Orvosi Hetilap, 1868. május (12. évfolyam, 18-22. szám)
1868-05-03 / 18. szám
299 300 tak. Eleinte ‘/a szemer, midőn azonban a dermének első jelei mutatkoztak Víg‘/a szemer fecskendezett be 24 óra alatt. A derme többé nem jelentkezett, sőt a szájzár is kevésbé kínos volt a betegre, midőn nyolcad napra a szájzár föllépte után csekély, de rögtön észre nem vett vérzés, az úgy is igen kimerült és vérszegény beteg életének véget vetett. Fölemlítésre érdemesnek tartottam a befecskendésre bekövetkezett csekély javulást annál inkább, mert a beteg a kínos érzés és fájdalom enyhítése biztos reményében a befecskendést örömmel várta , s minthogy Dr. Fich nemrég a „Bém. Kimn. Wochenschrift“-ben (8. sz. 1868) egy hasonló eljárás általi gyógyulásról értekezett. A kóroda vezérelveit a koponya sértései és a lékezés körül ismerik e lap olvasói (1866. 46—47 sz.). Az idetartozó kóresetet csupán azon tétel megerősítése végett hozom fel, hogy minél nagyobb mérvű a csontsértés, annál inkább meg van törve e helyen a behatás ereje és annál csekélyebbek az agyrázkódás tünetei, de feljegyzésre méltónak találom ez esetet azért is, mert adatul szolgál arra, hogy mily nagyfokú roncsolások történhetnek az agyban, anélkül, hogy azokat előre bármi tünetből is meg lehetne ítélni. Koponyatörés, agyzúzás, lékelés, halál. R. M. 15 éves napszámos 1867 octob. 28. éjjel, előre hajtott fejjel, a harmadik emeletről leeső tégla által koponyáján megsértetett, mire rögtön eszméletlenül összerogyott,kórházba vitele után csakhamar hányt, azután eszméletéhez tért, a hányás még néhányszor ismétlődött; érvelés lassú, kihagyó (54 perczenként), 24-kén az eszméletlenséget kisfokú kábálom váltotta föl. A fejtetőn, a lambda-varratnak megfelelőleg mintegy 4' hosszú,közepén közel 5'" széles,két vége felé keskenyedő, egyenetlen, duzzadt piros, szélű folytonossághiány volt látható, ez alatt pedig az egyenetlen szélű csontfalak tűntek elő, melyek körülbelül 8%'" hosszú és mindenhel majdnem egyenlő 4'" széles rést képeztek a koponyaűrbe, ennek alapját egy a résnek megfelelő hoszszú és széles csontdarab képezvén, mely az ép koponyacsontok színvonalától 2ya"'-al lejebb állott.Az üveglemez majdnem az egész rés kiterjedésében 1 —1%'"-al szélesebben van letörve. A rés alsó jobb oldalán fehér vörös állomány dudorodik elő, mely velőszerű, puha összeállású. A korához képest középtermetű és középszerűen táplált beteg a hozzáintézett kérdéseknél, mintegy szunnyadásból fölébredve, tisztán, habár lassan felel; a láza kissé tágult, fájdalmat panaszol a sebhelyen, nyugtalan, étvágya nincs, hőmérsék 39 C°, érvelés 60, kihagyó. Ez volt a beteg jelen állapota, midőn a kórodára felvétetett. Minthogy széke nem volt, olajjal és sóval csőre rendeltetett, mely később hideg vízzel ismételtetett; belsőleg add. tart. 27 odt. éjjel meglehetősen aludt, csak néha ébredt fel a fejfájdalmak miatt, melyek azonban nem fokozódtak; étvágya jelentkezik. Hóm. 38 C°, érv. 78, kihagyó. 28. oct. : éjjel nyugodt volt, eszmélete egészen tiszta, sőt az emlékezés is visszatér, mely mindeddig nem nyilvánult. Érvelés 56, kihagyó. A kórisme megtétetvén, a gyógyjavalat következőleg állíttatott össze; minthogy a benyomott csont minden oldalról tökéletesen leválott és csak beékelés tartja azt szilárdan helyzetében ; minthogy továbbá a betört csontrész határai nagyobbak, mint a külső rés és annak eltávolítása emeltyű által csak az agy zúzásának rovására történhetnék , s minthogy végre a betört csont az összezúzott agyba hatol és mint idegen test izgatólag hat, annak lékezés általi eltávolítása javulva van és pedig akként, hogy a lék, korona csak annyit távolítson el az ép koponya csontból, miszerint a rés nagyobbítása által a csontrészlet eltávolíttathassák. A jóslat, daczára annak, hogy semmi kedvezőtlen tünet a betegnél nem volt észlelhető, az agyzúzódás miatt igen kétesnek határoztatott. Műtét utánni délután a beteg a műtett helyen fokozottabb fájdalmat panaszolt, azonban nyugodt volt, sőt aludt. Hőmérsék 27.08 C°. Érv. 65. Oct. 29. 