezik, lesz a singitér, mind kettő eleinte a közepetti ideget vévén maga közzé, mely utóbbi azonban a karütérnek megfelelőleg a pólya alatt marad s azt követi is. Ha mindkét ütér egészen magasan a hónaljütértől ered, ez esetben külön karütértörzs nem lesz jelen, hanem vagy az orsó- vagy a singütér által helyettesíttetik. Az említett üterek magas eredete, azoknak egyszersmind további lefolyásokra nézve is irányadó leend, úgy hogy az üterek közönségesen felületesen futnak le a bőr és pólya között, mégpedig vagy azonnal a hónaljürtől kezdve, vagy pedig csak a könyökizület felett, sőt még a könyökredő táján is, végül a kétfejű karizominától eredő ferdény-bőnye felett szinte megtartják felületes lefolyásirányukat. Ha a karatér a nagy mell és legszélsőbb hátizom ragpontjai alatt vagy a könyökizület felett ágazik ketté, akkor ezen kettéágazás vagy azonnal az eredetnél, vagy alantabb a felkar közepe vagy épen alsó harmada táján történ. Ezen említett magas eredés alkalmával az orsó- és singütér a kétfejű karizom beloldalán egymástól csekély távolságban fut le, oly módon, hogy az orsóütér a kétfejű karizom belszéléhez, a singitér pedig a belső izom közötti szalaghoz fog közelebb jutni, továbbá az orsóütér vagy a félkari pólyán belül, vagy az utóbbit átfúrva, a bőr és a pólya közé helyezkedik, s csak azután húzódik a ferdény bőnye felett az előkarhoz (Bierkovsky Chir.-Anatom. Tabus. 11 Fig. 1-e). S ezen, a bőr és pólya közti helyzetében az orsóvisszértől kisértetik, s így az érmetszés alkalmával könnyen megsérthető. Ha az orsóüzér felületesen helyeztetik, akkor az úgynevezett visszatérő vagy visszafutó orsóütér, vagy a sing- vagy ritkábban a csontközti ütérből fog kiindulni. A magasan eredő orsóütér azon változati esete, melyben az ütér, a külső bőridegtől kisérve, a kétfejű karizom alatt a külső könyök barázdába lépne, igen ritka. Az orsóütér néha a karütér bel oldalán fut le, s előrement összenyitás után a könyök-redőben vele keresztezve, az előkar kül oldalához húzódik, nem ritkán pedig a ferdény-bőnye felett felületesen helyeztetik. Olykor az ütér nagyon gyönge s csak a könyöktájon nyer erősítést, mennyiben a visszatérő orsóütérrel, mely utóbbi ez esetben a singütér ága szokott lenni, összefolyik, néha pedig csak a kézteizület közelében erősödik meg. Az orsóütér továbbá némelykor erősebb mint a singütér, mely esetben a csontközti ütér tőle fog származni, ugyanekkor a singütér helyett is több izomágat fog adni, vagy ellenkezőleg az orsóütér igen gyönge, s ekkor a visszatérő orsóütér a singütérből fog kiindulni. Az orsóütér magas eredetére vonatkozólag igen érdekes eset fordult elő New Orleansban, t. i. a tenyéri iv megsértése következtében leköttetett a singütér, de eredménytelenül, mire a karatér köttetvén le, a vérzés még sem csilapult — míg végre a kulcsakütér is leköttetett , azonban kedvezőtlen eredménynyel, mert a műtett egyén elhalt, s a bonczolati szemle alkalmával vétetett észre azon változati eset, melynél fogva az orsóütér egészen magasan, a hónalj felső részletében eredett. A singatér, ha magasan ered, akkor a legtöbb esetben a hónaljütérből indul ki, mint ezt többen, a. m. Burns, Sandifort, Meckel észlelték, valamint eddigelé magamnak is már többször volt alkalmam észlelhetni. Hyrtlemr a singiteret gyermek jobb karján a mély karatérből látta kiindulni. Midőn a singitér ily magasan ered, az esetben közönségesen felületesen helyezve fut le, mégpedig a felkar hajlító bütykétől közösen eredő izomtömeg felett, (ezen izmok: a görgeteg, borító, hosszú tenyérizom, ha t. i. jelen van az ujjak felületes és mély hajlítója), s csak ezután helyezkedik a belső singi és az ujjak felületes hajlító izmainak barázdája közé az úgynevezett előkori sing-barázdába (sulcus ulnaris antibrachii). A singatér az említett közös izomtömeg között vagy alatt csak igen ritkán vonul át, 10 esetben 2-szer (Hyrtl). Boncztani gyűjteményünk között ide vonatkozólag észlelt és fenntartott példányokon, szinte csak az említett izomtömeg fölötti felületes lefolyást volt alkalmam eddigelé észlelhetni. Ugyancsak ezen felületes lefolyás alkalmával megjegyzendő, hogy a csontközti ütér nem, mint rendesen, a singütérből fog eredni, hanem ilyenkor a karütér a könyökárokban vagy csatornában (canalis cubitalis) oszlik „orsó és csontközti fütérre, s nem ritkán harántul futó ág által nyílik össze a singütérrel. Egyébiránt ezen felületes lefolyási irányát a singütér még akkor is megtarthatja, ha t. i. nem épen egészen magasan a hónaljűtérből, hanem alantabb, pl. a könyökárok felett kezd elválni a törzstől, mely esetben a singi bőr-visszér (vena basilica) mellett fut el. Az ütérdagok műtétére vonatkozólag különösen kiemelendő azon változati eset, melyben a magasan eredő orsó- és singüterek egymással keresztedznek. Ide vonatkozó eseteket Münz gyakran észlelt. Az orsóütér ez esetben kisebb vagy nagyobb területen eleinte a felkar singi oldalán fut le, míg