Orvosi Hetilap, 1867. november (11. évfolyam, 44-47. szám)

1867-11-03 / 44. szám

793 Eltekintve attól, hogy Sims itt is a „kellő perez­ről“ beszél, melyben a termékenyítő ondónak a hüvelybe kell jutni, hogy fogamzást eszközöljön, mi körülbelül ismét semmi mást, mint az óhajtandó visszahajlási hatást jelent, szívesen megengedjük, hogy lehet elég oly eset, a­hol a közösülés által történendő nagyobb vagy kisebb izgatott­sága az érzeleg idegeknek és az az által létrejött visszahaj­lási hatás semmi döntő befolyással a szóban levő folyamatra nem bír. Oly esetek ezek, melyekben az illető mindkét nem­beli ivarszervek alakja és helyzete annyira kifogás nélküli, hogy minden, a visszahajlási mozgások által létrehozandó to­vábbi alkalmazkodása a méhszáj­ és nyaknak egészen fölösle­gessé válik. Ott azonban, a­hol ezen mintaszerű alakja és helyzete különösen a méhnek jelen nincs, ott egy helyes, az izgékonyság neme és foka által keletkezett és szabályozott visszahajlási hatás, más még későbben megnevezendő ténye­zőkkel együtt, dönteni fog a közösülés sikere vagy sikerte­lensége fölött. * * * Az eddigiekben a méhszáj­adók rendellenes­ségeiről, mint a magtalanság okairól és ennek elhárítá­sa végett véghez vinni javatott műtétről szólottunk és fejez­tük ki okokkal támogatott kételyeinket. Most ugyanezt a méhnyak rendellenességeire nézve akarjuk tenni. Hogy a nyak rendes legyen, mondja Sims, szükséges hogy kellő alakkal, nagysággal és tömöttséggel bírjon. Nem szabad neki különösen meghosszabbodottnak, kúpszerűnek és keményedettnek lenni. A 218 magtalan nő közül, kiknek méhnyakát Sims szabatosan észlelte és feljegyzette, 17­5-nek kúpszerű méhnyaka volt. Ezen alakhiba tehát összes ter­mészetes magtalansági eseteinek 85%-ban volt jelen. A­mi különösen a méhnyak rendellenes hosszát illeti, erre nézve ugyanő ezeket mondja: „Ha a nyak a hüvelyke egy fél hü­­velyknyire ér, akkor valószínűleg magtalanság van már jelen. Ha ugyanez egy egész hüvelyknyire történik, az ilyen esetben ezen alakhibának majdnem „okvetl­en következ­ménye a magtalanság.“ Váljon ezen állítások a kiejtett átalánosságban és telje­sen helyesek-e, elméletileg sem bizonyítani, sem c­áfolni nem lehet. És Sims csakugyan itt is számos tapasztalataira tá­maszkodik. Elméleti okok felhozásától, miket talán a neve­zett állítások átalánossága ellen elmondani lehetne, távol akarván ez esetben maradni, egy ide vágó esetnek rövid elbe­szélésére akarunk szorítkozni, melyet ez előtt 4 hónappal itt helyben észlelni alkalmunk volt. Ez évi május havának elején B. K. kereskedőtől helyben fel­­szólíttattam, hogy látogassam meg nejét, és egyúttal nézném meg ugyanott a néhány hónap óta férjnél levő leányát. Az egyik beteg, a fiatal, 19 éves, jó kinézésű, különben kissé izgékony és mozgékony asszony különféle fájdalmakról panaszko­dott, melyek rásztrásainak különböző helyein már 1­­/2 év óta gyak­rabban, és némelykor nagyobb fokban felmerültek, továbbá fej és gyomor fájdalmakról, és szinte olyanokról, melyek majd az egyik, majd a másik alvégtagban mutatkoztak. A lágyékokban semmi­féle vértorlódás, vagy lobos folyamat által támadt petefészek da­ganat, mit jelen lenni gyanítottunk, sőt még fájdalmas érzékeny­ség sem található. Egy netalán mutatkozó fehér folyás után kérde­zősködvén, azt hallom, hogy ilyen folyás már jó idővel férjhez menése előtt, egy hószámi vérzés alkalmával történt meghűlés ál­tal előidézve, folytonosan csakugyan mutatkozik és némelykor égető minőségű. Iparkodtunk ezek után betegeinket egy szabato­sabb vizsgálat szükségességéről meggyőzni, hogy a valószínű­leg jelenlevő méh- vagy méhnyakhurut fokáról és netalánt követ­kezéseiről magamnak tudomást szerezzek, s hogy így a teendőkre nézve magunkat tájékozhassam Fiatal betegünk anyja, értelmes asszony, ezt nem ellenezvén, maga a beteg is beleegyezett a már egyszer szükségessé vált vizsgálatnak, anyjának jelenlétében törté­nendő eszközlésére, mely a legközelebbi napra