Orvosi Hetilap, 1867. november (11. évfolyam, 44-47. szám)
1867-11-03 / 44. szám
793 Eltekintve attól, hogy Sims itt is a „kellő perezről“ beszél, melyben a termékenyítő ondónak a hüvelybe kell jutni, hogy fogamzást eszközöljön, mi körülbelül ismét semmi mást, mint az óhajtandó visszahajlási hatást jelent, szívesen megengedjük, hogy lehet elég oly eset, ahol a közösülés által történendő nagyobb vagy kisebb izgatottsága az érzeleg idegeknek és az az által létrejött visszahajlási hatás semmi döntő befolyással a szóban levő folyamatra nem bír. Oly esetek ezek, melyekben az illető mindkét nembeli ivarszervek alakja és helyzete annyira kifogás nélküli, hogy minden, a visszahajlási mozgások által létrehozandó további alkalmazkodása a méhszáj és nyaknak egészen fölöslegessé válik. Ott azonban, ahol ezen mintaszerű alakja és helyzete különösen a méhnek jelen nincs, ott egy helyes, az izgékonyság neme és foka által keletkezett és szabályozott visszahajlási hatás, más még későbben megnevezendő tényezőkkel együtt, dönteni fog a közösülés sikere vagy sikertelensége fölött. * * * Az eddigiekben a méhszájadók rendellenességeiről, mint a magtalanság okairól és ennek elhárítása végett véghez vinni javatott műtétről szólottunk és fejeztük ki okokkal támogatott kételyeinket. Most ugyanezt a méhnyak rendellenességeire nézve akarjuk tenni. Hogy a nyak rendes legyen, mondja Sims, szükséges hogy kellő alakkal, nagysággal és tömöttséggel bírjon. Nem szabad neki különösen meghosszabbodottnak, kúpszerűnek és keményedettnek lenni. A 218 magtalan nő közül, kiknek méhnyakát Sims szabatosan észlelte és feljegyzette, 175-nek kúpszerű méhnyaka volt. Ezen alakhiba tehát összes természetes magtalansági eseteinek 85%-ban volt jelen. Ami különösen a méhnyak rendellenes hosszát illeti, erre nézve ugyanő ezeket mondja: „Ha a nyak a hüvelyke egy fél hüvelyknyire ér, akkor valószínűleg magtalanság van már jelen. Ha ugyanez egy egész hüvelyknyire történik, az ilyen esetben ezen alakhibának majdnem „okvetlen következménye a magtalanság.“ Váljon ezen állítások a kiejtett átalánosságban és teljesen helyesek-e, elméletileg sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. És Sims csakugyan itt is számos tapasztalataira támaszkodik. Elméleti okok felhozásától, miket talán a nevezett állítások átalánossága ellen elmondani lehetne, távol akarván ez esetben maradni, egy ide vágó esetnek rövid elbeszélésére akarunk szorítkozni, melyet ez előtt 4 hónappal itt helyben észlelni alkalmunk volt. Ez évi május havának elején B. K. kereskedőtől helyben felszólíttattam, hogy látogassam meg nejét, és egyúttal nézném meg ugyanott a néhány hónap óta férjnél levő leányát. Az egyik beteg, a fiatal, 19 éves, jó kinézésű, különben kissé izgékony és mozgékony asszony különféle fájdalmakról panaszkodott, melyek rásztrásainak különböző helyein már 1/2 év óta gyakrabban, és némelykor nagyobb fokban felmerültek, továbbá fej és gyomor fájdalmakról, és szinte olyanokról, melyek majd az egyik, majd a másik alvégtagban mutatkoztak. A lágyékokban semmiféle vértorlódás, vagy lobos folyamat által támadt petefészek daganat, mit jelen lenni gyanítottunk, sőt még fájdalmas érzékenység sem található. Egy netalán mutatkozó fehér folyás után kérdezősködvén, azt hallom, hogy ilyen folyás már jó idővel férjhez menése előtt, egy hószámi vérzés alkalmával történt meghűlés által előidézve, folytonosan csakugyan mutatkozik és némelykor égető minőségű. Iparkodtunk ezek után betegeinket egy szabatosabb vizsgálat szükségességéről meggyőzni, hogy a valószínűleg jelenlevő méh- vagy méhnyakhurut fokáról és netalánt következéseiről magamnak tudomást szerezzek, s hogy így a teendőkre nézve magunkat tájékozhassam Fiatal betegünk anyja, értelmes asszony, ezt nem ellenezvén, maga a beteg is beleegyezett a már egyszer szükségessé vált vizsgálatnak, anyjának jelenlétében történendő eszközlésére, mely a legközelebbi