Orvosi Hetilap, 1867. december (11. évfolyam, 48-52. szám)
1867-12-01 / 48. szám
835 dús, közép vastagságú. A hosszanti öbölben sötétvörös folyékony vér található. Az agyhártyák egész terjedelmükben levonhatók, a koponyatetőnek megfelelőleg kissé fehéresen homályosak, kevés Pacchionféle szemcsékkel ellátvák. Egyes edények kolléteit vastagságnyira belövellvék. A tésztapuha agy metszlapja savósan fénylő és rajta csekély számú vérpont és csík látható. Az ependyma kemény tapintatú, mérsékelten belövelt. A sövény 5''-ig meghosszabbodott, üvegszerűen átlátszó, de sehol átfúrva nincs. Az agygyomrokban összesen fél orion tiszta savó. Az oldalfonatok vérszegények. Az agyacs és nyúltagy hasonlók az agyhoz. A bőralatti sejtszövet 3'' vastag, kevés sárgás zsírcseppekkel ellátott, az izomzat petyhüdt. A torkolati visszerekben sötétvörös, folyékony vér van ; a pajzsmirigy durván szemcsés és halvány. A gége és légcső nyákhártyája reczeszerűen, kékesen belövelt, rajta vékony réteg szürkés nyák ; a hörgőkben habzó, színtelen savó. A bal mellkas jelentékenyen kitágult, miután a gátőr a szívvel együtt jobbra a középvonalon túl elnyomatott és a rekesz aláfelé domborult; a bal mellűrben körülbelől 10 m tiszta sárgás savó van, melyben kocsonyaszerű vöröses rostonyaalvadékok úsznak. Az ezen oldali mellhártya 2''-nyira megvastagodott, többé-kevésbé fehéresen homályos és kemény tapintatú, itt-ott szakadékony, rostonyaalvadékszerí hártyákkal fedett, úgy a lerakódmányokban, mint a mellhártyában kisebb-nagyobb számmal, részint egyedül álló részint halmazokban sárgás fehér köles nagyságú gümők találhatók, melyek különösen az alsóbb részekben rendetlen rétegekben feküsznek. A bal tüdő terméjének ‘/4 részére megkisebbült, petyhüdt, ránczos és izom tapintatú, vér- és légmentes, a vízben alásülyedő, metszlapja barnás-vörös és száraz; légbefúvására a tüdő meglehetősen kitágul. Ezen tüdő felső lebenye itt-ott szalagosan odanőtt és csúcsán egy kissé töpörödött, palaszürke hely látható, ennek megfelelőleg mogyorónagyságu kemény összeállásu csomó, mely bemetszve több lencsemekkoraságu, kenőcsállományu gümőkből áll, kérges palaszürke szövetbe ágyazva; kissé alább egy másik mogyorónagyságu csomót találunk és ennek megfelelőleg a metszlapon néhány szürke kemény állományú gümőket és hasonlólag kenőcsszerű tömeget lencse nagyságban. A jobb mellűrben kevés tiszta vörös savó találtatott. A jobb tüdő oly nagy mint belégzésnél, lószőrpárna tapintata , elől halvány, hátul sötét violaszínű, mindenütt habzó vöröses savóval dúsan beszűrődött. A szívburokban kevés tiszta savó. A szív, haránt irányát megtartva, jobbra van elnyomva, alig ököl nagyságú, bal oldala laposra nyomott, belseje üres. A tüdőütér elágazási pontján egy a jobb ágba nyúló, mindinkább vastaguló vér alvadék található, mely körülbelül 6 m hosszú; a felső része ezen alvadéknak, mely a jobb tüdőütérágba nyomul, kisujjnyi vastag és vége felé mindig puhább és végre mint laza vér alvadék tompa véggel végződik. Az alsó része fokonként vékonyabb leszen egész toll vastagságig, végre 2 ágban végződik, melynek mindegyike körülbelül orsógiliszta vastagságú és meglehetős kemény tapintatú. Ezen tömeg legnagyobb része szürkés vörös rostonyaalvadékszerű burokból áll, mely sötétvörös véralvadékot zár magába. Ezen vértömesz sehol sem tapad az ütérfalhoz és a tüdőütés ágából igen könnyen kihúzható volt. A máj közép nagyságú, sötétbarna, vérdús. A lép kissé megkisebbedett és mérsékelten vérrel ellátott. A hasnyálmirigy halvány. A gyomorban körülbelől 1 íznyi félig emésztett ételmaradék. A gyomor nyákhártyája halvány, a ránczoknak megfelelőleg megpuhult, rozsdaszínű. A vékony- és vastagbelek közép vértartalmúak, ürükben folyékony bélsár. A végbélben darabos bélsár található. A vesék kicsinyek, kemények, kissé vérdúsak. A húgyhólyag üres; a méh közép nagyságú, a méhszáj kékes-vörösen belövelt. A petefészkek közép nagyságúak és