Orvosi Hetilap, 1867. szeptember (11. évfolyam, 35-39. szám)
1867-09-01 / 35. szám
nyacsontokat vékonyaknak, bél- és vérszegényeknek, az áttetsző, szívós összetartású és vérszegény külső agyburok visszérebleit pedig üreseknek találtuk, míg a belsőbb agyburkok dazadtabbak, kevésbé áttetszők, szakadékonyabbak, de szinte vérszegények voltak. A halavány lágyabb összetartású és vérszegény agy üregeiben az edény fonatokat vizenyősen megduzzadva levőknek észleltük, egyszersmind azokban kevés savó foglaltatott. A Sylvius-féle árok ütereiben mi említésre méltó sem fordult elő. Az agy ács és nyúltagy színárnyalat, összetartás és vértartalomra nézve az agyhoz hasonlított. A koponyaüreg fenekén evőkanálnyi tiszta savóra akadtunk. A jobb tüdő nagyobb térfogatú és súlyú, ezenkívül sötét kékesvörös színű, tömöttebb és tészta lágyságú volt, a felső lebeny kivételével, hol helyenkint veseszerű összetartásúnak tapintatott, s itt kendermagnyi nagyságú, sárgás szürke, sajtszerü göcsök felhalmozódva találtattak, melyek májszerű vérdús szövet által környeztettek. A göcsök gömbölyded, apró sejtekből állottak, nagy halavány magvakkal és szerkezetnélküli közti anyaggal, a vérdús környezetben pedig úgy a légüresek hámrétegének, mint a kötszövetnek sejtei megduzzadva tűntek elő, s belsejükben számtalan apró és gömbölyded fióksejtek mutatkoztak. Az egyes göcshalmazok vérdús környezeteikkel együtt tömött, szívós, kevésbé vérdús kötszövet által határoltattak, melyben számos, szinte szaporodásban levő sejt volt ugyan, de a rostok túlnyomóan képviseltettek. Ezen tömöttebb szövet elmosódott határral ment át a tüdő többi állományába, melynek sötét-vörös metszés lapján finoman habzó véres savó, tiszta vércsíkokkal dúsan összekeverve, bőven szivárgott elé. A bal tüdő térfogata sokkal csekélyebbnek látszott, a mellkashoz pedig egészen oda volt nőve, színe szennyes vörösbarnának tűnt elő, míg összetartását mindenhol májszerűnek éreztük, bemetszéskor nem recsegett, bemetszve pedig mogyoró-, sőt diónyi sárgás göcsök találtattak, melyek kásaszerű összetartásuak voltak, igen szorosan egymásmellett foglaltak helyet, s részint összezsugorodott sejtek, részint zsirszerűen átváltozott alakelemek roncsolékából állottak. Ezen göcsök között hasonló nagyságú góczok találtattak melyekben sűrű geny által töltettek ki, a felső lebenyben pedig ,bevájódva, nagy tyúktojásnyi üreg találtatott, kevés genyszerü folyadékkal és egyenetesen, rögös, szennyes sárgásszürke felülettel. A levegőutak nyákhártyája halavány vörösen nézett ki s mindenhol genyszerü nyák által fedezett. A rendes nagyságú szív izomzata halavány sárgabarna, petyüdt és szakadékony volt, s úgy a két-, mint a háromcsúcsú billentyűk megvastagodva, majdnem felényire összezsugorodva és szivósabb összetartásuaknak találtattak, üregeiben pedig kevés fehérnyealvadék és sötétbarna folyó vér foglaltatott. A gyomor halavány, szennyes sárga, rendes összetartású nyákhártyáját szürkés, nyúlós folyadék csekély mennyisége fedte. A nyombél, éhbél és a csípőbél belső részletének nyákhártyája a gyomoréhoz hasonlított, de az utóbbi alsó részlete nevezett rétegében szétszórva kerekded folytonossági sérülések észleltettek, melyek közül a legnagyobbak lencsényiek voltak. A kemény, egyenetlen majdnem poréz összetartású szélek a nyákhártya felületén túlemelkedtek, míg a halavány, szennyes-szürke fenék rögös és kevésbé kemény volt. Ezen fekélyek a nyakhártya alatti kötszöveten túl nem terjedtek, s környezetük mindenütt egészen halavány és igen vérszegénynek látszott. A szélek és a fenék kötszöveten kívül góczokból állott, melyek górcsői kicsinységüek voltak, s apró, gömbölyded sejtek halmazából képződtek, ezek a széleknek megfelelőig, hol a kötszövet túlnyomó volt, gyérebben képviseltettek, mint a fenéken. A szabad felület felé a leírt alakelemek összezsugorodva és a kötszövettel együtt zsírszerűen átváltozva, nemkülönben szétesésben mutatkoztak. Lieberkühm-féle mirigyeket és bolyhokat a szélekből 1—1% miliméternyi távolban találhattam. A gümőképződés akként ment véghez, hogy a Lieberkühn-féle mirigyek közti kötszövet túlképződvén, azok elsorvadtak, miközben a bolyhokat is hasonló sors érte, a túlképződött kötszövet pedig gümőképződés színhelyévé vált, ez