Orvosi Hetilap, 1868. május (12. évfolyam, 18-22. szám)

1868-05-03 / 18. szám

299 300 tak. Eleinte ‘/a szemer, midőn azonban a dermének első jelei mu­tatkoztak Víg‘/a szemer fecskendezett be 24 óra alatt. A derme többé nem jelentkezett, sőt a szájzár is kevésbé kínos volt a be­tegre, midőn nyolc­ad napra a szájzár föllépte után csekély, de rögtön észre nem vett vérzés, az úgy is igen kimerült és vérszegény beteg életének véget vetett. Fölemlítésre érdemesnek tartottam a befecskendésre bekövetkezett csekély javulást annál inkább, mert a beteg a kínos érzés és fájdalom enyhítése biztos reményében a befecskendést örömmel várta , s minthogy Dr. Fich nemrég a „Bém­. Kimn. Wochenschrift“-ben (8. sz. 1868) egy hasonló eljárás általi gyógyulásról értekezett. A kóroda vezérelveit a koponya sértései és a léke­­zés körül ismerik e lap olvasói (1866. 46—47 sz.). Az idetartozó kóresetet csupán azon tétel megerősítése végett hozom fel, hogy minél nagyobb mérvű a csontsértés, annál inkább meg van törve e helyen a behatás ereje és annál csekélyebbek az agyrázkódás tünetei, de feljegyzésre méltónak találom ez esetet azért is, mert adatul szolgál arra, hogy mily nagyfokú roncsolások történhetnek az agyban, anélkül, hogy azokat előre bármi tünetből is meg le­hetne ítélni. Koponyatörés, agyzúzás, lékelés, halál. R. M. 15 éves napszámos 1867 octob. 28. éjjel, előre hajtott fejjel, a harmadik emeletről leeső tégla által koponyáján megsér­tetett, mire rögtön eszméletlenül összerogyott,kórházba vitele után csakhamar hányt, azután eszméletéhez tért, a hányás még néhány­szor ismétlődött; érvelés lassú, kihagyó (54 perczenként), 24-kén az eszméletlenséget kisfokú kábálom váltotta föl. A fejtetőn, a lambda-varratnak megfelelőleg mintegy 4' hosszú,közepén közel 5'" széles,két vége felé keskenyedő, egyenet­len, duzzadt piros, szélű folytonossághiány volt látható, ez alatt pedig az egyenetlen szélű csontfalak tűntek elő, melyek körülbelül 8%'" hosszú és mindenhel majdnem egyenlő 4'" széles rést ké­peztek a koponyaűrbe, ennek alapját egy a résnek megfelelő hosz­­szú és széles csontdarab képezvén, mely az ép koponyacsontok színvonalától 2ya"'-al lejebb állott.Az üveglemez majdnem az egész rés kiterjedésében 1 —1%'"-al szélesebben van letörve. A rés alsó jobb oldalán fehér vörös állomány dudorodik elő, mely velő­szerű, puha összeállású. A korához képest középtermetű és középszerűen táplált beteg a hozzáintézett kérdéseknél, mintegy szunnyadásból fölébredve, tisz­tán, habár lassan felel; a láza kissé tágult, fájdalmat panaszol a sebhelyen, nyugtalan, étvágya nincs, hőmérsék 39 C°, érvelés 60, kihagyó. Ez volt a beteg jelen állapota, midőn a kórodára felvé­tetett. Minthogy széke nem volt, olajjal és sóval csőre rendeltetett, mely később hideg vízzel ismételtetett; belsőleg ad­d. tart. 27 odt. éjjel meglehetősen aludt, csak néha ébredt fel a fejfájdalmak miatt, melyek azonban nem fokozódtak; étvágya jelentkezik. Hóm. 38 C°, érv. 78, kihagyó. 28. oct. : éjjel nyugodt volt, eszmélete egészen tiszta, sőt az emlékezés is visszatér, mely mindeddig nem nyilvánult. Érvelés 56, kihagyó. A kórisme megtétetvén, a gyógyjavalat következőleg állítta­tott össze; minthogy a benyomott csont minden oldalról tökélete­sen leválott és csak beékelés tartja azt szilárdan helyzetében ; minthogy továbbá a betört csontrész határai nagyobbak, mint a külső rés és annak eltávolítása emeltyű által csak az agy zúzásá­nak rovására történhetnék , s minthogy végre a betört csont az összezúzott agyba hatol és mint idegen test izgatólag hat, annak lékezés általi eltávolítása javulva van és pedig akként, hogy a lék, korona csak annyit távolítson el az ép koponya csontból, miszerint a rés nagyobbítása által a csontrészlet eltávolíttathassák. A jóslat, daczára annak, hogy semmi kedvezőtlen tünet a betegnél nem volt észlelhető, az agyzúzódás miatt igen kétesnek határoztatott. Műtét utánni délután a beteg a műtett helyen fokozottabb fáj­dalmat panaszolt, azonban nyugodt volt, sőt aludt. Hőmérsék 27.08 C°. Érv. 65. Oct. 29. 