jön kitűzve. A meghatározott időben véghez vitt vizsgálat eredménye kö­vetkező: A tapintás a hüvelybejáratot rendesnek, magát a hüvelyt mind hosszára, mind bőségére nézve, valamint a hüvely nyákhár­tyáját szinte rendesnek találta, a hüvely rész egy hüvelyk­­nyinél hosszabb, erősen kúpszerű, hegyes csap alakú, teriméje rendes, különben meglehetősen kemény; a méhszáj összehúzódott, helyzete rendes, nyomásnál egy keveset fájdalmas. A méh maga teriméjére nézve rendes, a nyom­­­másnál nem fájdalmas. A tükörrel való vizsgálat az imént említett kórjeleket tüntette ki. Úgynevezett szemcsésedő kirágódások (granu­lare Erosionen) vagy bujálkodások a méhszájon nem észlelhetők. Egy nyúlós, fehér nyákcseppet a méhszájadékon, valamivel több fehéres nyálkát a hüvely falzatain lehetett látni. Az eddig engedé­lyezett vizsgálattal ez esetben megelégedvén, a méhkutasszal való vizsgálattól a beteget megkíméltem. A méhnyak ezen említett tüneteiből, különösen a szájadékon látott nyúlós, fehér nyakból, a nyak fájdalmassága és keményedé­­séből nagy valószínűséggel a nyak idült lábjára, keményedő lo­bos termények lerakodásával lehetett következtetni, valamint kis fokú hüvelytakarra. A méhnyak ezen nevezett állapotának elhárí­tását mindenekelőtt szem előtt tartva, rendeltem langyos ülőfür­dőket korpaléből, marienbaci Kreuzbrunnent és megfelelő étren­det. A fiatal nőnek gyermek utáni vágyáról lévén véletlenül szó, azt jegyzem meg futólagosan, hogy ezen vágy addig alig teljesü­­lend, míg a méhnyak a mostani állapotában marad. A két nő ke­veset látszott ezen nyilatkozatunkra figyelni. De én, elvenen em­lékezvén Simsnek a meghosszabbodott, kúpszerű és keményedett nyakról való fejtegetéseire, elmélkedni kezdek magamban a méh­száj és nyak bemetszésének szükségességéről és az óhajtott alka­lomról ezen műtét megtevésére a fogamzási képesség előállítása végett. Hogy a műtét ez esetben okvetlenül szükséges, erősen hit­tem. De mennyire valok meglepve, midőn vagy 5 hétre az érintett vizsgálat és a rendelt gyógyszereknek használatba vétele után, be­tegemet megint meglátogatván, ötét átalános levertségről, émely­gésről, hányási erőtetésről és valóságos hányásról panaszkodni hal­lam, szóval olyan tünetekről, melyek mint a betegnek édes­anyja, és ő utána a beteg maga is nagyon jól tudták, semmivel kevesebbet mint megtörtént fogamzást jelentenek. Iparkodtam ugyan fejte­getni, hogy ezen tünetekből terhességre bizonynyal következtetni nem lehet és hogy erre nézve még várnunk kell. Azonban három teljes hó múlt el azóta, és a tárgyilagos tünetek annyira kifejlőd­­tek, hogy a tényleg jelenlevő terhességen, fiatal betegünknek nagy örömére, kételkedni többé nem lehet. Ezen örömnek, valamint az említett nyilatkozatom figyelem­be nem vételének köszönhettük, hogy ez egyszer orvosi becsületünk egy részével nem kellett fizetnünk a Simiféle tan csalhatatlansá­­gába való hitünkért. Minthogy különben alig lehet feltenni, hogy ezen elbeszélt eset az egyetlenek közé tartozzék, sőt valószínűleg sok ehhez ha­sonló eset fordul elő, hol egy jelenlevő meghosszabbodott, kúpsze­rű és keményedett méhnyak daczára fogamzás történik, a méhszáj és nyak bemetszési és csonkítási javalatának felállítására nézve, ilyen esetekben mindenesetre óvatosaknak kell lennünk, ha bete­geinket a némelykor nehéz és súlyos műtét veszélyeinek szükségte­lenül kitenni nem akarjuk.*) *) Ezen czikk múlt számunkban közlött részében a következő hibák kijavítandók : A 775-ik lapon a 9-ik sorban felülről „örvendendjen“ helyett olv. „örvendjen“; 776. 1. 6. sor, alulról „Dorpátban“ helyett olv. „Dorpát­­ban“; 777. 1. 21. s. alulról „gombostostűfejni“ helyett olv „gombostűfejnyi“; 778. 1. 15. s. felülről „eseteim“ helyett olv. „eseteink“; 16. s. felülről „gon­dolta­tok “ helyett olv. »gondolhatunk“; 21. s. felülről „kimenetelei által“ helyett olv. „kimenetelei által okoztatnak“. 23. sor. felülről „át­fúród­ások “ helyett olv. „átfúródások által“. 794

Next