Orvosi Hetilap, 1867. december (11. évfolyam, 48-52. szám)

1867-12-01 / 48. szám

8­3­5 dús, közép vastagságú. A hosszanti öbölben sötétvörös folyékony vér található. Az agyhártyák egész terjedelmükben levonhatók, a koponya­tetőnek megfelelőleg kissé fehéresen homályosak, kevés Pacchion­­féle szemcsékkel ellátvák. Egyes edények kolléteit vastagságnyira belövellvék. A tésztapuha agy metszlapja savósan fénylő és rajta csekély számú vérpont és csík látható. Az ependyma kemény tapin­­tatú, mérsékelten belövelt. A sövény 5''-ig meghosszabbodott, üvegszerűen átlátszó, de sehol átfúrva nincs. Az agygyomrokban összesen fél orion tiszta savó. Az oldalfonatok vérszegények. Az agyacs és nyúltagy hasonlók az agyhoz. A bőralatti sejtszövet 3'' vastag, kevés sárgás zsírcseppekkel ellátott, az izomzat petyhüdt. A torkolati visszerekben sötét­vörös, folyékony vér van ; a pajzsmirigy durván szemcsés és halvány. A gége és légcső nyákhártyája reczeszerűen, kékesen belövelt, rajta vékony réteg szürkés nyák ; a hörgőkben habzó, színtelen savó. A bal mellkas jelentékenyen kitágult, miután a gátőr a szívvel együtt jobbra a középvonalon túl elnyomatott és a rekesz aláfelé dombo­rult; a bal mellűrben körülbelől 10 m­ tiszta sárgás savó van, melyben kocsonyaszerű vöröses rostonyaalvadékok úsznak. Az ezen oldali mellhártya 2''-nyira megvastagodott, többé-kevésbé fehére­sen homályos és kemény tapintatú, itt-ott szakadékony, rostonya­­alvadékszerí­ hártyákkal fedett, úgy a lerakódmányokban, mint a mellhártyában kisebb-nagyobb számmal, részint egyedül álló ré­szint halmazokban sárgás fehér köles nagyságú gümők találhatók, melyek különösen az alsóbb részekben rendetlen rétegekben feküsz­­nek. A bal tüdő ter­méjének ‘/4 részére megkisebbült, petyhüdt, ránczos és izom tapintatú, vér- és légmentes, a vízben alásülyedő, metszlapja barnás-vörös és száraz; légbefúvására a tüdő meglehe­tősen kitágul. Ezen tüdő felső lebenye itt-ott szalagosan odanőtt és csúcsán egy kissé töpörödött, palaszürke hely látható, ennek meg­felelőleg mogyorónagyságu kemény összeállásu csomó, mely be­metszve több lencsemekkoraságu, kenőcsállományu gümőkből áll, kérges palaszürke szövetbe ágyazva; kissé alább egy másik mo­gyorónagyságu csomót találunk és ennek megfelelőleg a metszlapon néhány szürke kemény állományú gümőket és hasonlólag kenőcs­­szerű tömeget lencse nagyságban. A jobb mellűrben kevés tiszta vörös savó találtatott. A jobb tüdő oly nagy mint belégzésnél, lószőrpárna tapintata , elől hal­vány, hátul sötét violaszínű, mindenütt habzó vöröses savóval dú­san beszűrődött. A szívburokban kevés tiszta savó. A szív, haránt irányát megtartva, jobbra van elnyomva, alig ököl nagyságú, bal oldala laposra nyomott, belseje üres. A tüdőütér elágazási pontján egy a jobb ágba nyúló, mindinkább vastaguló vér alvadék található, mely körülbe­lül 6 m hosszú; a felső része ezen alvadéknak, mely a jobb tüdőütérágba nyomul, kisujjnyi vastag és vége felé mindig puhább és végre mint laza vér alvadék tompa véggel végződik. Az alsó része fokonként vékonyabb leszen egész toll vastagságig, végre 2 ágban végződik, melynek mindegyike körülbelül orsógiliszta vastagsá­gú és meglehetős kemény tapintatú. Ezen tömeg legnagyobb része szürkés vörös rostonyaalvadékszerű burokból áll, mely sötétvörös véralvadékot zár magába. Ezen vértömesz sehol sem tapad az ütérfalhoz és a tüdőütés ágából igen könnyen kihúz­ható volt. A máj közép nagyságú, sötét­barna, vérdús. A lép kissé meg­kisebbedett és mérsékelten vérrel ellátott. A hasnyálmirigy halvány. A gyomorban körülbelől 1 íz­­nyi félig emésztett ételmaradék. A gyomor nyákhártyája halvány, a ránczoknak megfelelőleg megpu­hult, rozsdaszínű. A vékony- és vastagbelek közép vértartalmúak, ürükben fo­lyékony bélsár. A végbélben darabos bélsár található. A vesék ki­csinyek, kemények, kissé vérdúsak. A húgyhólyag üres; a méh kö­zép nagyságú, a méhszáj kékes-vörösen belövelt. A petefészkek kö­­­zép nagyságúak és vértartalmúak. A