Orvosi Hetilap, 1867. október (11. évfolyam, 40-43. szám)
1867-10-06 / 40. szám
tása ekkér a galvánáram által föltételezett felszívódás folytán tökéletesen gyógyítva jön. Az első kérdésre visszatérve, önként értetik, hogy csak oly lerakódások ellen lehet működni, melyeknek felszívódását más külső szerekkel is meg lehet kísérteni. Más oly esetekben, hol a valószínűség nem nagy, hogy hosszas párolgás és puhitás által fölszivódást eszközölni lehessen, a galvánárammal ép oly keveset fogunk elérni, mint más fölszivó szerekkel, ha p. o. a bal előrement lábok következménye gyanánt a mellkasban fészkel. Azonban oly esetekben, hol külső fölszívó szerek alkalmazása észszerűen javulva van, a galvánáramot, mint remedium solvenst nem csak az egyéb ismert fölszivó szerekkel egy sorba lehet állítani, de ez az idegrészletekre gyakorlott specificus inger folytán helybeliig oly hathatósan fogja a hajszáledényeket serkenteni, hogy azt nolle velle minden más fölszívó szer fölbe kell helyezni, már csak azon oknál fogva is, minthogy kifejlődésben levő helybeli tett lobos folyamatot a legkisebb kár nélkül mintegy lobellenes szer gyanánt megállítani képes. Ha a második kérdésre t. i. „mely szervekben székel azon kóros lerakódmány, melyet a galvánárammal felszívódásra hozni akarunk?“ némileg felelni akarunk, szükségkép azon különbség ötlik szemünkbe, váljon ily lerakódási képlet valamely központi szervben székel-e vagy pedig a környi részekben. Minél mélyebben fekszik a baj a központi képletekben, annál csekélyebb a remény ez ellen a galvánárammal valamit elérni, mely azonban azon arányban ismét növekszik, minél inkább a környi részekben ül a baj — és különösen kedvező körülménynek tekintendő az, ha a végtagokon, közvetlenül az ízületek szomszédságában lerakodott rostonyát akarunk fölszívódásra hozni. E tekintetben kevésbé kedvezők oly helyek, mint p. o. a combcsont izvápájábani ízület, s valószínűleg csupán azon egy okból, minthogy a mélység miatt a galvánáram izgatása a bajhoz nehezebben férhet hozzá. Tudtommal eddig senki sem kísérlette meg a csipő-izületi robot kifejlődése elején egy villamos áram alkalmazásával megállítani, és mégis bizonyos körülmények alatt jogosult volna a kísérlet ezen folyamatra alkalmas galvánáram által gátlólag hatni akarni, miután az ezen betegség megállítására használtatni szokott szer, t. i. az izzó vassali edzés különben sem a leggyöngédebb eljárás. A felkar ízületen levő lerakódás már sokkal könnyebb feladat a villámáram számára, mert az izmok és rostos hártyák rétegei már aránylag sokkal csekélyebb ellentállásra képesek. Legbiztosabb és legszembetűnőbb lesz a hatás a térd és lábtő, valamint keztő ízületben is. Azonban senki se várja, hogy jelentékeny siker következzék be az először történt alkalmazás után, de majdnem állandóan következőket lehet észlelni ily helybelitett eljárások után. Az áram mindig haránt irányban alkalmaztatik, ereje eleinte alig jelentékeny, a beteg élénken érzi a zsibbadást, de a szervezet élettani határai terében csakhamar alkalmazkodik ezen ingerhez, s egy percnél hamarább sokkal kevésbé élénken érzi a beteg az állandó áram erejét; ekkor erősebbé kell tenni az áramot, s megvárni az ismétt alkalmazkodást. Ily katalytius áramok erejét fokonként emelni kell a viszonylagos, tűrhetőség határáig s ekkor rögtön ismét megszakítani az áramot. Az ily behatás ideje 6 — 8 perczre tehető. Az áram alkalmazása után a beteg közönségesen a mélyben melegséget érez, bizonyos fájdalmatlanságot és látszólag nagyobb mozgékonyságot, úgyszinte nagyobb nyomást tűr el a végtag, mint előbb, fájdalom nélkül. Ha az áram a térdizületen át vezetve jön, a beteg épen fájdalom nélkül lép föl, mire előbb nem volt képes. Ily tényleges megkönnyebbülés az áram alkalmazása után különböző ideig tart el, néha fél, néha több órán keresztül , s szerencsét kívánhatunk magunknak, ha a beteg szándéka által, erős áramot eltűrni, támogattatunk, mert aránylag rövid idő alatt oda jutunk, hogy a betegnél az áram egyik alkalmazásától a másikig — tehát teljes 24 óráig — a megkönnyebbülés folyton tart el. Ami végre a harmadik kérdést illeti, t. i. „mily hosszú idő telt el azóta, hogy valamely lobos folyamat következtében ily lerakódás létrejött ?“ A tapasztalás a legtöbb esetben amellett szól, hogy az ismért fölszívódás egyenes irányban áll a tényleges lerakódás időtartamával; ennélfogva, minél régebben áll fenn az ily lerakódmány, annál hosszabb idő szükséges annak fölszivódtatásához. E nézet azonban csak átalában véve bir érvénynyel, mert vasinak esetek, hol a fölszivódás a villamáram által aránylag rendkívül rövid idő alatt eszközöltetik. Electrotherapiamban a 388-ik lapon egy naplómban a 707 sz. a. följegyzett betegről tettem említést, kinek czimét s hogylétét most is ismerem, s kinél a villámáram katalytius hatása kevés nap alatt hozott létre teljes gyógyúlást a térdizületben, mely láb folytán évek óta szenvedő volt. A galvánáram ápril 11-én alkalmaztatott a baj ellen először, ugyanez év és hó 8-án pedig be volt fejezve a gyógyítás, mely azóta is a legsikerültebbnek bizonyult be. A gyors siker, melyet a katalytius villámáram mutat, lényegileg annak ereje által látszik feltételezve lenni; kiválóan erős áram rövid ideig alkalmazva, ezen eljárásnál sokkal nagyobb előnynyel bír, mint a hasonnemű gyengébb és hoszszabb ideig használt áramok. Magától értetik, hogy ugyanazon arányban, amint a beteg javulása előrehalad, rövidíteni kell az áram használati idejét és erejét. Ha már ily eljárás vége felé jutottunk, igen tanácsos 1 — 2 napig teljesen szünetelni, míg a czél teljesen elévetik. Azon alanyi tünemények, melyeket a beteg a klimatologicus tényezőkbeni gyors változás folytán érez, ezen gyógyeljárásnál már elején is nemsokára elmaradnak, és a villámáram folytatott használatánál nem is térnek többé vissza. A myírősebészet körébe eső nevezetesebb üterek rendellenes viszonyai és változatai sebész-boncttani szempontból. Czifra Fere.ncz nyilv. r. tanártól Kolozsvárott. (Folytatás) A dug ü tér. A dugütér rendszerint a bal csipő-ütér mellső ágától ered, a hasonnevű ideg alatt, csaknem vízirányosan futva, a kis medencze hajlása folytában a belső dugizom felett, azt izomi ágakkal ellátva, a dugcsatornába lép, azután pedig a fancsont vízirányos ága alatt eltűnvén, az említett csatornán át a medenczeűrből kivonul, minélfogva a sérvek műtéti körén kívül esik. A dugcsatornába való bemenete előtt csak csekély és változékony ágakat ad, különösen a belső csípő-, horpasz- és dugizmokhoz. Mindenelőtt czélszerűnek