napra jön kitűzve. A meghatározott időben véghez vitt vizsgálat eredménye következő: A tapintás a hüvelybejáratot rendesnek, magát a hüvelyt mind hosszára, mind bőségére nézve, valamint a hüvely nyákhártyáját szinte rendesnek találta, a hüvely rész egy hüvelyknyinél hosszabb, erősen kúpszerű, hegyes csap alakú, teriméje rendes, különben meglehetősen kemény; a méhszáj összehúzódott, helyzete rendes, nyomásnál egy keveset fájdalmas. A méh maga teriméjére nézve rendes, a nyommásnál nem fájdalmas. A tükörrel való vizsgálat az imént említett kórjeleket tüntette ki. Úgynevezett szemcsésedő kirágódások (granulare Erosionen) vagy bujálkodások a méhszájon nem észlelhetők. Egy nyúlós, fehér nyákcseppet a méhszájadékon, valamivel több fehéres nyálkát a hüvely falzatain lehetett látni. Az eddig engedélyezett vizsgálattal ez esetben megelégedvén, a méhkutasszal való vizsgálattól a beteget megkíméltem. A méhnyak ezen említett tüneteiből, különösen a szájadékon látott nyúlós, fehér nyakból, a nyak fájdalmassága és keményedéséből nagy valószínűséggel a nyak idült lábjára, keményedő lobos termények lerakodásával lehetett következtetni, valamint kis fokú hüvelytakarra. A méhnyak ezen nevezett állapotának elhárítását mindenekelőtt szem előtt tartva, rendeltem langyos ülőfürdőket korpaléből, marienbaci Kreuzbrunnent és megfelelő étrendet. A fiatal nőnek gyermek utáni vágyáról lévén véletlenül szó, azt jegyzem meg futólagosan, hogy ezen vágy addig alig teljesülend, míg a méhnyak a mostani állapotában marad. A két nő keveset látszott ezen nyilatkozatunkra figyelni. De én, elvenen emlékezvén Simsnek a meghosszabbodott, kúpszerű és keményedett nyakról való fejtegetéseire, elmélkedni kezdek magamban a méhszáj és nyak bemetszésének szükségességéről és az óhajtott alkalomról ezen műtét megtevésére a fogamzási képesség előállítása végett. Hogy a műtét ez esetben okvetlenül szükséges, erősen hittem. De mennyire valok meglepve, midőn vagy 5 hétre az érintett vizsgálat és a rendelt gyógyszereknek használatba vétele után, betegemet megint meglátogatván, ötét átalános levertségről, émelygésről, hányási erőtetésről és valóságos hányásról panaszkodni hallam, szóval olyan tünetekről, melyek mint a betegnek édesanyja, és ő utána a beteg maga is nagyon jól tudták, semmivel kevesebbet mint megtörtént fogamzást jelentenek. Iparkodtam ugyan fejtegetni, hogy ezen tünetekből terhességre bizonynyal következtetni nem lehet és hogy erre nézve még várnunk kell. Azonban három teljes hó múlt el azóta, és a tárgyilagos tünetek annyira kifejlődtek, hogy a tényleg jelenlevő terhességen, fiatal betegünknek nagy örömére, kételkedni többé nem lehet. Ezen örömnek, valamint az említett nyilatkozatom figyelembe nem vételének köszönhettük, hogy ez egyszer orvosi becsületünk egy részével nem kellett fizetnünk a Simiféle tan csalhatatlanságába való hitünkért. Minthogy különben alig lehet feltenni, hogy ezen elbeszélt eset az egyetlenek közé tartozzék, sőt valószínűleg sok ehhez hasonló eset fordul elő, hol egy jelenlevő meghosszabbodott, kúpszerű és keményedett méhnyak daczára fogamzás történik, a méhszáj és nyak bemetszési és csonkítási javalatának felállítására nézve, ilyen esetekben mindenesetre óvatosaknak kell lennünk, ha betegeinket a némelykor nehéz és súlyos műtét veszélyeinek szükségtelenül kitenni nem akarjuk.*) *) Ezen czikk múlt számunkban közlött részében a következő hibák kijavítandók : A 775-ik lapon a 9-ik sorban felülről „örvendendjen“ helyett olv. „örvendjen“; 776. 1. 6. sor, alulról „Dorpátban“ helyett olv. „Dorpátban“; 777. 1. 21. s. alulról „gombostostűfejni“ helyett olv „gombostűfejnyi“; 778. 1. 15. s. felülről „eseteim“ helyett olv. „eseteink“; 16. s. felülről „gondoltatok “ helyett olv. »gondolhatunk“; 21. s. felülről „kimenetelei által“ helyett olv. „kimenetelei által okoztatnak“. 23. sor. felülről „átfúródások “ helyett olv. „átfúródások által“. 794