30. Az éjek nyugodtak, fájdalmat alig érez, a szigorú étrend miatt panaszkodik, kedélye vidorabb, sőt önként is beszédbe ereszkedik. Csőre ismételtetett. Hőmérséke 38 C°. Érvelés 96—98 közt ingadozik, rendes. — Az esteli látogatásnál azonban a sebet takaró tépet-pamut ki volt emelve és a sebváladék bűzös lett, miért is a tépet hypermangansavas káliba mártatott. Oct. 31. Ámbár nyugodtan aludt, a beteg fájdalmai a fejben nagyobbodtak, étvágya azonban még mindig tart, szomja fokozott, hőm. 40.8 C°, érverés 104, rendes. A sebből igen sok vöröses barnás bűzös pép és czafatok üríttetnek ki. Délután kissé kábult, mely állapotból többé ki sem vergődött, míg oct. 2-án roppant nyugtalanság közt korán reggel meghalt. Bonczlelet. A már előbb említett, a koponyacsontokon jelenlevő folytonossághiányon kívül találtatott, hogy a felső szél a fékezési nyomtól a nyilvárratig, az alsó szél pedig ugyanonnan a kis kutacsig terjedő, csak a koponyacsontokon átható repedést mutat. A kemény agykért a folytonossághiány körül genyes-vörös, zöldes, levakarható, bűzös lerakodmány borítja, melynek levakarása után a kemény agykér megvastagodottnak , ellazultnak s szenynyes barnásan színezettnek mutatkozik. A lágy agykérek egész kiterjedésében levonhatók, szennyes vörhenyesen elszíntelenedtek, néhol léghólyagcsák által felemelkedettek. A tésztapuha agy metszlapja általában szenynyes fehéres ritka vérpontokat mutat,a bal félteke hátsó harmadában és a bal láttelep hátsó részén hátulról mell és lefelé, a jobb félteke hátsó harmadába l“-re terjedő, egyenetlen, szaggatott szélű folytonosság-megszakítás találtatik. Ennek környékében levő agyállomány barnás vörhenyes egyöntetű péppé változott át. Az oldalgyomrácsokban két nehezék vörhenyes savó, az edényfonatok, gyomorbél vörhenyesen elszíntelenedtek. (Folytatása következik.) A köszvényes vagy összesorvadt veséről, W. R. Basham Jr., a köszvényes vagy összesorvadt veséről szólva, mondja, hogy ilyenkor a köszvényes külem sokszor többékevésbé határozottan ki van fejlődve, de gyakran homályos az; alkalmilag gyakori vizelés van jelen, a kiürített húgy pedig sok, halavány, tiszta, többször czitromsárga, s vagy csekély felhőszerű üledék van benne, vagy pedig ennek semmi nyoma. Fajsúlya közönségesen alanti, s fehérnyét tartalmaz, még pedig némelykor sokat. Górcső alatt üvegszerű vagy kevéssé szemcsés, csőalakú darabokat találhatni benne, valamint sejttöredékek és zsírszemcsékhez hasonló-fényű magcsák is láthatók, melyek gyakran eperszerűen vannak csoportosodva. Ezen jelenségekhez gyakori fejfájás járul, mely majd a homlokon, majd a falcsontokon, majd pedig a nyakszirten lép fel; a látás tompa és tökéletlen; az emésztő szervek igen meg vannak zavarodva, mi hányásban, böfögésben és a gyomor igen nagy izgékonyságában nyilvánul; bokatáji vizenyőn kívül savófelhalmozódás nem igen tapasztalható; rángások és kábálom fejlődhetik ki, vagy pedig gutaütés zárja be az életet. A harmincnégy éves G. Alfréd, festő, idült köszvény mintaképe volt, mely betegséget részint örökölt, részint megszerzett. Vizeletében fehérnyét lehetett találni, veséi pedig valószínűleg sorvadtak voltak. Basham hiszi, hogy az élet ily kora időszakában annyira előrehaladt pusztításokat körülbelül csak akkor találhatni, midőn a húgysavas senyvre való alkati nagy hajlam mellett az egyéni szokások annak kifejlődésére szerfelett kedvezők. Basham ezen esete nemcsak annak példája, hogy a köszvény a vesékben mily súlyos bántalmakat idézhet elő, s az idült köszvénynél a fehérnye tartalmú húgyban, csodarabokat találhatunk, hanem egyszersmind mutatja, hogy a köszvény végtére a vesék elfajulására vezet, de ez a Bright-féle kórban találhatótól lényegesen különbözik. A Bright-féle kórban a vesék súlya közönségesen a rendesnél nagyobb, míg köszvénynél azok gyakran elsorvadnak, összezsugorodnak, göcsösek, kisebbek és könnyebbek lesznek s Todd által köszvényes veséknek neveztettek. A szárazföldön némely karbúvárok ezeket a Bright-féle kór harmadik szakának tekintették, melyben sorvadás és tökéletes elfajulás következett be. Basham azonban ezen nézetet nem oszthatja, mert sohasem tapasztalta, hogy a köszvényes vesét valamikor lobos vérbőség vagy izzadmány képződése előzte volna meg, vagy pedig a húgycsatornácskák és ezek