bal méhvisszér né­hány kisebb ága kemény vér alvadékkal betömött,­­mely a méhvisszér­be és onnan az alhasm visszér­­be (v. hypogastrica) tovahúzódva, orsógiliszta vas­tagságú les­zen, kemény és barnás-vörös, s anél­­kül, hogy lágy vér alvadékba átmenne, rögtön véget ér. Ezen vér­alvadék erősen a visszér fa­lakhoz tapad, ez utóbbiak azonban nincsenek el­változva és halványak. A belső hal ondó visszér néhány á­g­a hasonló kemény, kissé tapadó vér­­alvadékkal van eltömve. A nagyobb visszerek, mint a felhágó üres visszér, a torkolati visszerek, a kulcscsali, a kari visszerek, a lehágó üres ér, a máj és vesevisszerek, a páratlan és félpáros visszér, a jobb és bal csípvisszér a c­ombvisszerek és ennek ágai csak sötét-vörös sűrűen folyó vért tartalmaznak, de ben­­nök véralvadék nem található. * * * A rögtön beállott halál tehát az összenyomott bal tüdő mel­lett, a légzésműködést fenntartó jobb tü­dőüterének betömüléséből származott s a tömesz a különben egészen ép tüdőütetet csak lazán töltötte ki. Talán igy lehet megfejteni azon leletet, miszerint a jobb szív összehúzódva és vérüresnek találtatott, holott a tüdőütér betö­­mülésénél fogva inkább a vérnek feltorlódására lehet­ készülve lenni a tömesz mögött. A­mi azonban az esetet oly sajátságosnak tünteti föl, az — el­tekintve a tüdőbeli gyér gümők elmeszesedési folyamata mellett föl­lépett gümős mellhártyalobtól — a tömesznek származási helye, mely a medencze bal oldali visszereiben fedeztetett föl, melyekhez a rög odatapadva, de a visszérfalak szövete változatlannak találtatott, úgy hogy nyilván nem lobos eredetű rögképződéssel, hanem u. n. aszályröggel (thrombosis marantiea) volt ügyünk, te­hát olyannal, mely a vérkeringés lassudása folytán támadott. He­veny betegségek után az ily rögök átalában ritkán képződnek. Gya­korlatomból két esetre emlékezem, melyeknek egyike szinte lábos mellhártyaizzadmány folyamatában a bel czombvisszérben állott be, s gyógyulással végződött de róla részletesebb jegyzeteim hiányzanak. A másik eset Tulaczek J. nevű beteget illet, ki 1865-ks év február 7-én vétetett föl a Rókus kórháznak akkor vezetésem alatt állott fiókosztályára tüdőlábbal, mely a rosszul táplált egyén jobb tüdejének alsó lebenyén kezdődvén 10 napi lefolyás alatt az egész jobb tüdőt, utóbb a balnak alsó lebenyét előhaladólag ellepte, oly­­szerűen, hogy míg egy részletben a májasodás oldásnak indult, ad­dig a másikba telepedett meg az izzadmányos folyamat. A betegség 11-ik napján gyors lehevülés (Deservescent) állott be, 14-ik napján az oldódási tünemények folytonos haladása mellett a bal alsó vég­tag vizenyősen, de fájdalmatlanul megduzzadt s a c­ombon a c­omb visszér mint kemény zsineg volt tapintható; már másnap a rózsa­­visszér alszári részének mentében finom, kéken áttünő visszérháló­­zat volt látható, a tagban tompa fájdalom állott be, a fájdalom, vizenyős duzzadás és a c­omb belfelületén látszó visszérhálók 5—6 napig fejlődtek a tag mozgékonyságának nagyfokú tehetetlensége mellett s lázas tünemények nélkül, azontúl pedig előbb a fájdalom tűnt el, utóbb a dag valamennyire lohadt, a beteg felkelhetett, de még vizenyős taggal, hátramaradt felületes visszértágulatokkal és a c­ombvisszér mentében tapintható keményedéssel hagyta el — egyébként üdülve — a kórházat. Ezen két eset annyiban egyezik az imént közlött bonczlelettel, hogy azokban is bal oldalon jött létre a rög, de létrejött a czomb­­visszerekben, mi könnyen megfogható, miután a hiányos szívműkö­dés s talán az ütérfalak táplálkozásának is hiányos volta károsít­ván a vis a tergo-t, a vérkeringés lassudásának s innen származó véralvadásnak ott kell legelőbb feltűnni, hol a keringés különben is több akadályra talál, t. i. az alsó végtagokban, mint a testnek a a szívtől legtávolabb eső részeiben és bal oldalon, hol a visszeres vérkeringés azért van hátrányban a jobb mögött, mert a jobb oldali közös csípvisszér egyenesen nyílik a felhágó üres érbe, míg a bal — S66 —

Next