30. Az éjek nyugodtak, fájdalmat alig érez, a szi­gorú étrend miatt panaszkodik, kedélye vidorabb, sőt önként is be­szédbe ereszkedik. Csőre ismételtetett. Hőmérséke 38 C°. Érvelés 96—98 közt ingadozik, rendes. — Az esteli látogatásnál azonban­­ a sebet takaró tépet-pamut ki volt emelve és a sebváladék bűzös lett, miért is a tépet hypermangansavas káliba mártatott. Oct. 31. Ámbár nyugodtan aludt, a beteg fájdalmai a fejben nagyobbodtak, étvágya azonban még mindig tart, szomja fokozott, hőm. 40.8 C°, érverés 104, rendes. A sebből igen sok vöröses bar­nás bűzös pép és czafatok üríttetnek ki. Délután kissé kábult, mely állapotból többé ki sem vergődött, míg oct. 2-án roppant nyugta­lanság közt korán reggel meghalt. Bonczlelet. A már előbb említett, a koponyacsontokon jelenlevő folytonossághiányon kívül találtatott, hogy a felső szél a fékezési nyomtól a nyilvárratig, az alsó szél pedig ugyanonnan a kis kutacsig terjedő, csak a koponyacsontokon átható repedést mutat. A kemény agykért a folytonossághiány körül genyes-vörös, zöldes, levakarható, bűzös lerakodmány borítja, melynek levaka­­rása után a kemény agykér megvastagodottnak , ellazultnak s szenynyes barnásan színezettnek mutatkozik. A lágy agykérek egész kiterjedésében levonhatók, szennyes vörhenyesen elszíntelened­­tek, néhol léghólyagcsák által felemelkedettek. A tésztapuha agy metszlapja általában szenynyes fehéres ritka vérpontokat mutat,a bal félteke hátsó harmadában és a bal láttelep hátsó részén hátulról mell és lefelé, a jobb félteke hátsó harmadába l“-re terjedő, egyenetlen, szag­gatott szélű folytonosság-megszakítás találta­­t­i­k. Ennek környékében levő agyállomány barnás vörhenyes egy­öntetű péppé változott át. Az oldalgyomrácsokban két nehezék vörhenyes savó, az edényfonatok, gyomorbél vörhenyesen elszínte­­lenedtek. (Folytatása következik.) A köszvényes vagy összesorvadt veséről, W. R. Basham Jr., a köszvényes vagy összesorvadt veséről szólva, mondja, hogy ilyenkor a köszvényes külem sokszor többé­­kevésbé határozottan ki van fejlődve, de gyakran homályos az; al­kalmilag gyakori vizelés van jelen, a kiürített húgy pedig sok, ha­­lavány, tiszta, többször czitromsárga, s vagy csekély felhőszerű üledék van benne, vagy pedig ennek semmi nyoma. Fajsúlya kö­zönségesen alanti, s fehérnyét tartalmaz, még pedig némelykor so­kat. Górcső alatt üvegszerű vagy kevéssé szemcsés, csőalakú da­rabokat találhatni benne, valamint sejttöredékek és zsírszemcsék­hez hasonló-fényű magcsák is láthatók, melyek gyakran epersze­­rűen vannak csoportosodva. Ezen jelenségekhez gyakori fejfájás járul, mely majd a homlokon, majd a falcsontokon, majd pedig a nyakszirten lép fel; a látás tompa és tökéletlen; az emésztő szer­vek igen meg vannak zavarodva, mi hányásban, böfögésben és a gyomor igen nagy izgékonyságában nyilvánul; bokatáji vizenyőn kívül savófelhalmozódás nem igen tapasztalható; rángások és káb­álom fejlődhetik ki, vagy pedig gutaütés zárja be az életet. A harminc­négy éves G. Alfréd, festő, idült köszvény minta­képe volt, mely betegséget részint örökölt, részint megszerzett. Vizeletében fehérnyét lehetett találni, veséi pedig valószínűleg sor­vadtak voltak. Basham hiszi, hogy az élet ily kora időszakában annyira előrehaladt pusztításokat körülbelül csak akkor találhatni, midőn a húgysavas senyvre való alkati nagy hajlam mellett az egyéni szokások annak kifejlődésére szerfelett kedvezők. Basham ezen esete nemcsak annak példája, hogy a köszvény a vesékben mily súlyos bántalmakat idézhet elő, s az idült köszvénynél a fehérnye tartalmú húgyban, csodarabokat találhatunk, hanem egyszersmind mutatja, hogy a köszvény végtére a vesék elfajulására vezet, de ez a Bright-féle kórban találhatótól lényegesen különbözik. A Bright-féle kórban a vesék súlya közönségesen a rendes­nél nagyobb, míg köszvénynél azok gyakran elsorvadnak, összezsu­gorodnak, göcsösek, kisebbek és könnyebbek lesznek s Todd által köszvényes veséknek neveztettek. A száraz­földön némely karbúvá­­rok ezeket a Bright-féle kór harmadik szakának tekintették, mely­ben sorvadás és tökéletes elfajulás következett be. Basham azon­ban ezen nézetet nem oszthatja, mert sohasem tapasztalta, hogy a köszvényes vesét valamikor lobos vérbőség vagy izzadmány képző­dése előzte volna meg, vagy pedig a húgycsatornácskák és ezek

Next