alakelemeinek szétesése következtében végül folytonossági sérülések keletkezésére vezetvén. A többi bélrétegek legcsekélyebb rendellenességet sem mutattak. A vastagbél nyakhártyája kiterjedésében megduzzadva és szennyes palaszürke volt, s benne sűrűen egymás mellett kisebbnagyobb folytonossági sérülések találtattak, melyek rendetlen alakúak, szakadozott szélűek és egyenetlen, vörösbarna fenekűek voltak, ezek összetartása sajtszerű lévén, mi a nyákhártya alatti kötszövetre is kiterjedett. A fekélyek között fennmaradott csekély hely keményebb összetartásúnak találtatott s főleg kötszövetből, ezenkívül pedig apró, gömbölyded sejtek górcses kicsinységű halmazaiból állott. Az izomrétegek és a savóshártya halavány szívós összetartású és vérszegény volt. A fenéken és a széleknél a leírtakhoz hasonló sejtcsoportok voltak, csakhogy közöttük kötszövet nem foglaltatott, maguk az összezsugorodott sejtek pedig zsírszerű átváltozás jeleit mutatták, s nagy részben szétesésben levőknek látszottak. A vastagbéli fodorban babnagyságú, részben borsónyi, tojásalakú, vagy gömbölyded testekre akadtunk, melyeket sárgásaknak és kásaszerűen szétdörzsölhetőknek találtunk, s összezsugorodott apró sejtek tömegéből képződtek. A vékonybéli fodornyirkmirigyei tetemesen megduzzadtak, lágyabb és szakadékonyabb összetartásúak, nemkülönben vérdúsaknak észleltettek. A sárgásbarna májat másfélakkorának találták, összetartása lágyabb és kevésbé törékenynek éreztetett, metszéslapján pedig vörös volt, sárga környezettel, s sok vér szivárgott ottan elő. Az epehólyagban kevés sűrű zöldesbarna epe, de számtalan epekövecske találtatott, melyek kendermagnyi nagyságúak, sárgásan fénylők és kásaszerűen szétdörzsölthetők voltak. Részint egymás mellett elkülönözve foglaltak helyet, részint pedig kisebb-nagyobb csoportokká tapadtak.1) A megnagyobbodott hasnyálmirigy halavány szürkéssárga, szakadékonyabb és vérszegény volt. A másfél akkora, halavány, vörösbarna lépet lágyabb összetartásúnak és igen vérszegénynek találtam. A rendes nagyságú vesék külső szövete sárgásbarna, inkább törékeny, a velő szövet pedig halavány vörösbarna és szívósabb volt. Hogy ezen esetben a vastagbél gümősödése legelőbb volt jelen a kórlefolyásból elég nyilvánvalóan előtűnt, minthogy a hasmenés a tüdőbeli jelenségeket sokkal megelőzte, a vékonybéli fekélyek száma pedig oly csekély, nagyságuk oly kicsiny volt, hogy jelenlétük annyira magas hasmenést, mint milyen kifejlődött, nem okozhatott. S az eset nevezetessége, vagy ritkasága épen a vastagbélnek a többi szervezéi előtt létrejött gümős bántalmazottságában keresendő. A másik nevezetesség pedig abban található fel, hogy idősebb szívbillentyű-elégtelenség mellett, minek régibb és részben most is uralkodó föltevény szerint a gümőktől óvni kellene, a vastagbéli gümösödés kiterjedésében nemcsak gátat nem talált, hanem még a baltüdőben orvosi fül szakadatlan hallatára a lehető legnagyobb mérvűekhez számítható gümőképződés fejlődött ki, mely hogy a jobb oldalon hasonló nagy fokot nem ért el, a beteg kimúlásának tulajdoníthatni. Közlemények a párisi korodákról. Szikszai Szabó József tudortól. III. Fehérdag (tumor albus) a bal térdizületben, ennek csonkítása s kezelése az u. n. Occlusion Pneumatique gyógymód szerint. Defassiaux Joseph, 26 éves, pinczér, ápril 24-én Maisonneuve osztályára a következő jelen állapottal vétetett fel. A meglehetősen jól táplált s különben egészséges egyén bal térdizülete nagy mértékben megdagadva, s mozgása annyira korlátolva van, hogy nyújtott helyzetbe nagyobb erő kifejtése mellett sem hozható. A dag tapintatra átalában kemény, habár egyes helyeken hullámzás mutatkozik is. Jelen baja mindegy két évvel ezelőtt esés következtében kezdődött. Elhárítására gipszkötés és oszlató kenőcsök siker nélkül alkalmaztatván, az egyén beleegyeztével a csonkítás határoztatott el, mi jun. 21-én a következőleg vitetett véghez. Elaltatván a beteget, a bántalmazott végtag eltávolítására, a dag felett két lebenyű metszés (deux lambeaux latereaux) létetett, mely időközben a czombütér a poupart-szalag alatt, bár nem a legjobban, comprimáltatott. A lebenyek ki- és befelé távolitat35’ ■) Vegyelemeztetésük eredményét külön czikkben fogom közölni, mely az epekövekről szóland.