vértartalmúak. A bal méhvisszér néhány kisebb ága kemény vér alvadékkal betömött,mely a méhvisszérbe és onnan az alhasm visszérbe (v. hypogastrica) tovahúzódva, orsógiliszta vastagságú leszen, kemény és barnás-vörös, s anélkül, hogy lágy vér alvadékba átmenne, rögtön véget ér. Ezen véralvadék erősen a visszér falakhoz tapad, ez utóbbiak azonban nincsenek elváltozva és halványak. A belső hal ondó visszér néhány ága hasonló kemény, kissé tapadó véralvadékkal van eltömve. A nagyobb visszerek, mint a felhágó üres visszér, a torkolati visszerek, a kulcscsali, a kari visszerek, a lehágó üres ér, a máj és vesevisszerek, a páratlan és félpáros visszér, a jobb és bal csípvisszér a combvisszerek és ennek ágai csak sötét-vörös sűrűen folyó vért tartalmaznak, de bennök véralvadék nem található. * * * A rögtön beállott halál tehát az összenyomott bal tüdő mellett, a légzésműködést fenntartó jobb tüdőüterének betömüléséből származott s a tömesz a különben egészen ép tüdőütetet csak lazán töltötte ki. Talán igy lehet megfejteni azon leletet, miszerint a jobb szív összehúzódva és vérüresnek találtatott, holott a tüdőütér betömülésénél fogva inkább a vérnek feltorlódására lehet készülve lenni a tömesz mögött. Ami azonban az esetet oly sajátságosnak tünteti föl, az — eltekintve a tüdőbeli gyér gümők elmeszesedési folyamata mellett föllépett gümős mellhártyalobtól — a tömesznek származási helye, mely a medencze bal oldali visszereiben fedeztetett föl, melyekhez a rög odatapadva, de a visszérfalak szövete változatlannak találtatott, úgy hogy nyilván nem lobos eredetű rögképződéssel, hanem u. n. aszályröggel (thrombosis marantiea) volt ügyünk, tehát olyannal, mely a vérkeringés lassudása folytán támadott. Heveny betegségek után az ily rögök átalában ritkán képződnek. Gyakorlatomból két esetre emlékezem, melyeknek egyike szinte lábos mellhártyaizzadmány folyamatában a bel czombvisszérben állott be, s gyógyulással végződött de róla részletesebb jegyzeteim hiányzanak. A másik eset Tulaczek J. nevű beteget illet, ki 1865-ks év február 7-én vétetett föl a Rókus kórháznak akkor vezetésem alatt állott fiókosztályára tüdőlábbal, mely a rosszul táplált egyén jobb tüdejének alsó lebenyén kezdődvén 10 napi lefolyás alatt az egész jobb tüdőt, utóbb a balnak alsó lebenyét előhaladólag ellepte, olyszerűen, hogy míg egy részletben a májasodás oldásnak indult, addig a másikba telepedett meg az izzadmányos folyamat. A betegség 11-ik napján gyors lehevülés (Deservescent) állott be, 14-ik napján az oldódási tünemények folytonos haladása mellett a bal alsó végtag vizenyősen, de fájdalmatlanul megduzzadt s a combon a comb visszér mint kemény zsineg volt tapintható; már másnap a rózsavisszér alszári részének mentében finom, kéken áttünő visszérhálózat volt látható, a tagban tompa fájdalom állott be, a fájdalom, vizenyős duzzadás és a comb belfelületén látszó visszérhálók 5—6 napig fejlődtek a tag mozgékonyságának nagyfokú tehetetlensége mellett s lázas tünemények nélkül, azontúl pedig előbb a fájdalom tűnt el, utóbb a dag valamennyire lohadt, a beteg felkelhetett, de még vizenyős taggal, hátramaradt felületes visszértágulatokkal és a combvisszér mentében tapintható keményedéssel hagyta el — egyébként üdülve — a kórházat. Ezen két eset annyiban egyezik az imént közlött bonczlelettel, hogy azokban is bal oldalon jött létre a rög, de létrejött a czombvisszerekben, mi könnyen megfogható, miután a hiányos szívműködés s talán az ütérfalak táplálkozásának is hiányos volta károsítván a vis a tergo-t, a vérkeringés lassudásának s innen származó véralvadásnak ott kell legelőbb feltűnni, hol a keringés különben is több akadályra talál, t. i. az alsó végtagokban, mint a testnek a a szívtől legtávolabb eső részeiben és bal oldalon, hol a visszeres vérkeringés azért van hátrányban a jobb mögött, mert a jobb oldali közös csípvisszér egyenesen nyílik a felhágó üres érbe, míg a bal — S66 —